Bassza meg, ez egy izgalmas nap volt
Megint hétvége van, és megint az ágyban döglök, pedig mindjárt dél van. Egyszerűen nincs kedvem felkelni, még az sem motivál, hogy kint jó idő van és süt a nap. Igaz, hogy ez már csak amolyan nyár végi meleg, de mégsem tudom magam rávenni. Szól a tévé, és én csak bámulom. A merengésemből a csengő hangja térít magamhoz. Már indulnék, hogy megnézzem ki az, amikor a nővérem hangját meghallom, és mindjárt vissza is hanyatlok a párnámra.
– Megyek már, hozzám jöttek. – kiáltja felém, miközben megy hogy ajtót nyisson.
Amikor meghallom a két nő csacsogását, már tudom, hogy Edina jött hozzá, a barátnője. Ilyenkor hétvégeken órákig tudnak beszélni olyan dolgokról, aminek nincs értelme. Legalábbis számomra. Edina bomba nő, legalábbis az én szememben. Minden alkalommal, amikor átjön, szinte meztelen, alig van rajta ruha ami takarná a testét, és én minden alkalommal meg is bámulom őt. Nincs ebben semmi rossz, hisz szép nő, és ahogy a közmondás is mondja, aki a szépet szereti, rossz ember nem lehet. Hát én igyekszem mindig jó lenni.
Most valahogy még ez sem tud kizökkenteni a lustaságomból, pedig már éhes is vagyok. aztán mégis úgy döntök, hogy felkelek, hogy megtudjam Mónitól, hogy mit csinál ebédre. Elcsoszogok a konyháig, de nem látok semmit, ami ehető lenne, így tovább megyek Móni szobája felé, hogy rákérdezzek. Amikor odaérek, az ajtó nyitva, ő meg Edinával épp ruhákat próbálnak fel. Megállok az ajtóban, és csak nézem őket. Edina épp akkor veszi le a felsőjét, így most simán megbámulhatom a csodás melleit, amik szinte táncot járnak ahogy az új blúzt magára ölti. Aztán oda lép a tükör elé, és megcsodálja saját magát. Ott hagyom őket, mert látom már hogy ebből nem mostanában lesz ebéd, így inkább rendelek valamit.
Megkeresem a mobilom, és hívom a kedvenc pizzériámat, ahol leadom a rendelésem, ami nagyjából negyven perc múlva meg is érkezik. Persze a csajoknak is rendeltem egyet-egyet, amit szeretnek. Ezután tovább csoszogok a konyhába, és hozzálátok kávét készíteni. Már majdnem kész, amikor Móni, megáll az ajtóban, és sajnálkozva néz rám.
– Bocsi tesó, de ma nem fogok ebédet csinálni, mert Edina vett egy csomó új holmit, és ma divatnapot tartunk. Inkább rendelj valamit, amit szívesen ennél.
– Oké, semmi baj, láttam hogy mi van, ezért már meg is rendeltem a kaját. A kedvenc pizzátokat.
– Tudtam hogy rád mindig lehet számítani. – mondja nekem hugi, majd két kezébe veszi az arcomat, és ad egy nagy cuppanós puszit a homlokomra.
– Ismerlek már egy ideje. – mondom neki, miközben ő már lohol vissza Edinához. Ej, micsoda dudái vannak annak a nőnek.
Miután elkészül a kávé, leülök az asztal mellé, és kortyolgatom, amikor Móni ismét megjelenik, majd az ajtóból szól hozzám.
– Maradt még kávé?
– Persze. – mondom neki.
Erre Móni odalép az asztalhoz, majd elveszi a bögrémet, és kifelé menet, még visszaszól nekem.
– Akkor csinálj magadnak másikat, mert ez már az enyém.
Felállok, majd öntök egy adagot, egy másik bögrébe, és visszaülök az asztalhoz, Amikor Edina néz be hozzám.
– Móni azt mondta van még kávé.
– Igen van. mutatom felé a bögrémet, mire Edina egyszerűen kiveszi a kezemből, majd eltűnik a szemem elől.
Ismét töltök magamnak egy adagot, majd kimegyek a kertbe, hogy nyugodtan megihassam. Rágyújtok, majd ismét Edina körül járnak a gondolataim. Elképzelem magam előtt, ahogy kibújuk a felsőjéből, miközben lágyan ringanak a mellei, aztán amikor lehajol és egy másikért nyúl, az annyira ingerlő, ahogy a dudái lelógnak, és himbálóznak. Imádom. Egyszer Edina azt mondta nekem, hogy nem szereti hogy ilyen nagyok, jobban szeretné, ha kis hetyke cicije lenne. Én nem szeretném, nekem így jön be, imádom a nagy csöcsöket.
Itt tartok az elmélkedéseben, amikor bentről sikongatást hallok. Amikor odanézek, nem látom mi zajlik, hisz a kinti napfény miatt a benti homály szinte feketeségnek hat, de a hangokat hallom. Mintha kergetőznének, még a mezítlábas talpak csattogását is hallom. Aztán az ajtóban megjelenik két hatalmas mell, amik szinte önálló táncot járnak, mintha nem is lenne közük Edinához, aki futva szalad felém, mögötte egy lépéssel lemaradva, Móni szalad tök pucéran, aki el akarja kapni őt, de nem jár sikerrel.
Mikor már a kertben vannak, egymást kergetve nyargalnak körbe, én meg csak bámulom őket. Edina megáll, mintha feladná a kergetőzést, ám egy kis trükkel, megzavarja Mónit, aki mit sem sejt abból, hogy vajon Edina miért állt meg. Én már sejtem.
Ott ahol áll, a kerti locsoló van, rajta a tömlő várja, hogy valaki megnyissa a csapot., Edina az a valaki, aki ezt megteszi. Amikor előtör a tömlőből a víz, azt egyenesen Mónira irányítja, aki sikítva menekül előle, vissza a házba. Edina ott marad, majd saját magát hűsíti le a vízzel, majd amikor meglát engem, úgy dönt hogy nekem is melegem van. Mi tagadás, jól esik a hűs vízsugár, ám az sokkal jobban, hogy így van alkalmam megcsodálni őt. Egyszerűen fantasztikus. Eddig csak azért nem hajtottam rá, mert van pasija, bár szerintem nem illik hozzá, én jobban mutatnék mellette. De hát ez van.
Ahogy engem locsol, és ahogy időnként saját magát is levizeli, egyre inkább felébred bennem a vágy iránta. Eddig csak csodáltam őt a szépségéért, ám most már hatorozottan kívánom őt. Szeretném megsimogatni, érezni a teste finom vonalain az érintésem, és persze mélyebb értemben is szeretném érezni.
Ahogy nézem őt, a játékos mozdulatait, a huncut játékát, egyre nő bennem a vágy és az izgalom. Már nem tudom hová dugjam a farkam, mert nem fér el a nadrágomban. Ezt ő is észreveszi, ezért a locsolóval direkt úgy céloz, hogy a farkam eltalálja. Bárcsak a kezével tenné ugyan ezt.
Edina egy idő után megunja, majd elzárja a vizet, és odajön hozzám.
– Én eddig azt hittem, hogy a hidegvíztől összemegy. – mondja nekem, kacéran rám mosolyogva, miközben a nadrágomat nézi.
– Igen, a hidegvíztől összemegy. mondom neki, de még hozzáteszem. – Tőled viszont… Ez lesz az eredmény.
– Csak nem rám vagy ennyire felizgulva?
Körül nézek magam körül, mintha más is lenne itt, de mivel nincs rajtunk kívül senki…
– Te látsz is rajtunk kívül mást is?
– Hát nem. Szóval igaz?
– Mi az igaz?
– A tesód szerint belém vagy habarodva, de én nem hittem el neki.
– Jobb ha hiszel neki, hisz ő mindig mindent jobban tud.
– Bassza meg. – mondja Edina, majd leül mellém a napozóágyra.
– Mi az? Mi van?
– Bassza meg. – ismétli meg újra.
– Mi van? Mondd már.
Edina nem mond semmit, feláll, és otthagy engem. Most mi van? Rosszat mondtam? Úgy döntök, hogy utána megyek, hogy kiszedjem belőle hogy mi van, amikor ismét megjelenik az ajtóban, persze még mindig meztelenül, kezében három sörösüveg, közvetlenül mögötte Mónika, kezében három pizzás dobozzal.
