Téged Keresünk! Szex Blog Írói Club

Fülledt meglegben egy nővel ragadtam a liftben

Egy barátom végre megszerezte nekem azt a könyvet, amit már rég óta keresek, ám sikertelenül. Ma végre kézbe vehetem, csak el kell mennem érte hozzá. Ma este otthon van, és vár rám.

Amikor megállok a ház előtt, egy kicsit elbizonytalanodok, hisz a környék elég lepusztult, és a ház is eléggé lelakottnak látszik. De hát milyen legyen, egy lakótelepi panelház. Felcsöngetek a kaputelefonon, hogy jelezzem neki, itt vagyok. Némi recsegés hátterében hallani vélem a hangját, de nem értem, hogy mit mond. A lényeg, hogy ő hall engem, és kinyitja a kaput.

A lépcsőház sem jobb, mint a ház környéke, no de ezt már nem részletezem. Megnyomom a lift hívógombját, és várok. A kilencedik emeletre nincs kedvem gyalog felszaladni. Hallani lehet, ahogy a lift, hangos kerepeléssel ereszkedik a magasból, majd némi zakatolás után megáll, és kinyílik az ajtó. A fülke belseje, pont olyan, amint a lépcsőház, csak épp a feliratok más információt közölnek, mint kívül. Belépek, és megnyomom a kilences gombot, de nem történik semmi. Újra megnyomom, de most erősebben, és láss csodát, az ajtó elkezd becsukódni.

Mielőtt bezáródna, egy kéz bukkan fel a nyílásban, majd egyre beljebb nyomul, mire az ajtó ismét kinyílik, és egy nő lép be mellém a fülkébe. A megjelenése meglepetés számomra, mert a nő, egy kicsit sem illik ebbe a környezetbe, ahhoz túl jól néz ki, mondhatni elegáns, és bombajó alakja van. Amikor megáll mellettem, egy gyanakvó pillantást vet rám, majd megnyomja a tízes gombot.

A lift elindul felfelé, de most sokkal ijesztőbb hangokat ad ki magából. Talán mert most közelebb vagyok a zajforráshoz. A fülke lassan vánszorog, miközben a szemem sarkából a nőt figyelem. Nagyjából negyven körül lehet, de akár lehet kevesebb is. Elegáns kosztüm van rajta, amolyan üzleti típusú, de ezen kívül nincs rajta semmi extra, úgy néz ki, mint bármelyik másik nő, csak éppen az alakja észbontó. Ami leginkább feltűnik, az a nagy melle. A felsője alatt egy selyemszerű blúz van, ami alól kikandikál a melltartó pántja, és a dekoltázsa is figyelemre méltó. Amig én őt mustrálom, ő is rám pillant, majd elhúzza a száját, majd továbbra is a közönyt mímeli.

Aztán jön a meglepetés. A lift egy fogcsikorgató reccsenés közepette megáll, és kialszik a világítás is. Mit lehet tenni ilyen helyzetben, mint újra megnyomom a gombot, amitől talán ismét beindul ez az ócskavas. Vadul nyomkodom a gombot de nem történik semmi.
– Most mi van? – kérdezi a nő, bár gyanítom hogy nem hozzám beszél, hanem csak úgy magának.
– Megállt a lift. – Mondom neki.
– Azt észrevettem, de miért nem indul el újra.
– Talán mert elromlott, ezért is állt le.
– Bassza meg. Már várnak rám, nem késhetek el.

Na erre mit mondjak neki, én is el fogok kérni, de nem tudok mit tenni. A sötétség annyira tömör, hogy semmit nem lehet látni, pedig a szemem szinte remeg az erőlködéstől.
– Milyen kibaszott meleg van itt. – mondja megint a nő, miközben hallom, hogy toporog.
– Ez van, itt ragadtunk, be vagyunk zárva, és amig nem csinálnak valamit…
– Ez nem lehet!
– Nézzen körül. Most ez van.
– Nem maradhatok itt, mert várnak rám.
Amig ő nyavalyog, én a vészcsengő gombját nyomkodom, csak éppen azt nem lehet tudni, hogy hallja-e valaki. Mivel nem történik semmi, előveszem a mobilom, hogy segítséget hívjak, de nincs térerő.

Amig várunk, a nő egyfolytában morog, beszél, és hallom a hangokat, ami tőle származik. Elképzelni sem tudom, hogy mit tud nyüzsögni egy ilyen helyzetben. valóban meleg van, és egyre inkább melegszik a szűk helyen a levegő, hisz most két test fűti folyamatosan. Érzem, hogy a hátam közepén, egy izzadtságcsepp elindul lefelé, majd a derekamnál folytatja az útját, majd a következő pillanatban már a nadrágomban csordogál lefelé.
– Van magánál esetleg víz?
Ez a kérdés vár valószínűleg nekem szól. ezért válaszolni illik.
– Sajnos nincs, én csak látogatóba jöttem ide.
– Hát ez szar ügy.
– Ne aggódjon, nem szokott sokáig tartani egy ilyen üzemzavar.
– Ne aggódjak? Ömlik rólam a víz, így nem jelenhetek meg egy megbeszélésen.
– Sajnálom, de ezen nem tudok segíteni.
– Gondoltam. Majd én segítek magamon, mert másra sosem lehet számítani.

A nő tovább mocorog, majd azt hallom, hogy leült, mert a hangok egészen lentről jönnek. Én továbbra is reménykedek abban, hogy jön a mentősereg, és kiszabadítanak, mert már rólam is bőségesen folyik az izzadtság.

Ekkor visszatér a világítás, ami egy pillanatra elvakít. Aztán meglátom a nőt, aki a lift egyik sarkában ül, ám nem abban az állapotban, mint amire számítottam. A nő valóban izzadt, a haja rátapad a homlokára, a vállára és az arca is csillog a verejtéktől. De ami ennél is jobban meglepett, hogy majdnem meztelen. Csak a szoknya van rajta, ami a derekáig fel van húzva, és a blúza, amit csak egy gomb tart össze, és ami alól kibuggyannak a mellei, hisz már a melltartó sincs rajta.
– Most mi van, nem láttál még nőt?
– De igen. – mondom neki, majd még hozzáteszem. – Tényleg nagyon meleged lehet.
– Azt hitted viccelek?
– Nem, dehogy.
– Most mit bámulsz, élvezed, hogy így láthatsz?
– Hát… bevallom… Igen.

Amig nézem őt, miközben a mellei ringanak a vékony anyag alatt, és ahogy néz rám, elfog a vágy. No nem konkrétan, de a farkam kezd meredezni, amit ő észre is vesz.
– Nos, látom hogy igazat beszélsz.
A kezemet magam elé tartva igyekszem eltakarni a nadrágom elejét, hisz nincs rajtam alsónadrág, és a vékony anyag eléggé laza ahhoz, hogy megmutassa mi van benne.
– Elnézést. – mondom neki.
– Semmi baj, már megszoktam.
– Mit szoktál meg?
– Nem érdekes. – mondja nekem, majd a sarok felé fordul, és mintha csak aludni akarna behunyja a szemét.

Így most jobban szemügyre vehetem, bár nem célom a bámészkodás, de hát ebben a helyzetben, elkerülhetetlen. Amikor a nő megmozdul, a szoknyája még jobban felcsúszik, amitől a puncija is láthatóvá válik, de úgy tűnik, hogy ez nem feszélyezi őt, ám a farkam egyre jobban dagad, és már nem bírom elrejteni sem. Ami még rosszabb, vagy talán jobb, ahogy én is fészkelődök, a makkom a nadrág anyagához dörzsölődik, ami még jobban fokozza az erekciómat.

Én a hátsó sarokban állok, ő meg a másikban ül a kezelőpanel alatt a padlón, amikor felnéz rám, majd a pillantása a nadrágomra esik. Ettől egy picit megrebben a szeme, de újra a fal felé fordul csukott szemmel.

Ekkor megreccsen a kezelőfelületen valami, ami akár egy hangszóró is lehet, ami egy kommunikációs eszköz része. Van remény. Odalépek a panelhez, és megint vadul nyomkodom a vészcsengő gombját, hátha most csoda történik, de semmi eredménye.
– Semmi? – kérdezi a nő.
Amikor lenézek, akkor látom hogy rám méz, és hozzám intézi a kérdését.
– Sajnos semmi, mondom neki. majd hátra lépek, de ő megállít.
– Állj meg.
Megállok és kérdőn nézek rá.
– Gyere vissza. – mondja nekem, miközben megcsípi a nadrágom szélét, és maga felé húz. – Mit szólnál ha valami kellemessel töltenénk el az időt?

Csak bámulok rá, hogy vajon mit akarhat. Persze értem én hogy ez mire megy ki, de hát…
Mielőtt a gondolat végére érnék, a keze már a nadrágomon, és egy pillanat alatt kiszabadítja a farkam, majd marokra fogja.
– Ugye nincs ellenedre ha mi közben jól érezzük magunkat?
Válaszra sem vár, csak a szájába veszi a farkam és szopni kezdi.

A gondolataimban végig fut egy program, ami indokot keres arra, hogy miért kellene ez ellen bármit tennem, de nincs megfelelő ok rá, így hát csak élvezem a nő játékát. Ő már térden állva kényeztet engem, miközben az egyik keze a punciját simogatja, amitől hamar elélvez.

Ezután feláll, nekem háttal előre hajol, és a válla fölött hátra szól nekem.
– Ugye tudod mit akarok.
– Persze hogy tudom, azt akarod hogy megbasszam a pinádat.
– Igen, azt is. Csak csináld már.

Nem kéretem magam, odaillesztem a farkam a lyukhoz, ami már annyira nedves, hogy célzás nélkül is simán becsúszik a farkam, aztán nekilátok, hogy alaposan megkeféljem. Amig én hátulról kúrom őt, ő addig folyamatosan beszél.
– Ez a bébi basszál meg! – Jaj de jó vagy! Bazd meg a pinámat! Ja je jó a faszod bébi. – és egy sor hasonló dolgot is mond még.
A nő, – akinek a nevét sem tudom, – egyszer csak elélvez, úgy remeg a faszomon, mint a nyárfalevél. Amikor lecsillapodik, felegyenesedik majd megfordul, és csak úgy, állva, alaposan lenyalogatja a farkam, majd ismét hátat fordít nekem.
– Most a segglyukamat kúrd meg, kérlek.
Oda teszem a farkam, de mielőtt még bármit tennék, egy hirtelen mozdulattal rácsusszan a farkamra, aztán gyors ütemben mozog rajta, nekem szinte semmit nem kell tennem. Amit az ánuszát baszom, ő a kezével a csiklóját dörzsöli, amitől egy pillanat alatt megint elélvez.

Ezután ismét leül a sarokba, hogy újabb utasítást adjon.
– Gyere közelebb. Lépek egyet felé. – Még közelebb. Így jó. És most verd ki a faszod a számba.
Egy ilyen bájos invitálásnak nem tudok ellenállni, így hát megteszem neki. Már eléggé fel vagyok izgulva, ezért hamar megkapja amit kér. Ő a száját nagyra tátva várja a lövést, ami többé-kevésbé a szájába megy, ő meg csak nyeli, mintha az élete függene tőle. Miután én kész vagyok, az ujjaival a szájába irányítja azokat a cseppeket, amik elvétették célt. Amikor mindent begyűjt csak annyit mond nekem:
– Köszönöm.

Előveszek egy zsepit, amivel letörölgetem a farkam. Már épp elkészülök a nagyjával, amikor megmozdul a lift, és lassan, tényleg lassan elindul felfelé. Erre összenézünk, majd a nő feláll, begombolja magán a blúzt, a táskájába hajigálja a szétszórt bugyit, harisnyát és a melltartóját, az ujjaival egy kissé rendbe teszi a haját. Addigra én is megigazítom a nadrágomat, és egymás mellett állva várjuk hogy megmentsenek.

A fülke egy nagy rántással megáll, miközben hangokat hallunk kívülről, majd velőtrázó nyikorgások közepette a fülkeajtó lassan megnyílik, amitől egy friss levegő fuvallat árad be hozzánk, ahol már igencsak elhasználtuk a levegőt. Amikor a fülkeajtó már elég helyet ad, a nő kilép rajta, és az előtte tornyosuló melóstól megkérdezi.
– Ez hányadik emelet?
– A nyolcadik, kisasszony. A nő nem szól semmit, a lépcsőhöz tipeg, és elindul felfelé. Mire én is kint vagyok a fülkéből, azt a melósok elfoglalják, és hangos beszéd közepette megkezdik a helyreállítást.

Bekopogok az ajtón, amire Józsi ajtót nyit nekem. Nem maradok sokáig, mert eléggé elhúzódott az idő, és szeretnék időben hazaérni. Röviden váltunk néhány szót, aztán kifizetem neki a könyvet, és elköszönök tőle.
Ismét a lift előtt állok, amitől egy kicsi bizonytalan vagyok. Talán nem kéne újra bevállalni, a kockázatot, inkább a lépcső felé veszem az irányt, és elindulok gyalog. Már egy emelettel lejjebb vagyok, amikor egy hangos ajtócsapódást hallok. A hang irányába nézek, és meglátom az idegen nőt, akit a liftben…

Megállok és nézek rá, amikor épp megfordul az ajtónál, és lép egyet felém, amikor ő is meglát, és megtorpan.
– Szia. Jó már a lift?
– Azt hiszem, hogy jó, de én nem kockáztatok, gyalog megyek le. Velem tartasz?
– Persze, én sem akarok liftezni egy darabig.
– Akkor induljunk. Mondom neki, miközben a kezem nyújtom felé. – Gabriel vagyok.
– Szia Gabriel, én meg Melinda.

Mire a földszintre érünk szinte összebarátkozunk, amiben elég sok szerepe lehet a liftben együtt eltöltött, fülledt másfél órának is. Így esett, hogy hazavittem őt kocsival, ő meg beinvitált, és az ágyban folytattuk a kalandot.


  • +0
  • -0
  • 0
0 X
Tetszik
0%0%

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük