Mindened Elveszíted

  • +8
  • -1
  • 9
9 X
Tetszik! Nem tetszik!
88.9% 11.1%

Beizzanak a hormonok érkezik már a tavasz

Beizzanak a hormonok, ezt én is igazolhatom. Még mindig nincs csajom, de rajta vagyok, hogy történjen már valami változás. Egyre jobb az idő, és így egyre több időt tudok a szabadban tölteni. A lakóhelyem közelében van egy park, ahol ilyenkor elég nagy a nyüzsgés, Anyukák, apukák és persze a gyerekek rajzanak egész nap. Amikor az idő engedi, és is kiülök közéjük, és könyvet olvasok. Nincs még meleg, de a nap kellemesen simogat, és ez már jó jel, nemsokára lesz ez még jobb is.

Ahogy máskor is, most is a padon ülve olvasok, amikor egy árny vetődik a könyvemre. Felnézek, de csak egy körvonala látok, mert a nap pont szemből süt rám. Kicsit helyezkedek, hogy az előttem állót megismerjem. Nincs szerencsém, mert nem ismerem meg. Aki előttem áll, az egy lány, aki itt lakik néhány házzal arrébb, de csak látásból ismerem, mert még a nevét sem tudom. Kedves, bájos, de csak köszönni szoktunk egymásnak, ennél több még nem történt.

– Szia, leülhettek melléd? Kérdezi tőlem.
– Persze, szívesen megosztom veled ezt a padot.
– Köszi, mit csinálsz itt egyedül?
– Olvasok. Szeretek olvasni és most kihasználom a jó időt is. Te is szeretsz olvasni?
– Igen, nagyon. Miközben ránézek, ő hátradől a padon, és a kabátját a vállánál kicsit meglazítva, élvezi a napsütést.
– Szereted a napot és a jó időt?
– Persze hogy szeretem, ki nem? Válaszolja, miközben elenged felém egy huncut mosolyt. – Már alig várom a nyarat, hogy mehessek napozni.
– Ezzel én is így vagyok, szeretem a nyarat, és a jó időt.
– Igen, ezt gondoltam.
– Miből gondoltad?
– Még tavaly nyáron,  amikor a kutyákkal kimentem a szigetre, egyszer megláttalak napozás közben.
– Tényleg? Nem is tudtam hogy Te is kijársz oda.
– Csak ritkán megyek, mert a kutyákkal bajos az út oda is meg vissza.
– Igen, ezt megértem. Kutya nélkül nem szoktál kimenni, csak a napozás kedvéért?
– Szeretnék, de egyedül nem jó, és nincs akivel mehetnék.
– Akkor ez a probléma is megoldva, menjünk együtt, ha van kedved hozzá.
– Tényleg? Ennek igazán örülök, de csak ha tényleg nem gond hogy ha együtt megyünk.
– Miért lenne gond? Én is örülök ha van társaságom.
– Akkor ezt megbeszéltük. Mondja nekem, miközben feláll, és elköszön, mondván hogy még van dolga amit el kell intéznie.
– Jól van, örülök hogy beszélgettünk.
– Estefelé is kint leszel?
– Nem , este már nem szoktam kimozdulni otthonról.
– Kár. Mondja és már fordul is, hogy elinduljon, de én még utána kérdezek.
– Miért kár?
– Mert este is le szoktam jönni a kutyákkal, és gondoltam hogy ha itt leszel, beszélgethetnénk még.
– Így már más, ha szeretnéd akkor lejövök.
– Jaj de jó, akkor nyolc körül itt leszek. Azzal el is indult a házak felé, engem meg otthagyott egyedül.

Amikor elment, elgondolkodtam azon, hogy vajon miért lett velem ilyen barátságos, hisz évek óta nem volt köztünk semmi a köszönésen kívül. Mivel nem találtam rá magyarázatot, annyiban hagytam és olvastam tovább. Amikor már kezdett hűvösebb lenni, ahogy nap egyre lejjebb csúszott a horizont felé, és is hazamentem.

Este nyolckor megint ott voltam a padon és vártam. Néhány perc múlva meg is érkezett a kutyákkal, és a pad rácsához kötötte őket, akik leheveredtek a pad körül, mintha tudomást sem vettek volna a külvilágról.

– Szia, jó hogy itt vagy, azt gondoltam hogy nem is fogsz eljönni.
– Szia, szeretem betartani amit mondok, így hát itt vagyok. Ám rád is kíváncsi vagyok.
– Rám? Miért?
– Semmi különös, csak kíváncsiság. Mesélj arról hogy mi volt, amikor kilestél a szigeten.
– Nem lestelek ki. Csak arra jártam, és láttalak. És…
– Mi és? Én csak a nudi részre szoktam menni napozni, ezek szerint ott láttál és ráadásul meztelenül, igaz?
– Igen.
– Nem volt ciki?
– Dehogy. Miért lett volna az?
– Csak kérdezem. Szóval mi volt az amit az előbb nem mondtál ki?
– Csak az, hogy meztelen voltál, és egy kicsit fura volt.
– Miért volt fura?
– Nem tudom, talán mert meztelen voltál. Már egy ideje csak látásból ismerjük egymást, és egyszer csak ott fekszel előttem meztelenül, és ez egy kicsit fura volt.
– Te nem szoktál nudizni?
– Nem.
– Miért nem?
– Mert csúnya vagyok.
– Dehogy vagy csúnya, szerintem jó nő vagy.
– Persze, ezt csak azért mondod, hogy kedveskedj.
– Részben igen, de ez az én nézőpontom, nekem nagyon tetszel.
– Nehogy már. Nagy a seggem, vastag a lában, és akkora a mellem, mint egy bálnának.
– A bálnának nincs melle. Nekem meg egyébként is bejön, ha egy nőnek nagy a segge, vastag a lába és jó nagy melle van.
– Most szivatsz?
– Eszem ágában sincs, komolyan mondom. Amúgy miért akartál ma találkozni velem?
– Miért ne, ha nincs jobb dolgod, akkor szívesen beszélgetnék, ha van hozzám kedved.
– Persze hogy van. Miről szeretsz beszélgetni?
– Nem tudom. Mi van a barátnőddel?
– Semmi. Lelépett, itt hagyott, ennyi.
– Értem, akkor ezért nem látom mostanában.
– Igen így van, de ez miért érdekel téged?
– Csak mert ha még megvan, akkor nem szeretnélek kompromittálni.
– Ilyenről szó sincs.
– Akkor jó. Sokat jársz ki a szigetre?
– Régebben sokszor mentem, szinte minden nap, de egy idő után már nem volt kedvem egyedül kimenni, úgyhogy az utóbbi időben keveset voltam.
– Mit gondolsz, ha én veled mennék, akkor jobb lenne?
– Hát persze. Tényleg lenne kedved kijárni velem?
– Igen.
– Ennek örülök. Nem is gondolnád, hányszor gondoltam arra, hogy jó lenne valaki, aki kijönne velem, kivel lehetne játszani, úszkálni, meg minden.
– Mi az a minden?
– Hát tudod? Bekenjük egymást olajjal, időnként megfordítjuk egymást hogy ne égjünk le.
– Hihi, én nem fogok meztelenül napozni, ugye tudod?
– Ahogy neked jó, de én azért nem veszek fel ruhát, ugye nem baj?
– Nem hát, amikor legutóbb láttalak, akkor sem volt rajtad.
– És az nagyon gáz?
– Engem, nem zavar, sőt inkább izgi.
– Mesélj, mi az izgi benne?
– Tudod, amikor ott megláttalak, földbe gyökerezett a lábam, és csak bámultalak.
– De miért?
– Nem tudom, nem bírtam levenni a szemem rólad. Vagyis inkább a farkad bámultam, és tökre felizgultam.
– Nahát, ezt nem tudtam. Mégis mi történt?
– Nem tudom. Ahogy néztelek, egyre azt éreztem, hogy bizsereg a puncim, és éreztem hogy egyre nedvesebb. Aztán amikor hazaértem, meg kellett simogatnom, hogy megnyugodjon.
– Hát ezt jól tetted. Szeretsz maszturbálni?
– Persze, ki nem szeret. Van hogy minden nap csinálom.
– Az jó mert én is.
– Inkább beszéljünk valami másról. Mit szeretsz csinálni, ha nem napozol?
– Mi a baj ezzel a témával? Zavarba jössz tőle?
– Nem, dehogy, csak érzem hogy megint nedvesedik a puncim, és még a végén valami meggondolatlanságot csinálok.
– Nem baj, majd utána meggondoljuk. Ennyire könnyen felizgulsz?
– Nagyon. Megmutassam?
– Hogyan mutatod meg? Válasz helyett, kigombolja a kabátját, és be nyúl a nadrágjába, majd a kezét mutatja. Tisztán látható rajta, hogy vastagon szaftos, és a lámpafényben csillog az ujjain a nedve. Majd szó nélkül a szájába veszi, és lenyalogatja az ujjait.
– Ezt ne csináld, mert ez meg engem fog felizgatni, de nagyon.
– Ha az ujjam nyalogatom?
– Igen. Én is kérek belőle. Mondom neki, majd megfogom a kezét, és a még csillogó ujjakat kezdem nyalogatni. Érzem a friss punci illatát, és a nyelvemen érzem azt a zamatot, ami semmi másra nem hasonlít.
– Kérsz még? Van bőven.
– Igen kérek. Erre megint bele nyúl a nadrágba, és újra csak elém tarja a kezét. Ám most nem csak hogy csillog, hanem hosszú nyúlós cseppekben lóg az ujján, a sűrű nedű. Ismét megfogom a kezét, és még mohóbban nyalogatom róla a nedveket. Amig az ujjai számban vannak, és amint a nyelvem körbe öleli azokat, a lány halkan nyögdécsel, leginkább halk nyüszítésre emlékeztet a hangja. Ahogy ül melltettem, egyre közelebb érzem a testét magamhoz, ami még inkább feltüzeli a helyzet intimitását. Aztán még közelebb hajol hozzám és a fülembe súgja.
– Jaj de jó lenne, ha most nem az ujjamat nyalogatnád, hanem a puncimat. Ettől én megremegek, mert vár valóban vágyom arra, hogy megtegyem neki, hogy belefúrhassam magam, az illatos kelyhébe. De sajnos most nem lehet, mert sem az idő, sem a hely nem alkalmas az efféle szórakozásra.
Amikor már szinte tiszta a keze, amikor arra számítok hogy ismét megmártja a punciban, akkor megint elhúzza tőlem is ismét a nadrágjába nyúl, és én izgatottan várom az újabb adag mézet, de nem kapok. A keze a nadrágjában matat, de nem húzza elő, hanem vadul simogatni kezdi magát, amitől én is beindulok, és szeretném átvenni tőle a feladatot, de sajnos a nadrág miatt nem hozzáférhető. Ő másként kívánja megoldani a helyzetet. A másik szabad kezével, felém nyúl, és megmarkolja a farkamat, és húzza, cibálja és rángatja, mintha ettől kiszabadulhatna. Ezzel együtt a másik keze egyre hevesebben dolgozik a bugyijában, és ez egyre csak fokozódik.
Ahogy ülünk a padon, próbálom minél jobban átölelni, és magamhoz szorítani, hogy jobban érezhessem, a testének a legapróbb rezdülését is. Az egyik kezem a kabátja alatt matat, immár a pulcsi alá is beférkőzött, már a melltartót ostromolja. Tényleg hatalmas a melle, akárhová nyúlok, mindenhol ott van. Végre kiszabadítom a melltartó fogságából, és megmarkolom. Isteni az érintése.
Rálelek a bimbójára, és két ujjam közé fogva megcsípem, és csavargatom, amitől őrületes ritmusra vált, és érzem, hogy ettől mindjárt elélvezek. Nem bírom tartani magam, hisz úgy markolja és húzgálja a farkam, hogy egy pillanattal később kitör belőlem a vágyak tengere, és a nadrágon belül élvezel el.
Mintha csak tudatosan időzítené, ő is velem élvez. Az Arcát a nyakamba fúrva, hal nyüszítő hang kíséretében, csak liheg, és közben az egész teste remeg.
Miután elhal a remegés, a teste is lassan elernyed, a nadrágból kihúzza a kezét, és megint felkínálja.
– Még most is akarod?
– Mi az hogy? Most mindennél jobban akarom. Megmarkolom a csuklóját és módszeresen lenyalogatom a kezéről az utolsó cseppet is. Amikor végzek vele, elővesz egy zsepit és a maradékot azzal törli le.
– Ez nagyon finom volt. Sajnálom hogy neked nem volt jó, de majd legközelebb.
– Szóval lesz, legközelebb?
– Ha akarod, akkor legyen, én szeretném.
– Én is akarom. Amúgy nekem is jó volt.
– Ezt hogy érted?
– Ahogy mondom. Nagyon ügyes vagy, hogy még nadrágon keresztül is el tudtál juttatni a csúcsra.
– Ne már, nem hiszem.
– Akkor győződj meg róla magad. Kicsit hátra dőlve meglazítom a nadrágszíjat, és mutatom neki, hogy benyúlhat. Benyúlt. Aztán tátva maradt a szája a meglepetéstől, ugyanis a nadrágom tele volt, oly annyira, hogy szinte folyt ki belőle ahol csak utat talált magának. Amikor kihúzza a kezét, látja hogy nem vicceltem, mert a keze pont olyan csillogó volt, mint amikor a sajátjában mártotta meg.
Némi nézelődés után, elkezdte nyalogatni az ujjait, egészen addig, amig az utolsó cseppet el nem tüntette.
– Kérsz még? Tele van a nadrágom, mártogathatsz nyugodtan, amig van. Mondom neki, és közben egy huncut kacsintást küldök felé.
– Majd legközelebb jobban megtervezzük, és akkor sokkal jobb lesz.
– Így legyen.
– Most már mennem kell. Mikor látlak legközelebb?
– Amikor csak akarod.

Ezek után szinte minden nap találkoztunk, volt hogy ott a padon, ám sokszor elsétáltunk messzebb is, nem jó az ha nagyon szem előtt vagyunk másoknak.

Folytatás várható!

  • +8
  • -1
  • 9
9 X
Tetszik! Nem tetszik!
88.9% 11.1%
Szex és Randi
Tags:
0 Comments

Leave a reply

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

*

© 2014 - 2022 Szex Blog - Szextörténetek, Sztorik, Izgalmas események.

Log in with your credentials

Forgot your details?