Játéknak indult, de nagyon durva lett a vége
Játéknak indult, de durva vége lett. Elmesélem nektek, az ex pasimmal megtörtént legutóbbi kalandomat, ami minden szempontból az utolsó volt vele, azóta nem is láttam. Talán jobb így mert kivágnám a szívét, ha a kezem közé kerülne.
Szeretem a játékokat, különösen azokat, amiben meg, vagy ki vagyok kötözve. Nem tudom miért, egyszerűen felizgat a dolog. A párom, (akkor még az volt) kitalálta, hogy játszunk megint kikötözőset, de most másképp, mint szoktuk. Erre megkérdeztem tőle, hogy pontosan mire gondol, mennyiben lenne más, mint eddig. Erre ő azt válaszolta, hogy menjünk ki az erdő szélére, és keressünk egy jó helyet, ami alkalmas lehet. Belementem, bár ne tettem volna.
Egy nyári hétvégén történt az eset. Az ebéd után összepakoltunk, és csak úgy gyalog nekivágtunk az erdőnek, hogy találjunk egy alkalmas helyet, ahol nem jár senki. Találtunk egy kis tisztást, aminek a közepén volt egy asztal padokkal, és padtól néhány méterre pár darab régen kivágott fa, halomba rakva. A hely jónak tűnt, kiváltképp azért, mert csak néhány hónapja költöztünk ebbe a faluba, és a környékét még nem igazán ismertük részletekbe menően.
Hoztunk magunkkal mindent, amire szükség lehet, minden olyan eszközt, amit otthon is használtunk már, ám ez a mostani szituáció új volt, és fel kellett fedezni. Egy kicsit körbejártuk a tisztást, és a környéket, mert nem lett volna jó, ha valaki rajta kap minket. Mivel minden rendben lévőnek tűnt, hozzákezdtünk a mókához.
Ennek a játéknak van néhány sajátossága. Az egyik a kötél, ami direkt erre a célra készült, és ami nem hagy maradandó nyomot a bőrön. A kellékek között van még bilincs is, meg szemkötő. Lehet, hogy van ennek más neve is, de én mindig szemkötőnek nevezem. Ez a játék arról szól, hogy a párom jó alaposan megkötöz, lefedi a szemem, és aztán a hangulatának megfelelően valamit tesz velem. Ez a valami lehet bármi. Simogatás, ostorral csapkodás, vagy épp konkrétan valami szexuális akció. Van amikor csak simán megbassza valamelyik lyukamat, – én mindkettőt szeretem, imádom amikor megkúrja a segglyukam – vagy épp a számba nyomja, én meg szopom, de van, amikor simán megbassza a számat is. A legáltalánosabb, hogy rám veri ki a faszát, mert azt is imádom, ahogy a forró geci, lassan kihűlve végigfolyik rajtam.
Az az j helyzet, még izgalmasabb, mint a négy fal között, hisz benne van a lebukás lehetősége, és ez rám még inkább hatással van. Amikor felfekszem az asztalra, – persze előtte leterítettem, egy törülközővel, mert elég szálkás volt, – ő meg a szokásoknak megfelelően alaposan kikötötte a kezeimet, és a lábakat. Miután ezzel elkészült és mozdulni sem bírtam, eleinte simogatott, majd a korbáccsal ütött, és a végén a számba nyomta a faszát, és úgy megbaszta a szám, mint még soha. Az én saját reakciómon lepődtem meg a leginkább. Elélveztem. Ez ezért meglepő, mert a pinámhoz hozzá sem ért, de még a közelében sem járt. Attól élveztem el, hogy erőteljesen baszta meg a szám, aztán a torkomba spriccelte a gecit, én meg csak nyeltem. Ehhez jön még a kiszolgáltatottság, a megkötözött testem, plusz az, hogy a szabadban voltunk és bármikor lebukhattunk. Hát ez így együtt baromira feleizgatott.