– Megjött az ebéd. Kiáltja Móni, majd a dobozokat leteszi az asztalra, Edina meg mellé rakja az üvegeket, majd ismét bemegy.
– Én már farkas éhes vagyok. – mondja nekem Móni, majd kinyitogatja a dobozokat, és kiválasztja azt, ami az övé.
Közben Edina is visszatér, mezében tányérok, és evőeszközök, amit szintén az asztalra pakol.
– Melyik az enyém? – kérdezi, a két pizzát szemlélve.
– Az enyém a paprikás, azt úgysem bírnád megenni, mert baromi erős.
– Tényleg? Én szeretem az erőset.
– Jó, akkor felezzük meg.
Edina egy tányérra tesz az egyik dobozból egy szeletet, majd a másikból is egyet, amin a sok erőspaprika van. Leül a székre, és beleharap a a paprikásba. Azt gondolom, hogy pillanatokon belül sikítani kezd, de nem. Kicsit izzad a homloka, de ezen kívül semmi baja nincs. Közben én is leülök az asztalhoz, és magam elé húzom a dobozt, a tányér nem kell.
Így eszünk, csendben, miközben néha egymásra pillantunk. Én teljesen elégedett vagyok az ebéddel, mert a kedvenc pizzámat ehetem, miközben két gyönyörű pucér nőt nézhetek. Az egyik szebb mint a másik. Azt azért el kell hogy mondjam, a tesómat nem sűrűn láthatom ruha nélkül, padig ő is csodaszép. Nem azért mert szégyenlős lenne, egyszerűen így alakult szinte mindig. Ez alól kivétel, amikor napozik, mert akkor persze soha nincs rajta ruha.
De Edina egészen más. Ha csak ránézek, elönti a belsőmet a forróság. Na jó, most az erőpaprika is rásegít, de ettől függetlenül mindig beleremegek ha meglátom. Amikor az első szeret pizzával végzek, kibontom a három sört, majd az egészet megiszom. Most jól esik a hideg, főleg az erős után. Nyújtom a karom, hogy elvegyek az újabb szeletet, amikor Móni megszólal.
– Nem gondolod hogy kissé kilógsz a sorból?
– Mi re gondolsz? Te nem szereted az erőset, vagy tévedek?
– Nem is erre gondoltam. Rajtad van ruha, rajtunk meg nincs. Ezért.
– Nem gond, kibírom.
– Jobb lenne ha levennéd, hogy egyformán legyünk.
– És az miért lenne jó?
– Mert akkor mi is láthatnánk valami szépet. Igaz én már eleget láttam, de Edina még szerintem sosem.
– Nem baj, elvagyok nélküle. – mondja Edina, és mintha közben bele is pirulna.
Ekkor Móni, alig látható módon, a térdével megpöccinti Edina térdét és rákacsint. Talán azt hitte, hogy én nem vettem észre. Erre Edina. még hozzáteszi az előző mondatához.
– …Persze jobb lenne tényleg, ha levennéd.
– Tényleg ezt akarjátok?
– Igen. Ezt szinte egyszerre mondják.
– És akkor mi van ha nem veszem le?
– Akkor mi is felvesszük a fürdőrucinkat. Igaz, Edina.
– …ühüm. – mondja Edina.
– Nem. Mondom nekik válaszként.
Azt nem szeretném hogy felöltözzenek, mert akkor oda a látvány, inkább megadom magam és leveszem. Felállok, majd egy gyors mozdulattal letolom magamról a nadrágot, és visszaülök. Előbb is gondolhattam volna erre, ugyan is még mindig áll a farkam. Nem teljesen, de jócskán ki van egyenesedve, ami persze egyből szemet szúr nekik. Ezért inkább a második szelet pizzába menekülök.
– Így sokkal jobb. Ezt Edina mondja, miközben a szeme sarkából nézi a farkam, majd a kezével a combomat simítja végig, és mintha csak véletlen lenne, ezzel a mozdulattal a farkamon is végig siklik a keze. Ettől aztán olyan melegem lett, hogy az én homlokomon is kiütközik a veríték.
– Látod, még Edinának is teszik.
Már csak ez hiányzott, ettől megint rám tör az izgalom, és a farkam emelkedni kezd, amit persze mindketten észrevesznek. Amikor Móni benyomja a szájába az utolsó falatot, iszik néhány kortyot a söréből, majd nyújtózkodik egy nagyot.
