Téged Keresünk! Szex Blog Írói Club

Kerti fürdetés Katival

Korábban már meséltem nektek Katiról, akihez sokszor eljártam, hogy segítsek neki. Kati nudista, egész életében az volt, így számára nem okoz meglepetést a meztelenség.
Azon a nyáron megkért, hogy fessem ki neki a konyhát mert… ez nem szorul magyarázatra, hiszen legalább húsz éve nem volt festve, és mivel sokat főz, elég szar állapotban volt. Nem nagy ügy, hiszen alig pár négyzetméter az egész, többnyire ablak, ajtó, meg beépített szekrény. Egy hétvége alatt el is készültem vele.
Az egész úgy kezdődött, hogy a konyhából mindent behordtunk a fürdőszobába, és a kádba pakoltuk. Nem volt sok ez sem, de a kád így is tele lett a sok kacattal, aminek én a felét kidobáltam volna. A konyha közepén egy asztal volt csak, néhány székkel, azokat meg kivittem a kertbe.

Hozzálátok a festéshez, ami először csak a sarkok kikenését jelenti, ecsettel és sűrű festékkel. Persze Kati most is pucéran van, ahogy mindig, és a téblábolásának köszönhetően összefröcsköltem őt is, így tele lett fehér pöttyökkel. Amikor a sarkok, és az ablakkeretek elkészültek, hagytam egy kicsit száradni, majd a hengerrel bekentem az összes falat.
– Jó jó, de még eléggé foltos. Nem kellene újra átkenni? – kérdezi Kati, miközben a foltokat nézegeti.
– De bizony, egy nem lesz elég, legalább háromszor kell.
A konyha kicsi és meleg, megáll bent a levegő, így mire készen vagyok az első réteggel, még a seggemről is folyik a víz. Nyitva van az ajtó, ablak, kint legalább harminc fok van, így gyorsan meg fog száradni.

Amíg a konyha szárad, kimegyek a kertbe és árnyékot keresve leülök a napernyő alatt, az átázott nadrágomat meg kiterítem a napra, amikor jön Kati.
– Légyszíves engedd tele nekem a kádat, hogy egy kicsit lehűthessem magam!
– Jó, máris megcsinálom.

Ez az öntöttvas kád valamikor a fürdőszobában lehetett, amíg le nem cserélték, most viszont a kerti csap mellett van téglákra állítva, és csak ritkán használják. A tömlővel megtöltöm a kádat, így hamar tele lesz jéghideg vízzel, ami nagyjából tizenöt fokos lehet. Felmerül a kérdés, hogy ebben a hideg vízben hogyan akar megmosakodni? Mint kiderült, sehogy.

Amikor megtelt a kád, jön Kati, majd beleáll a vízbe, majd leguggol és belefekszik. Azannyát, mint egy eszkimó. Aztán feláll, és a fehér pöttyöket kezdi lemosni magáról, ami persze nem jön össze neki, mert a legtöbbet el sem éri. Én csak nézem őt, amikor megfordul.
– Segítenél nekem?
– Persze. Mit segítsek?
– Nem érem el mindenhol, azokat kellene lesikálni.
– Persze. Megcsinálom.

Megfogom a szappant, mert ő még mindig ezt használja, majd a vállán és a hátán alaposan beszappanozom a bőrét, hogy lejöjjön a festék. Kissé meglepődöm a bőre érintésén, mert ugyan ráncos, de alatta tömör hús van, csupa izom, amit részben elrejtenek a bőre alatti zsírpárnák.
Szappanozom és dörzsölöm, a válla után a háta kerül sorra. Ahogy csutakolom őt a hideg vízben, ő csak behunyt szemmel élvezi a műveletet. Nem szól egy szót sem, csak hagyja, hogy csináljam a dolgom.

A következő meglepetés akkor ér, amikor a háta már nagyjából rendben van, ám a feneke még tele van pöttyökkel. Megáll a kezemben a szappan, és csak nézem, hogy vajon ott is nekem kell megcsinálni? A szünet miatt Kati megfordul, és megkérdezi.
– Kész van?
– Nem egészen, van még egy csomó festékpötty.
– Akkor folytasd kérlek.
– Jó jó, de azok lejjebb vannak.
– És?
– Az már a feneke.
– Akkor ez azt jelenti, hogy nem folytatod?
– Izé…
– Add ide a szappant.
Kezébe adom, majd a szappannal félig hátrafordulva próbálja meg a pöttyöket eltávolítani, de mondanom sem kell, hogy nem jár sikerrel. Csak nézem a kínlódását, ezért inkább megcsinálom én.
– Adja ide a szappant!

Kati a kezembe nyomja, majd alaposan beszappanozom a fenekét, hogy lekapargassam a festéket róla. A dörzsölésnek és kapirgálásnak megvan az eredménye, mert habzik mindene. Kezdek belemelegedni a fenékmosásba, ezért nem csak ott mosom meg, ahol a pöttyök vannak, hanem benyúlok a lába közé is, és alaposan megsikálom. Katinak ez kiváltképp tetszik, mert még jobban rám nyomja a hátsóját, közben meg a vele szemben lévő falnak támaszkodik, hogy lendületesebben tudjon a kezemre csusszanni. Eközben persze a csiklóját is simogatom, az ujjaim pedig egyre-másra becsúsznak a résbe, ami kellemesen forró és síkos.
A heves fürdetéstől a farkam is igencsak felállt, ami még inkább Kati kedvére van. Amikor felém fordul, és meglátja a farkam, az egyik kezével rámarkol, miközben alaposan megdicsér.

– Te aztán igencsak jártas vagy a festék eltávolításban.
– Igyekszem mindenben a legjobbat nyújtani – mondom neki szerényen, miközben ő már nem csak markolja a farkam, hanem alaposan meg is cibálja, amitől az elsül, és beteríti őt fehér cseppekkel.
– Na most kezdheted elölről – mondja Kati, majd kissé szétcsúsztatja a lábait, hogy lemoshassam róla.
Kézbe veszem a szappant, és alaposan felhabosítom, majd az egyik cseppet letörlöm a combjáról, majd a hasáról is, aztán… Nincs más, amit letörölhetnék, ezért csak a pináját simítom végig a habos kezemmel, majd egyre mélyebben nyúlok be a lába közé, és ahogy az előbb is tettem, most is megdörzsölöm az érzékeny részeket. Kati élvezi a játékot, a hátát a falnak dönti, miközben csukott szemmel szuszog. Egyre intenzívebben simogatom és ujjazom, amitől egyre gyorsabban liheg, majd egy heves remegés közepette elélvez.

A lábai megroggyannak, majd leül a kád szélére, és tovább liheg. Amikor már kissé megnyugszik, így szól hozzám.
– Segíts kimászni innen.
Segítek neki, majd úgy ahogy van, bemegy a házba, én meg követem őt, hogy lássam mennyit száradt a festék. Már majdnem jó.
– Kérsz kávét? – kérdezi tőlem, ám a választ meg sem várja, hozzálát megcsinálni.
Kint a kertben iszogatunk az árnyékban egy szó nélkül. Rágyújtok egy cigire, ahogy ő is, és csak nézzük, ahogy a szellő továbbsodorja a füstöt.
Ezután hozzálátok, hogy másodszorra is lekenjem a konyha falait, majd délután még egyszer.
Amikor Kati bejön megnézni hogy haladok, megemlítem, hogy nem biztos, hogy elég lesz, inkább hagyjuk rendesen megszáradni, így holnap látni fogjuk, hogy szükséges-e még egy réteg.

Másnap reggel megint ott állunk a konyhában, mindketten látjuk, hogy kell még egy réteg, hiszen a fehér alatt több helyen is átlátszik még a sárga folt.
Hozzálátok a munkához, ám Kati egyfolytában ott sürög körülöttem. Persze most is meztelenül, ahogy mindig, és minő véletlen, mindig ott toporog, ahol a hengerrel kenem a falat, és persze mindig lesznek rajta újabb fehér pöttyök.
Már tudom mire megy ki a játék. Azt akarja, hogy megint fürdessem meg.
Amikor végzünk, megint a kerti kádhoz vezet az utunk, ám most nem áll bele, csak megáll mellette. Felveszi a szappant, a kezembe nyomja, majd hátat fordít, és rátenyerel a kád szélére.

Bevizezem a szappant, majd a kezemmel elkezdem a pöttyöket lesikálni róla, miközben ő szinte önfeledten élvezi a simogatást.
Persze megint feláll a faszom, és amikor kádba mártom a szappant, akkor véletlenül mindig hozzáér a fenekéhez vagy a csípőjéhez. Megint jólesne egy kis kézimunka, de inkább másfelé terelem a dolgot. Mögé állok, és úgy mosom a hátát, hogy közben a farkam becsusszan a lába közé, és ő ilyenkor mindig megrezzen, és mintha még jobban megemelné a seggét.

Most már biztos vagyok benne, hogy neki sincs ellenére a dolog, ezért amikor megint a csípőjére teszem a kezem, akkor a farkam úgy irányítom, hogy az becsússzon neki.
Így is történik. Mosom a hátát, miközben a farkam már a pinájában van, így a mosás lendületével minden mozdulatnál erőteljesen betolom a farkam.
– Ez az, jól csinálod – bíztat a rekedt hangján.
– Biztos, hogy jó így? – kérdezek vissza, miközben egy eddiginél nagyobbat lökök rajta.
– Persze hogy jó, csak csináld!

Most már nem mímelem a hátmosást, csak megkúrom, hogy végre elélvezzen. Ahogy a zacsim csattog alatta, ő közben nyöszörög, és erőteljesen rátart minden lökésemre, aminek a végeredménye az, hogy elélvez. Nem állok meg, csak baszom tovább, amíg én is elérek az orgazmusig.
Amikor belövöm neki az első adagot, akkor szinte sikít, mintha megint élvezne, de ez csak az öröm jele nála, hogy végre valaki alaposan megbaszta.
Amikor vége van, Kati megfordul, és a kád szélére ül. Még most is remeg, ahogy a kezével megsimítja a pináját, majd az ujjait az orrához emeli, és élvezettel szagolgatja, majd a végén lenyalja az ujjait. Ha ennyire szereti, talán majd legközelebb a szájába fogok élvezni.

Mire visszamegyünk a konyhába, az már hófehéren fogad minket. Kati nézelődik egy ideig, majd felém fordul, és így szól:
– Szép lett.
– Igen, szerintem is.
– Itt maradsz még, hogy segíts mindent visszarakni a helyére?
– Persze hogy segítek.

Késő délután van már, amikor végzünk, immár megmosakodva és ruhában ülök a napernyő alatt, amikor Kati sütivel kínál.
– Én sütöttem. Kóstold meg, ha ízlik van még.
A számba veszek egy falatot, ami tényleg finom. Egy pillanat alatt behabzsolom az egészet.
– Köszönöm, ez tényleg fimon volt.
– Inkább én szeretné megköszönni, amit értem tettél.
– Nincs mit, szívesen máskor is.
– Jó van, a szavadon foglak.
Ezen a nyáron is sokszor mentem át hozzá, hogy segítsek neki a ház körüli munkában.

Nick Wood - Egy Pajzán Hétvége