Téged Keresünk! Szex Blog Írói Club

Nagy farkad van? Látni akarom!

Az irodában ma olyan élményem volt, ami még nem fordult elő. Legalábbis ezen a munkahelyen még nem. Az történt ugyanis, hogy kávészünetben beszélgettem Gizivel, akivel már legalább egy éve dolgozom együtt. No nem a beszélgetés volt rendhagyó, hanem annak a kimenetele.

A szokásos semmiségekről volt szó, aztán kifogytunk a témából, és már épp indultam volna vissza a helyemre, amikor Gizi utánam szól.
– Kérdezhetek valamit?
Megállok és visszalépek hozzá, ám ő csak lesütött szemmel bámulja a padlót.
– Persze, ha tudok válaszolok rá. – mondom neki készségesen, de ő még most is a cipője orrát vizsgálja.
Gizi rám néz, majd mintha kissé elpirulna, és csak ennyit mond:
– Á, nem fontos – majd az üres kávésbögréjét kezdi elmosogatni a vízcsapnál.
Nekem kicsit fura ez a visszafordulás, hogy kérdezne, aztán meg mégsem, ami bevallom kíváncsivá tett. Vajon mit akarhatott?
– Most már el kell mondanod, hogy mit akartál megtudni.
– Nem, nem fontos, csak egy gondolat volt csupán.
– Miféle gondolat? – kérdezem még kíváncsibban, mint eddig.
– Csak azt akartam… Inkább hagyjuk, nem fontos.
– De igen fontos, most már én is tudni akarom.
Gizi, mintha meg sem hallaná a hangom, csak mossa tovább a bögréjét, ami már eleve csak kávés volt, de most már minden próbát kiállna tisztaság ügyben. Odalépek a háta mögé, a vállára teszem a kezem, és a legédesebb hangomon a fülébe súgom.
– Mit szeretnél tudni rólam Édesem?
Persze ez a megszólítás csak amolyan formai dolog, mert sosem volt köztünk semmi, csak én akartam rá olyan hatást gyakorolni, aminek a végén mégis kiböki, amit kérdezni akart.
Gizi kissé megremeg, de töretlenül folytatja a tiszta bögre mosását.
– Léci léci… – búgom megint a fülébe.
Ez már hat rá. Elzárja a vizet, majd azt a bizonyos bögrét kezdi egy ronggyal szárazra törölni. Én csak nézem őt, és már biztos vagyok benne, hogy tényleg elpirult, nem is kicsit.

Amikor végez a bögrével, visszateszi a többi közé, hogy legközelebb már készen álljon a kávézásra. Gizi megfordul, és még most is piros arccal néz rám.
– Nos? Megtudhatom mire vagy kíváncsi?
– Csak azt akartam… kérdezni… a francba, ne hozzál engem zavarba.
Gizi úgy tesz, mintha én tennék vele bármit is, de az az igazság, hogy a kérdése miatt ilyen, és ha csak a gondolatára is ennyire kijön a sodrából, akkor biztosan valami komoly dologról van szó.
– Szó sincs arról, hogy zavarba akarnálak hozni, csak belekezdtél egy kérdésbe, és én tudni akarom, hogy mi az.
Gizi már menne a dolgára, de én elállom az útját, így csak toporog előttem, és egyre pirosabb az arca is.
– Jól van, ha annyira kíváncsi vagy rá, elmondom.
– Na ez a beszéd. Halljam a kérdést!
– Igaz az, hogy nagy faszod van?

Most rajtam a sor, hogy meglepődjek. Nem azért, mert nagy, hanem mert tudja. Honnan a fenéből tudhat egy kolléganőm ilyen dolgokat rólam? Az irodában nem kerültem senkivel olyan viszonyba, hogy tudhatná, még csak képet sem mutattam róla senkinek, az meg hogy a klotyóban esetleg meglesnek… az kizárt.
– Honnan tudsz te erről? – kérdezek vissza csodálkozva.
– Szóval igaz.
– Honnan veszed ezt a hülyeséget? Mégis ki mondta ezt neked?
– Csiripelték a madarak – mondja, és megint csak ott akar hagyni, de nem engedem.
– Ki mondta, hogy nagy farkam van. – kérdezem ismét, mert már én is kíváncsi vagyok a forrásra.
– Az nem lenne szép dolog, ha elárulnám. És persze az is lehet, hogy csak kamu.
– Mi az, hogy kamu? Megmutassam?
– Igen. Vagyis nem, dehogy. Mégis, hogy akarod megmutatni?
Úgy teszek, mint aki a nadrágját akarja letolni, de ő elkapja a kezem, és rám kiált.
– Megőrültél? Itt akarod elővenni a farkad?
Sértődötten visszagombolom a nadrágom, becsatolom az övem, amikor Gizi még hozzá teszi.
– Inkább mutass róla képet.
Megáll a kezem, a szám is tátva marad. Gizi most képet kért a farkamról? Jól hallottam?
– Mi van? – kérdezek vissza.
– Csak van egy képed róla, amit meg tudsz mutatni, hogy tényleg nagy.
– Tévedsz, nincs ilyen képem.
– Kár, akkor, ha valaki megkérdezné tőlem, akkor mondhatom ugye, hogy csak egy kis apróságot hordasz a nadrágodban.
– Meg ne próbáld.
Gizi, kaján vigyorral az arcán otthagy, és meg csak állok a legyőzöttek tehetetlenségével. Egy ideig csak bámulok utána, majd én is megyek vissza, hogy folytassam a munkámat.

Már otthon vagyok, de még most is az incidensen jár az agyam. Hogy tudta meg? Kitől? És egyáltalán miért kíváncsi rá? Így tépelődök magamban, amikor eszembe jut, amit mondott. „Akkor mondhatom ugye, hogy csak egy kis apróságot hordasz a nadrágodban.” Még csak az kéne, hogy elterjessze rólam, hogy kis farkam van. Na és akkor mi van? A szobámban fekszem az ágyon, amikor megint eszembe jut, ahogy Gizi rám néz. Valóban látni akarja a farkam? De most tényleg, csináljak egy képet róla, és mutassam meg neki?

Felizgat a gondolat, hogy megmutatom neki, és ő meg eltátja a száját, amikor meglátja, hogy tényleg nagy. Gizi elég kistermetű nő, pici a feneke és a csípője, talán be se menne neki. De ha eléggé fel van izgatva és elég nedves, akkor lehet, hogy mégis.
Amíg azon elmélkedek, hogy miként dugnám meg Gizit, feláll a farkam. Hmmm… Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen vézna nőtől is felizgulok. Akkor viszont izgassuk fel őt is. Csinálok neki olyan képeket, amin még nagyobbnak látszik, mint valójában, hadd tátsa a száját, és nehogy rémhíreket terjesszen rólam. Jól van, megcsinálom.

Felállok, fogom a mobilom, és elindulok a fürdő felé. Azaz csak mennék, mert még félúton sem járok, amikor megszólal az ajtónál a csengő.
Lendületből irányt váltok, majd az ajtóhoz érve kinyitom. Vilma áll az ajtóban, a húgom barátnője, de nem foglalkozom vele tovább. Irány a fürdő. Ahogy haladok, még hallom Vilma hangját, amint közli velem, hogy a húgomhoz jött. Persze, hogy hozzá, ahogy minden alkalommal. Velem semmi dolga.

A fürdő felé bevillan egy gondolat Vilmáról. Miért lettek a régi nevek mostanában megint divatosak? Mint a Gizi, a Vilma, Hilda és hasonlók. Persze ezek még mindig jobbak, mint a mai divatnevek a Dzsindzser meg Dzsenifer. Ezektől egyenesen hidegrázást kapok.

A fürdőben letolom a nadrágomat, és a kád szélére ülök. Kezembe veszem a farkam, ami még most is meredezik, de nem elég kemény egy jó képhez, ezért még játszanom kell vele egy kicsit, hogy elérje a megfelelő méretet. Miután már kellőképpen kemény, a kezembe veszem a mobilt, és csinálok egy képet. Nem jó, nem látszik az egész. Újabb képet csinálok, de az sem tetszik eléggé.
Ebben a pillanatban kinyílik a fürdő ajtaja, és a meglepett Vilma néz velem farkasszemet. Vagyis inkább a farkammal, mert ott megakad a tekintete.
– Hú bazmeg! – mondja Vilma a meglepetéstől.
Valójában nekem kellett volna meglepődnöm, hisz ő rontott rám.
– Most mi van? – kérdezek vissza.
– Te mit csinálsz?
– Szerinted minek látszik?
Masztizol.
– Nem annak indult, de lehet, hogy az lesz a vége.
– Segítsek? – kérdezi megint Vilma, miközben egyfolytában a farkam nézi. – Még sose láttam ekkora faszt.
– Hát most láthatsz. Miben akarsz segíteni?
– Csak sorban. Előbb képet csinálunk – mondja Vilma, miközben a kezében felvillan a mobilja.
– Hohó, erről nem volt szó. Az én mobilommal csináld, ha tényleg akarsz segíteni.
Vilma zsebrevágja a telóját, majd az enyémmel hozzálát a fotózáshoz. Csinál minden irányból képeket, még a kezébe is fogja, úgy húzgálja, mintha ki akarná verni, de nem teszi, pedig én már elég közel vagyok hozzá, hogy elsüljön.
Vilma előttem térdel, vadul veri a farkam, miközben a másik kezében sűrűn kattog a mobilom, ahogy a képeket készíti. Én csak nézem, amint teljesen átszellemülten masszírozza a farkam, és már-már azon van, hogy a szájába veszi, de aztán mégsem teszi meg.