– Azt hiszem én ledőlök egy kicsit. mondja nekünk, miközben rám kacsint, majd feláll az asztaltól, és bemegy a házba.
– Tényleg finom a csípős pizza.
– Ugye? Én szinte mindig ilyet rendelek. Figyi, most már csak ketten vagyunk, elmondod hogy mi volt az az előbb?
– Szerintem úgyis tudod.
– Nem, nem tudom, szeretném ha elmondanád.
– Hol kezdjem?
– Az elején.
– Az elején? Az már rég volt, de megpróbálom. Szóval, amikor a tesódat megismertem, sokat beszélgettünk, és egy alkalommal megmutatott nekem pár képet a családjáról. Köztük téged is. Amikor ránéztem a képedre, mintha villám csapott volna belém. Egyből szerelmes lettem.
– Belém?
– Igen.
– És ezt én miért nem tudtam?
– Mert akkor volt barátnőd, és én is abban az állapotban voltam, hogy egy pasinak választ kellett adnom, mert megkérte a kezem.
– Ez aki most is van?
– Igen. Szóval akkoriban Móni meghívott néhányszor, hogy láthassalak, ám te rám se hederítettél, és az egyik ilyen alkalommal egy csajjal mentél el épp valahova.
– Igen, emlékszem. Bassza meg.
– Ugye, hogy bassza meg?
– Már emlékszem arra, az egy barátom volt, semmi több. Már vagy két éve nincs barátnőm. Ha akkor tudtam volna…
– Most már mindegy. Szóval amióta megláttalak, beléd vagyok zúgva.
– Akkor én is elmondom neked, hogy akkor, amikor az a csajos dolog történt, én is… Szóval… Mindegy, szóval le akartam rázni a csajt de nem lehetett, mert egy munka miatt jött el értem. Igazából itthon akartam maradni, hogy a közeledben legyek, mert…
– Mi mert?
– Mert nekem is nagyon tetszel, és… Beléd zúgtam. Aztán Móni mesélt nekem rólad, hogy eljegyeztek, meg minden, és akkor rájöttem, hogy elszalasztottam életem legjobb nőjét.
– Bassza meg, én erről nem is tudtam semmit.
– Igen, elsétáltunk egymás mellett.
– Mi tetszett meg neked bennem?
– Lehetek őszinte?
– Persze, a kamu úgysem érdekelne.
– Ami megtetszett, az nem benned van, hanem rajtad. A melleid elbűvöltek, persze ezután a belsőd is, de ami megfogott az a két nagy gyönyörű dudád.
– Ezekre gondolsz? – kérdezi tőlem, majd megfogja a kezem és ráteszi a mellére.
– Igen, pontosan, egyszerűen imádom őket, éjjel-nappal rajtuk csüngenék.
– Akkor simogasd meg, hogy érezzem.
Ekkor már mindenem remeg. A kezem a lábam, a farkam meg már teljes díszben áll, amit Edina sűrű pillantásokkal méreget. A kezem lassan megmozdul, és végig simít a kerek, feszes bőrén. A bimbójánál megállok egy pillanatra, aztán két ujjam közé csippentem, és gyengéden megcsavarom. Edina hátra veti a fejét, mire egy nagy sóhaj száll fel köztünk. Simogatom tovább, immár két kézzel, majd alányúlok és megemelem, kiközben közelebb hajolok hozzá, és a nyelvem hegyével megérintem. Ettől már ő is remegni kezd. Amig én a melleit kényeztetem, ő megfogja a farkam, majd szinte leheletnyi finomsággal simogatni kezd.
Most már teljesen rá vagyok tapadva, ölelem csókolom, ahol csak érem. A lába közé közelít kezem, de még nem ér oda, ám a forróságot már érzékelem. Olyan tűz ég benne, ami már messziről érezhető. Ahogy egyre közeledek felé, egyre jobban eltávolodik egymástól a két combja, hogy utat engedjen nekem.
Amikor elérem, és az ujjam hegye megérinti a nedves részt, ő ismét megremeg, ahogy én is. Az ujjaim egyre merészebbek, és egyre mélyebben túrnak bele, amitől az egyre nedvesebbé, és lüktetőbbé válik. Így éljük át egymás felfedezésének az örömét, amikor megérzem, hogy nem bírom visszatartani a belőlem kitörni készülő áradatot. Érzem, amikor elindul, és azt is, amikor az első cseppek elszállnak a messzeségbe, amikor az ajtóban megjelenik Móni, és mondana valamit, de az arca valami rosszat sejtet.
– Edina, azt hiszem… Nem tudja befejezni a mondatot, mert egy dörgő hang félbeszakítja őt.
Ledermedek, mert egy idegen férfi áll meg a még mindig meztelen nővérem mellett, és dörgő hangon beszélni kezd.
– Mindent tudok Edina. Amig ezt a rövid mondatot kimondja, Edina feláll mellettem, a kezét a szájára szorítja, miközben a figyelmét megosztja az idegen férfi, és köztem. Az idegenre csak pillantásokat vet, ám ahogy ülök a széken, és szanaszét fröcsköl belőlem az iránta táplált érzelmek meleg áradata, egyszerűen rátapad a tekintete, és sem tudja venni róla a szemét.
Eközben mindenki hallgat, teljes a csend, csak a visszahulló cseppek koppanását hallani. Amikor elfogy, Edina ránéz az idegenre, az meg ő rá.
– Látom, pont jókor érkeztem. Csak hogy tudd, felhívott a szomszéd, és elmondta hogy itt vagy, és nem is egyedül. Tagadod? Ugyan miért tennéd, hisz lebuktál. Csak azért jöttem hogy megmondjam, mától nem vagy a menyasszonyom, sőt semmi nem vagy számomra mostantól. Ekkor egy olyan mozdulatot tesz, mintha egy gyűrűt húzna le az ujjáról, ám az nem hagyja magát.
Mi csak nézünk, értetlenül, bár lassan kezd leesni a tantusz, hogy ki ez a faszi. Senki nem mozdul, így az ismeretlen sarkon fordul, és ahogy jött, úgy távozik. Edina leül mellém, vagyis inkább leroskad, és alig hallhatóan csak ennyit mond?
– Most már én is szabad vagyok.
– Ez a pasid volt?
– Igen. Jól mondtad. Volt.
– Bassza meg. Edina!
– Igen?
– Mond kedves lennél a csajom?
– Örömmel.
Amikor ezt kimondja, Móni tapsolni kezd, majd berohan, és egy fél perc múlva egy üveg pezsgővel az egyik kezében, és három pohárral a másikban tér vissza hozzánk, majd kitölti a hideg italt a poharakba, a kezünkbe nyom egyet-egyet, majd tósztot mond.
– Nahát fiatalok, nem is tudtam hogy ennek a napnak a végén ünnepelni fogunk. Először is Edina, mától nem csak a barátnőm, de a sógornőm is lettél, Tesó, neked meg szétrúgom a segged, ha fájdalmat okozol a sógornőmnek, magamnak meg… Én mindig utáltam Istvánt, jó hogy kidobtad végre. Egészségünkre.
– Egészségünkre. – mondja Edina.
– Egészségünkre. Mondom én is. majd kiisszuk a poharakat.
– Amúgy, tesókám, az a jelenet tuti jó volt!
Ez a története annak, hogyan lett valóság, egy éveken át tartó vágyakozás.
A lányom barátnője
Még ki sem mondta, már spricceltem is bele. Mindkettőnket rázott az eksztázis, csillagokat láttam, és csak élveztem, élveztem bele a fiatal punciba. Egyszerre élveztünk el. Nem akartam kivenni belőle a farkamat, nem akartam megtörni ezt a pillanatot. Aztán leengedtem a lábát és átöleltem. Szorosan, magamhoz, kis terpeszben állt, láttam, ahogyan folyik ki belőle a magom. Csak öleltem és simogattam a melleit, punciját és a nyakát csókoltam. Percek telhettek el így, már teljesen lelohadt a dorongom, mikor megfordult, mélyen a szemembe nézett és megkérdezte
A rajztanárnő és a tanítványa
A rajztanárnő és a tanítványa – Szex Blog Történetek – Niki már nem támasztja a konyha ajtót, hanem lép egyet, megáll előttem és lehajol, majd a szájába veszi a makkomat, és az utolsó cseppeket lenyalogatja róla.
