Rejtélyes nő a vonaton
A pályaudvar kapujában ácsorgó turistákon áttörte magát, majd bérlete után kotorászott a táskájában, mert a peronkapukban az őrök ezúttal éberen vizslatták a felmutatott jegyeket. Az akadályokon átjutva már futni kezdett, hogy a legtávolabbi külső vágányon álló vonatot elérje. Lihegve esett be az utolsó kocsiba, a szerelvény árnyékos oldalán talált helyet. Lezökkent az ülésre, táskájából újságot húzott elő, hátradőlve olvasni kezdett. A vonat kis döccenéssel indult el, és egyre gyorsabban gurult kifelé az állomásról.
Térdén kis érintést érzett. Felnézett az újságból, a szemközti ülésen harmincasnak kinéző miniszoknyás nő kotorászott a táskájában, kiszedett belőle valamit, a mellette levő szatyorba süllyesztette, aztán a szatyorból könyvet vett elő, egy darabig lapozgatta, aztán belemélyedt az olvasásba.
A délelőtti vonaton kevesen utaztak, a kocsi végében levő két négyes ülést csak ők ketten foglalták el. Továbbra is úgy tett, mintha olvasna, de az újság fölött ki-kipillantott a nőre, akinek meztelen térde a vonat zöttyenéseitől továbbra is időnként hozzáért a lábához. A rövid barna frufru alatt keret nélküli szemüvegen keresztül hosszú szempillákkal keretezett zöldes szemek ütemes mozgással tapogatták a könyv sorait. Rápillantott a keménytáblás kötetre: Klinikai pszichológia. A könyv mögött türkiz színű, erősen kivágott póló, a pólóval harmonizáló nagy kövekből készült nyaklánc.
A nő megérezte, hogy nézik, felnézett a könyvéből, szeme egy pillanatra találkozott a férfi újság mögé visszacsúszó pillantásával. Térdük újra meg újra rövid időre összeért. A férfi egy picit lejjebb csúszott az ülésen, és az időnkénti összekoccanást tartós összeéréssé változtatta. A nő egy pillanatra elhúzódott, aztán hagyta, hogy a férfi lába érintse a térdét.
A férfi most az újság alatt nézett ki. Végig mustrálta a nő néhány pántból álló szandálba bújtatott lábát, napbarnított lábszárát és a combjából annyit, amennyit az elölgombolós miniszoknya látni engedett. A zárt combok nem engedték tovább pillantását, de szemét a köztük levő sötétségre szegezte. Nyelt egyet, és térdével egy picit oldalra nyomta a nő hozzáérő térdét. A mozdulat lehetett véletlen is, a lány úgy tett, mintha nem venné észre. A férfi újra próbálkozott, a lány rezzenéstelenűl olvasott tovább, de combjai szinte észrevehetetlen mértékben egy kicsit széjjelebb nyíltak. A férfi érezte a mozdulatot, de semmivel se látott többet a hosszú combokból. Felnézett a lány arcára, ami semmilyen érzelmet nem mutatott, szeme szorgosan szántotta a könyv sorait, időnként felnézés nélkül lapozott.
A férfi visszabújt az újságjába, de térdét szorosan a nő térdéhez nyomva tartotta. A vonat megállt, az állomás hangosan beszélője a szerelvény következő megállóit sorolta. Mindketten kibámultak az ablakon. A csaknem üres peronról senki sem szállt a kocsiba. Mielőtt visszasüllyedtek volna olvasmányukba, szemük találkozott. A nő lassan lenézett a könyvére, majd egy pillanatra újra felemelte a tekintetét, mintha meg akarna győződni róla, hogy a férfi már olvas, de újra a férfiéval találkozott a tekintete. Pár hosszú másodpercig néztek egymás szemébe, aztán szint egyszerre néztek le.
A férfi egyszerre azt érezte, hogy a lány térde már nem ér hozzá. Kinézett az újság alatt, és megint nagyot kellett nyelnie, mert a két térd között tenyérnyi távolságot látott, a szűk mini legalsó gombja feszült a gomblyukban, a combok között magasan pedig a fehér bugyi pici foltja volt látható. A nő nyugodtan olvasott tovább. A férfi óvatosan megmozdította térdét, a nő térde belső oldalához ért hozzá. Az érintésre a combok összébb záródtak a férfi lába a nő két térde közé került. Egy pillanatnyi szorítást érzett, aztán a két térd megint eltávolodott, amennyire a szoknya engedte. Nem tudta, hogyan léphetne egy kicsit tovább. Nem akarta megszólítani a nőt, félt, hogy elrontja a játékot. Szeretett volna a kezével is hozzáérni a nő sima bőréhez, de inkább nem mozdult. Aztán térdével lassan hozzáért a nő combjához, és az ülésen még egy kicsit lejjebb csúszva közelebb húzódott. A combok hirtelen szorosan rázárultak a térdére, és úgy maradtak. A nő továbbra sem nézett fel a könyvéből, de lassan megmozdította combjait, előbb az egyiket, aztán a másikat emelve leheletnyit feljebb, szinte simogatva a férfi térdét.
A férfi a másik lábát közelebb húzta, és ő is térde közé szorította a nő lábát. A nő egy pillanatig nem mozdult, aztán hátrébb csúszott az ülésen, kiszabadította lábait, az ülésre tette a könyvét, felállt, és elindult az illemhely felé. A férfi hosszasan nézett utána, szeme a nő kerek fenekére tapadt, és a hosszú lábakat nézte. A nő eltűnt a kocsi másik végében, ő pedig egy darabig kinézett az ablakon, aztán újságjába temetkezett, nem akarta, hogy a nő észre vegye, hogy várja.
Hamarosan a már ismerős, szinte véletlen érintést érezte a térdén, felnézett az újságból, a nő mosolyogva nézett vissza, aztán megigazította a szemüvegét, felvette a könyvet, és folytatta az olvasást. Nem nézett ki az újságjából, de megpróbálta térdével a már meghódított pozíciót újra elfoglalni. Érezte, hogy a szemközt ülő térdei eltávolodnak, maguk közé engedik a térdét, majd rázáródnak. Letette az újságot, és lenézett a térdét szorosan tartó combokra. A mini alsó gombja már nem feszült, mivel nem volt begombolva. A nő észrevette, hogy nézi, de úgy tett, mintha nem látná, és lassan széjjelebb nyitotta a combját. A férfi szeme lassan siklott fölfelé a combok belső oldalán, és a fehérségből sokkal nagyobb darabot látott, mint korábban. A nő újra összezárta lábait, amennyire a férfi köztük levő térde engedte, majd újra széjjelebb tette, majd megint összezárta. Minden összezárásnál egy kicsit erősebben szorította a férfi térdét. Közben lapozott a könyvben, de a férfi látta, hogy a zöld szemek nem siklanak ide-oda a sorokon, hanem egy pontra szegeződnek, mintha csak egy képet nézne.
A férfi újságjáért nyúlt, közben, mintegy véletlenül ujja hegyével végigsimított a nő térdén. A nő letette a könyvét, és kinézett az ablakon. Kicsit az ablak felé fordult az ablak felőli lábát feltette a fűtőtestre, miközben másik lába helyben maradt. A férfi már nem is titkon bámult a tágra szétnyíló combok közé, ahol a vékony fehérnemű mögött tökéletesen kirajzolódó domborzat völgyénél pici nedves foltot fedezett fel. Önkénytelenül saját ágyékához nyúlt, és eligazította kényelmetlenül feszülő szerszámát, hogy kevésbé nyomja a nadrág. A nő figyelmét nem kerülte el a mozdulat, szeme sarkából jól látta, milyen hatást váltott ki, elmosolyodott, majd rendkívül illedelmesen egymáshoz szorított térdekkel visszafordult, és komoly arccal kutakodva nézett a férfi szemébe. Aztán felvette a könyvét, szeme elé emelte, hátrébb húzódott, hogy ne érjen a férfi térdéhez, és folytatta az olvasást. A férfi zavarában szintén felvette az újságot, de nem tudott egy sort se elolvasni. Szíve a torkában dobogott. A vonat megint megállt, itt sem szállt fel senki.
Indulás után belekezdett egy cikk olvasásába, próbálta figyelmét koncentrálni, amikor finom érintést érzett a bokájánál. Aztán a nadrágja alá bekúszó lábujjak simogatását a lábszárán. Kinézve az újság alatt látta, hogy a nő levette szandálját és bal lábával simogatja, miközben továbbra is mereven a könyvre szegezi a tekintetét. A láb kibújt a nadrágszárából, és elindult felfelé a lábán, majd megállapodott a térdénél, ahol pici mozgással befurakodott a férfi combjai közé. Remegett kezében az újság, nem merte letenni, félt, hogy vége lesz az álomnak. A puha láb egyre feljebb kúszott, majd pici nyomással megállt a férfi legérzékenyebb részénél. A következő kis nyomásra érezte, hogy újra megkeményedett, dudorodó nadrágja alatt nekifeszül a nő talpának.
Lerakta az újságot, és észrevette, hogy útitársa már nem tesz úgy, mintha olvasna, hanem az ő slicce környékét nézi, közben másik lábát visszatette a fűtőtestre, olyan látványt kínálva combjai között, amitől a férfi csaknem zavarba jött. A leheletvékony fehér bugyi alatt kirajzolódtak a szétnyíló ajkak, és a közülük kiemelkedő csikló. A nő követte a pillantását, majd amikor látta és érezte is, hogy elérte a kívánt hatást, kezét combjai közé csúsztatta, és ujja hegyével megérintette a fehér pamuton keresztül a csiklóját, közben lábával lassan és ütemesen taposta a férfi ágyékát. Lábujjai rázáródtak a vászonnadrágon keresztül a férfi farkára, aminek nyomán a sötét nadrágon egy sötétebb folt jelent meg.
A férfi megbabonázottan nézte a nő kezét, amint az ágyékán mozog. A nő kis mozdulatokkal az ujjbegyével ütögette a csiklóját, aztán félrehúzta a bugyiját, és a kisajkai között megnedvesített ujjával dörzsölgetni kezdte. A simára borotvált nagyajkak csillogtak a szétkenődött nedvességtől, a csikló környéke vörösen duzzadt a gyorsuló érintések nyomán. A férfi egy kicsit hátrébb húzódott, mert attól félt, hogy már egy pillanatig sem bírja tovább, de szemét nem vette le a nő ágyékáról. Néhány másodperc múlva látta, hogy a nő ujjaival erősen összeszorítja nagyajkait, mély, szaggatott sóhaj hagyja el a torkát, majd elernyedve lejjebb csúszik az ülésen, közben görcsbe húzódó lábujjai nagyot szorítanak a fogságukba esett testrészen. A férfi érezte, hogy forróság önti el, és látta a nadrágján gyorsan szétterülő foltot. A nő mosolygott, visszarendezte ruháját, begombolta a szoknya alsó gombját, és könyve után nyúlt.
A férfi újságjával takargatta nedves nadrágját, majd zavartan a mosdó felé indult, hogy valamennyire rendbe hozza magát. A mosdóban elhasznált egy fél csomag papírzsebkendőt, mire egy kicsit megszárította alsóneműjét és nadrágját. Az újságot továbbra is maga elé szorítva igyekezett vissza a helyére, de a nőnek csak hűlt helyét találta. A mosdóban nem vette észre, hogy megállt volna a vonat. Ezért végig ment az egész szerelvényen, de sehol sem találta. Visszament a helyére, bámult ki az ablakon. Még félórányira volt úti céljától. Olvasni nem volt kedve, és mivel a táj sem volt érdekes, újra körülnézett a kocsiban. A szemközti ülés sarkában valami fehér gombócot látott. Érte nyúlt, felismerte a nő pici alsóneműjét. Széthajtotta, és meglátta a kék filctollal ráírt telefonszámot.