Miután végzett, hallom a zipzár hangját, vagyis nem levetkőzött, hanem újra felhúzta a nadrágját, amiből arra következtettem, hogy van még valami trükk a tarsolyában. Volt is, de nem az amire számítottam. Miután hallom, ahogy a cuccaink között szöszöl, újra odajön hozzám, végig simít rajta, és azt mondja nekem.
– Köszönök neked mindent. Hiányozni fogsz.
– Mi van? Ezt most miért mondod?
Választ nem kaptam, ám hallottam minden egyes lépésének a hangját, ahogy egyre távolodik tőlem, majd teljesen elhalnak a neszek. Egy darabig hallgatóztam, hogy vajon ez is csak egy trükk, de nem az volt, simán lelépett, és engem otthagyott kikötözve az erdő mélyén egy tisztáson.
– Gyere vissza! Hallod? Ne tedd ezt velem! Egy ideig még kiáltoztam, hogy visszajöjjön, de nem jött vissza soha többé.
Amikor tudatosult bennem, hogy valóban itt hagyott, nem csak itt, hanem látszólag ezen módon zárta le a kapcsolatunkat, akkor kiakadtam, és nem is kicsit. Sírtam, bőgtem, ordítottam, de semmi eredménye nem volt. A leginkább attól féltem, hogy egy ismerős fog így rám találni. Próbáltam magam kiszabadítani, de nem sikerült, úgy tűnik már akkor tudta mit fog tenni, amikor megkötött. Egy ideig vergődtem, aztán feladtam, lesz, ami lesz. Az időérzékem is elhagyott, nem tudtam, hogy tíz perce vagyok itt, vagy már órák óta. Kezdtem fázni.
Egy kicsivel később hangokat hallottam, de nem tudtam eldönteni melyik irányból. A lépések hangja egyértelmű volt, és közeledett. Valaki jön felém. Újabb reménysugár, talán megszabadulok ebből a szorult helyzetből.
– Ki az? Ki van itt? Kérdeztem a közeledőtől, de nem válaszolt senki. Egy újabb rémkép kezdett a hatalmába keríteni. Mi van, ha egy vadállat? Egy farkas, vagy egy medve? Akkor semmi esélyem. Már egészen közelről hallottam a léptek zaját, és még most sem tudtam megállapítani, hogy emberé vagy állaté. A szívem majd kiszakad a helyéről, levegőt is alig mertem venni, hogy halljam a hangokat, hogy megbizonyosodjak arról, hogy ember van itt. Az sem jó, de jobb mintha egy medve lenne.
– Ki van itt? Semmi válasz. Csak a fülem mereszthettem, mert a szemkötő, mindent eltakart előlem.
A következő másodpercben majdnem meg is állt a szívem. Valaki megfogta a mellem.
– Ki van itt? Válaszoljon már. Semmi válasz. A kéz, immár két kéz volt, és szemérmetlenül végig járta a testem.
– Szabadítson ki! Nem hallja? Az idegen most sem válaszolt. Válasz helyett, a pinámat kezdte simogatni, kissé széthúzta, majd egy ujjal belém hatolt.
– Ne csinálja ezt, inkább szabadítson ki. Kéreeeeem… A kétségbe esés még inkább elhatalmasodott rajtam, hisz ez az ember, aki itt van mellettem, nem fog kiszabadítani, sőt, inkább úgy tűnik, hogy kihasználj a helyzetet, és az is lehet, hogy megerőszakol. Elkezdtem vergődni, hogy lerázzam magamról az idegen kezét, se semmi eredménye nem volt a kísérletemnek. Sőt, immár nem csak egy ujját nyomta belém, hanem legalább kettő vagy három is lehetett. Mire észbe kaphattam volna, az idegen az ujjaival baszta a pinámat, én meg ismét megpróbáltam magam kiszabadítani, de ismét sikertelenül. A testem elernyedt, és a sírás folytatgatott. Próbáltam kizárni magamból, hogy valójában mi történik velem, de nem ment.
– Kérem ne tegye ezt velem, engedjen el. Próbálkoztam ismét, bár azt nem tudtam, hogy a sírás miatt, érthetetlen nyöszörgés volt csupán, ami elhangzott a számból. Az idegem még mindig a pinámat ujjazza, és én tehetetlenül tűröm, hogy ezt tegye velem egy idegen, mert a pasim kiközözött ide, és itt hagyott. Megint megpróbáltam kizárni magamból a történést, próbáltam nem odafigyelni a dologra, és megpróbáltam a lehetetlent is, hogy magamba zárkózva várjam, hogy vége legyen.
Ebben a pillanatban olyan dolog történt, amire egyáltalán nem számítottam. Elélveztem. Nem úgy ahogy máskor is történt, hanem egyszerűen kirobbant belőlem. A testem megfeszült, és egy hatalmas ordítással jött az orgazmus, ami rövid volt, ám annál intenzívebb. Meglepő és ijesztő is volt egyben, ám csak reménykedni tudtam benne, hogy az idegen nem kap vérszemet, és reméltem, hogy nem akar többet, és hamar lelép. Nem így lett.
Miután így megujjazott, kissé távolabb hallottam a szöszmötölését. Végre elmegy, ha már nem szabadít ki engem. Ismét tévedtem. Odajött hozzám, és éreztem, ahogy felmászik az asztalra, és a lábam között keresi a helyét. Úr isten, ez meg fog engem erőszakolni. Értem, ahogy egyre jobban rám nehezedik, érzem, hogy a lábam között matat, és tudom, hogy mi fog történni. Belém nyomja a faszát. Mire ezt végig gondolom, már érzem is, ahogy egyre mélyebben tolja belém, majd elkezd úgy mozogni, ahogy… Ezt nem hiszem el. Megerőszakol, és én nem tehetek ellene semmit. Bárcsak ne lennék megkötözve. Bárcsak…
Baszki. A kurva anyját ennek a gecinek. Alig egy perce van bennem az idegen fasza, és én megint elélveztem. Megint vergődők, próbálom magamról letaszítani, de nem megy, legalább egy mázsa ez az állat. Aztán mégis megváltozik valami. Lemászik rólam, és megint a szöszmötölést hallom csak. Végre. Azt nem érzékeltem, hogy ez az állat is elélvezett volna, de ki nem szarja le, csak húzzon innen a picsába, és ha már eloldozni nem akar, legalább ne kínozzon tovább. Megint tévedtem, de még mekkorát. Haha, még hogy elmegy kielégületlenül, amikor itt van előtte az ingyen pina.
Odajön hozzám megint, ahol a fejem lóg le az asztalról, és érzem, hogy a faszát az arcomhoz dörgöli. Na majd most adok neki, csak érjem el, akkor tuti, hogy leharapom. Mintha tudta volna mire készülök, nem közelített a számhoz, ám a szőrös zacskólát az arcomba nyomja, de ezt sem érem el, így a bosszú, egy kicsit késni fog, de nem marad el. Aztán rájöttem mi a terve.
Egészen egyszerűen a faszát az arcomra veri, és én érzem ahogy a forró gecije, végig csorog az államtól felfelé, a szemkötő alá is befolyik, és ettől nekem hányingerem támad, amit nem tudok visszatartani, és sugárban jön ki belőlem, amit ebédre ettünk. Az idegen is kap belőle, nem is keveset, amitől az megáll, és csak néz engem. Gondolom, hogy ez történik.
