Téged Keresünk! Szex Blog Írói Club

Ki ez a srác, és ki ez a lány?

Elmélkedésemben ismét Betti zavart meg, mikor átrohant a nappalin.
– Itt van! Végre megjött! – mondta és kislányos örömmel úgy ugrándozott végig a nappalin, hogy a lába alig ért a talajhoz. Lelassított, majd megáll előttem. Lehajolt és a kezembe adta a földön heverő sortomat, közben végig a szemembe nézett. Majd le, ernyedt férfiasságomra. Mikor újra rám emelte tekintetét elmosolyodott.

– Öltözz már! – mondta kedvesen – Peti az! Csak nem akarod így fogadni? Felálltam. Ő egészen közel jött hozzám, érezem alkoholos leheletét. Mutató ujjának körmét végig húzta mellkasomon, majd gyengéden tenyerébe fogta a farkam. Végig simította aztán azzal a lendülettel, ahogy beviharzott, megindult a bejárat felé. Bikini felsője már rajta volt. Úgy tűnt, ma délután lett egy közös kis titkunk Peti előtt.

Betti lépett be a hátsó ajtón kezében a tálcával, amin a poharakat és az üveg kancsót hozta. Elé siettem, hogy segítségül elvegyem tőle. Már ő is felvette bikinijének felső részét. A háromszög formájú textil rásimult melleire, kissé megemelve azokat, hogy még gömbölyűbbnek és nagyobbnak tűnjenek. Igazán gyönyörű látvány volt. Járása kecses akár egy macskáé. Szelíden rám nézett.

– Köszi. – mondta halkan – és hagyta, hogy átvegyem tőle a tálcát. – Megjött Peti! – csilingelte vékony hangján.
– Tudom! Betti már közölte az előbb. – úgy válaszoltam, hogy közben hátra sem néztem Katira miközben letettem a tálcát a pultra. – Mintha maga a mikulás érkezett volna meg személyesen úgy sietett elé.

Nem vettem észre, hogy Kati eközben mögém lép. A kezeit éreztem csupán, ahogy hátulról átkarol, és fejét a hátamra fekteti. Ölelése szoros volt, de engedte, hogy megforduljak. Némán húztam magamhoz, gyengéden, de határozottan. Szólni akartam, Ő viszont megelőzött:
– Nem! Ne mondj semmit – suttogta és vékony kis ujját a számra tette -, majd este megbeszéljük. És Petinek egy szót sem!
– Rendben! – mondtam. Puha és lassú csókja tele volt érzelemmel.
Éreztem, hogy ma délután valami örökre megváltozott köztünk. Csak azt nem tudtam, hogy jó, vagy rossz irányban. Előttünk volt a hétvége, hogy kiderüljön és kíváncsian vártam, milyen meglepetéseket tartogat még a sors számunkra.

***

A meglepetések közül soron következő Betti barátja ez a Peti volt.

Tulajdonképpen a nevén kívül, semmit nem tudott a családból senki róla. Betti ügyesen adott kitérő válaszokat valahányszor csak szóba került a fiú. Éppen emiatt nem alakult ki bennem sem semmilyen konkrét elképzelés róla. Csupán annyi, hogy – a kép után, ami a régi Bettiről élt bennem – talán egy szemüveges varázsló tanonchoz hasonlíthat, mivel az a svájci középiskolába, ahol Betti folytatta a tanulmányit, csak 130-as IQ felett lehetett bekerülni. A kicsi Betti nagyon okos lány, most pedig már szép is.

Az ízlése viszont – már ami a férfiakat illeti – legalább annyira ellentétes volt minden általunk remélttel, mint amennyit a külsője változott az elmúlt két év alatt. Petit meglátva Katinak is és nekem is elakadt a szavunk. Azonnal kijózanodtunk mindketten.

