Egy forró nap az irodában Erikával
Egy forró nap előtt állunk, még mindig tart a kánikula, az irodában is harminc fok körüli a hőmérséklet már korán reggel, mert a légkondi megadta magát. Kibaszott meleg van, ezért az ablakokat nyitva tartom, hogy legalább egy kis szellő legyen, még ha az meleg is.
Most még csak egyedül vagyok bent, a lányok majd csak később jönnek, de már előre félek, hogy milyen hisztit fognak csinálni, ha megtudják, hogy nincs klíma. Nem baj, ezt is kibírom.
Már felkészültem a napra, így nincs más hátra, mint a kévét lefőzni, hisz én minden reggel így kedveskedek a lányoknak. Amikor odalépek a kávéfőzőhöz, és hozzálátok a művelethez, akkor megszólal a mobilom. Ki lehet az ilyen korán?
Amikor kézbe veszem, akkor látom meg, hogy Bea hív, ő az egyik alkalmazottam.
– Jó reggelt Bea. – szólok bele a készülékbe.
– Szia Gábor. Van egy kis gondom, ugyanis ma nem fogok tudni bemenni munkába.
– Megtudhatom, hogy miért?
– Persze. Nem érzem jól magam.
– Mennyire nem?
– Lázam van, émelygek, és hasmenésem is van.
– Oké, vettem. Gyógyulj meg, és visszavárunk.
– Köszi Főnök, igyekszem. Szia.
Kinyomom a telefont és hozzálátok a megkezdett művelethez, amikor kopognak. Ki a fene lehet az ilyen korán? Míg ezen morgolódok, elindulok az ajtó felé, ami még zárva van, hisz ilyen korán még nem várunk ügyfeleket. Amikor kinyitom, kissé meglepődök, hisz Erika áll az ajtóban, aki a másik munkatársam.
– Szia. Mondja nekem mosolyogva az ajtóban állva.
– Szia. Te meg hogy hogy ilyen korán itt vagy?
– Bocsi, de elromlott otthon a légkondi, és gondoltam inkább itt vagyok a hűsben, legalább…
– Ezt elbuktad. – mondom neki vigyorogva.
– Miért? Kérdez vissza, miközben belép mellettem az ajtón.
Választ sem vár, mert egyből rájön, hogy mire gondolok.
– Csak nem azt mondod, hogy itt is bedöglött?
– De bizony azt.
– Bassza meg. Az időjós mára harminchét fokot jósolt.
– Akkor üdv a pokolban. mondom neki.
– Köszi.
– Figyelj csak Erika, van egy javaslatom.
– Hallgatlak.
– Megcsináljuk ketten a munkát, aztán lelépünk. Mit szólsz hozzá?
– Jól hangzik, de mi az, hogy ketten?
– Bea reggel telefonált, hogy ma nem tud jönni.
– Fasza. – mondja Erika, kissé feldúltan, majd hozzálát a napi feladatokhoz.
Időközben a kávé is elkészül, amit odaviszek neki, és leteszem az asztalára. ahogy megállok mellette, megérzem az illatát. Nem kellemetlen, de érezhető rajta a fülledtség, ami a meleg számlájára írható, de még érezhető az édes vanília illat is, amit feltehetően reggel fújt magára.
Amig dolgozunk, én is érzem magamon, hogy izzadok, és nem is kicsit. Időnként kimegyek a mosdóba, hogy felfrissítsem magam, de úgy tűnik, hogy hasztalan az igyekezetem, mert újra csak kiüt rajtam az izzadtság.
Az irodában van két ventilátor, ám ezek ilyen melegben nem sokat érnek, csak a forró levegőt kavarják, bár most ez is több mint a semmi. Csak ülök az asztalomnál, és teszem dolgom, mikor eszembe jut, Erika illata. Csak most jövök rá, hogy nem is annyira az izzadtság, mint inkább a nemiség illata áradt belőle. Erre a gondolatra, izgalomba jövök, de elhessegetem a gondolatot, és csak a munkára összpontosítok, hogy mielőbb leléphessünk.
Amikor felpillantok, és ránézek Erikára, ahogy az asztalánál ül, meglátom, hogy a felsője háta közepén egy csíkban nedves. Biztos nagyon melege van. Megfogom az asztalomon álló ventilátort, majd odamegyek hozzá, és ameddig a vezeték engedi, a hátára irányítom a levegőt. Erika megdermed, majd kiegyenesedik, és szemmel láthatóan élvezi ezt a fajta kényeztetést.
Én csak fújom rá a meleg levegőt, amig felém nem fordul. Egy pillanatra rám néz, majd egyszerűen leveszi magáról a felsőt, és a meztelen melleivel fordul a légáramlat felé. Látom, hogy tetszik neki a dolog, és persze nekem is tetszik a kerek melle.
Mielőtt túlzottan belemerülnék a látványba, szétteszi a lábait, majd úgy tartja, hogy a levegő a szoknyája alá is befújhasson. Ekkor veszem észre, hogy a szoknya alatt nincs rajta semmi.
– Hát te mióta nem hordasz bugyit? – kérdezem tőle.
– Nagyjából tíz perce. – mondja válaszként, majd még hozzáteszi. Csurom víz volt, le kellett vennem.
– Megértem.
Le sem tudom venni róla a szemem, szinte megigéz. A kolléganőkkel sosem volt semmi intimitás, semmi szex, csak a munka, de most ez a megnyilvánulás egy kicsit kizökkent a ritmusomból. Tartom a kezemben a ventilátort, miközben a melleit és a szoknya alatt rejtőző punciját nézem, amikor rájövök, hogy a farkam kezd meredezni. Elfordulok tőle, a légkeverőt visszateszem az asztalomra, majd én is visszaülök, mielőtt még észrevenné, hogy milyen hatást váltott ki belőlem.
Ismét a helyemen ülök és igyekszem felvenni a munkatempót, amikor a pillantásom megint Erikára téved. Az egyik kezével az asztalon a tollat tartja, a másik viszont a szoknyája alatt van. Csak nem? Arra gondolok, hogy biztosan a csiklóját simogatja, de aztán elhessegetem magamtól a gondolatot, és ismét a munkára koncentrálok.
Nem hagy nyugodni a gondolat, hogy amig ebben a melegben dolgozunk, Erika saját magát simogatja. Amikor megint ránézek, ugyan abban a pózban van, azzal a kis különbséggel, hogy most az asztalon lévő keze megsem mozdul, ám a másik, ami a lába között van, ritmikusan mozog. Hát ez elképesztő, ez a nő tényleg maszturbál itt előttem.
Egy darabig nézem, majd megszólítom őt.
– Erika.
Nem válaszol. Viszont a székén ülve hátradől, amitől egyértelműen látom, hogy mit csinál, ám megszólalni már nincs időm. A teste megfeszül, és az egész nő remegni kezd, majd teljesen hangtalanul elélvez. Ezután ismét előre dől a székén, lassan felém fordítja a fejét, és így szól hozzám.
– Igen?
Szóhoz sem bírok jutni, csak nézem őt, miközben a farkam már keményen áll a nadrágomban, ő meg csak néz rám, mintha várná, a reakciómat.
– Erika, te most…
– Igen?
Még most is csak néz rám, miközben a másik kezének két ujját a szájába veszi, és lassan nyalogatja.
– Te most… – próbálok ismét szóhoz jutni, de a látvány megint csak belém fojtja a szót.
– Igen. Mondja Erika. Bocsi, csak egy zsepivel akartam megtörölni a puncimat, mert izzad szegény, és ahogy hozzáértem elélveztem. Bocsi Főnök.
– Értem. Csak ennyit sikerül kinyögnöm, majd felállok, és a mosdó felé veszem az irányt. Belépek, majd becsukom az ajtót, és megállok a tükörrel szemben. Bassza meg, ez kibaszottul felizgatott. Úgy áll a farkam, mint egy bot, és nem lankad. Vajon csak a meleg miatt történt? Vagy Erika most el akarja csavarni a fejem? Vagy csak…
Idáig jutok a gondolatmenetben, amikor kinyílik a mosdó ajtaja, és Erika néz be rajta.
– Bocsi főnök, nem tudom mi ütött belém, talán csak a meleg miatt vesztettem el a fejem, ígérem nem fordul elő többé.
Amikor ránézek, valódi bűnbánatot látok az arcán, és azt a kedves mosolyt, ami az első perctől megfogott engem.
– Semmi baj. Ez a meleg mindannyiunkát megőrjít. – mondom neki, mire ő szégyenlősen lesüti a szemét.
Ezzel a szemlesütéssel együtt, meglátja, hogy a farkam a mosdókagyló szélének nyomja a nadrágom elejét, amire felkapja a fejét, rám néz, majd kihátrál a mosdóból, miközben még beszél.
– Ja, bocsi, biztos te is…
Azt már nem hallom, hogy mit akart mondani, mert az ajtó becsukódott, ám amikor lepillantok a nadrágomra, már gyanítom, hogy mit akart mondani. A farkam még most is áll, jelét sem adja annak, hogy befejezné az attrakciót. Igen, most ki kellene vernem, hogy megkönnyebbüljön, de ez a helyzet most a legkevésbé sem alkalmas erre.
Megpróbálom a kezemmel olyan pozícióba tornászni, hogy le látszódjon, de reménytelen a helyzet. Csak állok a tükör elött, de szinte nem is magamat látom, hanem Erikát, ahogy a szoknyája alatt simogatja magát. Ahogy gyömöszölöm a farkam egyre inkább azt érzem, hogy ha nem hagyom abba, akkor el fog sülni. Lehúzom a sliccem, majd kiszabadítom, és kézbe véve, még inkább érzem, hogy…
Ismét kinyílik a mosdó ajtaja, és ismét Erika néz be rajta.
– Bocsi, azt hittem már készen vagy. – Mondja nekem, miközben ő csak a farkamat bámulja, le sem tudja venni róla a szemét.
Én meg csak állok ott a mosdó előtt, kezemben a farkammal, miközben se köpni se nyelni nem tudok. Erika eközben nagyon lassan csukja be az ajtót, amiközben a farkam bámulja. Aztán az ajtó mozgása megáll, sőt, újra kinyílik, és Erika megint rám nézve szól hozzám.
– Figyi Főnök, ha akarod szívesen segítek neked.
Ettől megint megdermedek, ám mielőtt bármit mondhatnék, Erika oda lép elém, és megmarkolja a farkam, és lassan húzgálni kezdi. Eközben oda irányít engem a mosdó elé, hogy ha lövök, akkor oda spricceljek. Egy hang sem jön ki a torkomon, pedig ellenkeznék, mert nem tartom helyesnek, ha egy főnök az alkalmazottjával ilyen helyzetbe kerül. De nincs erőm megszólalni, és momentán a lila köd borítja be az elmémet, ezért csak hagyom, hogy Erika kiverje a farkam.
Meglepő, de amikor az imént én a kezembe vettem, azt hittem, hogy rögtön elélveznék, ám most már percek óta veri a farkam, de még a közelébe sem érek annak, hogy elélvezzek. Mi lehet az oka? Teszem fel magamnak a kérdést, ami talán Erika gondolatatiban is felmerült.
– Nem jól csinálom? – kérdezi tőlem, de aztán ő maga is rájön, ezért vált. – Na várj, csináljuk másképp.
Ekkor megáll, maga felé fordít, leguggol és egy pillanat alatt a szájába veszi a farkam, és hozzálát a szopáshoz. El kell ismerni ezt ügyesen csinálja, sőt… Ettől aztán pillanatok alatt a csúcsra érek. Épp szóra nyitnám a szám, hogy mindjárt elélvezek, ám ekkor még erősebben tart, és szinte kiszívja belőlem, a kitörő spermát.
Érzem, ahogy megindul, és azt is, hogy Erika mohon nyeli. Persze ki is engedhetné, de nem teszi, ehelyett az utolsó cseppig mind kiszopja belőlem. Amikor készen van, akkor még lenyalogatja a makkomat, majd a szája szélét is körbe nyalja, ezután vigyorogva kihátrál a mosdóból, és újra rám csukja az ajtót.
Huh. Én csak ott állok a lassan lankadó farkammal, és próbálok levegőhöz jutni, mert idebent magállt a meleg, és a levegőt is jócskán elhasználtuk. A mosdó felé fordulva leöblítem a farkam, majd a nadrágomba rejtem. Igen, most már kényelmesen elfér bent. Egy kis hidegvízzel felfrissítem magam, megigazítom a hajam és a ruhám, majd kilépek, és ismét az asztalomhoz megyek, leülök a székre, amikor Erika szól hozzám.
– Amig a mosdóban voltál, hívott a szerelő, hogy fél óra múlva itt van, hogy megjavítsa a légkondit.
– Hát ez remek hír.
A következő fél óra hamar eltelt. Amikor Erikára nézek, nyomát sem látom annak a túlfűtöttségnek, ami a mai napon rásütötte a bélyegét. Pont olyan volt, mint máskor, leszámítva azt, hogy ma nincs rajta bugyi.
Miután a szerelő elkészült, és ismét működik a klíma, Erikához fordulok, hogy megkérdezzem őt.
– Mit gondolsz? Most, hogy jó a klíma, folytassuk a munkát, vagy inkább maradjunk az eredeti verziónál?
– Öööö… Mi is volt az eredeti verzió? – kérdez vissza, megint azzal a pajzán tekintettel.
– Azt mondtam, hogy ha kész vagyunk a munkával, akkor meghívlak egy légkondicionált ebédre.
– Tényleg? Erre nem emlékszem.
– Nem mondtam volna?
– Úgy tűnik, hogy nem, mert talán mással voltál elfoglalva.
– Talán igen. Nos? Mi legyen?
– Nem is tudom. Mi lenne, ha még maradnánk, és befejeznénk mindazt, ami még elmaradt?
– Van még befejezetlen munkád?
– Igen van. – mondja Erika, majd feláll a székéről, leveszi magáról a felsőját, majd a szoknyából is kilép. Ezután az ingemet kezdi kigombolni, majd miután az a padlóra kerül, a nadrágom következik. Én csak állok előtte, és hagyom magam elcsábítani, de még azért szóvá teszek egy-két apróságot.
– Azt hiszem ilyen feladat nincs a munkaköri leírásodban.
– Tényleg? Nos, te vagy a főnök, ha beleveszed azt is, akkor jobb, ha máris nekilátunk, mert még sok dolgunk van mára.
Igaza volt Erikának, tényleg sok elvégzendő feladatunk akadt még. Olyan sok, hogy még túlórázni is kellett, de ezt nem bántuk, mert a légkondi rendesen végezte a dolgát.
