Meztelen autózás és a rendőr
A nejemmel rendszeresen kiruccanunk a közeli bányatóhoz, ahol a fürdőzés mellett szexelni is szoktunk, mert a szabadban sokkal kellemesebb, mint a négy fal között. Ilyenkor csinálunk néhány képet is, esetleg videót, amit utólag izgalmas megnézni. Most egy új gopro kamerát is viszünk magunkkal, ami egy új szerzemény, és már előre beépítettem a műszerfal fölé.
A kocsi a kertben áll, bepakolunk, majd úgy, ahogy vagyunk, meztelenül elindulunk. A tó nincs messze, legfeljebb tíz perc kocsival, így feleslegesnek tűnik előbb felöltözni, majd ott meg le, inkább pucéran megyünk, az egyszerűség kedvéért. Már sokszor megtettük ezt az utat, ahol útközben senkivel nem találkozunk, így nincs ebben semmi rizikó. Nem úgy, mint most.
Amikor kiállok a kapun, az automatikusan becsukódik, és már suhanunk is. Az első kanyar után Milla már bele is kezd a kamera tesztelésébe.
– Kíváncsi leszek a felvételekre.
– Arra én is.
– Mit gondolsz, jól mutatok majd a tévén, amikor visszanézzük?
– Te bárhol jól nézel ki – mondom neki, de ő már nem figyel rám.
Igyekszik minél jobb pózban megjelenni a felvételen, amihez persze az is kell, hogy megsimogassa magát. Előbb csak a melleit, majd egyre lejjebb is, amíg el nem ér a puncijához. Ott aztán belead mindent, a csiklósimogatás után még meg is ujjazza magát a két középsővel, de abbahagyja. Amikor felül mellettem, azt a két ujját a számba nyomja, én meg leszopom róla a nedveit.
Épp megismételné az akciót, amikor meglátom az út szélén posztoló rendőrt.
– Na baszki!
– Mi az? – Néz fel ő is. – Na baszki!
– Ez meg is állít minket – mondom meglepetten.
Az út szélén álló fakabát integetni kezd, egyben jelzi is a kezével, hogy hol kell megállnom. Amikor odalép a kocsi mellé, ő lepődik meg a legjobban.
– Jó napot kííí…
– Jó napot – köszönök rá kedélyesen.
– Öööö…
– Igen? – kérdez vissza a nejem.
Az egyenruhás nem válaszol, csak lehajol, és meredtem bámulja a nejem.
– Segíthetünk valamiben? – kérdezem tőle újfent, mire rám néz.
– Maguk meztelenek.
Egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy még nagyobb hülyét csináljunk belőle, de aztán meggondolom magam.
– Igen – mondom röviden.
– Miért? – kérdez vissza.
– Mert megtehetjük, és mert így érezzük jól magunkat.
– De… ezt nem lehet.
– Miért ne lehetne? Nincs olyan előírás, ami a vezetés közben a ruházatot előírja.
– Ööööö… valóban. Akkor az irataikat kérem.
Milla összeszedi a kesztyűtartóból, amit kért, majd a kezembe nyomja, és én átadom a rend őrének. Amikor átveszi tőlem, csak nézi az iratokat, majd azt az ujjával simogatni kezdi, mert az a nedves folt szerinte sem az iratokra való. Ezután az ujját, amit a jogsimon húzgált, az orrához emeli, és megszagolja.
Ezt egy valódi élmény volt látni, amint felismeri az ujjára tapadt sikamlós valamit, miközben az arca teljesen megváltozik. Ekkor megint benéz hozzánk, és épp szóra nyitná a száját, amikor Milla megint a puncijába nyúl, és egy újabb adagot nyújt felé.
– Van még belőle.
Az emberünk rezzenéstelen arccal felegyenesedik, majd a kocsit megkerülve a nejem mellett áll meg, majd kinyitja az ajtót. Ekkor Milla már megint a puncijába túr, ami a rendőrünket teljesen magával ragadja. Egy percig csak tátog, látszólag mondana valamit, ám hang nem jön ki a torkán, helyette csak csuklik egyet. Milla tovább fokozza a dolgot, mert nem hagyja abba, egyre intenzívebben maszturbál.
Eközben az egyenruhás megtalálja a hangját, egyben a helyzet magaslatára áll, és így szól:
– Mi van a csomagtartóban? – kérdezi hivatalos hangnemben.
A kérdésre Milla adja meg neki a választ, miközben felé fordul, kiteszi a lábait a kocsiból, szétnyitja a combjait, és rámosolyog.
– Gyere édes, és nézd meg magad!
Erre az emberünk megint kizökken a saját ritmusából, csak lép egyet hátra, amitől megbotlik, és majdnem a fenekére ül. A rendőr láthatóan nincs tisztában azzal, hogy a bozót felé hátrál, ezért Milla kilép a kocsiból, utánanyúl, és a nadrágszíjánál fogva maga felé rántja.
– Vigyázz, ott csak szúrós tövisek nőnek.
Mivel nem tud tovább hátrálni, kénytelen megadni magát a túlerőnek, így Milla a nadrágját kezdi bontogatni. Én eközben beülök a kocsiba, és a bozótos mellett úgy állok meg vele, hogy némileg takarjam őket. Aztán én is kiszállok, és a motorháztetőn ülve nézem az eseményeket. Az egyenruhás még mindig ellenáll, a keze a fegyverén, amit úgy szorít, hogy az ujjai is belefehérednek.
– Ne félj nem nyúlok a pisztolyodhoz, csak a másik fegyvered érdekel.
Ahogy ezt kimondja, abban a pillanatban előbukkan a rendőr farka a nadrágból, amire Milla egyből rá is bukik, majd lelkesen szopni kezdi.
– De… – mondaná az emberünk, ám a szó a torkára fagy, ehelyett csak nyög egy nagyot.
Ahogy nézem őket, a rendőr egyre jobban érzi magát, ami nem is csoda, hiszen a nejem úgy tud szopni, amitől egy halott is feltámad. A farkam már keményen áll, ezért nem tétlenkedek, hanem kényelmesen húzgálom magamnak a farkam. Aztán előrelépek, és Milla fenekéhez nyomom. Amint megérzi a közelségem, igyekszik úgy helyezkedni, hogy könnyedén betaláljon a farkam a nedves puncijába. Amint tövig benne vagyok, hozzálátok, hogy alaposan megkúrjam őt.
Amikor előrelendülök, és belököm a farkam, ő is meglendül, így tövig nyeli be a faszt. Milla elől nyög, hátul meg cuppog, a rendőr meg egyre csak liheg és morog, majd, amikor a csúcsra ér, hangos ordítással élvez bele a nejem szájába. Milla csak szopja és nyeli, mert szereti, ha alaposan szájba van kúrva, ahogy a frissen kiszopott gecit is imádja.
Miután alaposan leszopja a rendőr faszát megfordul, és engem vesz kezelésbe. Ahogy máskor is, olyan élvezettel szopja a farkam, hogy pillanatok alatt elélvezek tőle, így most másodszor is megkapja az imádott gecit.
Amíg mi így eljutunk a csúcsra, a vendégünk rendbe teszi a ruháját, majd sietős léptekkel kimegy az útra, miközben a rádióba beszél. Alig egy perccel később lefékez egy rendőrautó, amibe csak bepattan, és máris mennek tovább.
Ezek után folytatjuk az utunkat a tóhoz, ahol a nap hátralévő részében jólérezzük magunkat.
Másnap ismét a nudizást választjuk napi programként, és ahogy máskor is, megint meztelenül megyünk a tóhoz. Amikor ahhoz a ponthoz érünk, ahol tegnap megállítottak, most nincs senki, így továbbhajtok. Néhányszáz méterrel odébb, egy stoppos áll az út szélén, de mivel mi sosem veszünk fel ilyeneket, csak elhaladok mellette, amikor Milla rám szól.
– Állj meg!
– Mi van? – kérdezem csodálkozva, miközben lassítok.
– Állj már meg! – mondja megint, miközben hátrafordulva néz ki a hátsó ablakon.
Mikor a kocsi megáll, én is hátranézek, és azt látom, hogy a stoppos jön utánunk.
– Ki ez? Ismered talán?
– Nem ismered meg?
– Nem. Vagyis…
– Ez a tegnapi rendőr.
– Ne már, ez egy kölyök.
– Az hát.
Amikor a fiú futva beér minket, Milla kinyitja az ajtót, és kinéz a közeledőre, aki épp akkor ér oda hozzánk. Még liheg egy kicsit, amikor megszólal.
– Szia, elvinnétek a tóhoz?
Milla nem válaszol egyből, csak néz rá, mintha gondolkodna.
– Légyszi… – mondja a fickó.
– Na jó, pattanj be.
A legény elvigyorodik, majd az ajtóhoz nyúl, hogy kinyissa, ám Milla megállítja.
– Hohohooo… Nem úgy van az.
A kéz megáll a kilincsen, és csak néz rá.
– Hát, hogy? – kérdezi a meglepett fiú.
– Mint látod, rajtunk nincs ruha, ha velünk akarsz utazni, neked is le kell venned mindent. Világos?
– Ja – mondja a krapek, majd egy lépést hátrál, mintha bizony így már nem is érdekelné a dolog.
– Na jössz, vagy nem? – kérdezi tőle Milla, miközben, mintha csak véletlen lenne, a puncijához csúsztatja a kezét, és lassan megsimítja a csiklóját.
Akkor a fiú egy szélesen vigyorogni kezd, majd, amikor megszólal, már egészen más a hangja.
– Naná, hogy megyek.
Nem mondja tovább, csak letolja a nadrágját, majd leveszi a pólót is, aztán mindkettőt a táskájába gyűri és beül a hátsó ülésre.
Amikor megérkezünk, már szinte megismertük őt, mert a szája egyfolytában jár, így mindent elmond magáról. Amikor a vízparton kiszállunk, és lemegyünk a vízhez, már úgy áll a farka, mintha csak egy bot lenne a lábai között.
A nap végére szinte barátokká válunk, amiben jelentős része van Millának, hiszen ő az, aki mindkettőnket kielégít, és akit mi is többször a csúcsra repítünk.