A mély bordó színű, Suzuki Intrudert éppen akkor állította meg, és tekerte le a fekete alapon fehér koponyákkal hímzett motoros sálat markáns arca elől, amikor kiléptünk a bejárati ajtón az előtte lévő kis lépcsős teraszra. Krómozott, második világháborús német rohamsisakra emlékeztető fejvédője vakítóan villogott a napsütésben, ahogy kicsatolta, majd bőrkesztyűjét precíz mozdulatokkal összehajtogatta, és bele téve elhelyezte az üzemanyag tartájon. Gondos összhangban összeválogatott koromfekete szegcselt bőr motoros ruhájában és acélbetétes fűzős bakancsában kifejezetten bizarr benyomást keltett az ölébe ugró Betti törékeny testét a karjaiban tartva. Feje teljesen kopasz volt. Betti azonnal szájon csókolta, amint hozzá férhetővé vált a széles keskeny száj, ami ezt a furcsa fejet ékesítette.

Amikor végre lélegzetvételhez jutott, Betti lekapta róla szemüveget.

– Mutasd! – mondta – a látvány megdöbbentő volt. Rövidke idő volt, mert Peti azonnal kirántotta Betti kezéből a fekete Oakly-t, és – hány rosszalló megjegyzés mellett – rögvest visszatette azt a fejére.

– Majd bent! – dörmögte még hozzá.

Ez a pár pillanat is éppen elég volt ahhoz, hogy végképpen felébressze bennem a gyanakvást Peti iránt. Éreztem, hogy Kati összerezzen a karjaim között. Egy apró puszit nyomtam a feje tetejére, hogy erőt öntsek belé.

  • – Nem szimpi! – suttogta.
  • – Nekem sem, de várjuk ki a végét – válaszoltam neki halkan –, a látszat, néha csal.

Én sem hittem el igazán, amit mondtam. Azok a motorosok, akiket én ismerek mind csupán keménynek látszanak, de a legtöbbje normális családos apuka, aki hétvégén magára ölti a bőrszerkót, és a haverokkal nekivág az utaknak. Aztán még aznap, vagy másnap haza megy, beakasztja a cuccot a szekrénybe, megöleli a gyerekeit, este alvás előtt szeretkezik az asszonnyal és hétfőn munkába áll újra. Várva a hétvégét, hogy aztán ismét szabadnak érezhesse magát egy kicsit. Tökéletesen ártalmatlanok. Ez a fickó viszont más volt, legbelül éreztem, hogy rajta kell tartanom a szemem.

Amikor ránk nézett elvigyorodott, de ez a mosoly inkább csak még groteszkebbé változtatta vonásait. Semmiképpen sem lehetett rá azt mondani, hogy jóképű. Álla széles arca kissé hosszúkás volt, rágó izmai kidagadtak két aprócska, fejéhez simuló füle alatt.

Megtévesztő volt a motor alacsonysága. Akkor szembesültünk Peti igazi méreteivel, amikor felállt és leszállt a kétkerekűről. Óriás volt, szó szerint. Betti aprónak és törékenynek tűnt mellette, félő volt, hogy összetöri.

  • – Sziasztok! Peter Hartung – dörmögte -, és üdvözlése jeléül, felém nyújtotta hatalmas lapát kezét. Életemben nem hallottam még ilyen mély hangot kijönni ember szájából. -, de a barátoknak csak Peti. – tette még hozzá.
  • – Üdv! – válaszoltam a legmegnyerőbb hangsúllyal, amire képes voltam. Elfogadtam a kinyújtott kezet. Kemény és határozott volt a kézfogása. Nem is számítottam másra. – Oszkár vagyok! Ő pedig a menyasszonyom és egyben Betti nővére Kati.
  • – Szia! Kati – csilingelte –, de a barátoknak csak Kati! Nem láttam, de tudtam, hogy mosolyog és – ha más miatt nem is –, a húga iránt érzett szeretettől és tisztelettől vezérelve magára erőlteti legbájosabb énjét. – Te aztán jó nagyra nőttél! – bökte oda Petinek viccesen miközben befelé vettük az irányt a kötelező puszi váltás után Kati és Peti között.
  • – Kettő méter és tizenegy centi egészen pontosan. – csacsogta Betti. – 100 kiló színtiszta izom. Boldognak látszott. Őszintén, szerelmesnek és boldognak.

Előre engedtük Bettit és Petit. Egy dolog máris nyilvánvalóvá vált számomra. Az, hogy miért rejtegette Betti ezt a pasit, a családja elől és előlem is ez idáig. Ez a férfi nem járt soha Bettivel egy iskolába, és nem az a varázslótanonc volt, akinek én is elképzeltem. Minimum húsz évvel volt idősebb Bettinél, ettől ki fog készülni az após.

***

– Hűha! Nagyon szép ez a nyaraló – jegyezte meg Peti, amint beérve a nappaliba körbenézett –, a szüleid nyilván nagyon büszkék rá. Nahát, egy Munkácsy – állt meg a falon lógó festmény előtt -, a kedvenc festőm. Nekem is van jó néhány otthon a műveiből.

Letette az emeletre vezető lépcső mellé motoros táskáját, majd leült a bőrfotelbe, ami a hátsó bejáratra nézett. Nyikorgott a bútor, ahogy elhelyezkedett benne és jobb lábát keresztben a másikra tette.

– Itt már elviselhetőbb ez a forróság – folytatta – már kezdett rám olvadni a ruha. Kibírhatatlan még a motoron is. Kifejezetten jól esik ez a hűvös, a kinti hőség után nem? – a kérdést egyértelműen Katihoz intézte, aki kissé ballra tőle a kanapén ült mellettem.

Megdöbbentő volt számomra az a választékosság, ahogy beszélt. Műveltsége pedig egyáltalán nem illett bele a képbe, ami kialakult bennem róla, és ez megzavart. – Ki ez a fickó? – morfondíroztam magamban.

– Jaj, ne is mond! – Kati csengő hangjában hallottam a megbúvó feszültséget. Még nem nyugodott meg teljesen, éreztem, hogy tart Petitől, mert megfogta a kezem, majd maga köré fonta és hozzám bújt. – Egész délután azon igyekeztünk Bettivel, hogy valahogy lehűtsük magunkat, de nem igazán jártunk sikerrel. Szinte felforrt a vér bennünk.

Ezt a mondatot inkább nekem szánta, mert közben jól megszorította a kezem. Betti a konyhában ügyeskedett, onnan kapcsolódott be a beszélgetésbe.

– Oszi már a harmadik doboznál jár, kérsz Te is egyet?
– Köszönöm! Elfogadom, de csak egyet. Tudod, hogy mennyire mértéktartó vagyok.
– Tudom drágám, de ennyit lehet még Neked is – mondta kedvesen, miközben kivett a hűtőből egy dobozt, majd felnyitotta -, és ne felejtsük el, hogy hétfőn lesz a születésnapom, azt is meg kell ünnepelnünk most a hétvégén.
– Meg fogjuk, ígérem! Amit a vodka-naranccsal és sörrel megpakolt tálcával közeledő Bettihez inkább tűnt grimasznak, mint mosolynak, de Betti értékelte, mert kedvesen visszamosolygott rá.
– Örökké emlékezni fogsz erre a hétvégére! – tette még hozzá Peti.
– Na, most már hadd lássuk! – Betti az ölébe huppant és forrón megcsókolta, miközben lekapta Petiről a sötét napszemüveget. – Itt bent csak nem esik baja a szemednek?

Az elénk táruló látványra egyikőnk sem számított. Peti már-már természetellenesen fehér retináját apró hajszálerek színezték vörös árnyalatúvá, amely teljesen magába olvasztotta kocsonyásan áttetsző szembogarát. Hófehér arcbőrével együtt a férfinak kifejezetten ijesztő külsőt kölcsönzött.

– Készítek rólatok egy fotót? – és már vettem is elő a mobilom, hogy lekapjam őket. Peti ellenvetését szerette volna kifejezni, de Betti ismét a szájára tapadt belé fojtva így a szót.
– Megvagytok! – közöltem elégedetten, miközben eltároltam a fotót a telefon memóriájában. Kati hebegve szólat meg mellettem közben úgy szorította a kezem, hogy az elszíneződött.
– Mi a fa…, szóval izé, mi történt a szemeddel?
– A szürke hályog egy igen ritka és agresszív fajtája támadta meg a szemem még tíz évvel ezelőtt. – kezdte. – Nemrég befeküdtem egy svájci magánklinikára, ott műtötték meg. Ez, amit láttok – közben közelebb hajolt, hogy jobban megcsodálhassuk a rémisztő szempárt, – a műtét mellékhatása. Kell még legalább egy év, amíg teljesen rendbe nem jön a szemem. Most vigyáznom kell rá, mert nagyon érzékeny a fényre. A nap sugarai egyáltalán nem érhetik, és van egy szemcsepp is, amivel minden nap kétszer kezelnem kell. Bocsássatok, meg ha esetleg megijesztettelek benneteket, tudom nem éppen a legszebb látvány.
– Menjünk – pattant fel Betti pár másodperccel később és két kézzel fogva igyekezett az emelet irányába vonszolni szálfa termetű barátját -, biztosan szívesen letusolnál, a cseppentések után. Én pedig örömmel segítek és, ha jó fiú leszel, még megmosom a hátad is. A képet pedig, majd mutasd meg, ha lejöttünk – szólt oda nekem hátra sem fordulva az emeletre vezető lépcsőn -, mert kíváncsi vagyok rá!
– Ismételten a bocsánatotokat kell kérnem – szólt kimérten Peti -, de egy ilyen ajánlatra nem mondhatok nemet. Felállt, magához vette a táskáját és Betti után indult, aki ruganyos léptekkel haladt felfelé, formás fenekét riszálva. Aztán mindketten eltűntek, és mi kettesben maradtunk Katival.

***

A fürdőszoba zárt ajtaja és a zuhany csobogása sem tudta elnyomni Betti fentről leszűrődő kéjes sóhajait. Akaratom ellenére is bevillantak képek a délutánról. Katira néztem, aki mellettem éppen egy vöröshagymáról szedte le a külső száraz héjakat. Egy tejfeles, zöldséges salátát készített, miközben én az esti grillezéshez pácoltam a hússzeleteket. Csöndes volt, láttam rajta, hogy a gondolataiba merült. Nem bírtam tovább ezt a némaságot.
– Tényleg fura volt ez a beszélgetés, vagy csak nekem tűnt annak? – törtem meg a csendet.
– Peti tele van ellentmondásossággal – szólalt meg végre halkan -, de úgy tűnik, szeretik egymást. Ahogy kinéz, a ruhája, meg ez a motor is. Közben meg úgy beszél, mint egy diplomata. Fura, de majd csak megszokom valahogy – eddig nem nézett rám, csupán most fordult felém. Arca bizonytalanságot sugárzott -, viszont szeretném, ha végig a közelemben lennél ezen a hétvégén.
– Sehol sem szeretnék jobban lenni, mint melletted! – próbáltam megnyugtató lenni.
– Beszélnünk kéne – kezdtem témát váltani óvatosan –, ugye tudod?
– Tudom – válaszolta, tekintetét újra a hagymára irányítva -, de még ne most kérlek! Én még – egy pillanatra elhallgatott -, én még nem állok rá készen.

Nem szól hozzám többet. Így nem tudtam eldönteni, hogy a könnyeket a hagyma, vagy a gondolatok, amik a fejében kavaroghattak, csalták szemébe. Vártam tehát, nem tehettem más. Megpróbáltam figyelmem én is a hússzeletekre fókuszálni, de Betti hangja egyre erősebben visszhangzott a házban és a fülemben. Közelebb húzódtam a pulthoz. Nem akartam, hogy Kati észre vegye, hogy milyen hatást váltott ki belőlem.

***

Mikor végzett a salátával, Kati gondosan letakarta az edényt egy alufóliával, majd a hűtőbe tette.

– Én kész vagyok – csilingelte -, Te, hogy állsz a húsokkal?
– Megvagyok én is! – közöltem kimérten és a tálat a salátás mellé helyeztem a hűtőben. Úgy tűnik, végre ezek ketten is végeztek egymással odafent. – úgy tettem mintha mindaz, amit hallottam teljesen közömbös lett volna számomra. – Megyek, rakok tüzet. – figyeltem a kanapén ülő szerelmem, aki éppen a távirányítóval bíbelődött. Nem válaszolt. Láttam rajta, hogy egyedül akar lenni, így nem szóltam többet. Kiléptem az udvarra és a tűzrakó helyhez mentem.

Nem okozott különösebb nehézséget, a gyúlékony folyadékot a száraz faszénre locsolni, amit gondos alapossággal terítettem szét a grillező rács alatt, majd várni, míg beszívja és meggyújtani. Néztem, ahogy szép lassan az egész fehéren izzóvá változik. Az idő kellemesen lehűlt, így furcsán bizsergető volt érezni a felém áramló hőt.

Betti és Peti lépett ki az ajtón egy fél óra múltával – csacsogásuk elűzte az udvar csendjét. Peti hatalmas termete mellett Betti egészen aprónak tűnt.  Úgy figyeltem őket, ahogy közeledtek, hogy ne vegyék észre. Peti egy átlagos férfin lezseren álló trikót viselt, ami rajta úgy ált, mintha minimum három számmal lenne kisebb. Izmai keményen feszültek. Terepszínű térdnadrágjában és fehér sarujában már nem is tűnt annyira ijesztőnek. Betti, lezser copfba fogta össze barna fürtjeit, mely hátul, kikandikált a pink baseball sapka alól. Egy fehér kapucnis pulóverben és egy rózsaszínű forró nadrágban volt. Megismertem, a nadrág Katié volt. Én vettem neki még tavaly nyáron, és úgy tűnt Bettinek legalább annyira jól áll, mint Katinak.

– Helló „sógi” min ügyködsz? – kérdezte játékosan, miközben helyet foglalt Petivel szemben a kerti asztalhoz tartozó padon.
– Azon drágaságom, hogy nehogy éhen halljatok nekem. – fel sem néztem, úgy folytattam. – Apád kitekerné a nyakam, ha valami bajotok esne.
– És még meg is ölne! – tette hozzá vigyorogva Kati, aki akkor csatlakozott a társasághoz. Mindannyian jót nevettünk ezen. Kati gyönyörű volt, mint mindig. Egy halványzöld hajpánttal varázsolt magának frizurát. Fürdőruháját nem vette le csak magára kapott egy átlátszó köpenyt.

Azt este további része kellemesen telt. Sorban sütögettem a húsokat, amelyhez Kati salátája kitűnően illett. Talán nem csak a finom étel és az elfogyasztott alkohol tette, de Peti is egyre szimpatikusabbá vált mindkettőnknek. Megnyerő, választékos modora, és műveltsége, eloszlatta kétségeimet.

Sokat mesélt magáról, így megtudtuk azt is, hogy független banki elemzőként és tanácsadókén dolgozik, amivel igen jól keres. Emellett egy befektetési céget vezet, amely elsősorban tőzsdei ügyekre szakosodott. Ahogy azt megtippeltem, 21 évvel volt idősebb Bettinél, akivel egy fogadáson ismerkedtek meg, ahol Betti egy évvel ezelőtt hostess-ként dogozott. Az iskola mellett – persze titokban – ezzel biztosítva magának némi pluszt, amúgy sem kevés zsebpénze mellé.

Késő este volt már, amikor megállapítottuk, hogy itt az ideje nyugovóra térni. Én az autóhoz mentem, mert eszembe jutott, hogy a holmim egy részét még ki sem vettem délután óta. Összekapkodtam a cuccaim, aztán Katihoz siettem.

***

         Betti és az óriás végül az alsó szinten lévő szobában rendezkedett be, így Katinak és nekünk a fenti nagyobb háló maradt. Mikor felértem, hallottam, hogy Kati a fürdőben van. Az ajtó, résnyire nyitva volt. Nem tudom miért, de kopogtam, mielőtt benyitottam.

