Zsolti, a nagyfaszú szomszéd fiú

Zsolti, a nagyfaszú szomszéd fiú

Épp a vasárnapi ebéd elkészítéséhez készülök, amikor megcsörren a mobilom. Megtörlöm a kezem, majd felveszem a telefont.
– Halló – szólok bele a kagylóba.
– Szia Gabi, Irén vagyok. Mit csinálsz ma?
– Csak, ami ilyenkor szokásos, ebédet főzök magamnak.
– Remek. Megkérhetlek rá, hogy vigyázz egy ideig Zsoltira, mert most el kell mennem, de néhány óra múlva hazaérek.
– Persze, nyugodtan küldd át, majd elleszünk valahogy.
– Nagyon köszönöm. Szia.
– Szia.

Visszateszem a telefonkagylót a helyére, és folytatom az előkészületeket, miközben azon jár az eszem, hogy ez a Zsolti fiú, amilyen jó kisfiú volt gyereknek, mostanában egyre furcsábban viselkedik. Persze az is lehet, hogy csak én látom ilyen kritikusan, hiszen csak kamasz, alig múlt tizenhat éves.

Irén és a fia, Zsolti, a szomszédban laknak. Amikor a kertben vagyok, ruhát teregetek, vagy csak rendet rakok, látom őket. Idén nyáron inkább csak Zsoltit, mert Irén eléggé elfoglalt. A gyerek a kertjükben mászkál, elsétál a végéig, majd vissza, és az utóbbi időben észrevettem, hogy engem néz. Mert kamasz?

A múlt héten azt is észrevettem, hogy a ház sarkánál megbújt, és konkrétan engem nézett. Hogy kizárjam a tévedés lehetőségét, visszasétáltam a házhoz, majd egy pillanatnyi várakozás után, hirtelen visszaléptem, hogy lássam őt, és hát… láttam is.
A srác utánam leskelődik. Amikor visszafordultam felé, még pont megláttam, amint a farkát húzgálja, de aztán egy pillanat alatt eldugta, és úgy csinált, mintha épp semmi dolga nem lenne.
Persze ő még fiatal, én meg majdnem negyven vagyok.

Még aznap délután, amikor a mosott ruhákat teregettem a ház mögött, zörgésre lettem figyelmes. Amikor odanéztem, a mozgást is megláttam. Na, gondoltam, most én is megleslek téged. Mivel ott, ahol akkor álltam a sövény takarásában, nem sok látszott belőle, ezért kicsit hátrébb mentem a kert vége felé, ahonnan már jól láttam a kissrácot. Zsolti a lefedett kútgyűrűn ülve, a térdig letolt nadrágban vadul maszturbált. Láthatóan teljesen lefoglalta a művelet, mert még csak felém se nézet. Ha ő leskelődhet utánam, akkor én is megtehetem.

Megigézett a látványa, ahogy a hosszú farkát masszírozta. Legszívesebben én is magamhoz nyúltam volna, de hát ő még csak egy gyerek, ezért nem vártam meg, amíg befejezi, folytattam a teregetést.

***

Már épp befejezem a zöldségek aprítását, amit beleteszek a levesbe, amikor meghallom a hátam mögött Zsolti hangját.
– Szia, Gabi.
– Szia. Minden rendben?
– Aha. Mit csinálsz?
– Már fő a húsleves, a rántott húst meg most fogom csinálni. Van kedved segíteni?
– Persze. Mit csináljak?
– Paníroztál már húst?
– Igen, anyu mindig megengedte, hogy belisztezzem.
– Remek, akkor először is mosd meg a kezed!

Amikor kész a kézmosás, megmutatom neki, hogy mit csináljon, ő meg lelkesen hozzálát, és egészen belemelegedik. Már nemcsak lisztezi, hanem végigcsinálja a folyamatot – tojás és prézli –, nekem már csak a kész húsokat kell a forró zsírba tenni.
Amikor a megsült húst kiveszem a zsírból, ő már ott áll mellettem a következő szelettel.
– Beletehetem én a zsírba?
– Tegyed, de óvatosan, nehogy rád fröccsenjen!

Ahogy ott áll mellettem, és valóban óvatosan beleteszi a húst a sercegő zsírba, megérzem, hogy valami a combomhoz nyomódik. Miután a hús már sül, lenézek, hogy lássam, mit nyomott hozzám. A tekintetem a nadrágjára esik, ami elől úgy meredezik, mint egy indiánsátor.
A meglepetéstől egy pillanatra lemerevedek, és csak nézem, ahogy az a hosszú fasz nekinyomódik a nadrág anyagához. Ekkor Zsolti is észreveszi, hogy őt nézem, aztán visszalép az asztal mellé, miközben szabadkozik.
– Bocsi Gabi, ez mindig ilyen.
– De hát… most miért?
– Mert… tetszel nekem.
– Na ne viccelj, hiszen az anyád lehetnék!
– Az nem baj, attól még jó nő vagy.

Nem is tudom mit válaszoljak erre, amikor egy tini azt mondja nekem, hogy jó nő vagyok. A barátnőm szerint ebben a korban a serdülők mindenre így reagálnak, ezért nem is kell komolyan venni.
A tűzhely előtt állva megfordítom a húsokat, közben az egyik szememmel Zsoltit lesem, ahogy nagy igyekezettel próbálja elrendezni a nadrágja tartalmát, de nem igazán jön össze neki.

Amikor az utolsó szelet hús is megsül, ráteszem a tálra a többihez, majd Zsoltihoz fordulok.
– …még mindig?
– Hát ja, ez ilyen.
– Így is marad?
– Csak amíg megcsinálom.
– Mi az, hogy megcsinálod?
– Hát… tudod… csak kiverem, és akkor egy darabig jól van.
– Hát… akkor eredj és verd ki!

Arra gondolok, hogy hazamegy, esetleg kimegy a kertbe, és elintézi, ám ő nem így gondolja. Ehelyett a székemen ülve letolja a nadrágját, majd rámarkol, és nekilát a műveletnek. Meglepetésemben se köpni, se nyelni nem tudok, csak nézem a gyereket, amint a konyhában ülve rejszol.
Bevallom, engem is felizgat a dolog, a szívem úgy kalapál, majd kiugrik a helyéről. Így egészen közelről még nagyobbnak látszik, mint legutóbb, és…
– Adnál valamit? – kérdezi tőlem vigyorogva, miközben a keze meg sem áll.
– Mire gondolsz? – kérdezek vissza elcsukló hangon.
– Egy zsepi vagy szalvéta is megteszi, nem akarom összekenni a padlót.

Térülök-fordulok, majd kezembe veszek egy marék szalvétát, felé nyújtom, amit elvesz tőlem, de teljesen feleslegesen. Amint a kezébe veszi, a farkához tartja, és rögtön kilövell az első adag, ami elkerüli a papírt, és egyenesen a konyhaszekrényem ajtaján csattan.
– Bocsi – mondja megszeppenten.
Zsolti tovább veri a farkát, és még vagy nyolcszor rálő a szekrényajtóra, ahonnan lassan lecsorog és a padlón tócsába gyűlik.
Amikor már nincs benne több, a szalvétákkal megtörli a farkát, majd a nadrágba rejtve vigyorogva néz rám, majd feláll, és a szalvétákkal a tócsáját igyekszik feltörölni.

Én még mindig döbbenten állok a tűzhely előtt, fogalmam sincs, hogy ilyen helyzetben mások mit mondanának. Én inkább nem mondok semmit, csak otthagyom őt, és a fürdőszobába megyek. Megállok a tükör előtt, csak nézek magamra, miközben igyekszem a remegésem lecsillapítani.

A puncim is bizsereg, mert hihetetlenül felizgatott ez a kis közjáték, amire bevallom nem is gondoltam, hogy ilyen megtörténhet. Amikor megérintem magam, hihetetlenül nedves vagyok, szinte folyik belőlem a nedvem. Még jó, hogy nincs rajtam bugyi.
Letekerek egy kis vécépapírt, és megtörlöm, amitől a remegésem megint felerősödik, és az izgalmam is fellángol. Újabb papírt veszek a kezembe, hogy újra megtöröljem, de amikor hozzáérek, meglepetésemre elélvezek. Nem hosszan, mint máskor, de olyan intenzív orgazmus gyűr maga alá, ami már régen történt meg velem.
Amikor eléggé lecsillapodok, ismét a konyhába megyek.
– Éhes vagy? – kérdezem tőle.
– Aha – jön a rövid és velős válasz.
– Akkor együnk.

Megterítem az asztalt, majd szedek a levesből, és hozzálátunk az ebédhez. Csendben, egy szó nélkül megeszünk mindent, aztán csak ülünk jóllakottan.
– Fagyit? – kérdezem tőle.
Zsolti olyan lelkesen és örömmel mond igent, hogy majdnem elnevetem magam. Kiszedek két adagot, majd ezt is megesszük.
Amikor már ez is elfogy, felállok az asztaltól, hogy elmosogassak. Ahogy ott állok, egyszer csak megérzem őt, ahogy mögém áll, majd a kezeivel megfogja a melleimet, a farkát a fenekemhez nyomja, miközben a fülembe súgja.
– Szeretnélek megdugni!

Az edény megáll a kezemben, és csak lesem, ahogy a gondolatok végigcikáznak a fejemben.
Nem. Nem akarom, hogy egy gyerek tegyen a magáévá.
Dehogy nem, hiszen már ki tudja mióta nem voltam pasival.
De hát ő a barátnőm fia. A szomszédom.
Na és?
Ezt nem lehet. Gondolom magamban. Kizárt, hogy megtegyem.
– Te is akarod, ugye? – súgja megint a fülembe, amitől az összes szőröm feláll, még az is, ami nincs.
Belecsapom a mosogatóba a tányért, ami épp a kezemben van, majd megfordulok, és erélyesen belemondom a szemébe:
– Nem!

Aztán taszítok egyet rajta, amitől kissé hátralép, én meg letérdelek előtte, aztán a nadrágját ezzel a lendülettel le is rántom róla, majd a farkát a kezembe fogva a makkját a számba veszem, hogy keményre szopjam, ám nem úgy alakul a dolog, ahogy számítottam rá.
Zsolti lép egyet hátra, egy rántással magára húzza a nadrágját, aztán hátat fordít, és egyszerűen elrohan.
– Baszki! – mondom magamnak, miközben feltápászkodok, majd kiveszek egy sört a hűtőből, és az asztalnál ülve belekortyolok.
Tudtam, hogy nem kéne ezt tennem, de erre tényleg nem számítottam. A kis pöcs!
A fenét kis pöcs! A nagy faszú kis pöcs! A picsába, még csak az hiányzik, hogy az anyjának elmondja, hogy Gabi néni bekapta a kukimat.
Amikor elfogy a söröm befejezem a mosogatást, aztán kiveszek egy újabbat a hűtőből, kimegyek a kertbe, leülök az árnyékba, és tovább gondolom az eseményeket.

Hogy lehettem ennyire felelőtlen?
Még hogy én? Ő volt az, aki a konyhában rejszolt, és amivel ennyire felizgatott.
De hát ő még gyerek.
A fenét, akinek ekkora fasza van, az már nem gyerek.
Lehet, hogy még szűz.
A lófaszt, egy szűz kisfiú nem taperol le hátulról, és nem búgja a fülembe, hogy meg akar dugni.
Amikor a sör kezd hatni, már nem is érzem annyira tragikusnak a dolgot. A következő már tutira helyrehozza a hangulatomat. Elindulok a konyha felé, ám amikor belépek a házba szembe találom magam Zsoltival. Most nincs kedvem hozzá, ezért inkább megkerülöm, és a hideg sörrel megint leülök a kerti székre.

Zsolti egy kis idő múlva odasomfordál hozzám, majd leül mellém.
– Én is kérhetek egy ilyet?
– Hány éves is vagy? – kérdezek vissza.
– Elmúltam tizenhat.
– Akkor nem.

Ücsörgünk még egy kicsit, majd ahogy fogy a söröm, a mérgem is elszáll, legalábbis részben.
– Voltál már nővel? – kérdezem tőle.
– Nem – mondja lesütött szemmel.
– Pedig, amikor a mosogatónál azt mondtad nekem, akkor… engedtem volna. Miért futottál el?
– Mert megijedtem.
– Ugyan mitől?
– Amikor bekaptad… még soha…
– Még senki nem szopott le?
– Nem.
– Hát… sajnálhatod. A pasik szerint jól csinálom.
– Nem lehetne megint…?
– Ugyan, miért tenném?
– Nem tudom.

Ez a csevej is kezd izgató lenni számomra. Felizgat a srác naivitása, ahogy nyíltan és őszintén beszél erről, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
– Na jó, megpróbálhatjuk, de azt kell tenned, amit mondok, ha nem, akkor végeztünk és mehetsz haza. Megértetted?
– Igen.
– Remek. Most áll a farkad?
Mielőtt válaszolna megtapogatja.
– Csak egy kicsit.
– Gyere ide!
Feláll, majd odalép elém, és csak néz.
-Told le a nadrágod!
Zsolti megteszi, letolja, én meg csak nézem a farkát, ami annyira kívánatos, hogy attól megint megdobban a szívem. Nem áll fel, csak amolyan félárbócon van, és ha jól megnézem, akkor a szívverésének ritmusában mintha egy kicsit rángana.
– Szeretsz rejszolni? – kérdezem őt, miközben felnézek rá.
– Igen.
– Akkor csináld!

Zsolti megmarkolja a farkát, és lassan húzgálni kezdi rajta a bőrt, amitől hamar megkeményedik. De jó lenne a számba venni, és alaposan megszopkodni! Mintha meghallaná a gondolatomat, úgy fordul felém, hogy ezt megtehessem, de bennem még mindig nagy az ellenállás, így csak a mellemet markolom meg a pólón át, aztán a bimbómat morzsolgatom, amitől még izgatottabbá válok.
A pólóm alá nyúlok, felemelem a lábam között, és a másik kezemmel megérintem a puncimat, ami már most annyira nedves, hogy folyik belőlem. Alaposan megmártom benne a kezem, felemelem és az orra elé tartom. Ő előbb megszagolja, majd kinyújtja a nyelvét, és óvatosan megnyalja. Aztán egyszerűen rábukik, és valósággal leszopja az ujjaimat.
– Ízlik?
– Igen, nagyon finom.
– Kérsz még?
Most nem válaszol, csak hevesen bólogat, én meg ismét magamba nyúlok, és amint végigsimítok a csiklómon, majd még beljebb, érzem ám, hogy nagyon közel járok ahhoz, hogy elélvezzek. Mielőtt ismét a szájába nyomom a kezem, alaposan magamba nyomom mind a négy ujjamat, és csak aztán emelem fel hozzá.

Megint rábukik, és úgy szopja az ujjaimat egyenként, hogy azon nem marad semmi, mert tisztára nyalja.
Gondolkodás nélkül, csak ösztönösem cselekszem, amikor felállok, majd felülök az asztalra és szétrakom a lábaimat.
– Nyaltál már igazi pinát?
– Nem.
– Akkor itt az ideje, hogy megtudd milyen. Na gyere!
Zsolti elengedi a farkát, majd leül előttem a székre, aztán lassan, bátortalanul egyre közelít hozzám, miközben a puncimat nézi, de néha felpillant rám.

Amikor a nyelve hozzáér a csiklómhoz, olyan remegés jön rám, hogy még az asztal is zörög alattam. Vágyom a nyelvére, hogy végre belém nyaljon, ezért megfogom a fejét és magamba rántom, így az egész arcára tapadok.
– Nyaljál! – utasítom őt, mire a lassú nyelvcsapások egyre gyorsabbá válnak, én meg csak szárnyalok az élvezet felé.
Zsolti nem valami ügyes, ám a fejét úgy húzom magamba, hogy valósággal szájba baszom őt, így hamar elélvezek. Az orgazmusom most is rövid, gyors, de annál intenzívebb.
Érzem, hogy folyik belőlem a nedvem, talán még egy kis pisi is csurran belőlem, amitől ő szinte megvadul, és úgy nyal tovább, hogy pillanatokon belül megint elélvezek.

Végigfekszem az asztalon, és csak remegek, eközben ő megpróbálja tisztára nyalni a puncimat, bár ez reménytelen. Amíg én pihegek, ő önállósítja magát, mert feláll, a lábaim közé lép, aztán megérzem a farkát, ahogy lassan és megállíthatatlanul belém hatol. Aztán beindul.
A farka ki-be jár bennem, én meg ismét szárnyalok egy újabb élvezet felé, amire nem is kell sokat várni.
– Ez az Zsolti basszál meg!
– Jólcsi… nálom…?
– Csak csináld!
Olyan vadul kúrja meg a puncimat, amitől most az orgazmusom hosszan rázza a testemet, aztán újra és újra, ő meg csak baszik, mint egy megállíthatatlan gép.

Amikor negyedszer is elélvezek, akkor ő is velem tart. Érzem magamban, ahogy a farka megfeszül, miközben lüktetve pumpálja belém a sok gecit, ami már folyik ki belőlem. Ő még ekkor sem áll le, baszna tovább, de nekem már elég volt. Eltolom magamtól.
– Gyere ide! – mondom neki, miközben a kezemmel jelzem is az irányt.
Ő megkerüli az asztalt, és úgy áll meg a fejemnél, hogy elérjem.
– Közelebb!
Amikor már egész közel van hozzám, úgy fordulok, hogy a számba vehessem a farkát, ami most nagyon nedves, részben a puncimtól, amiben vastagon érezhető a friss gecije is.

Még most is keményen meredezik, én meg alaposan körbenyalom, amire kicsit ő is rásegít, mintha szájba baszna. Én meg csak szopom és nyalom, amikor megérzem a kitörni készülő élvezetet.
Amikor megrándul a farka, érzem, amint a számba lövi az első adagot, aztán az ütem felgyorsul, a számba élvez, én meg csak nyelem a gecit. Szerencsére már nem volt benne annyi, mint elsőre.

Amikor kész, megint eltolom magamtól, majd felülök és megtörlöm a számat.
– Most megint megleptél – mondom neki vigyorogva.
– Miért? – kérdezi ártatlanul.
– Még hogy miért? Alig fél óra alatt háromszor is elélveztél.
Ő válasz nélkül hagy, csak a nadrágját cibálja magára.
Amikor kész, csak néz rám.
– Anyádnak erről egy szót sem szólhatsz, világos?
– Persze. Ki is tekerné a nyakamat.

Miután rendbe teszem magam, odalépek a hűtőhöz, és kiveszek két sört, majd a kert felé indulok.
– Velem tartasz? – kérdezem tőle úgy, hogy ő már csak a hátamat látja.
Amikor leülök a székre, már ő is ott van és leül mellém.
– Tényleg nem voltál még nővel?
– Nem. Vagyis tényleg nem voltam.
Az egyik sört a kezébe nyomom, majd a sajátomba beleiszok.
– Most már ihatsz sört, felnőtt lettél.

Összekoccintjuk az üvegeket, majd csendben iszogatunk, amikor eszembe jut valami.
– Mondd csak Zsolti, neked mindig így áll a faszod?
– Általában igen.
– Sokat rejszolsz?
– Igen, eléggé, mert tudod, ha a suliban feláll, akkor a többiek szétcikiznek, olyankor kimegyek a klotyóba és gyorsan kiverem.
– Hát így érthető. Hányszor csapod ki egy nap?
– Négyszer, ötször, de van, hogy több vagy kevesebb.
– Mit szólnál ahhoz, ha… hogy is mondjam. Szóval, ha feláll, átjöhetnél, és… hát tudod?
– Szóval szeretnéd, ha lenne ennek folytatása?
– Így is mondhatjuk.
– Oké, én benne vagyok.
Amint beleiszik a sörbe én épp ránézek, és azt látom, hogy a nadrágja megint dudorodik, sőt, szemlátomást megint áll a farka, mint a cövek.
Másnap megint átjött hozzám, és mondhatom nagyon élveztük a dolgot.