Anyával töltjük a karácsonyt kettesben
Anyával töltöttük ezt a karácsonyt, mert nem volt kedvem senkihez, és mert valójában nem is hívott senki, hogy töltsük együtt az ünnepet. Anyunak persze volt programja, de ez engem nem bánt, ürülök ha jól érzi magát egy jó társaságban.
Miután feldíszítettük a karifát, együtt megvacsiztunk, majd Anya elment a barátnőjéhez, én meg magamra maradtam a házban, tök egyedül.
Most itt ülök a tévé előtt és bámulom a szokásos bárgyú karácsonyi filmeket, ami egy kicsit sem köt le. Kimegyek a konyhába, és kiveszem a hűtőből a martinit, amit arra az esetre tartogattunk, ha mégis együtt karácsonyozunk. Visszasétálok a kanapéhoz, leülök, majd kibontom az üveget, és öntök magamnak egy jókora adagot, remélve, hogy az álommamó időben eljön értem. Nem így történt.
A második pohár után, már magamat simogattam, mert eszembe jutott, az a csaj, akivel nemrég együtt töltöttem egy hétvégét. Isteni csaj volt, csak kár hogy más szempontból nem voltunk egymáshoz illőek, mert merőben más nézeteket vallottunk a világról, ami nagy távolságot jelentett köztönk. Az ágyban viszont minden szempontból jók voltunk, az együttlétünk minden pillanatát élveztem. Most épp arra gondolok, amikor a puncimat nyalogatta. Nem véletlenül mondják, hogy senki nem tud úgy pinát nyalni, mint egy nő. Én is jó vagyok ebben, ám ő mindenek felett állt. Nagyon hamar eljuttatott a csúcsra, és ott is tarott órákon át. Szeretek erre a gondolatra masztizni, mert szinte újra átélem annak az éjszakának minden gyönyörét.
Már a második orgazmuson vagyok túl, amikor a bejárat felől zajokat hallok. Elképzelni sem tudom, hogy ki lehet az, ezért lábujjhegyen, és még mindig meztelenül kiosonok a konyhába, és kinézek az ablakon, mert onnan pont rálátok a bejáratra. Anya van ott. De miért? Futok az ajtóhoz hogy kinyissam neki.
Amikor az ajtó feltárul, ő ott áll előttem, és sír. De hogy sír, zokog. A sminkje szarrá ázott a sok sírástól, és a zsebkendő is megtette a maga hatását, hogy szinte felismerhetetlen legyen. Félreállok az ajtóból, hogy bejöhessen. A kanapéig meg sem áll, ott leül, és még jobban sír, mint előtte.
– Anya! Mi történt? – kérdezem tőle, de válasz helyett ismét csak a sírás tör fel belőle. – Anya! Mondj már valamit, mert megrémítesz.
Leülök mellé a kanapéra, és átölelem őt, ami talán megnyugvást hoz számára. Lassan csillapodik a sírása, ami szinte csak szipogássá halkul. Ő is odabújik hozzám, és magához ölel. Így ülünk egy darabig egymás karjaiban, amikor megszólal.
– Kidobott.
– Ki dobott ki, és miért?
– Enikő.
– De hát miért? Én azt gondoltam hogy jól megvagyok együtt. Mi történt?
– Bepasizott. Együtt vártak rám, hogy elmondják. Ez nagyon aljas tett volt, soha nem bocsátom meg neki.
Ahogy ezt kimondja, máris jön az újabb sírógörcs, és kezdődik elölről az egész. Én próbálom vigasztalni, de hasztalan. Még szorosabban ölelem magamhoz, és simogatom őt, igyekszem megnyugtatni őt. Tudom, hogy mit élhet át, hisz én is voltam már olyan helyzetben, amikor a csajom, egy pasi miatt dobott, ám én nem vettem ennyire tragikusan. Amikor a sírása ismét csillapodik, elküldöm, hogy mosakodjon meg, mert borzalmas állapotban van. Amig ő a fürdőben teszi a dolgát, én öntök még egy pohár martinit, ám most már kettőt, és egy kis vodkát is teszek bele, mert tudom, hogy az nyugtatólag hat rá.
Amikor leteszem a poharakat az asztalra, ő pont akkor jön ki a fürdőből. A kedvenc fekete selyemköntös van rajta. Amikor meglátja, a poharakat, rám mosolyog, ami inkább ijesztő, mint barátságos, de hát ebben a helyzetben ez is nagy szó. Amikor leül, én mellé ülök, és és felteszem ismét a kérdést.
– Mi történt? Elmondod?
– Nincs sok mondani való. Amikor megérkeztem, már ott volt a pasi is, majd egy rövid bemutatás után, elmondták, hogy nemrég ismerkedtek meg, és hogy neki fontosabb egy erős férfi, mint egy nő. Ezek után felálltam és otthagytam őket.
– Jól tetted.
Amig Anya elmondja a történteket, meg is issza az italát, majd az üres pohárral a kezében részletezi, hogy milyen terveik voltak karácsony estére.
– A kedvenc fehérneműjét vettem fel, hogy ezzel is kedveskedjek neki… Ahogy láttam, ő is azt vette fel, amit én szeretek… Amikor beléptem az ajtón, már akkor nedves volt a puncim… Annyira vágytam rá, hogy együtt lehessünk…
Amig Anyu elrévedezik a meg nem történt eseményeken, és újra megtöltöm a poharakat, és visszaülök mellé, és a poharat a kezébe adom. Ő szinte révületben van, és csak mondja, hogy mit csináltak volna, és mi mindent akartak még kipróbálni együtt. Én csak ülök mellette, és hallgatom amit mond, miközben a pohárból kortyolgatom az italomat. Ekkor veszem észre, hogy a szabad keze, ami immár nem szabad, a punciját simogatja. Ettől egy kissé zavarba jövök, mert egymás előtt nem szoktunk ennyire nyilvánvalóan, a nemiséggel foglalkozni. Persze mindketten tudjuk, hogy a másik mit szokott csinálni, mert sok esetben megosztjuk egymással az élményeinket, de ez így túl direkt.
Amikor már kezd belemelegedni, egy egyre intenzívebben dörzsöli a csiklóját, és mivel nem tudom, hogy mit tegyek, csak ráteszem a kezem, a puncizós kezére, és leszorítom azt, így jelezve, hogy talán ezt nem most kéne csinálnia. Ekkor megáll a keze, rám néz, és ismét mosolyog rám. Most már valódinak látszik a mosolya, így azt gondolom, hogy sikerült megállítani őt. Tévedtem.
Amikor tudatosul benne, hogy a kezem az övét fogja, kihúzza a kezét, és ráteszi az enyémre. A puncija nagyon forró, és nagyon nedves. Szívem szerint hagynám hogy végig csinálja, mert tudom hogy milyen rossz, ha meg van szakítva a dolog. Próbálom a kezem visszahúzni, de nem engedi. A saját kezével az enyémet leszorítva, magába nyomja az ujjaimat, és ettől még inkább lucskosnak érzem a punciját. Tudtam hogy Anya sokat masztizik, mert élvezi, és azt is tudom, hogy mikor csinálja. Szinte mindig, ahogy én is.
Ahogy tuszkolja magába az ujjaimat, ő csak néz rám, nem mond semmit. A szája közelít az enyémhez, és én vágyom rá, hogy megcsókoljon. Van bennem egy kis ellenérzés, ha ez hamar semmivé lesz, hisz tudatosul bennem, hogy ez a nő, az Anyám, az egyetlen ember a világon, akit mindennél jobban szeretek, és és számomra ő mindenek felett áll. Miért tartanám vissza a vágyamat? Megadom magam, és egy hosszú csókban forrunk össze, aminek úgy tűnik, nincs is vége.
Amig egymást csókoljuk, a másik keze is útra kel, és megtalál engem. Először csak egy lágy simi, aztán már tudatosan keresi a kelyhem nyílását, majd követelőzőn magáévá is teszi. Úgy simogatja a már nedves pinámat, mintha én magam tenném. Tudja hogy mi hogyan jó, és mintha ismerné minden rezdülését. Aztán egy pillanatra eltávolodok tőlem, és a szemembe néz.
– Akarlak. De vajon Te is akarod-e? – kérdezi tőlem, miközben a szeme mindent elárul.
– Igen, akarom. – válaszolom neki, ami szinte csak suttogás, de tudja, és érti mire gondolok.