Hirtelen elkezd csöngeni a fülem, és csillagokat látok magam előtt. Ez a kis pöcs megpofozott. Egy akkor fülest kent le nekem, hogy a nyakam is belereccsent, de ami a fontosabb, hogy a szemkötő is elcsúszott rajtam, és így láthattam, ahogy távolodik a fák felé, majd egy pillanat múlva eltűnik. Már azt hittem, hogy vége a rémálomnak. Átkoztam magam, miért ilyen könnyedén belesétáltam ebbe a csapdába. Elhatároztam, hogy az ex ezért bűnhődni fog. Gondolatban mindenféle kínokat találtam ki, amivel viszonozhatom neki ezt az aljas tettét.
Mióta elment ez az állat, nem tudom mennyi idő telhetett el, de már nem is számít. Reménykedtem abban, hogy végre jár erre egy tisztességes ember, aki megszán és eloldoz. Már kezd alkonyodni, és ezzel együtt az erdő is egyre hangosabb. Nem lenne jó, itt tölteni az éjszakát, mert ki tudja milyen állatok élnek ebben az erdőben, és még milyen veszély les rám. Ismét kiabálok, hátha valaki meghallja, de semmi nem történik. Egyre sötétebb van, bár a fák fölött még világos az ég, de hamar beköszönt az éj, és akkor…
Megint lépteket hallok. Megint kiáltozok, hogy hallja meg valaki. Forgatom a fejem, hogy a félrecsúszott szemkötő alól meglássam, ha jön valaki. A hangok egyre intenzívebbek, ami azt jelenti, hogy tényleg jön valaki, de nem látom. A hangok alapján most több ember van itt. Legalább három.
– Kérem segítsenek, oldozzanak el.
– Hú baszki, tényleg nem kamuztál.
– Mondtam nektek, hogy itt van ez a nő.
– …és tényleg megbasztad?
– Meg hát, basszátok meg ti is, az ingyen pina sosem elég.
– Kérem ne tegyék, ezt, inkább szabadítsanak ki.
– Hallod ezt, ki akar szabadulni.
– Talán. De előbb a kedvünket töltjük vele, aztán majd meglátjuk.
Tehát hárman vannak, három különböző hang, de az arcukat nem látni. Az egyik épp felmászna az asztalra, amikor a többiek lerángatják onnan.
– Ne legyél már telhetetlen, hisz azt mondta, hogy már megvolt neked, most mi jövünk. Aki ezt mondja, máris fent van az asztalon, és máris belé hatol.
Most megvagy te kis geci. Az elcsúszott szemkötő alatt pontosan látom, hogy ki ez, látom az arcát, és most már képes leszek, bármikor, hogy megismerjem, és bosszút álljak.
A következő tíz perc alatt, mindhárman, ráhasalnak, és megbasszák. Ezeket az sem zavarja, hogy tele van gecivel. Amkor már mindhárman beleélveztek, hallani ahogy a fák felé futnak, és közben egymást heccelik. Amikor eltűnnek a fák között, ismét a kilátástalanság hatalmasodik el rajtam, amikor megérzem, hogy van ott még valaki. Hallom ahogy motoszkál, majd megérzem, hogy egészen közel van hozzám. Most mi lesz? Mit fog tenni? Meglepett. Érzem és hallom, ahogy a kötelet elvágja, előbb a lábamnál, majd a kezem következik.
Abban a pillanatban, amikor a kezem is szabaddá válik, felugrok az asztalról, ahol már órák óta vagyok kikötve, és egy hirtelen mozdulattal elkapom a csuklóját, és magam felé rántom. Amikor a szemébe nézek, csak a félelmet látom benne, vagy inkább rémületet. Alig lehet tizenhat éves, szinte még gyerek. A kezében még ott a kés, amivel elvágta a kötelet. Amikor a pillantásom a késre esik, akkor jön rá, hogy mi van a kezében, és egy hirtelen mozdulattal eldobja. Én elengedem a kezét, és csak annyit mondok neki.
– Tünés.
Nem vár, nem tétovázik, mint a nyúl úgy fut a többiek után, akik persze már messze járnak.
Kattints ide és olvasd tovább!
