Hadkielégítő Parancsnokság
Az életem egyik legmeghatározóbb időszaka az volt, amikor katona voltam. Ez már régen volt, de még ma is élénken emlékszem mindenre.
A sok rossz dolog mellett, volt számos olyan élményem is, ami kellemesnek mondható, sőt, inkább élvezetes. Egy ilyen esetet osztok most meg veletek.
Akkor épp szolgálatban voltam, és megcsörrent a telefonom az asztalon. Felveszem, majd bejelentkezem.
– Most azonnal jelenjen meg a parancsnoknál! – ezután a vonal megszakad.
Berezeltem. Miért akarna a parancsnok velem bármiről beszélni? Az első, ami eszembe jut, hogy valamit csináltam, és ez a fülükbe jutott, amiért most megbüntetnek.
Szólok a helyettesemnek.
– El kell mennem, addig tartsd a frontot.
– Hova mész? Mindjárt szolgálatátadás van.
– A parancsnok hivatott.
– A parancsnok? – kérdez vissza meglepetten.
– Az. Majd jövök. Ha jövök.
Elindulok a parancsnoki épület irányába, útközben végig azon agyalok, hogy vajon miért? Amikor megérkezem, már remeg mindenem, és csak állok az ajtó előtt, gyűjtöm az erőmet, hogy belépjek.
Kopogok az ajtón.
– Igen! Jöjjön be! – hallom meg bentről a női hangot.
Itt meg kell jegyeznem, hogy a parancsnoki irodában van két női alkalmazott, amolyan titkárnők, ám ők is katonai státuszban vannak, de civil ruhát viselnek.
Belépek.
A két nő az asztala mögött ül, ám a jöttömre leteszik, ami a kezükben van, és felém fordulnak.
– Igen? – mondja az egyik.
– Jelentkezem – mondom neki. – Az imént kaptam egy telefonhívást, miszerint a parancsnok hívat.
– Itt valami tévedés lesz – mondja nekem a másik nő, aki sokkal bájosabb, mint az előtte szóló.
– Merthogy?
– A parancsnok ma nincs szolgálatban, szombat van, rémlik?
Valóban. Erről meg is feledkeztem, ám a nő tovább beszél hozzám.
– Az van… – mondja mosolyogva, miközben a székét kissé hátratolja, – hogy nem a parancsnok hivatott, hanem mi.
Ekkor már az asztala mellett áll, és tesz egy lépést felém. Ez biztos valami tréfa. Gondolom magamban, de ekkor a nő már előttem áll, és az ujjhegyével végigsimít az arcomon, ami meglehetősen borostás. Eközben a másik is feláll az asztalától, és felém közelít. A két nő ott áll előttem, csak néznek, mustrálnak, mint a piacon a vágóállatokat. Kínosan érzem magam.
– Az van, hogy tetszel nekünk.
Erre nem is tudom, hogy mit mondjak. Kell-e egyáltalán erre válaszolni?
– Vedd le a zubbonyod! – utasít az egyik.
Eszembe jut az az apróság, hogy ők tulajdonképpen az elöljáróim, rangban és beosztásban is felettem állnak, így amire utasítanak, azt nekem végre kell hajtani. Nézek az egyikre, majd a másikra, és azt látom, hogy komolyan gondolják ezt a zubbonylevételt.
Elkezdem kigombolni, majd leveszem, és a padlóra ejtem. A két nő tovább néz engem, majd a kezeikkel végigsimítanak rajtam.
– A nadrágot is!
– Vegyem le a nadrágomat?
– Ne kelljen mindent kétszer mondani! Azt.
Ettől még jobban zavarba jövök, mert nincs rajtam alsónadrág. Egyrészt azért, mert épp mosni kellene azokat, másrészről meg nyár van, meleg, és ilyenkor nem igazán szükséges.
– Gyerünk már! – mordul rám ismét a nő.
Megfordul a fejemben, hogy lelépek, csak simán otthagyom őket. Ám ez esetben számíthatok arra, hogy megszívatnak, amit nem szívesen vállalnék be.
A gombolással már végeztem, kioldom a derékszíjat, amitől a nadrágom lecsúszik rólam, majd a bokámnál megáll. Kilépek belőle, így ott állok a két nő előtt meztelenül, akik csak a nyálukat csorgatják, és a kezeikkel érintve simogatnak, izgatnak egyfolytában.
Igyekszem valami másra gondolni, de nem megy. Már csak azért sem, mert az, amelyik először lépett hozzám, a ruhájának a vállpántját lepöccinti a vállától, amitől a ruha lecsúszik a melleiről.
Kiver a víz. Gyönyörű mellei vannak, amiket hozzáérint a mellkasomhoz, amitől a farkam már jócskán emelkedni kezd.
Ekkor a nő, odaszól a másiknak.
– Kati, zárd be az ajtót.
– Ne már! Mi van, ha valaki be akar jönni?
– Ezért kell bezárni. Csináld!
Most már legalább tudom, hogy a második nő a Kati, aki most visszajön hozzánk, és csak néz. Engem néz, a farkamat, ahogy egyre emelkedik, és a kolléganőjét, aki egyre szenvedélyesebben simogat engem.
Amikor megunja a simogatást, lép egyet hátra, miközben a farkamnál fogva húz maga után. A második lépésnél eléri az asztalt, amire felül, és két kézzel magához húz.
Ahogy a lábait megemeli, látom, hogy nincs rajta bugyi, ám a következő pillanatban magához ránt, amitől a farkam a lába között a bozontos pinájához ér.
– Dugd belém a faszod!
Ebben a helyzetben, ha nem is mondja bedugtam volna neki, ám ahogy mondja, az utasító hangnem, kicsit elvette a kedvem. A nő ekkor megfogja a farkam, és beletúrja a pináját borító bozontba, amitől az megnyílik, és szinte magába szippant. Ismét maga felé ránt, így a farkam tövig csusszan bele.
– Basszál meg csődör!
Ez is egy olyan utasítás, amire nem lehet nemet mondani. Betolom neki tövig, majd vissza, és újra.
Már hónapok óta nem voltam nővel, így az izgalmam magasra hág, alig telik el néhány perc, amikor érzem, hogy mindjárt elélvezek. Ő is észreveszi ezt, ezért meglök engem, amitől hátralépek egyet, majd ő is lecsusszan az asztalról, letérdel előttem, majd a farkam a szájába veszi, és kiszopja. Így, szó szerint kiszopja, ugyanis olyan a játéka, hogy attól még egy halott is elélvezne. Amikor az utolsó csepp gecit is kiszopja belőlem, visszaül az asztal szélére, ismét magához húz, amitől a farkam megint benne van, így folytatjuk a dugást.
Eközben a másik nő, a másik asztal szélén ül, és maszturbál. Az ő pinája is bozontos, csak egy árnyalattal világosabb a színe. Ahogy nézem a kezét, amint simogatja a csiklóját, és ami időnként a csuklójáig eltűnik benne, a farkam megint keményen döngeti az asztalon ülő pináját.
Amikor újra a Katira nézek, az már meztelenül masztizik, félig az asztalon fekve, miközben a másik kezével az asztalfiókban kotorászik. Aztán felül, ám a kezében ott van már egy vibrátor is, amit bekapcsol, majd a pináját és az ánuszát izgatja vele. Amikor már alaposan felizgatta magát, egy laza mozdulattal benyomja az egészet a seggébe, aztán a szabaddá váló kezével újra a csiklóját izgatja.
– Éva! -mondja Kati. Ezek szerint, akit most baszok, Évának hívják.
– Mi van? – kérdez vissza Éva.
– Én is akarom.
– Várj a sorodra!
– De én most akarom!
Amíg ezek ketten diskurálnak, én tovább baszom Éva pináját, amíg oda nem jön mellénk Kati, és újra mondja:
– Én is akarom.
Hogy ezt a kijelentését megerősítse, a kezében lévő rózsaszínű vibrátort, a farkam mellé illeszti, majd egy hirtelen mozdulattal benyomja Éva pinájába. Ettől aztán Éva megvadul. A farkam és a vibrátor is benne van, én baszom tovább, a vibrátor meg teszi a dolgát, és vibrál. Ettől Éva nagyon hamar elélvez, de Kati sem áll le, tovább nyomja bele a vibrit. Éva abba sem tudja hagyni az orgazmust, egymás után, sorozatban élvez el.
Aztán hanyatt dől az asztalán, mire Kati felül mellé, és engem rángat maga elé, és szinte ugyanúgy, ahogy Kati is tette, magába ránt. Folytatom az aktust, immár Kati pináját döngetem, miközben ő a vibrátorával még most is Évát izgatja.
A koreográfia megismétlődik. Kati elélvez, majd amikor észreveszi, hogy én is közel járok a csúcshoz, lecsusszan az asztalról, elém térdel, a szájába veszi a farkam, és pont úgy mint az előbb Éva, kiszopja belőlem a gecit.
Ezután visszaül az asztalra, elterül rajta, és Katival együtt csak lihegnek. Én meg csak állok, és nézem őket. Majd, mintha egy jelre tennék, mindketten leszállnak az asztalról, Éva megigazítja magán a ruhát, Kati is belebújik a sajátjába, majd leülnek az asztaluk mögé, mintha semmi sem történt volna.
Kati szólal meg elsőnek.
– Elmehet katona!
Meglep ez a stílus, még inkább az a váltás, amivel dolguk végeztével így akarnak lerázni. Én még mindig ott állok előttük, lankadó farokkal, amikor mindketten rámnéznek. Éva megismétli az iménti kijelentését.
– Elmehet katona!
Felveszem a szőnyegről a nadrágomat, és belebújuk, majd a zubbonyomat is, miközben Éva eközben az ajtóhoz sétál, és kinyitja a zárat, majd visszaül a helyére.
Ebben a pillanatban kopognak az ajtón, majd kinyílik, és egy tiszt lép be rajta.
– Elmehet katona!
Mondja ismét Éva, mire én sarkon fordulok, és a még mindig nyitott ajtón távozom.
Amikor visszatérek a szolgálati helyemre, a helyettesem megkérdezi, hogy mi történt, miért hívattak. Nem válaszolok, mert mit is mondhatnék válaszként. Teszem a dolgom egy szó nélkül, amikor a helyettesem elém lép, és így szól hozzám:
– Pinaszagod van.
Zavaromban inkább elfordulok, mintha meg sem hallottam volna, de ő tovább nyaggat.
– A lányoknál voltál igaz? Szóval mégis igaz a legenda.
Legenda? Miféle legenda?
– Milyen legendáról beszélsz?
– Hát te nem hallottál erről?
– Miről?
– Azt beszélik, hogy a parancsnokságon van néhány női alkalmazott, akik a sorkatonai állományt használják a saját élvezetükre. Na és persze a tiszteket is, így biztosítják maguknak a feddhetetlenséget.
– Tényleg? Erről én nem is hallottam.
– Persze, és tudod, hogy hívják őket?
– Na, hogy? – kérdezek vissza, immár tényleg kíváncsian.
– Hadkielégítő Parancsnokság.
– Ez nem csak legenda! ott voltam most.
Karácsonyi szünet
Flintstones szex képregény
Margit néni a szállásadóm és a szeretőm
– Hú, ez aztán egy szép fasz. Gondolom a lányok meg vanna érte őrülve. – mondja nekem, miközben a szája szélét nyalogatja. – Húzgáld még egy kicsit nekem, hogy jobban lássam.