Kicsit eltávolodik tőlem, és könnyedén lenyom a kanapéra, amitől így a hátamon fekve, várom hogy megtörténjen a dolog. Az egyik lábamat a kanapé mellé a szőnyegre teszi, a másikat, viszont magasba amelve a támlájára helyezi. Tudom mi következik, és vágyom is rá. Amikor megérzem a forró leheletét a puncimon, akkor már tudom, hogy elvesztem, és átadom magam a gyönyörnek.
Először a nyelve hegyével érinti meg a csiklómat, majd hirtelen a szájába veszi, és szopni kezdi, amitól csillapíthatatlan vágy fog el, hogy ezt én is megtegyem vele. Lassan szívja, szopja nyalja a pinámat, hol erősebben, hol gyengéden. Isteni érzés ez, bárcsak soha ne érne véget. Annyira ügyesen és tapasztaltan csinálja, hogy egy perc sem kell hozzá, hogy elélvezzek. Egyenesen bele a szájába, amit ő szintén nagyon élvez.
Amikor a remegésem kissé alábbhagy, felülök vele szemben.
– Most én is akarom neked. – mondom ki kéjjel átitatott hangon.
Ö veszi a lapot, és elhelyezkedik abban a pózban, amiben az imént még én voltam. Befészkelem magam a lábai közé, és csak nézem, és az ujjaimmal cirógatom a punciját, ami egy Januári napon a születésem forrása volt. Kicsit ráncosabb mint az enyém, látszik rajta a kor, és a sok megpróbáltatás, ám ezzel együtt, számomra a legszebb punci a világon. Amikor a simogatás hatására a csiklója egyre keményebb, akkor belenyalok, és körbe csókolgatom, ahol csak érem. Aztán megnyalom, és érzem a remegést. Újra belenyalok, de most sokkal mélyebben, és újra megremeg. Nem is hagyom abba, szeretném neki viszonozni az iménti élményemet. El ekerom juttatni a csúcsra. Nincs vele nehéz dolgom, mert nagyon hamar elélvez, és én csak nyalom a nedveket, ami árad belőle. Megigéz az édes illat, amit már megannyiszor éreztem, de vele még soha.
Amikor már mindketten túl vagyunk az orgazmuson, ismét egymás mellett ülünk, és átölelve hallgatjuk egymás szuszogását.
– Köszönöm Anya. Ez volt életem megszebb karácsonyi ajándéka, és egyben életem lecsodálatosabb élménye.
– Ezzel én is pont így vagyok. Már régóta vágytam erre, de nem tudtam hogy neked ez mennyire lenne elfogadható. Inkább nem kockáztattam.
– Nincs kockázat. Bármit megtennék neked, hogy mindig boldognak lássalak.
– Köszönöm. Tényleg mindent megtennél?
– Persze.
– Jól van. Élni fogok a lehetőséggel.
A főnökasszony
Szex kísérlet: jobb mint a Viagra
Csak nézi tátott szájjal, hisz erre valóban nem számított, inkább valami egészen másra, ám most hogy az álló farkát bámulja, csak kérdések bukkannak fel benne, de nem akar megszólalni, hisz Ádám ezt kérte tőle. Ádám a széken ül, de nem teljesen nyugalmi állapotban, hisz látszik rajta, hogy feszült, az arcjátéka nem a normális, sokkal inkább egy olyan ember benyomását kelti, mint aki szenved, vagy inkább mint aki egy orgazmus közelében van. Fészkelődik ültő helyében, miközben a nemi szerve, láthatóan megfeszül, miközben önkéntelen lüktető mozgásokat végez, látható behatás nélkül.
Nem csak nudizunk a Tisza partján
Bemegyek én is a vízbe, mire mindketten odaúsznak hozzám, és közrefognak. Lilla megcsókol, miközben a farkamat simogatja. Ani is csatlakozik hozzá, így már ketten izgatnak a vízben, ami a kívülállók számára láthatatlan, így Zsolt sem látja, de ő már nem is érdekel, csak a két nő. – Szoptak le már vízben? – kérdezi tőlem Ani, miközben megszorítja a farkam. – Még nem. – mondom neki vigyorogva. – Szeretnéd? – kérdezi ismét, ám közben Lillára néz, aki szintén vigyorog rá. – Persze, hogy szeretném.
