Téged Keresünk! Szex Blog Írói Club

Kánikula és meztelenség az irodában

Régen volt egy remek munkahelyem, ahol csak ketten dolgoztunk, én és egy csaj. Őt Nórának hívják, és meglehetősen formás lány, de még ennél is több.

A nyári fűtés karbantartásra pont akkor került sor, amikor épp kánikula volt odakint, tombolt a nyár, de az épületen belül kellemes hűs volt, egészen addig a pillanatig, amíg be nem fejezték a felújítást, és elindították a próbafűtést.
Amikor beléptem a helyiségbe, mellbevágott a meleg, és az információ is, hogy nem szabad lekapcsolni a fűtőtesteket, amíg be nem fejezik az ellenőrzést. Na bazdmeg! Ha tudom, hogy ez van, akkor nem jövök be hamarabb, de most már mindegy. Ha itt kell lenni, akkor mindegy is, mikor van a most.

A hőmérő szerint harminchat fok van bent, száraz meleg, ami nehezen elviselhető. Amikor hozzákezdek a munkához, hamarosan azt veszem észre, hogy a hátamon folyik a víz. Nem kicsit.

Leveszem a pólómat, és a radiátorra teszem, hogy megszáradjon. Elég vicces nem? Mire Nóra beér, – ő nem szokott hamarabb bejönni, – addigra előkészítem a munkát. Nyomtatás, iratrendezés, hogy amint megérkezik, gyorsan megcsinálunk mindent, és irány haza. Nem maradnék ebben a katlanban tovább, mint feltétlenül szükséges.
A ténykedésem közepette az izzadás megmaradt, most is folyik rólam a víz. Pakolgatom a kellékeket az asztalomon, amikor a hátam mögött meghallom Nóra hangját.
– Asztakurva! Mi van itt?

Megfordulok, hogy üdvözöljem, ám ő meg sem hallja a hangomat, csak áll az ajtóban, és forgatja a szemeit. Mikor magához tér a döbbenettől, mégis beljebb merészkedik, majd megáll mellettem.
– Mi van itt? – kérdezi újra.
Válasz helyett a kezébe nyomom azt az A4-es lapot, amin közlik velünk, hogy a teszt még folyamatban van.
Asztakurva! – mondja ismét, mintha ettől enyhülne a meleg.

Nóra, miután túlteszi magát ezen a megrázkódtatáson, hozzálát a munkához. Már régóta együtt csináljuk ezt a munkát, így szinte összeszokott párost alkotunk. Jól megvagyunk együtt, bár néha felmerül a kérdés, mi lenne, ha a munka mellett mást is együtt csinálnánk? Néha elmegyünk moziba, vagy csak sétálunk hazafelé, de semmi komoly nem volt, bár én érzek hozzá affinitást, ami róla nem mondható el, vagy csak ügyesen lepelezi. Ha nem megy, nem erőltetem a dolgot.

Nézem Nórát, aki most csak a munkájára figyel, ám egyre sűrűbben törölgeti a homlokát, amin csillog az izzadtság. Naná, hogy neki is melege van. Ahogy telik az idő, egyre melegebnek érzem a levegőt, ezért odamegyek a hőmérőhöz és leolvasom. Harminckilenc fok van.
Az iroda ajtaja nyitva van, ám a levegő szinte áll, nem jön be a hűs, és nem megy ki a meleg. A helyzet enyhítése csak úgy lehetséges, ha időnként kimegyünk a belső udvarra, ahol nem sokkal van hűvösebb, ám mégis enyhet ad.
Ma még többet megyünk ki, mert a hőség egyre kibírhatatlanabb. Ilyenkor legyezzük egymást, elszívunk egy cigit, és megyünk vissza folytatni a munkát, hogy időben készen legyünk.

Egy ilyen szünet után, állok az asztal mellett, teszem a dolgom, amikor a szemem sarkában mozgást érzékelek. Amikor odanézek, Nóra épp akkor veszi le magáról a felsőjét, ami alatt csak egy vékony valami van. Olyan, mint egy sportmelltartó, de mégis más, mert ez baromi vékony, és szinte átlátszó. Szinte olyan, mintha meztelen lenne.

Amikor Nóra észreveszi, hogy nézem, egy pillanatra megáll a keze, majd rám néz.
– Nem baj ugye? Baromi melegem van.
– Dehogy baj, legszívesebben én is levenném a nadrágomat.
– Csak nyugodtan, nem zavar.
– Jó, de… mindegy…
Folytatom a munkát, de Nóra nem hagyja annyiban.
– Téged zavarna, ha én mégis levenném?
– Mi van? Te akarod levenni a nadrágomat?
– Nem, dehogy, a sajátomra gondoltam.
– Persze, nyugodtan, mintha a strandon lennénk, láttam én már olyat.

Nóra ellép az asztaltól, majd egy mozdulattal kibújik a sortjából, leteszi a székre, a felsőjére, majd folytatja a munkát.
Micsoda segge van! Csak nézem, ahogy a munka ég a keze alatt, most persze majdnem szó szerint, miközben a segge táncot jár a szemem előtt. Eddig miért nem tűnt fel, hogy a jó alakja mellett, még a segge is ennyire vonzó és izgató? A szemem szinte rátapad, amikor azt veszem észre, hogy egyre több hibát vétek. Visszalapozok, és igyekszem rendbehozni amit elrontottam, amikor Nóra is megáll. Otthagy, hogy bemenjen a mosdóba. Amikor visszatér, egy törölköző van a kezében, amivel a nyakát, és a vállait törölgeti. Van is mit, mert ahogy rólam, róla is folyik a víz rendesen.

Egy darabig törölgeti magát, majd odalép hozzám, és a törcsit a kezembe nyomja.
– Letörölnéd a hátam?
– Persze.
Átveszem tőle a törölközőt, majd a hátáról felitatom az izzadtságot, ami még a seggére is rácsorog. Amíg én törölgetem őt, egy szempillantás alatt leveszi magáról azt a vékony átlátszó valamit, és így már majdnem teljesen meztelen, hacsak azt a vékony cipőfűzőt nem veszem figyelembe, ami a segge fölött látszik.
– Ha kész vagy, visszaveszem – mondja, miközben az említett ruhadarabot egy laza mozdulattal a többire hajítja a székre.
– Csak nyugodtan. Már kész vagyok.
– Köszönöm – mondja egy mosoly kíséretében, majd ismét felveszi a munkatempóját, ahogy én is.

Nem bírok figyelni arra, amit csinálok, minduntalan Nórára tapad a szemem, nem tudok betelni vele. Ahogy a kezei járnak, a mellei táncolnak a melegben, és amint az asztal mellett toporog, a segge is vadítóan jár. Ahogy nézem, a farkam úgy áll, mint a cövek. Próbálom igazgatni, hogy kényelmesebb legyen, de nem bírok vele, mindig csak előre törekszik.
A merengésemből ismét Nóra hangja ránt vissza a jelenbe.
– Te nem akarod levenni a nadrágot?
– Nem – mondom neki határozottan.

Persze az igazság az, hogy már levettem volna, de nincs alatta alsó, így kissé ciki lenne, ha pucéran, és álló fasszal dolgoznék. Ettől a gondolattól még inkább megkeményedik a farkam, amit már elrejteni sem tudok, mert a nadrágom eleje most más, mint máskor.
– Miért nem? – kérdez vissza.
– Mert… Nincs rajtam alsó.
– Tényleg? – kérdez vissza megint, ám közben megáll a keze, és felém fordul. – Á, már értem.
Nóra ismét a munkába veti magát, én meg csak nézem őt. Vagy egy percig tart ez a mozdulatlanság, amikor Nóra megint felém fordul.
– Ha mégis le akarod venni, ígérem, hogy nem nézek oda.

Meggondolandó az ajánlata, mert már a seggemről is folyik a víz, úgy érzem magam, mint aki behugyozott, hiszen a rajtam levő nadrág már csupa víz. Egy pillanatig vacillálok rajta, de aztán mégsem veszem le. Ellenben Nóra igen. Azt a kis valamit, ami alig nagyobb egy cipőfűzőnél, egy mozdulattal leveszi, és immár anyaszült meztelenül áll a munkájába temetkezve, amikor ismét hozzám szól.
– Láttam én már álló faszt, ne zavartasd magad. Vedd le nyugodtan, ha akarod, nem fogok odanézni.
Megint rámozdulok, hogy most már tényleg leveszem magamról, ám valami mégis visszatart. Hogy néz az ki, hogy a munkahelyen meztelenül dolgozunk? Persze ő már tök pucér, akkor én is megtehetem.

Odamegyek a hőmérőhöz, és leolvasom. Negyven fok van. Ez már nem játék. Ahogy visszamegyek az asztalhoz, érzem, ahogy a hátamon egymást kergetik az izzadtságcseppek, hogy aztán a nadrágomba érve felszívódjanak. Amint elhaladok Nóra mellett, látom, hogy ő sem marad el tőlem, mert ő is izzad, mint egy ló.

A munka helyett, most a törcsit veszem a kezembe, és a hátát törlöm le, mire ő hálásan megköszöni. Visszaállok a helyemre, és folytatnám a munkát, amikor a szemembe csurran egy izzadtságcsepp, ami csíp is. Törölgetem, de újabbak jönnek helyette. Bemegyek a mosdóba, és lemosom az arcom, ami kissé felfrissít, de nem tart örökké, hiszen egy pillanat alatt leszárad rólam.
Amikor ismét az asztalomnál állok, rájövök, hogy már nem áll a farkam. Vagy csak nem annyira. Végre rászánom magam, hogy levegyem a nadrágomat, amit ráterítek a radiátorra, a pólóm mellé, ami már csontszáraz. Nem baj, jobb, ha így marad.

Amikor visszafordulok az asztalom felé, Nóra áll előttem, szájában egy cigivel.
– Kijössz velem?
– Így? – kérdezem tőle, majd magunkra mutatok.
– Persze. Üres az épület, rajtunk kívül nincs itt senki.
– Jól van. Menjünk.
A belső udvaron nincs semmi, nem lehet leülni sem, csak ácsorgunk egymás mellett, és fújjuk a füstöt.
– Tök izgalmas ez így – mondja nekem Nóra.
– Így gondolod?
– Persze, neked nem az?
– De. Tényleg izgi.
– Te nem szoktál meztelenkedni? Például otthon? Nem szoktál nudizni?
– De igen, előfordult már mindkettő, de ez most mégis más.
– Mert kollégák vagyunk?
– Például azért is.
– És még miért?
– Mert te nő vagy, én meg férfi.
– És az miért baj?
– Mert rajtad nem látszik, ha izgi a helyzet.
– Lehet, hogy nem látszik, de attól még nagyon is izgi.
Ahogy ezt Nóra kimondja, az egyik kezével finoman végigsimít a hasamon, majd a mozdulat végén, mintha csak véletlen lenne, a farkamat is megérinti. Na ennyi elég is neki. A farkam, mintha rugóra járna, szép lassan, egyenletesen, a félig lógó állapotból átmegy félig álló állapotba.
– Szép farkad van, nem kell szégyenlősködni.
– Köszi.
– Ugyan már.
A cigi még csak félig égett le, így ott állunk egymással szemben. Az álló farkam, mintha Nórának is tetszene, csak bámulja.
– Ne nézd már, mert még jobban fel fog állni.
– Ennek örülök.
– Miért?
– Mert azt gondolom, hogy miattam állt fel. Vagy tévedek?
– Nem tévedsz. Izgató vagy. És ez a szituáció még inkább felizgat. Persze neked könnyű, mert nem látszik rajtad semmi.
– Megmutassam?
– Mit?
– Hogy mennyire vagyok felizgulva.
– Mutasd.
Nóra, a szabad kezével benyúl a lábai közé, az ujjait kissé belenyomja a puncijába, majd az orrom elé tartja.
– Na mit gondolsz?
Mégis mit gondolnék? Az izgalmam most már az egekben jár, az orrom előtt tartott ujjairól árad felém az ösztrogén, de leginkább az illata. Olyan tömény punciszag árad belőle, ami végképp lázba hoz, ezért gondolkodás nélkül megfogom a kezét, és lenyalogatom az ujjairól a nedveket.
– Nagyon finom.
Nóra erre megint bemártja az ujjait, és én ismét leszopogatom.
– Ugye? Azért, mert nem látszik, még felizgat a dolog. Persze leginkább az, hogy látom, milyen hatással vagyok rád.
Nóra megmarkolja a farkam, könnyedén meghúzgálja, majd a makkomról a bőrt lehúzva, az ujja hegyével megérinti a végét. Amikor felemeli a kezét, ott csillog rajta az előváladék, amit most a szájába vesz, és élvezettel lenyalogat.
– Van még ilyen? – kérdezi tőlem.
– Azt hiszem még nagyon sok van ott, ahonnan ez jött.

Nóra most újra meghúzgálja a farkam, de most sokkal erőteljesebben markolja, szinte fáj, ám ezzel együtt annyira izgató, hogy ha még egyet húzna rajta, talán beleélveznék a markába. De nem, mert megáll, és csak nézi. Ahogy a farkamat szorongatja, én is látom, ahogy a következő adag sűrű ragacsos massza, hosszan elnyúlva, igyekszik ellenállni a gravitációnak, ám Nórával szemben semmi esélye.
Nóra leguggol előttem, majd a kis piros nyelvét kinyújtva, könnyedén felszippantja a cseppet, ami eltűnik a szájában.
Gyerünk már, kapd be az egészet! Hiába vágyom rá, Nóra megint feláll, majd a csikket egy virágváza oldalán elnyomva megfordul.
– Folytassuk a munkát. Jó lenne mielőbb szabadulni ebből a pokolból.

Én csak nézem, ahogy előttem tipeg, ahogy riszálja a seggét, mintha tudná, hogy nézem. Naná, hogy nézem. Lassan én is utána megyek, és mikor belépek az ajtón, ő már a munkába temetkezve serénykedik. Én is felveszem a ritmust, és beleállok a munkába.
Most is csak a seggét bámulom az egyik szememmel, a másik meg igyekszik nem hibázni, hogy végre a végére érjünk a mai napnak. Próbálok valami semleges dologra gondolni, például a munkára, de nem megy. Nagyon nem megy.

Ahogy nézem őt, mintha táncolna, de ez valahogy más. Mintha csak a seggét mozgatná, de valahogy furcsa. Most már csak őt nézem, ahogy mozog, ahogy a kezei járnak, és ahogy a seggét… Akkor esik le a tantusz, hogy valójában nem is a seggét riszálja, hanem…
Egyszer videón láttam ilyet, amikor egy nő, csak összeszorította a combjait, ezáltal a punciját is valamelyest, ami egy remek orgazmust váltott ki nála. Nóra is valami hasonló mozdulatokat tesz. Aztán megáll a keze is, és a lába közé nyúl, majd a szájába veszi, és lenyalogatja, ám a segge most is jár. Így is lehet maszturbálni. Naná, hogy lehet, és a szemem láttára élvez el. Na jó, ez lehet, hogy nem teljes értékű orgazmus, ám ahogy nézem őt, ahogy az asztalra könyököl, és nagyokat liheg, joggal gondolhatom, hogy épp elélvez. Csak nézem őt, miközben a kezem önkénytelenül is rámarkol a farkamra, és jó erősen megszorítja.

Közben Nóra mintha lenyugodna, már csak aprókat liheg. Aztán rám néz, de nem mond semmit, csak nézi, ahogy a farkamat markolom, miközben kicsöppen belőle egy apró fehér csepp. Elengedem a farkam, ám az már vonaglik, fel és le rángatózik. Nóra eközben felegyenesedik, és tátott szájjal nézi, ahogy a farkam táncot jár előtte.

Egyik keze megint a lába közé téved, és rámarkol a puncijára, amitől megrezdül az egész teste, ami számomra is izgató, ettől a farkam még hevesebb táncba kezd. Nóra lép egyet felém, miközben a keze megállás nélkül izgatja magát.

Ez nálam a csúcs. Érzem, hogy a farkamban valami megrezdül, és megindul belőle az áradat. Előbb csak egy magányos csepp, ami Nóra combjára fröccsen, ám a következő pillanatban már jön is következő, majd utána sorban még nagyon sok követi.
Nóra csak nézi, ahogy a farkam ontja magából a sok gecit, miközben ő már terpeszben áll, és vadul maszturbál. Amikor az utolsó előtti csepp elhagyja a farkam, hogy helyet adjon az utolsónak, ami a lába elé cseppen. Nóra és befejezi a masztizást, majd tovább néz engem, aztán némi lihegés után megszólal.
– Ez nagyon szép volt.
– Ahogy te is csodálatos vagy – mondom neki, mire Nóra lép egyet felém, megölel, és ad egy csókot.
– Eddig miért nem fedeztük fel ezt az örömteli munkamódszert?
– Talán mert nem volt még ennyire forró a légkör.
– Igazad van. Mit gondolsz, megismételhetjük ezt akkor is, ha nincs ilyen meleg?
– Azt hiszem igen, bár, ha nincs ennyire meleg, akkor még mást is tehetünk.
– Igen, ebben igazad van.

Nóra megint visszaáll az asztalhoz, hogy folytassa a munkát, ám én még mindig a hatása alatt állok, és nem bírom levenni róla a szemem, a farkam meg mintha semmi nem történt volna, tovább meredezik. Amikor Nóra felém pillant ezt észre is veszi.
– Te még mindig kanos vagy?
– Igen, azt hiszen jó hatással vagy rám.
– Akkor menjünk ki egy kicsit hűsölni.

Amikor megint kint vagyunk a belső udvaron, Nóra körbejárja, és mintha keresne valamit. Amikor rálel, megáll mellette, és felül annak a virágládának a szélére, amiben alig van növény.
– Gyere ide! – mondja nekem, miközben az ujjaival is hívogat.
Odamegyek hozzá, és megállok előtte.
– Mi jár a fejedben?
– Gyere közelebb és megmondom.
Lépek egyet előre, majd még egyet, amikor Nóra megfogja a derekam, és magához ránt. Ennek következtében, az álló farkam úgy csusszan bele, mint forró kés a vajba.
– Most már érted mire gondolok?
– Már hogyne érteném.

Előbb csak lassan, majd egyre gyorsabb ütemben járok ki és be a lucskosan nedves puncijában. Az izgalom, és az élvezet hatására, ez a lassú játék hamarosan vad dugásba megy át, aminek az a következménye, hogy mindketten elélvezünk. Most viszont nem fröcskölöm szét a magomat, hanem minden cseppjét belepumpálom a puncijába, amit ő, mintha csak szivattyú dolgozna benne, magába szív.
Amikor elernyedünk, és kicsusszanok belőle, ő magához ölel, majd megcsókol.
– Ez jólesett – mondja félszeg mosollyal az arcán. – Mit gondolsz, lenne hozzá kedved, hogy ezt máskor is megismételjük?
– Mindenképpen. Ha már az utóbbi években erre nem került sok, akkor ezután bepótolhatjuk.
– Legyen így – mondja Nóra, majd lecsusszan a virágládáról. – Most viszont fejezzük be a munkát, mielőtt teljesen elolvadok.

Majdnem így is tettünk, hamar befejeztük volna a munkát, ha nem tartottunk volna néhány további szünetet, amikor Nóra a virágládán ücsöröghetett.

Nick Wood - Egy Pajzán Hétvége
reggeli-kave

Reggeli Kávé

Reggeli Kávé - Reggelt, itt a kávé... (nesze, bazd meg... a tehénnek meg tessék...) azért a kávét így is az ágyba kaptad.., és azért persze odaülök melléd..... a hátamat az ágyvégnek támasztom, felhúzott térdekkel ülök, és nem néznek rád...Te csak iszod a kávét, és nem figyelsz rám (látszólag..de minden idegszáladdal érzel..érzed....mint ahogy én is...), most helyzet van.. Miután a halvány mosoly a szád szögletéből eltűnik, (én is igyekszem megőrizni a szerep kívánta komolyságomat) odafordulsz lenyelve az...
Megkefélt a postásunk – 2. rész. folytatás- Szex Blog

Megkefélt a postásunk – 1. rész

Sajnos Feri nem volt éppen itthon, ezért muszáj volt magamhoz nyúlnom, annyira felizgultam a történésektől. Mit ne mondjak, hamar elmentem, miközben végig Zoltánt képzeltem oda…, megvastagodott, a kéjtől felduzzadt és nedves szeméremajkaim közé.

  • +1
  • -0
  • 1
1 X
Tetszik
100% 0%

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük