Bugyi nélkül megyünk fagyizni a barátnőmmel
Bugyi nélkül megyek mindenhova, mióta rászoktam erre a különös hóbortra. Nem is hóbort, sokkal inkább életmód, és nagyon élvezem. Csak szoknya vagy ruha alá nem veszek fel bugyit, mert ez így izgalmas, ám a nadrág egy kicsit más téma. Egyszer kipróbáltam farmernadrágot is bugyi nélkül, de tök gáz volt, mert a nadrág középső vastag varrása, egyfolytában izgatta a csiklómat, és nem tudtam megtenni száz métert sem, mert elélveztem. Ezzel nincs is semmi baj, mert élvezem ha elélvezek, ám amikor az utcán a falnak dőlve vinnyogsz, és lihegsz, akkor mit mondasz egy segítőkész járókelőnek, aki aziránt érdeklődik, hogy mi a bajod, és hogy tud-e segíteni. Na ez így elég ciki.
Ezen a hétvégén Erika, a barátnőm elhívott fagyizni, mert hogy jó az idő, és dumcsizhatnánk egy kicsit, – ami minimum három óra de inkább több, – mert már rég találkoztunk. Elfogadom a meghívását, mert nekem sincs más dolgom.
Délután kettőkor találkozunk a park bejáratánál, onnan nagyjából ötven méterre van egy remek cukrászda, ahol a fagyi a nagyon finom. Mikor megérkezek, ő már ott vár rám, pedig én is korábban időzítek, mert nem szeretek késni. Hátulról közelítem meg, és befogom a szemét.
– Na ki vagyok?
– A Dalai Láma?
– Nem talált.
– Akkor Gal Gadot?
– Barcsak az lennék, akkor én lennék a Wonder Woman.
Közben elengedem a szemét, és elé állok.
– Szia Meli, de jól nézel ki.
– Köszi, te sem panaszkodhatsz.
– Indulhatunk? Megvan, mi a furcsa rajtad! Nincs rajtad melltartó. – ezt már szerencsére csak halkan mondja, hogy más ne hallja.
– Igen, ez így megy a ruhámhoz.
– Ezt hogy érted?
– Mert bugyi sincs rajtam. – mondom neki, miközben a szemei akkorára kerekednek, mint egy kistányér.
– Nem már! Tényleg?
– Megmutassam?
– Ja ne már, még valaki meglát. Inkább üljünk be és mesélj.
Amikor megérkezünk, a belső helységben keresünk asztalt, hogy ne zavarjon senki a beszélgetésben. Miután elhelyezkedünk egy kávét rendelünk és amig kevergetjük, megbeszéljük az elmúlt napok eseményeit. Ezután rétérünk az ő problémáira ami a férjével kapcsolatos, és a nőkkel, akiket hazahord.
– Elhiszem hogy ez fájó pont neked, de nézd a jó oldalát. Ha hazaviszi a nőket, akkor legalább tudod hogy hol van.
– Na persze, ez is egy nézőpont, de én nem tudom ennyire könnyedén felfogni.
– Persze, igazad van, nem is gondoltam komolyan.
– Köszi.
– Neked is kellene valamit újítani, nem gondolod?
– Arra gondolsz, hogy pasizzak be?
– Igen arra. Beújítasz valakit, és megkéred a párodat, hogy máshol intézze a szerelmi ügyeit, mert erre neked igényed van. Szerinted mit szólna hozzá?
– Hát nem is tudom.
– Nézd meg ott a másik asztalnál azt a két pasit. Mióta leültünk téged bámulnak.
– A nagy lófaszt. – mondja nekem Erika. – Nem engem bámulnak azok, hanem a te rózsaszín puncidat.
Ekkor tudatosul bennem, hogy nincs rajtam bugyi, és az asztal alatt pont beláthatnak a lábam közé. A gondolatra megremegek, és eszembe jut valami.
– Mi lenne, ha rajtad sem lenne?
-Azt már nem. Nem akarom a pinámat nyilvánosan mutogatni.
– Ez nem is mutogatás… Ez csak egy játék, ha úgy vesszük.
– Lehet hogy neked ez csak egy játék, de nekem nem.
– Akkor tekints rá úgy mint egy fétis. Valami, ami izgató.
– De nekem nem izgató, még a gondolata sem. Neked talán igen?
– Baromira izgi, szinte remegek ha arra gondolok, hogy az a két pasi a pinámat bámulja amig mi beszélgetünk.
– Tényleg izgi?
– Megmutassam mennyire?
– Hogy gondolod? Felülsz ide az asztalra?
– Ne nem egészen, de csak hogy lásd.
Benyúlok az asztal alatt a ruhám alá, és az egyik ujjam belemártom a puncimba, hogy Erika is lássa, milyen nedves vagyok. A gondolat jó volt, ám amint hozzáértem a csiklómhoz, az úgy megbizsergett, hogy majdnem elélveztem. Óvatosan mégis vettem belőle mintát, és Erika elé tettem a kezem hogy jól lássa.
– Te jó ég! – mondja döbbenten, amikor meglátja az ujjam, amin vastagon remegett a kocsonyás nedvem, és még egy hosszú csimbók is elindult az asztalterítő felé. – Ez komoly?
– Mondom hogy tökre felizgat a dolog. – mondom neki, miközben az ujjamat a számba veszem, és lenyalom róla a finomságot.
– Baszki. – mondja Erika.
– Mi van? – kérdezem tőle.
– Baszki van, mondom. Most engem is felizgattál ezzel.
– Menj be a klotyóba, és vedd le.
– Meg a nagy lófaszt! Itt fogom levenni.
– Ez a beszéd. De akkor most vedd le, amig az a két pasi itt van, hátha összejön egy kaland.
– És ha összejön, akkor hova megyek velük?
– Feljöhetsz hozzám.
– Tádáámmm. Mondja Erika, és a bugyiját leteszi elém az asztalra.
– Na, milyen?
– Tényleg izgi. Olyan mint a félelem, de valahogy más.
– Igen, ezt sokan összetévesztik, és ahelyett hogy élveznék a dolgokat, inkább félelemként élik meg, és megy a dolog a többi tabu közé.
– Most már érzem én is.
– Mit érzel?
– Ahogy az a két pasi néz minket, egyre jobban bizsergek.
– Vigyázz! Ezek idejönnek.
– Tényleg? Ne már.
– De, de. Most állnak fel, és elindulnak.
– Úristen.
– Oh baszki.
– Mi van?
– Nem idejönnek, hanem elmennek.
– Látod, ilyen az én szerencsém. De nem baj így is izgalmas.
– Mutasd.
– Mit mutassak?
– Hogy mennyire izgultál fel. Mutasd ahogy én is csináltam, az ujjadon.
Mig én a puncimat simogatom az asztal alatt, Erika is benyúl az asztal alá, ahogy én is tettem, majd egy pillanat múlva elém tartja az ujját, amin ott fénylik az izgalmának a nedve. Mielőtt még bármit mondana, elkapom a kezét, és lenyalom róla, mielőtt lecsöppenne.
– Hülye vagy baszki. – kérdezi felháborodva.
– Miért? Mi a baj? te nem szoktad lenyalni maszti után?
– De igen. De ez az enyém, nekem kellett volna lenyalni.
– Nem baj, mindjárt kárpótollak. – mondom neki, majd benyúlok a ruhám alá, egy ideig simogatom magam, majd az orra elé tartom a puncizsíros ujjamat.
– Te tényleg hülye vagy. – mondja nekem vigyorogva.
– Lenyalod, vagy én nyaljam le?
Egyből lenyalja az ujjamról, majd így szól.
– Most te jössz.
Ismét benyúl az asztal alá, és megint az orrom előtt tartja az ujját, amint ott fénylik az illatos nedű. A számba veszem az ujját és lenyalom. Kicsit tovább is mint szükséges lenne, mert így szól hozzám.
– Látod milyen hülyék vagyunk?
– Miért mondod ezt.
– Itt nyalogatjuk egymás ujjáról a puncinkat, ahelyett hogy felmennénk hozzád, és kinyalnád a pinámból.
– Tényleg ezt akarod?
– Naná, hogy akarom, te nem?
– Dehogy nem. menjünk.
Fél órával később már az ágyamon feküdtünk, és önfeledten nyaltuk egymást. így lett a beszélgetésből egy komolyabb kapcsolat. De erről majd máskor.
25 Like után felteszek egy újabb történetet!!