Az ajtón kívülről hangok szűrődnek be, amit Vilma is meghall, mert feláll, elengedi a farkam, a kezembe nyomja a mobilom.
– Végre hazaért a húgod.
Vilma kilép a fürdőből én meg ott maradok az álló farkammal, végletekig felizgulva. Hazajött a húgom? Én meg azt hittem, hogy itthon van, egyfolytában azon izgultam, nehogy ránk nyisson. Na mindegy, ezt már be kell fejezni. A mobilom odaállítom a mosdó szélére, én meg hozzálátok, hogy befejezzem, amit Vilma elkezdett, kiverem a farkam. Nem kell hozzá sok, alig pár rántás elég hozzá, hogy elsüljön. Még jó, hogy a mosdókagylóba verem, mert annyi geci jön ki belőlem, mint csak ritkán.

Amikor készen vagyok, mindent elpakolok, és megyek vissza a szobámba. Leheveredek az ágyon, és megnézem mit csinált Vilma. Jó képek, bár némelyik annyira… amikor belevigyorog a kamerába, miközben a nyelve hegyével megérint. Nem törlöm ki ezeket, jó lesz emlékbe. Végigmegyek a képeken újra és újra, amíg el nem nyom az álom.

Másnap az irodában nem történik semmi. Gizi is teljesen olyan, mint máskor, mintha mi sem történt volna. Telik az idő, mindjárt dél, és akkor végre ihatok egy jó kávét. A meglepetés akkor ér, amikor bemegyek a helyiségbe, ahol a kávéfőző van, és ahol már Gizi ott ül az asztal mellett, és kortyolgatja a cappuccinoját.
– Szia – köszönök rá, majd a kávékészítésre fordítom a figyelmem.
– Szia. Csináltál nekem képet?
Ez igen. Minden bevezető nélkül a lényegre tér. Én nem válaszolok egyből, ám amikor az italom elkészül, én is leülök mellé, és csak nézek rá két korty között.
– Nos? – kérdezi sürgetően.
– Igen – mondom neki, és mintha egy apró kacsintás is megerősítené az állításomat.
– Mutasd meg!
– Nem.
– Miért nem?
– Mert ez így nem fair. Csak akkor mutatom meg, ha te is mutatsz magadról olyan képeket.
– Hát jó – mondja Gizi, majd feláll, és kisétál.
Ezek szerint ennyi volt a kaland. Gondolom magamban, ám Gizi fél perccel később visszajön, és ismét leül mellettem, de most a figyelme a mobilján rögzül helyettem. Aztán rám néz, és így szól:
– Nézd meg!
– Mit? – kérdezem tőle bután.
– Küldtem neked képet.
Kiveszem a mobilt a zsebemből, megnyitom és a bejövő üzenetek között valóban ott látok egy képet, amin egy csupaszra borotvált punci néz velem szembe.
– Hú, ez csodálatos! – jön ki belőlem az önkéntelen reakció.
– Tényleg tetszik?
– Persze, csodás punci. A tiéd?
– Mit gondolsz? Más puncijával verem a csalánt? Most te jössz.
Előveszem a mobilom, és én is elküldök neki egy képet, ami tegnap készült.
– Hú ez nagyon fasza. Akarom mondani… Tényleg igaz, amit a madarak csiripeltek. Mutass még.
– Csak egyről volt szó nem?
– Nehogy azt mond, hogy csak egy képet csináltál!
– Nem mondom.
– Akkor mutass még.
Elküldök neki még egy képet, majd egy harmadikat is. A legjobbakat. Gizi csak nézi a mobilját, és mintha némi remegést látnék rajta.
– Remélem elégedett vagy.
– Ez igen. Tényleg jó nagy faszod van. Nem gondoltam volna, hogy a madarak igazat csiripelnek.
– Miért nem?
– Nem is tudom. Azt gondoltam, hogy akinek ekkora fasza van, az minden nőt meg akar dugni.
– Most már tudod, hogy ez nem így van.
– Igen, de…
– Mi az?
– Inkább mutasd a többit is.
A kezébe adom a mobilom, ami az épp aktuális képet mutatja, amit elküldtem neki. Gizi szinte kikapja a kezemből és vadul lapozgatni kezd az albumban.
– Azt a kurva… Azannyát… Hűű… – és hasonló fonémákat ismételget lapozás közben.
Amikor a végére ér, kezdi elölről, de most már hang nélkül. Amikor ismét vége a sorozatnak, leteszi a mobilom az asztalra, és rám néz.
– Állj fel! – mondja nekem határozottan.
Megteszem amit mond, mert miért ne, nincs ebben semmi. Ám a következő pillanatban már másképp gondolom, amikor hozzálát, hogy kioldja a nadrágom övét.
– Hékás, mit csinálsz?
– A kezembe akarom fogni.
– Itt és most? Ez egy nyilvános hely, bárki beléphet ide.

Gizi feláll, odalép az ajtóhoz, becsukja, majd a kulccsal be is zárja. Ezután visszaül a székre, és tovább ügyködik a nadrágomon. Próbálom őt megakadályozni, felsorolva érveket, hogy ez nem jó ötlet, nem kéne ezt csinálnia, mert hogy lebukhatunk, de nem hat rá semmi. Megint legyőzött. Ott állok előtte, a nadrágom a bokámon, ő meg a farkamat markolja a kis kezeivel, szinte át sem éri. Olyan áhítattal nézi, mintha megjelent volna előtte a názáreti, vagy valami hasonló.

Az ellenállásom egyre csak apad, hiszen a kezeivel olyan finoman érint, hogy attól én remegek meg. Lassan húzgálja, mindkét kezével simogatja, miközben a szemei úgy csillognak, mint égen a csillagok.
Amíg nézem a lelkesedését, az izgalom átragad rám, már nem is akarom, hogy abbahagyja a simogatást.

Ahogy egyre közelebbről csodálja, ahogy a simogatás is egyre inkább átalakul, mintha maga felé húzna, már meg sem lepődök azon, hogy a kinyújtott nyelve, a makkomon matat, bedugja a résbe, majd körbenyalogatja. Nagyon felhúz az érintése, ahogy játszik a farkammal. Már csak azon drukkolok, hogy a nyalogatás helyett inkább kapja be, és alaposan szopjon ki belőlem mindent. Nem ez történik.
Miután Gizi alaposan benyálaz, feláll, felhúzza a szoknyáját a derekáig, majd az asztalra hajol, és hívogat magához.
– Tedd be nekem, hogy érezzem!
Ahogy elnézem a vékony testét, a pici fenekét, és a még apróbb kis nyílást, ami a puncija, komoly kétségem támad, hogy képes leszek-e a kérésének eleget tenni. Mindenesetre igyekszem a legtöbbet kihozni magamból. Odafordulok hozzá, majd az ujjamat megnyálazva a puncijába kenem. Ez az a bizonyos eset, amikor a fagyi visszanyal. A puncija már nem igényel semmiféle kenést, azt már most olyan lucskos, hogy amint széthúzom az ajkait, szinte kifolyik belőle a ragacsos és sűrű nedű. Odaillesztem a farkam, majd megforgatom a nyálkás puncijában, aztán egy tétova mozdulattal megtolom a farkam, hogy lássam mire jutok vele.

Majdnem orra bukok a mozdulat lendületétől, ugyanis tévedtem. A pici punci nemhogy szűk nem volt, de úgy szippantott magába, hogy majdnem ráborulok Gizi hátára. A farkam tövig becsúszik neki, mire ő egy nagy sóhajjal reagál.
Miután tövig bent van, kicsit kihúzom, majd vissza. Gizi ezt egy lendülettel viszonozza, majd a következő behatolásnál más ritmikusan jár a feneke, hogy a farkam teljesen kitöltse a punciját.

Ismét meglepett engem a nő, mivel néhány lökés után elélvez rajtam. Érzem, ahogy a puncija összehúzódik, hogy egy pillanatra elernyedjen, hogy aztán újra körbefonjon. Az orgazmusa nem tart sokáig, ám néhány pillanat múlva jön a következő. Ez még intenzívebb, mint az első, tovább is tart, miközben Gizi csak liheg, és halkan nyögdécsel.
Folytatom a dugást, ki és be, amikor Gizi megint megremeg, az egész teste görcsbe rándul, és már nem csak nyöszörög, hanem szinte sikongat az élvezettől.

Mivel már én is közel vagyok, nem lassítok, csak kúrom tovább. Eközben ő már lecsillapodik, elmúlik a remegése. A kezével hátranyúl és eltol magától. Lecsúszik az asztalról, letérdel előttem, és a farkam a szájába veszi. Pontosabban szinte ráhúzza a száját a már hatalmasra duzzadt makkomra, és szopni kezdi. Ekkor egy újabb meglepetésben van részem, mert Gizi szájában a farkam úgy jár ki és be, mint egy perce a puncijában. Majdnem az egészet benyeli, miközben szopja. Mikor elélvezek, belelövöm az egészet a szájába, amit ő ügyesen nyel, de így is kicsurran a szája szélénél egy kevés, ami a padlóra hullik.

Amikor már nem jön belőlem egy csepp sem, akkor feláll, megigazítja magán a ruháját, és odalép a kávéfőzőhöz, és csinál két kávét. Mire én is rendbe szedem magam, ő már az ajtónál áll, és kinyitja a zárat, ám az ajtó csukva marad. Leül mellém, és iszik egy kortyot a bögréből, aztán rám néz.
– Ígérem nem fognak a madarak csicseregni.
– Köszönöm, ezt el is várom.
– Hacsak…
– Mi van? – kérdezek rá meglepetten.
– Hacsak nem bizonyítod, hogy a hatalmas farkad belefér a pinácskámba.
– De hát, most bizonyítottam.
– Ez igaz, csakhogy az én pinám nem elégszik meg ennyivel.
– Szóval azt akarod, hogy…
– Pontosan azt akarom.

Mivel még az élmény hatása alatt állok, nem gondolhattam másra, minthogy én is akarom a további bizonyítást. Így történt, hogy még nagyon sokszor megismételtük ezt a kis kalandot. Volt, amikor a teakonyhában, mint most, de volt olyan is, hogy a munka végeztével, az irodában az asztalon keféltünk. Néha én mentem fel hozzá, néha ő látogatott meg, ám a viszonyunk nem lett több, mint csak szex. Az viszont pompás élmény volt minden alkalommal.

Nick Wood - Egy Pajzán Hétvége
Andi és én lelépünk a buliból - Szex Blog

Andi és én lelépünk a buliból

Odalépek hozzá, majd belenyomom a farkam a pinájába, amikor felsikolt. – Ne oda, a seggembe nyomd. Andi hátra nyúl a két kezével, megmarkolja a farizmait, majd a segge lyukába dugja a kezei két ujját, és széthúzza. Pont mint anyunak, kifordul a belseje, ami ott vöröslik előttem, én meg belevágom a faszomat, és baszom őt, ahogy csak bírom. Ő is hamar elélvez, szinte ugyan úgy, mint pár pillanattal korábban az anyja. Andi maga mögé nyúl, és eltaszít magától.

Szombati ajándék vibrátor

Szombati ajándék

Szombati ajándék Amikor reggel felébredünk, egy darabig nem történik semmi, csak nézzük egymást. Aztán felkelek és elindulok a konyha felé, mire Te megkérdezed. - Hova mész? Egy pillanatra megtorpanok, majd félig visszafordulva csak annyit mondok. - Hozom neked a kávét. Néhány pernyi szöszmötölés után kész is van az illatos reggeli kávé, amit az ágyban kapsz kézbe. - Hú de rég volt már olyan, hogy ágyba kaptam reggel a kávét. - Nos, részemről ez alap, és csak egy feltétele van. - M lenne az? -...
punciborotvalas

Az első punciborotválás

Az első punciborotválás Mire 14 éves lettem, egy sűrű pamacs (sőt őserdő) volt a puncimon. Habár én szőke vagyok, az teljesen sötét volt és ronda. Nem akartam úgy kinézni, mint egy öreg nő szőrös pinával. De azt gondoltam, hogy most már így kell élnem örökké. Senki nem mondta, hogy másképp is lehetne, amíg nem találkoztam Csillával, aki bebizonyította ezt Csilla új lány volt a suliban, igazán csinos volt és azonnal népszerű lett nemcsak az osztályban, hanem az...
  • +3
  • -0
  • 3
3 X
Tetszik
100% 0%

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük