Tömegben buszon
Minap távolsági busszal kellett utazzak. Mórahalomnál felszállt egy nagyon kellemes kinézetű bodor hajú szőke, feszes, kerek fenekű ,165 körüli magasságú, harmincas csajszi.
A rózsaszín, testhez simuló farmer kiemelte a gyönyörű alakját. Már akkor összeakadt a tekintetünk, amikor a jegyet vásárolta. Én éppen a bokájától felfelé a fenekén át jutottam a szeméig, de ezt ő nem látta, csak az elégedett végeredményt a tekintetemben.
Igazából tipikusan az a helyzet volt, hogy „jaj, de szép”, és itt ilyen helyzetekben meg is szokott akadni a történet, hiszen egy zsúfolt buszon semmi olyan nem nagyon történhet, maximum utána, ha összeismerkedik valakivel az ember.
Rengetegen voltak, én sok száz km-t utaztam, nem nagyon volt kedvem udvariaskodni senkivel. Közben pont odakerült mellém. Hallottam, ahogyan a barátnőjével megbeszéli mobilon, hogy a Mars téren találkoznak. Vagy a Belvárosi hídnál, vagy máshol. Tulajdonképp erről ment a diskurzus.
Azt már sokszor tapasztaltam, hogy a zsúfoltság ellenére az emberek azért igyekeznek a személyes szférájukat megőrizni a buszon, és nem dőlnek neki senkinek, maximum hozzá-hozzá érnek valakihez a heringjárat miatt.
De ő nekitámaszkodott a székemnek és a karfán levő karomnak a fenekével.
Jajj!
Jól esett, nem mondom:)
Nem húzódott el, pedig éreznie kellett, hogy meddig az ülés, és honnan a kezem.
Ez így ment egy darabig, mígnem megláttam, hogy egy anyuka a kisgyermekével ott áll alig másfél méterre tőlem. Na jó, legyen, mégiscsak alapvetően udvarias embernek tartom magam, hát felkínáltam a helyet. Megköszönte az anyuka és mondta, hogy csak Szegedig utaznak – még jó.
Viszont így pont a szőkeség mellé kerültem. A busz megállt, megint csak özön ember akart felszállni.
Péntek volt, négy óra elmúlt, mindenki hazafelé igyekezett.
Ekkortól lőttek a személyes tereknek, hiába próbálta volna bárki is megőrizni a sajátját. Hát a szőkeség ellenében én nem akartam a sajátomat megőrizni.
De ő sem az övét. Először azt hittem félreértek valamit, de nem. Engedte, hogy a rázkódás és a zsúfoltság „véletlen” nekem lökje.
Hű, de finom érzés volt ahogy nekem nyomódott a cicije. Belenézett a szemembe és elmosolyodott. Én pedig azon nyomban kővé váltam – minden értelemben.
Ugyanis a támaszkodó lábamat a két lába közé fogta és behunyta a szemét. Rettentő rossz az 55-ös út, de ez most pont jól jött. Rázott, dobált a busz, ő pedig mélyen felsóhajtott, és a lábait kissé berogyasztva még jobban ráült a combomra. Nem nagyon tudtam mozdulni, de nem is akartam.
Gyorsan körbepillantottam, hogy látja-e valaki a jelentet, de annyira sokan voltunk, hogy senki nem nézett semerre, mindenki próbálta kihúzni Szegedig, hogy valamennyire is megőrizze a személyes terét, legalább úgy, hogy nem néz sehova, csak maga elé. Ez nekünk most jól jött.
Figyeltem a légzését, egyre mélyebben vette a levegőt. Hagyta, hadd dörzsölődjön a puncija a lábamhoz. Egyszer csak elkezdett igen szaporán lélegezni, még mindig csukott szemmel, majd egy hatalmas kátyút követve felsikkantott, átkarolt – én is őt- és szabályosan rárogyott a lábamra. Fél percig el sem engedett.
Majd kinyitotta a szemét – gyönyörű zöld szemei voltak – kislányosan elmosolyodott, majd hátat fordított, de nem húzódott el, hanem teljesen belesimult az ágyékomba.
Ahha. Most jön a viszonzás.
Hát legyen…. Most én élveztem ki a kátyús út áldásait. Eszméletlen jó érzés volt, ahogy a rázkódások miatt masszírozta a dákómat. Persze rá is tett még egy lapáttal, de abszolút nem feltűnően. Hozzám nyomogatta a fenekét. Már nagyon a végemet jártam, gondoltam egyet és átkaroltam a derekát , benyúltam a lenge blúza alá, hogy érezzem a hasa melegét, magamhoz húztam és beleélveztem a nadrágomba. Hatalmas, hosszú sóhajjal fújtam ki a meleg levegőt a nyakába.
Rendes szeretkezések alkalmával nem élvezek ekkorát.
Csak reménykedni tudtam, hogy hamar Szegedre érünk. De szerencsére már a reptérnél jártunk a város határában. Nem nézett rám, én is elengedtem, mert mindenki készülődött a leszálláshoz. Amikor befordultunk a távolsági buszpályaudvarra, gyors sziát rebegett és ment a barátnőjéhez.
Hogy elmondta-e a történteket, nem tudom. Én villámgyorsan beugrottam az állomás vécéjébe és rendbe tettem magam. Remegő lábakkal szálltam vissza a buszra és ültem vissza a helyemre. Bealudtam, mint egy rendes szeretkezés után. Úgy ébresztett a sofőr, mikor megérkeztünk.
Bár utazok még ezen a vonalon párszor, azért nem gondolom, hogy ez megismétlődhet. Ehhez kellett a zsúfoltság, egy kis szerencse és nem kevés őrültség, hogy mindketten bevállaltuk ismeretlenül szinte mindenki előtt. Szép emlék marad:)
