Halloween: Tök és a kézimunka
Kaptam egy tököt, amivel nem tudok mit kezdeni, bár a szomszédasszony elmondása szerint, ha megsütöm, akkor meg is ehetem, mert finom. Sosem ettem még sült tököt.
Egy hete, amikor jöttem haza, a szomszédasszony, Adria áll azt ajtaja előtt és keresgél. Mint kiderült a kulcsát keresi. Mint udvarias lovag, segítettem neki, de nem lett meg, ám egyszer csak felragyog az arca, és így szól:
– Lehet, hogy a postaládában maradt.
– Majd én lemegyek érte -mondom neki, majd sarkon fordulok, és már ott sem vagyok.
Tényleg ott maradt, mintha csak figyelmeztetni akarna, „ne hagyj itt”, úgy fityegett a zárban, mintha szellő mozgatná. Megfogom a kulcsot, bezárom az ajtót és már megyek is vissza az emeletre.
Adria rám mosolyog.
– Köszönöm.
– Ugyan, semmiség.
– Hálám jeléül, fogadd el ezt tőlem – mondja, majd a szatyorra mutat, ami a lába előtt hever.
– Köszi, de van már egy szatyrom – mondom viccesen, de ő nem hagyja annyiban.
– Ez nem akármilyen szatyor ám. Ez különleges.
– Mitől az? – kérdezem csodálkozva.
– Mert, ha ebbe a szatyorba belenyúlsz, akkor egy bazi nagy tököt markolhatsz.
– Mire célzol ezzel?
– Semmire. Szereted a sült tököt?
– Nem tudom, még nem kóstoltam.
– Akkor itt az ideje. Nagyon finom. Na megyek, mert még főzni is akarok. Szia.
Adria megfogja a másik szatyrot, majd belép a lakásba, és becsukja az ajtót.
– Sült tök. Na gyere velem, te tök.
Hazaviszem a tököt, és leteszem az előszobában.
Amikor csak rápillantok, mindig eszembe jut Adria, de nem a tök miatt, hanem mert annyira szexi. Próbáltam már vele összejönni, de kiderült, hogy van férje, aki épp Németországban dolgozik, így hát ejtettem ezt a dolgot, nem jó, ha problémák vesznek körül.
Szóval már egy hete ezen jár az eszem, amikor úgy döntök, hogy megsütöm a tököt. Jó nagy, úgyhogy csak egy darabot vágok le belőle. Felteszem a konyhaasztalra, és csak méregetem, hogy mégis hova szúrjam bele a nagykést. Aztán rájövök, hogy tök mindegy, mert még nem csináltam ilyet.
Veszek egy nagy lendületet, és beledöföm a legnagyobb késemet, amim van. Nem egyszerű a dolog, mert kemény, alig bírom belenyomni, de azért mégis sikerül. Ekkor eszembe villan, hogy mi lenne, ha egyszerű legyilkolás helyett, inkább kifaragnám, ahogy az halloween esetén szokás.
Hozzálátok, de lassan megy a dolog, mert még most is kemény ez a dög, ráadásul el is rontom. Sebaj, megfordítom, és kezdem elölről, ám most már jobban figyelek a részletekre.
A vagdalkozás közepette eszembe jut egy film, amiben a főhős csak kilyukasztotta a tököt, majd nemes egyszerűséggel belenyomta a farkát és alaposan megdugta. Mi lenne, ha…
Á, ez olyan…
Milyen?
Már egy ideje nincs csajom, csak kiverem, ha feláll, úgyhogy mégis csak megpróbálom. Az elrontott orra helyén a lyukat kicsit megfaragom, hogy szép kerek legyen, aztán…
Hát legyen.
Előveszem a farkam, a lyukhoz illesztem, és lassan kezdem belenyomni. Hideg, és kemény. Újra megfaragom a lyuk éles peremét, amitől talán könnyebben megy. Igen, így már jobb.
Csakhogy van másik gondom is. Mivel a belseje tele van, nehezem megy bele a farkam, ezért a tetején vágott lyukon át, puszta kézzel elkezdem kikanalazni a magvas részét.
Most már jobb. Odaillesztem a farkam a nyíláshoz, és beletolom a tökbe. Most már könnyedén becsúszik, és ahogy mozgatom, vagyis megdugom, a farkam egyre keményebbé válik, mert izgat, ahogy a magok karmolgatják. Aztán azt veszem észre, hogy a farkam teljesen beledagad, és ahogy megtelik vérrel, szinte beleszorul a lékbe. Semmi baj, megvárom amíg lekonyul, és akkor majd még faragok rajta.
Csakhogy a baj nem jár egyedül.
Ebben a pillanatban megkopogtatja valaki az ajtómat. Csak ismerős lehet, mert más a csengőt használná. A tökkel a kezemben, benne a farkammal kinézek a konyhából, és megdermedek. Adria áll az ajtóm előtt, aki megint kopog.
Inkább csendben maradok, akkor majd elmegy. De nem.
Ott állok a konyha közepén, amikor meghallom az ajtónyitást, majd ezzel együtt Adria hangát.
– Szia Tomi, itthon vagy?
Most mit csináljak?
Leteszem a tököt az asztalra, majd úgy csinálok, mintha épp kibelezném.
– A konyhában vagyok – mondom halkan, bízva abban, hogy nem hallja meg, és elmegy. Tévedtem.
A következő pillanatban Adria megjelenik a konyhaajtóban, az arcán egyre szélesebb mosollyal.
– Szia, jaj, de jó, hogy kifaragod.
– Ugye? – kérdezek vissza zavartan.
– Én is akartam már ilyet csinálni, de nem bírok el a kemény héjával.
– Hát igen…
– Nagyon jól néz ki. Segíthetek?
– Nem – vágom rá hirtelen.
Még csak az hiányozna, hogy lebukjak. Nem lenne jó, ha perverznek tartana, vagy hasonló. Csak nézek rá, némileg erőltetett mosollyal, hátha addig lelankad a farkam, és végre elenged ez a bestia. Hogy ne tűnjek teljesen bambának, két ujjal csipegetem a tök belsejét, közben igyekszem úgy elrendezni a magokat, hogy ha véletlenül belenéz, akkor se vegye észre, hogy más is van ott, aminek nem kellene ott lennie.
A felcsippentett két magot leteszem az asztalra a többi közé, majd folytatom a műveletet. Csak lassan, de haladok vele. Amikor a következő két magot is leteszem, Adria megszólal.
– Így soha nem leszel kész.
Megemeli a kezét, és belenyúl a tökbe, majd rámarkol a belsejére, ám ezzel együtt a farkamra is. Adria megdermed, ahogy én is, és csak nézünk egymásra. Néhány pillanat múlva ő elengedi a farkam, majd kiveszi a kezét a tökből, és a mosogatónál megmossa.
Most ott áll előttem, rosszalló arckifejezéssel.
– Azért mondhattad volna, hogy… nem vagy egyedül.
– Persze. Mégis mit mondtam volna, hogy várj még Adria, épp megbaszom a töködet?
Adria döbbenten néz rám, majd egy pillanattal később egyszerre tör ki belőlünk a nevetés. Amikor a vidámság alábbhagy, Adria csak annyit mond.
– Fejezd csak be egyedül, majd visszajövök később.
Ezzel az ajtó felé fordul, és már távozna is, de utánaszólok.
– Várj!
– Mi van még?
– Az van, hogy… beszorult.
– Mi van?
– Mondom beleszorultam.
Adria megint nevetésben tör ki, de nekem már nem is annyira vicces a helyzet, mert a farkam durván lüktet a lyukban.
– Ez most komoly?
– Az hát.
– Miért… – Adria most visszafogottan kuncog – miért dugtad bele?
– Tököm tudja, akkor jó ötletnek tűnt.
– Szóval a tököd tudja?
Megint csak nevetünk egy kicsit, majd Adria közelebb lép hozzám.
– És most mit vársz tőlem?
– Segítenél?
– Hogyan?
– Nem tudom, még sosem voltam ilyen helyzetben.
– Várd meg, amíg lekonyul.
– Nem jó, mert egyre jobban szorít, és így…
– Jó érzés?
– Nem igazán, csak lüktet és feszül.
Adria belenéz a lyukba, és mintha gondolkodna.
– Le kell vágni.
– Na nem, azt nem hagyom.
– Nem a töködet, hanem a töködet.
– Nem vicces. Segítesz vagy sem?
– Na jó, nézzük mit tehetünk.
Adria mélyebben is belenéz, majd felnéz rám.
– Ez kurva vastag.
– Mondtam, hogy lüktet is.
– Mit lehet tenni ilyenkor?
– Nem tudom.
– Na várj.
Adria ismét a lyukba bámul, majd bele is nyúl. Kitapogatja a tök oldalát, ami jelen esetben a farkam oldala is, amit megkapirgál.
– Itt kéne kibontani. Van egy kisebb késed?
– Nem, késsel nem engedem.
– A körmöm nem elég hozzá, mert nagyon kemény.
– Nekem mondod?
– Megpróbálom.
Adria megint a tök oldalát kapirgálja, a körmével igyekszik meglazítani, vagy valami hasonló, de nem igazán érzékelem, hogy haladna vele.
– Így nem megy – mondja csalódottan. – Nem lehet összetörni?
– Megőrültél, még benne van a farkam, az is eltörhet.
– Akkor már csak egy dolog maradt.
– Mi az?
– Verd ki. Attól majd lekókad, és kijön.
– Megpróbálom.
Belenyúlok a nyílásba, és megfogom a farkam végét, ami eléggé nagy, de még így sem érem el rendesen, hogy kicsaphassam. A próbálkozásom viszont ismét felvidítja Adriát, mert csak kuncog, és nézi, ahogy kínlódok.
Nem adom fel. Tudom, hogy igaza van, mert, ha sikerül kiverni, akkor mindig lekókad, és talán megszabadulok a bilincsemtől. Csakhogy a tökön a lék – vagyis annak hiánya miatt, – nem tudom úgy megfogni, hogy elérjem a célomat. A karom begörcsöl, és még mozgatni is alig tudom.
– Nem megy – mondom neki, miközben elkeseredetten nézek rá.
– Mi van? Ne nézz így rám, én nem fogom kiverni a faszod, erre ne is kérj.
– Ne már. Ne gondolj rá úgy, hogy kivered a farkam, inkább csak úgy, mintha egy bajbajutott baráton segítenél.
– Na jó, de hát akkor is a faszodról van szó.
Adria megint benéz a tökbe, majd megrémül.
– Baszki, már lilul!
– Kérlek, légyszi, tedd meg nekem mielőtt még elhal!
Adria a lék fölé hajol, majd benyúl, és kitapogatja a kérdéses testrészemet.
– Aztakurva! – mondja meglepetten.
– Mi az? – kérdezek vissza rémülten.
– Semmi. Csak… ilyen kemény faszt még sosem láttam. Vagyis nem fogtam.
– Jól van, csak csináld. Ha megteszed, ezután bármit kérhetsz tőlem, én megcsinálom, csak…
– Bármit?
– Igen, igen, kérlek.
Adria egy kicsit matat a tökben, azt hiszem félrekotorja a magokat, majd marékszámra teszi az asztalra a többi mellé. Amikor ezzel végez, végre megfogja a farkam, és húzgálni kezdi. Kurvára fáj már, de ezzel együtt kellemes érzés, bár nem érzem, hogy ettől elélveznék.
– Csináld gyorsabban.
– Nem tudom gyorsabban, nekem is szűk a nyílás.
Adria folytatja, én meg már meglátom az alagút végén a fényt. Most már van remény, hogy megmentjük a farkam. De…
– Mi az? – kérdezem tőle.
Adria az egyik kezével az asztalra támaszkodik, a másikkal a farkamat izgatja, de a lábai…
– Mi van a lábaddal?
Válasz helyett csak remeg, miközben a lábait keresztbe rakja, és mint akinek pisilni kell, még mozog is mellé. Lehajtott fejjel csak néz maga elé, és remeg az egész nő. Egy kis idő után mégis erőt vesz magán, és mintha a remegése is elmúlt volna, ismét a farkamra irányítja a figyelmét.
– Már nem sok van hátra – nyögöm csak úgy, magam elé.
– Az jó, mert már az én kezem is kezd görcsölni.
Még egy perc sem kell, amikor megérzem az orgazmusom. Érzem, hogy a farkam most még jobban bedagad, a fájdalomról nem is beszélve, érzem, ahogy a farkam tövénél a szűk szorításon átvergődik a gecim, hogy aztán erővel csapódjon bele a tök belsejébe. Örülök, hogy Adria nem áll le, addig nyúzza a farkam, amíg az utolsó csepp is kijön belőlem. Mindeközben igyekszem csendben maradni, mert legszívesebben ordítanék. Részben az élvezettől, részben a megkönnyebbüléstől, és persze azért is, mert így megszabadulok a béklyótól.
Adria kihúzza a kezét a tökből, amiről csöpög a tök leve, és a gecim is.
– Hú baszki, ez mind benned volt?
– Úgy tűnik.
– Na mi a helyzet odabent? – kérdezi, miközben ismét benéz a lyukon. – Már nem annyira lila.
Megint benyúl a résen, és megfogja a farkam.
– Már nem is olyan kemény. Megmaradsz.
Miközben csak némán nézzük a tököt, érzem a változást is. Már nem fáj annyira, és a feszültség is oldódik. Még egy perc és akár ki is húzhatom.
Alig öt perccel később, amikor végre megszabadulok a kalodától, elszörnyülködve bámulom a farkam, mert a tövénél három centi széles vörös csík éktelenkedik. Megtapogatom, de nem érzek rajta semmi riasztó dolgot, hacsak azt nem veszem annak, hogy a tapogatás eredményeképpen megint kezd meredezni.
Adria is megfeledkezik magáról, így ő is alaposan megvizsgál, hogy rendben vagyok-e.
– Mi történt a lábaddal? – teszem fel neki a kérdést.
– A lábammal semmi baj.
– De hát… láttam, alig bírtál talpon maradni, csak nem begörcsölt?
– Mondtam, hogy a lábamnak semmi baja nincs.
– Akkor mégis mi volt az?
– Semmi.
– Ne már, a semmitől nem leszel ilyen.
– Jól van, lépjünk ezen túl, jól van a lábam.
– Nem hiszem, hogy semmi volt csupán. Miért nem mondod el?
– Tényleg tudni akarod?
– Hát persze.
– Jól van. Elélveztem.
– Mi van? Tényleg?
– Hát… Igen.
– De hát hogyan, mitől?
– Mint tudod, a férjem nincs itthon, idestova már két hónapja nem láttam, most meg… A kezembe vettem egy hatalmas és kemény faszt, amitől… így jártam.
– Nahát. Erre mit mondjak.
– Leginkább semmit. De szavadon foglak, mert megígérted, hogy megteszel nekem bármit.
– Ez így is van, kérhetsz bármit.
– Jól van, de most mennem kell, mert… dolgom van.
– Rendben, köszönöm, hogy megmentettél a gonosz faszevő töktől, bosszúból berakom a sütőbe, és megeszem az egészet.
Adria hazament, én meg megsütöttem a tököt, vacsorára jól belakmároztam belőle.
Másnap estefelé Adria átjött hozzám, majd egy rövid bevezető után tudatta velem, hogy eljött a tartozásom megadásának az ideje, így hajnalig törlesztettem az adósságomat. Ettől kezdve minden nap, amíg a férje haza nem tért.
A motoros kaland
Élvezzünk együtt a Dunaparton
Mielőtt a torkodra spriccelnék, kihúzom a szádból a farkam, és örült tempóban elkezdem kiverni rád, és szinte azonnal fel is tör belőle a szerelmünk nedve, ami beteríti az arcod, jut belőle a hajadra is, ám a végét a cicidre lövöm,
A kedvesem barátnője
Mivel csak ketten voltunk, a kedves ledobta magáról a fürdőrucit, és megkért hogy kenjem be a testét a napolajjal, aminek persze nem tudtam ellenállni. Jó alaposan beolajoztam a testét, minden hajlatot, minden dombocskát, amit persze Ő is nagyon élvezett, ám én le sem tudtam volna tagadni, hisz állt a farkam mint a cövek.
