Téged Keresünk! Szex Blog Írói Club

Egy távoli rokon látogatása

Egy távoli rokon jött hozzém látogatóba karácsony alkalmából, hisz már régen találkoztunk, és most, hogy egyedül maradna az ünnepekre, megbeszéltük, hogy málam tölti ezt a néhány napot. Régebben rendszeresen találkozgattunk, ám az utóbbi években ez egyre ritkábban fordult elő, ezért örültem ennek a látogatásnak.

Anna mindig közel állt hozzám, de mint rokon, sosem volt köztünk semmi, pedig volna rá tengernyi alkalom. A megérkezése napján kimentem elé a vonathoz, és együtt jöttünk haza, mert mint mondta, hogy volt már nálam néhányszor, de nem biztos hogy ide talál, és egyébként sem hagytam volna hogy egyedül jöjjön.

Amikor hazaértünk, megvendégeltem őt mindenféle finom falattal, és utána beszélgettünk. Sokat beszélgettünk, mindenféle régi dologokról, és persze a mai gondokról is. Egymás mellett ülünk a kanapén, és kortyolgatjuk a forralt bort, ami neki a kedvence. Időn ként feláll, és körbejárja a lakást, megjegyezvén, hogy az utolsó látogatása óta, egy sor dolog megváltozott. Ez így van, a változás mindig állandó.

Amikor visszatér hozzám, akkor nem ül le egyből, hanem odajön hozzám, és csak megsimogat, olyan ártatlan módon, ami nem érthető félre, ám van más, ami igen csak magyarázatra szorulna, ha rákérdeznék, de nem teszem. Szóval amikor odajön hozzám, és megsimogatja a fejem, akkor oda os hajol, mégpedig úgy, hogy a hatalmas mellei a vállamra ereszkednek, és szinte körbe ölelnek engem. Ez elég kellemes érzés, ám nem érzem helyénvalónak.

Egy másik alkalommal, amikor az asztalnál ülünk, és régi fényképeket nézegetünk, rendszeresen a combomra teszi a kezét, és úgy simogat meg, hogy attól libabőrös leszek. Izgató és taszító is egyszerre, de nem akarom szóvá tenni. Ez alkalommal is feláll, és mögém lép, mondván hogy mutasson valamit egy bizonyos képen. Ekkor is úgy hajol rám, hogy a mellei a vállamon, és szinte a fülembe lihegi a mondandóját. Hogy teljes legyen a kép, itt el kell mondanom, hogy nincs rajta melltartó sem, csak az én régi kinyúlt pólóm van rajta, mert nem hozott magával olyan ruhát, ami itthon viselhető lenne.

Szóval ott áll mögöttem, és a fülembe duruzsol, miközben a hatalmas dudái, a vállamon nyugszanak. Ciki vagy sem, ettől már a farkam is meredezni kezd, és ahogy haladunk előre a fényképek sorában, egyre inkább keményedik. Jó móka a régi fényképeket nézegetni.
Aztán addig helyezkedik, amig kitalálja, hogy az ölembe akar ülni. Ezt nem szavakkal adja a tudtomra, hanem egyszerűen, odacsusszan a combomra, veszélyesen közel a meredező farkamhoz. Nem szeretném ha észre venné, és ebből bármilyen következtetést vonna le. Kimentem magam azzal az ürüggyel, hogy készítek kávét, mert aznap még csak egyet ittam, és tudom róla, hogy ő is szereti.

Kimászok alóla, és átadom neki a helyemet, én meg megyek a konyhába. Onnan, ahol ül, pont be lehet látni, ezért próbálok úgy helyezkedni, hogy nem vegye észre, hogy a nadrágom eleje nem olyan, mint annak lenni kéne. Ő tovább lapozza a képalbumot, én meg készítem a kávét. Egyszer csak térülök-fordulok, és ő ott áll előttem, egy képpel a kezében, amin mi vagyunk rajta, még egészen kicsi korunkban, méghozzá meztelenül pancsolunk egy kertben egy műanyag kádban.

– Emlékszer erre? kérdezi tőlem, miközben a képet tartja elém.
– Nem emlékszem, hisz ez annyira régen volt már.
– Az igaz, de nekem ezek a nyári képek mindig kellemes emlékeket idéznek fel. Segítsek valamit?
– Nem, mindjárt készen vagyok.
– Az jó, mert én még ma nem is ittam kávét.

Ekkor veszem észre hogy nem is csak ez az egy kép van a kezében, hanem több másik is, ugyan abból a korból, de talán ugyan az a nyár. Miközben a képeket nézegeti, úgy tűnik, hogy próbál úgy helyezkedni, hogy ne legyen útban, ám nekem inkább úgy tűnik, hogy épp az ellenkezője a cél. Lepillantok a nadrágomra, és örömmel látom hogy már javul a helyzet, nem annyira észrevehető hogy áll a farkam. Aztán jön egy csavar. Persze lehet a véletlen műve is, bár az eddigiek alapján ezt kizártnak tartom. Amikor kiöntöm a kévét a bögrébe, odafordulok ahol a cukor van, és minő véletlen, pont ott könyököl az asztalra, ahova én is nyúlnék. A fordulat, és a lendület azt eredményezte, hogy a félig merev farkammal pont beleakadtam a seggébe, amit mintha felém is nyomna. Ettől a farkam ismét ágaskodni kezd és nem is hagyja abba.
– Mennyi cukrot kérsz a kávéba? – kérdezem tőle, amikor felém fordul, de ő nem válaszol, csak a kezében tartott képet nézi. Bassza meg, nem is azt nézi, hanem a nadrágomat, amiben a farkam kezd megint ágaskodni. Aztán amikor rájön, hogy tőle kérdeztem, mégis csak válaszol.
– Kettőt.
Beleteszem neki a két cukrot, magamnak meg egyet, majd a kezembe fogva elindulok az étkező felé. Azaz csak mennék, mert ott áll előttem, és még midig a farkam helyélt bámulja.
– Mennyünk. – mondom neki, most már egy kicsit idegesen, mire ő rám néz, majd megfordul el elindul az asztal felé. Amikor leül, én még visszamegyek a hűtőhöz és hozok tejet, amit leteszek az asztalra, a kávék mellé.

Kicsit még most is zavarban vagyok, ezért öntök a kávéba egy kis tejet, majd látványosan elkezdem azt kevergetni, mert azt gondolom, hogy ez majd eltereli a figyelmét. Tévedtem. Ahogy ott ülünk az asztal sarkánál, vagyis félig egymással szemben, félig meg egymás mellett, és ő még mindig a nadrágomat fixírozza.
– Mi a baj? – kérdezem tőle.
– Nincs semmi.
– Akkor mit nézel olyan meredten? -kérdezem tőle, de persze tudom hogy mit néz.
– Ezt. – válaszol nekem, miközben a kezével végig simít a nadrágomon.
– Nemár. – mondom erre válaszképpen, bár tudom, hogy ez legalább annyira banális, mintha bármi mást mondtam volna. – Mit nézel rajta?
– Semmit. Csak azon gondolkodom, hogy ez vajon miattam történt meg, vagy neked mindig áll a faszod?
– Ez nem beszédtéma, lapozzunk. Milyen a kávé? Ízlik?

A kérdés után belekortyol, és mosolyogva bólogat.
– Nagyon finom.
– Akkor jó.
Én is belekortyolok a kávémba, majd felállok az asztaltól, hogy elővegyek másik képalbumot. Sajnos nincs több, ami van azt már megnéztük. A többi digitalizálva van a laptopomon.
– Nincs több kép?
– Sajnos nincs, a többi már a gépemen van, csak ott tudjuk megnézni.
– Akkor kapcsold be a gépet, és nézzük meg mi van még.
– Rendben.

Bekapcsolom a gépet, de sajnos ketten nem férünk oda, ezért csak neki adok helyet, és megnyitom a mappát, ahol a képek vannak. Én meg leheveredek a kanapéra, mert onnan is látom, ami a monitoron van. Anna egy darabig lapozgatja a képeket, néha kommentálja egyiket-másikat, de amúgy csendben nézegeti. Én arra gondolok, hogy megsértődött, ám ha ez így van, akkor az az ő baja, én nem adtam neki rá okot. A csend és a kattintások hangja elálmosít, és el is szundikálok, Nem sokkal később felébredek. Lassan térek magamhoz, de mivel látom, hogy még midig a gépnél ül, és a képeket nézegeti, nem kapkodom el hogy felkeljek.

Kicsivel később, arra eszmélek, hogy a székem nyikorog. Nem hangosan, csak éppen hallható. Kinyitom a szemem, és odanézek, de nem látok semmi gyanúsat. Aztán mégis észreveszem, hogy a szék mozog is. Nem nagy ügy. Aztán ahogy helyezkedek, a pillantásom a monitorra esik, és akkor meglátom, hogy mit néz. Az én képeimet. Azokat a képeket, amiket én csináltam, vagy épp az aktuális csajom, és amin meztelen vagyok, némelyiken épp maszturbálok, vagy ahol kettesben vagyok egy nővel. Erre kinyílik a szemem, felkelek, és odalépek hozzá, és egy mozdulattal bezárom az albumot. Ekkor veszem észre azt is, hogy Anna egyik keze a nadrágjában van, és éppen maszturbál. Amikor bezárom az épp aktuális mappát, amit épp nézett, akkor felém fordul és neheztelőn néz rám.
– Ne már, ezek olyan jó képek rólad. Hadd nézzem meg őket.
– Nem. Erről nem volt szó. Ezek saját képek, és nem családi album, ehhez neked nincs hozzáférésed.
– Léci, hadd nézzem tovább.
– Nem. Ez privát.

Erre sértődötten kihúzza a kezét a nadrágjából, és lenyalogatja az ujjait. Ezután feláll és elvonul a fürdőszobába, ahol vagy fél órát is eltölt, mire visszajön.
– Azt azért nem gondoltam volna rólad hogy ilyen irigy vagy.
– Ez nem irigység, ez a magánszféra. Amúgy megbocsi, hogy elaludtam, nem akartalak magadra hagyni.
– Semmi baj, jól elvoltam egyedül is.
– Azt láttam. Mit ennél vacsorára?
– Mindegy, csak keveset.
– Mit szólsz ha sütünk egy pizzát.
– Jóóóóóó. De abból jöhet sok is.
– Van annyi, amennyi elég lehet. Megyek a konyhába, van kedved segíteni?

Egy órával később már jóllakottan ülünk a kanapén, és azon tanakodunk, hogy mit csináljunk. Nézzünk meg egy filmet, vagy menjünk sétálni, esetleg valami más. A film lett a nyerő. És persze egy romantikus film. Na mindegy. Bekészítem a lejátszóba a filmet, de mielőtt elindítom, hozok egy kis rágcsálni valót, és némi hideg innivalót. Leülünk a kanapéra, és kezdődhet a film.

Mint az esélyes volt, egy romantikus film nem igazán tud ébren tartani, így még a fele előtt bealudtam. Amikor felébredek, már vége a filmnek, és sötét van. Próbálok orientálódni, de nehezen megy a dolog. Észreveszem, hogy Anna az ölemben fekszik. Hogy pontos legyek, a farkamon, ami áll mint a cövek. A következő amit érzékelek, a mocorgás. Először nem tudom azonosítani, be aztán minden a helyére kerül. Anna maszturbál, miközben a farkamon felkszik, és az egyik kezével markolj a azt. A másik meg a puncijában. Ismerem őt már jó régen, de azt nem tudtam róla, hogy ennyire szexmániás. Amikor teljesen magamhoz térek, szólok neki.
– Engedd el a farkam.
– Miért nem jó ez neked?
– De igen, ám azt is tudod, hogy mi erről a véleményem.
– Jól van. – mondja nekem, és tényleg elengedi a farkam, ám most már az arca van rajta, és ő meg tovább simogatja magát.
– Kérlek fejezd ezt be.
– Jó. Mindjárt, csak még egy percet adj nekem. Erre nem tudok mit mondani, pedig gondolkodom rajta, ám mire eszembe jut, addigra Anna épp az orgazmusa csúcsán van, és ismét a farkam markolássza.

Mivel én is érzékeny vagyok az ilyen behatásokra, és ez a mostani helyzet is izgatólag hat rám, majdnem beleélvezek a nadrágomba, ám szerencsére Anna időben végez.
– Látom te nem tudsz lenyugodni.
– Nem mindig vagyok ilyen. Lehetnél egy kicsit belátóbb is.
– Talán lehetnék, de nekem ez még mindig egy…
– Jól van megértettem.
– Akkor jó. Meg kéne beszélni, hogy hogy alszunk. Mivel csak egy ágyam van, el kell döntened, hogy mellettem alszol, vagy kinyissam a vendég ágyat, és én azon alszom.
– Ha választhatok, akkor melletted szeretnék aludni.
– Jól van, de csak akkor ha nem élsz vissza e helyezettel.
– Oké, nem fogok vele visszaélni.
– Köszönöm. Akkor megágyazok, és mehetünk aludni, hacsak nincs más kívánságod még.
Egy ideig csak néz rám, mintha azon gondolkodna, hogy vajon elmondja-e milyen kívánsága lenne, de végül nem mond semmit. Én felkelek, és hozzálátok az ágyat elkészíteni. Amig én ezzel foglalatoskodok, Anne elmegy fürdeni. Mire visszatér, én kész vagyok az ággyal, és én megyek a fürdőbe. Hamar elkészülök, és amikor visszatérek, Anna már az ágyban fekszik, és engem néz.
– Minden rendben van? – kérdezem tőle.
– Persze. minden oké.
– Jól van. Nekem még van egy kis dolgom, aztán és is bebújok az ágyba.
– Milyen dolgod van?
– Ma még nem voltam neten, meg akarom nézni, hogy érkezett-e valamilyen fontos levél, vagy üzenet. Ez csak pár perc.
– Jól van, nézd csak meg, én megvárlak.
– Aludj csak, nem kell rám várnod. Jó éjt.
– Jó éjt. – mondja Anna, majd a fal felé fordul, és úgy tesz mintha aludna.

Odaülök a géphez, és megnézem a napi híreket, hátha van valami a fontos. Mivel nincs semmi, kikapcsolom, és megyek az ágyba. Mivel nincs pizsamám, csak egy boxer alsó van rajtam, és bízom benne, hogy még reggel is rajtam lesz. Bemászok az ágyba, és magamra húzom a takarómat, majd becsukom a szemem. Azon töprengek, hogy vajon mennyire gáz az, ha valaki a saját rokonával akar közeli kapcsolatba kerülni. Mennyi az a rokoni távolság, ami már megenged ilyen kilengéseket, és mi az, ami ezt mindenképpen kizárja. Jó kérdés, és ha van rá válasz, akkor az tudni akarom.

Megint felkelek, visszaülök a géphez, és a google használatával találok is néhány iránymutatást. A találatok között van több olyan cikk is, ami részletesen leírja, hogy mi megengedett, mi tiltott, mi mi az ami eleve bűncselekménynek minősíthető. A mi helyzetünkben, megnyugtató eredmény kapok, vagyis elvileg semmi nem tiltja a dolgot, csak az egyén személyes megítélése. Még jó hogy nem akarok Annával szexelni, de amilyen rámenős, ki tudja hogy mit csinál velem, amig alszom.

Miután kikapcsolom a gépet, ismét bebújok a takaróm alá, és megpróbálok aludni, de nem meg, mert a gondolataim megint csak ekörül forognak. Eszembe jut az, amikor a melleit a nyakamba tette, meg az amikor megsimogatta a farkam, és persze az is, amikor az ölemben fekve a farkam markolva, maszturbált, és elélvezett. Bassza meg megint áll a faszom, így nem tudok aludni. Aztán megérzem, hogy mögöttem mocorogni kezd, és a nagy melleit a hátam hoz nyomja. Ekkor jövök rá, hogy meztelen, nincs rajta semmi. A faszom már megint lüktet, és nem hagy aludni. Megint felkelek, és visszaülök a géphez.

Kicsit kattintgatok erre-arra, aztán eszem be jut, hogy ha kiverem, akkor talán nyugtom lesz, és majd tudok aludni is. Keresek egy olyan weboldalt, ahol ehhez találok segédeszközt, majd hozzálátok a maszturbáláshoz. Elég jól haladok vele, amikor megdermedek. A hátamon megérzem a forró és édesen puha melleket, amint körbe fonnak, majd Anna a fülembe súg.
– Segítek.
Amikor ezt kimondja, belenyal a fülembe, és megmarkolja a farkam, és az általam bevitt ütemben veri tovább. Szeretnék ellenállni, de nem vagyok rá képes. Élvezem a helyzetet, élvezem hogy a forró teste körbe ölel, és persze élvezem azt is hogy a kiveri a farkam. Ez így együtt pont elég ahhoz, hogy mindjárt elélvezzek. Amikor a csúcshoz közel járok, akkor Anna megkerül, oda térdel mellém, és a szájába veszi a farkam, és hozzálát hogy kiszopja. Ebben is nagyon ügyes, hisz csak egy kicsi kell hozzá, hogy elélvezzek. Amikor jön az orgazmusom, a lábam megfeszül, és szinte belenyomom Anna szájába a kitörni készülő farkam. Ő eközben tovább szopja, és ha akarnám sem tudnám megakadályozni, hogy elélvezzek.

Elélvezek, egyenesen Anna szájába, ő pedig szopja, szívja, és mindent lenyel. Amikor a remegésem alábbhagy, ő felegyenesedik, és megcsókol. Érzem a szájában a saját gecim ízét, aztán rájövök, hogy nem csak az ízét érzem, mert tele van vele a szája. Addig csókol, amig mind el nem tűnik, majd felegyenesedik, és vissza megy az ágyba.

Én még egy darabig szuszogok, és próbálom megemészteni a történteket. Végül arra hagyatkozom, amit a neten megtudtam, hogy ez nem jár semmilyen következménnyel. Elfogadom.
Visszamegyek az ágyhoz, bebújok a takaró alá, és ismét próbálok elaludni, mikor újra azt érzem, hogy a hátamhoz bújik, és a kezeivel átölel. Ez az a pont, ahol számomra véget ér a nap, és végre elalszom.

 


  • +0
  • -0
  • 0
0 X
Tetszik
0%0%

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük