Perverz Teri és a gigantikus mellei
Irodában dolgozni mindig utáltam, ez számomra nem munka, hanem kínlódás. Monoton, látszólag felesleges, mert akkor már mindent számítógép csinált, így legtöbbször csak olyan munka volt, amit csak azért kellett megcsinálni, mert a gép nem volt rá képes.
Egy dolog tetszett csak, amikor az irodában ücsörögtem naphosszat, és ez pedig a csajok. Sok jó nőci vett körül, egyik szebb, mint a másik, csakhogy szinte mindnek volt férje, pasija, van épp csaja. Hamar rá kellett jönnöm, hogy itt bizony nem fogok labdába rúgni, és ez az aprócska tény volt a legfőbb oka annak, hogy titokban másik állást kerestem.
Aztán egy szép napon megtudtam, hogy új csaj érkezik a munkahelyre, ám a lelkesedésem hamar lelohadt, amikor kiderült, hogy egy középkorú nőről van szó. Akkoriban nem az ilyen nők vonzottak, ám most valami másként sült el. Nem az.
Az első napon, amikor munkába állt, mindenkinek be lett mutatva, így nekem is, így volt rá módom, hogy alaposan szemügyre vegyem. Nem tartott sokáig a mustra, mert valahogy nem az én ideálom a nő. Kissé molett, kissé magas, és kissé… vagyis inkább nagyon nagy mellei vannak. Nagy mellek? A fenét, gigantikus tőgyekről van szó, ami mintha a nőtől függetlenül létezett volna, hiszen úgy lengte körbe, mint a körhinta ülései.
A lelkesedésem egy pillanat alatt semmivé foszlottak, ám ő, Teri, mintha csak én lettem volna az egyetlen férfi az irodában, – valójában hárman voltunk, – megragadott minden alkalmat, hogy rajtam lógjon. Képletesen és szó szerint is.
Mivel új volt, sokszor kérdezett, és ilyenkor mindig megtalált. Egyszerűen megállt mellettem, és csak nézett le rám.
– Mi a helyzet Terike? – kérdezem tőle nyájasan.
– Segítenél?
– Persze. Miről van szó?
Ez volt az a pillanat, amikor első alkalommal lesokkolt. A kezében lévő papírokat kiteríti az asztalomra, majd föléhajol és rámutat a meg nem értett részre. Ez még nem is lett volna baj, csakhogy a hajolás minden esetben úgy sikerül, hogy a hatalmas melleit a vállamra, a nyakamba lógatja. Igen, ez a jó szó, rámlógatja, hiszen, nem hord melltartót. Később az is kiderült, hogy azért nem, mert nem kap megfelelő méretet.
– Ez az, amit nem értek. – Duruzsolja a fülembe, miközben mutogatja az említett sorokat.
– Pedig egyszerű – mondom neki.
Amíg a helyes metódussal megismertetem, igyekszem az elnyomás alól megszabadulni, mert a mellei súlyos teherként a vállamon pihennek. Igyekszem elhúzódni előle, ám ő folyamatosan nyomul rám. Gyorsan elmondom, amit tudnia kell, meg amennyit én tudok, hogy mielőbb megszabaduljak a terhemtől.
Na végre. Szerencsére Teri felfogása gyors, hamar megérti miről is van szó, és hamar lelép.
Amikor megint odatipeg hozzám, már előre felállok, hogy ne tudja a mázsás dudáit a nyakamba varrni. Így is megérti, amit elmagyarázok neki, mert hamar otthagy.
A következő találkozó már nem volt ennyire zökkenőmentes. Nem vettem észre a közeledését, így nem is készülhettem fel rá. Meglepett. Arra riadok, hogy valami nagy és puha ereszkedik a vállamra, majd a karjaimon végigsiklik, hogy aztán…
– Megint kéne egy kis segítség – búgja a fülembe, mintha valami titkos dologról lenne szó.
– Mi az? – kérdezem tőle ingerülten, ám őt nem fogja az ilyesmi, mert teljes nyugalommal ecseteli, itt bizony valami gond lehet a kimutatásban.
– Nincs ezzel semmi gond – mondom neki látszólagos nyugalommal, majd azt is elmondom neki, hogy amit ő gondnak vél, az valójában egy kereszthivatkozás, ami a végelszámolásnál kell.
Mindeközben, ahogy az asztalomra támaszkodik, a mellei egyfolytában a karomat, a vállamat simogatják, hiába mindennemű erőfeszítés, hogy távol tartsam magamtól. A könyökömmel félrelököm, amitől az himbálózik, mint valami harang nyelve, azzal a különbséggel, hogy ezek a mellek testesítik meg magát a harangot. Amikor ismét ellököm magamtól, kissé eltávolodik, hogy aztán újra hozzámpréselődjön. A lökdösődés során, azt is felfedezni vélem, hogy ezek a szörnyetegek nincsenek bezárva, ahogy az elvárható lenne, csak egy egyszerű, vékony kötött pulóver alá vannak betuszkolva.
Amíg ő magyarázza a tévedést, ami valójában nem is tévedés, én egy kissé hátratolom a székem, és csak bámulom a két inga mozgását. Mintha egy hipnotizőr ingáját nézném, egyre inkább eltávolodok a valóságtól, ami nagy megkönnyebbülést okoz, mert már nem hallom Teri hangját sem. A szemem előtt ingázó óriások látványa teljesen kizökkent a valóságból, így észre sem veszem, hogy mit csinálok.
Amint bámulom őt amíg a mellei ringása lelassul, majdnem megáll, amikor kinyújtom a karom, és a tenyeremmel egy jó nagyot sózok rá. Ebben a pillanatban több dolog is történik egyszerre. Teri elhallgat, és rámnéz, ami még nem lenne nagy baj, csak hogy a tenyerem csattanása mások figyelmét is felénk fordítja, így legalább hárman is néznek minket, hogy vajon mit is csinálunk. Én persze továbbra is bámulom Teri melleit, mert az ütéstől újraindult a lengedezés, ami további pillanatokra leköti a figyelmemet.
– Ez jó volt – mondja Teri, de olyan halkan, hogy csak én hallhattam meg.
– Mi? – kérdezek vissza, amikor magamhoz térek a hipnotikus állapotból.
– Amit csináltál.
– Mit csináltam?
– Megpaskoltad a mellem. Csináld megint.
Egy pillanatig csak nézek rá, majd a melleire, majd magam sem tudom, hogy miért, újra rácsapok egyet, de csak óvatosan.
– Nagyon jó. Nagyobbat.
Új lendületet veszek, és megismételve a mozdulatot, egy újabb csattanást követően a mellei megint lengedezni kezdenek.
– Még – mondja Teri, miközben megmarkolja a karom, és megszorítja.
Mielőtt eleget tennék a kérésének, körülnézek, hogy vajon néznek-e még a többiek, de szerencsére senki nem érdeklődött az újabb csattanás okát illetően. Megint lendületet veszek, és egy újabb csattanós pacsit nyomok rá, ám most mindkettő mozgásba lendül.
– Neked is tetszik, igaz?
– Nem tudom – mondom bizonytalanul.
Érzem, hogy valami megmozdult bennem, de nem tudatosan, inkább csak amolyan érzés vagy inkább inger jár végig rajtam, ám Teri mást mond.
– Látom ám rajtad.
– Mit látsz? – kérdezem kíváncsian, amire ő megint a fülemhez hajol és belesúg.
– Felállt a faszod.
Amikor lenézek, a kezem önkéntelenül is takarásba lendül, de már késő. A farkam valóban áll, méghozzá jó keményen. Amikor felnézek Terire, ő csak vigyorog rám.
– Ugye milyen izgi? – kérdezi tőlem, majd alaposan körülnéz.
Mivel már csak kevesen vannak, azok inkább buzgóságban szenvednek, csak a munkába temetkeznek, így Teri visszafordul felém, majd nemes egyszerűséggel felhúzza a pulcsiját az egyik melléről, ami most csupaszon csüng az ölembe.
– Üsd meg újra!
A kérése újra felpiszkálja bennem azt a különös érzést, amit az előbb is éreztem, amikor rácsaptam, bár akkor azt gondoltam, hogy ez majd elriasztja, és otthagy, ám tévedtem. Pont az ellenkező hatást értem el, mint szerettem volna, ám az még furcsább számomra, hogy baromira felizgat a dolog.
Mielőtt még megismételné a kérését, vagy inkább az utasítást, megemelem a kezem, és a csupasz mellére csapok egy jókorát. Hangosan csattan a tenyerem, és ezzel együtt a farkam is megrándul. Nem is tudtam, hogy ez ilyen izgató lehet.
Teri, amikor az ütésem a mellét éri, egy hirtelen mozdulattal lehúzza a pulcsiját, és úgy tesz, mintha arra figyelne, amit mondok neki.
Most már én is akarom ezt a játékot. Benyúlok a laza, kötött pulcsija alá, és megmarkolom a mellét. Furcsa érzés, hiszen ekkora dudákat még csak nem is láttam eddig, ám az érintése még furcsább. Mintha egy bőrbe csomagolt zsákot markolnék, amiben valami folyadékszerű anyag ringatózik, ami minden mozdulatomra másként reagál.
– Akarsz még többet is? – kérdezi megint Teri, a fülemhez hajolva.
– Aha – mondom válaszként, bár elképzelésem sincs arról, hogy mire gondol.
– Akkor gyere utánam.
Ezzel felegyenesedik, és a dudáit maga előtt tolva, elindul a mosdó felé, én meg megbűvölten megyek utána. Amikor belépek, ő bezárja az ajtót, majd egy hirtelen mozdulattal leveszi a pulcsiját, én meg csak tátott szájjal bámulom ezeket a hatalmas csodákat.
– Üsd meg – mondja nekem.
Én megütöm ismét, mintha egy pofont adnék neki, és most is nagyot csattan. Teri behunyt szemmel, kissé megremeg, a lábai megroggyannak, de tarja magát.
– Nagyobbat – Adja ki az újabb utasítást.
Meglendítem a karom, és az eddigieknél is nagyobbat ütök rá.
– Nem fáj? – kérdezem félénken, mert mások egy ekkora pofontól általában padlót fognak.
– Dehogy, épp ellenkezőleg. Nagyon élvezem. Üss még.
Ismét megütöm, de most a másikat. Teri megint felszisszen és remeg, ám most benyúl a szoknyája alá, ahol a keze mélyen eltűnik alatta.
– Még!
Megint megütöm, aztán újra és újra, hol az egyiket, hol meg a másikat, miközben a szemem le sem tudom venni a lengedező óriásokról, ami egyre pirosabb és mintha várná az újabb ütéseket.
– Nagyobbat üss, de most az öklöddel!
– Az neked fájni fog.
– Nem baj, csak csináld már!
Ökölbe szorítom a kezem, majd meglendítem, és oldalról olyan horgot viszek be neki, hogy a melle, amit megütöttem, a lendülettől a másikon csattan, így mindkettő lengedezik.
– Ez az, csináld még!
Egyre jobban kezdek belejönni, ezért megsorozom a melleit, amitől ő csak nyög, és egyre jobban remeg, miközben a keze örül tempóban sikálja a pináját a szoknya mélyén.
Amikor ismét lendületet veszek, hogy most balról is bevigyek a ütést, akkor kissé előrehajol, és a lihegésből sikoltó nyögések lesznek, majd egy vonyításszerű hang kíséretében elélvez a szemem láttára. Hát ez nem semmi.
Amíg Teri agonizál, csak állok, és nézem a szenvedését, vagy inkább az élvezetét, amiből hamar magához tér. Egy pillanatig csak néz rám, majd előredől, letérdel, hogy a farkamat kiszabadítsa a nadrágomból.
Amikor ez sikerül neki, a nacimat a térdemig rántja le, majd rábukik a farkamra és szopni kezdi. Nem finomkodik, nincs benne semmi romantikus, csak szívja és szopja, amíg az orgazmus el nem ér engem is.
Ekkor kiengedi a szájából majd szorosan marokra fogja, hogy aztán erővel kiverje belőlem a sok gecit. Az elsőtől az utolsó cseppig, mindet a melleire csorgatja, miközben a másik kezével alaposan elkeni magán. Amikor én már kész vagyok, akkor mindkét kezével a melleit simogatja egészen addig, amíg a sűrű fehér geci szinte eltűnik a kezei nyomán, amíg csak a száraz bőre látható.
Mire ő végez, én is elpakolom a cuccomat, majd amikor feláll, ismét magára ölti a pulcsiját, és vigyorogva mondja.
– Te aztán tudsz ütni – Teri elfordul tőlem, majd a kijárat felé lépve kinyitja az ajtót, de még visszaszól – Egy perc múlva te is kijöhetsz.
Miután magamra hagy, én dobok egy sárgát, majd megigazítom a nadrágom, és én is kilépek a mosdóból.
Mire az asztalomhoz érek, Teri már nincs az irodában. Mivel a munkaidő már rég lejárt, összeszedem a cuccomat, kikapcsolom a gépet, és hazamegyek. Útközben Teri perverzióján jár az agyam, mert ilyenről még nem is hallottam, és azt végkép nem gondoltam volna, hogy rám is ilyen hatással van. Felizgatott.
Másnap ismét a szokásos módon végzem a munkámat, Teri a másik asztalnál, amikor feláll, felém fordul, és kacsint egyet. Egy pillanatra azt gondolom, hogy ma megint rámborítja a hatalmas dudáit, de nem. Simán elmegy mellettem, miközben az ujjaival alig érezhetően megsimítja a hátam, és megy tovább.
Utánafordulok, mert kíváncsi vagyok. Teri meg sem áll, amíg Kareszhez nem ér, majd ahogy tegnap velem is tette, odahajol hozzá, miközben a melleit a vállára, nyakára csúsztatja. Ez az Karesz, legalább ma nyugtom lesz.
Azt azért el kell mondanom, hogy Karesz, egy fiatal vékony, vagy inkább vézna srác, akiről elképzelni sem tudom, hogy mihez kezdene Teri hatalmas melleivel.