– Gyere! – mondta – Miért kopogsz, soha nem szoktál? Kati a hatalmas sarokkádban feküdt. A víz gőzölgött és habfürdőtől volt illatos. A nagy pamacsok sejtelmesen takarták ki gömbölyű idomait. Kezében borotva volt. Mikor beléptem épp jobb lábát emelte a magasba. A penge simán siklott végig barna bőrén bokájától, combján keresztül egészen csípője aljáig. Leöblítette, aztán a tartójába helyezte a szerszámot. Kényelmesen elnyújtózott. Egy hab pamaccsal játszadozva megszólalt.
– Füst szagod van! – olyan halkan beszélt, hogy először azt hittem, csak hallucináltam.
– Tudom – válaszoltam, miközben ruhámat szagoltattam és próbáltam úgy tenni, mint aki duzzog.
– Nincs kedved csatlakozni? Gyere, elférünk. Kettőnek is van hely bőven. Kati, mintha helyet szorítana nekem játékosan végigsimított a víz tetején. Az igazság az, hogy minden igyekezetem ellenére sem sikerült kordában tartom vágyaim. Kati, akár egy sellő, olyan gyönyörű és szexi volt. Bőre csillogott a víztől. Mellbimbói kacéran meredeztek felém, mintha csak azt suttognák: „Gyere! Érints meg!” Izgatottságom – amint megszabadultam ruháimtól – azonnal nyilvánvalóvá vált a számára is. Meredező férfiasságom őt sem hagyta hidegen. Amint beszálltam a kádba és kényelembe helyeztem magam az egyik ülőkén. Kati talpát éreztem magamon. Simogatott vele. Végig húzta hasamon majd ágyékomra siklott. Egyenesen a szemembe nézett. Láttam, hogy koncentrál, miközben megtámasztotta kissé magát. A két talpával közre fogta a farkam. Úgy tett, mint mikor a tenyerét dörzsöli össze, csak most a talpaival tette ugyanezt. Az érzés, mámorító volt. Elmosolyodott. Aztán éreztem, ahogy lassan fel-le kezdte mozgatni a lábát.

– Milyen érzés? – kérdezte az izgatottságtól kissé rekedt hangon.
– nyögtem – Ma egyszerűen nem ismerek rád.
– Hümmm, talán az itteni levegő teszi. – hangja búgott, tele volt érzékiséggel.

Abbahagyta a lábmunkát és felém indult. Mint egy vadászó puma. Teste kecses ívbe hajlott, amint négykézlábra ereszkedett, és a szétnyitott combjaim között hozzám simult. Kemény mellbimbói a hasamhoz érnek, aztán a csodálatos test, akár egy kígyó tekeregve felkúszott rajtam. Megnyalta, majd kissé megharapta egyik mellbimbóm. Ismeretlen, jóleső fájdalom volt, amely magával sodort. Felszisszentem, amitől inkább felbátorodott sem, mint megingott volna. A nyelvével köröket rajzolt rá. Aztán a másikkal is ugyanígy tett, mindeközben én végigsimítottam a kis testet. Keményen bele markoltam formás fenekébe és felhúztam magamra. Ajkaink egymásra tapadtak és vad, heves csókolózásba kezdtünk. Ősi szenvedélyt érzetem rajta, olyan volt, mint egy amazon.

Kati szerette, ha kicsit keményebb szex, de ő maga sohasem volt „durva”. Most viszont, ahogy a nyakam csókoltatta egyszerre belém harapott.
– Áúúú! – kiáltottam. – Nem fájt ugyan, inkább izgató volt, mégis szokatlan Tőle.
Rám nézett, szemeiben a szenvedély vad lángjait láttam égni. Aztán a kád közepén lévő magasabb ülőkére mutatott.
– Ülj ide! – mondta, és én engedelmeskedtem.

Meg sem várta, míg elhelyezkedem. Kezeit a combjaimra tette majd ellentmondást nem tűrő mozdulattal szétnyitotta őket, hogy közéjük térdelhessen. Az orális gyönyörszerzés ama módja, amelyben ezután részesített, akár iskolapéldája is lehetne egy szenvedélytől feltüzelt érzéki nő vad, szerelmes odaadással fűszerezett, a férfi teste feletti maximálisan uralkodásának. Betti délutáni játéka rámutatott, hogy Kati nem ügyetlen ugyan, de, tanulhatna a húgától. Erre most, mintha nem is ő lenne. Heves volt és buja, akár a húga.

A farkamat a tövéig a szájába engedte. Nem öklendezett, nem szenvedett. Ismét előnyét éreztem, hogy nem rendelkezem gigászi méretekkel.

Élvezettel nyalta végig újra és újra a nyáltól tocsogó kemény húsdarabom, hogy aztán vékony kis ujjaival keresztül fogva keményen szorítva újra a szájába vegye. Erőteljes szívása eddig ismeretlen gyönyörökkel ajándékozott meg.

Mikor már azt hittem nem tud meglepni, kézbe vette a zacskóm. Masszírozta, aztán a farkam a hasamra nyomta és végig nyalta, majd kis labdákkal folytatta.
– Csússz lejjebb – utasított -, és lazíts!

Engedelmesen tettem, amire kért. A víz lágy volt a habfürdőtől. Bőre könnyedén sikamlott enyémen, ahogy összeértünk. Orális játékának újabb fejezetéhez érkeztünk. Egyik kezével keményen verni kezdte a szerszámom, miközben ismét végig nyalta, majd újra a szájába vette. A nyelvét éreztem, ahogy körbe-körbe fickándozik a makkon.

Aztán az ujjait, ahogy lesiklanak a gáton és még lejjebb, egészen az ánuszomig. Köröket rajzolt a bejáraton, amitől záróizmaim automatikusan engedni kezdtek.

Mire ráeszméltem mire készül, mutató ujját a fenekembe vezette. Szívása erőteljessé változott, amitől riadtságom azonnal gyönyörérzetté alakult. Nem tudtam, és talán nem is akartam tiltakozni ellene, inkább átadtam magam az új érzésnek.

A félreértések elkerülése végett tisztázzuk: Nem vagyok „Meleg”! Életem során egyszer sem fordult elő velem, hogy vonzónak találtam volna egy másik férfit. Viszont hallottam, és Katival már beszélgettünk is a prosztata-masszázsról, mint különleges élvezet nyújtásáról, de én nem igazán vágytam rá. Kati sem erőltette, úgyhogy rég elvetettük a dolgot. Eddig!

Ujja lassú ütemben csúszkált ki-be, egyre könnyebben és könnyebben, ahogy én pillanatról-pillanatra tudtam ellazulni és átadni magam az élvezetnek. Másik keze ugyanazzal az ütemmel mozgott fel-le kőkeményre duzzadt férfiasságomon, amit szájának és nyelvének vad játéka tett még csodálatosabbá.

Aki már élt át hasonlót, annak talán nem kell mondanom, hogy a gyönyörszerzés eme különleges módjától a férfiember másodpercek alatt jut el az orgazmusig, amely ráadásul az átlagosnál sokkal intenzívebb és hosszabb. Nem fogtam vissza az érzéseim, hisz valóban jól esett, amit Kati velem tett. Hangosan sóhajtoztam és mikor elérkezett a pillanat, felnyögtem.

Kati ismert. Tudta, mikor kell elhajolnia. Nem zavarta a sperma sehol, még az arcán sem, de nem szerette lenyelni. Nekem sem volt fontos, hogy megtegye. Bár Betti rámutatott arra, hogy milyen izgató és mennyire fokozza az élvezeti értéket, mikor a nő engedi, sőt kifejezetten kéri, hogy ott érjen véget az akció.

Nyögéseim betöltötték a fürdőszobát. Beleremegtem az orgazmusba, és forró magom mintha egy vulkán törte ki, úgy lövellt ki belőlem. Kati most nem húzódott le. Megállás nélkül folytatta keze mozgatását, aztán megállt és a szájába engedett. Magam is meglepődtem, azon a mennyiségen, ami jött belőlem. Kati felnézett. Arcán elégedettséget láttam. Szája szélén még ott ragyogott egy-két csepp, amit egy laza mozdulattal lemosott magáról. Remegtem, lihegtem, és nem tudtam megszólalni. Ő pedig feltérdel és a sarkára ült, majd mosolyogva rám nézett.

Előző részhez kattints ide!


  • +0
  • -0
  • 0
0 X
Tetszik
0%0%

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük