Téged Keresünk! Szex Blog Írói Club

Meztelen nő a parkban

Már késő este van, de még mindig fullasztó a meleg. Eszembe jut, hogy a kutyával sétálok egyet a közeli parkban, talán már nincs kint ember, így nem zavarja őket a rohangáló eb.

Magamra kapok egy rövidnadrágot, és egy pólót, majd a kezembe veszem a póráz végét, mire Dínó, a bulldog seggcsóválva kezd el követni. Igen, mert nincs farka, így amikor úgy csinál, mintha a a farkát csóválná, ehelyett az egész kutya, na mindegy…

Már nincs annyira meleg, így jólesik a séta is. A kutyát elengedem, hisz tudom, hogy nem bánt senkit, még a naposcsibét is szereti. Én sétálok, a kutya meg nyargal körülöttem, amikor egy lámpa fénye alatt leülök egy padra, és hagyom az ebet, hogy tegyen amit akar. Azt teszi. Leheveredik mellettem a pad alá.

Rágyújtok egy cigire, és élvezem a csendet, meg a kevésbé meleg levegő simogatását, amikor egy furcsa hang üti meg a fülem. A hang irányába fordulok, de mivel semmit nem látok a sötétségen kívül, előveszem a mobilom, és annak a fényénél próbálom felfedezni a hang forrását. Így sem látok semmit, ezért kicsit beljebb lépkedek a fák közé, ahonnan ismét felhangzik az a furcsa motyogó hang.

Mozgást látok egy bokor mögött, így arrafelé lépkedek, amikor megpillantom a hang forrását. Egy nő az, méghozzá tök meztelen, ám próbálja magát eltakarni a kezeivel.

– Szia. Gábor vagyok. Nem kell félned tőlem. – mondom neki, hogy megnyugtassam, hisz látom rajta hogy eléggé zaklatott.
Ő nem válaszol, csak még jobban behúzódik a bokor mögé, és meg megyek utána. Megállok előtte, és feltartott kézzel jelzem, hogy nem akarok neki ártani, és hogy lássa, nincs semmi a kezemben, csak a mobil, amivel a lába elé világítok a fűbe.
– Tudok neked valamit segíteni? – kérdezem őt újfent, ám most sem válaszol, csak mintha a fejével bólintana.

Egy lépéssel közelebb megyek hozzá, hogy jobban láthassam, és talán az is kiderül, hogy miért van éjjel a parkban ruha nélkül. Így közelről még vonzóbb, ám a félelem a szemében visszatart attól hogy ennek hangot is adjak. Inkább újra megpróbálom szóra bírni.
– Mi történt veled? Hol vannak a ruháid?
– Nem harap a kutya? – kérdezi tőlem válasz helyett, miközben elnéz mellettem. Én is odafordulok, de csak Dínó áll ott, kissé unottan, és szintén a meztelen nőt bámulja, miközben csorog a nyála.
– Dehogy. Dínó jámbor jószág.
– Akkor jó. Tudnál nekem segíteni?
– Persze, ha elmondod mi történt veled. De várj egy kicsit, nem maradhatsz pucéran. – mondom neki, majd leveszem a pólómat és a kezébe adom.

A nő elveszi tőlem, majd belebújik, ám a karjait ugyan úgy tartja maga előtt, mint előtte.
– Szóval? Mi történt?
– Megtámadtak.
– Megtámadtak?
– Igen, vagyis nem úgy… hanem… Szóval az úgy történt, hogy randiztam egy pasival, akivel egy társkereső oldalon ismerkedtem meg.
– És ő támadott meg?
– Igazából… Igen.
– Mi történt? Az elejétől akarom hallani.
– Az úgy kezdődött, hogy beszélgetni kezdtünk, aztán meghívott, hogy töltsem vele a napot. Tök rendesnek tűnt, udvarias volt, meg minden, de aztán egyszer csak megvadult.
– Folytasd. – Mondom neki, miközben a könyökét megérintve a pad felé irányítom őt, mégis csak jobb a padon ülve beszélgetni, mint a bozótban.
– Reggel feljöttem vonattal, ő meg ott várt engem. Sétáltunk, beszélgettünk, aztán meghívott ebédre, közben megint sokat beszélgettünk, és elhitette velem, hogy tényleg rendes, pasi, padig azt hittem hogy ilyen nincs is. Vagyis tényleg nincs. Ebéd után megint sétáltunk, vett nekem fagyit, beültünk kávézni, meg minden első randi dolgot csináltunk, amikor a séta közben egyszer csak itt voltunk a parkban.
– Eddig egész jól hangzik a dolog, úgy hogy folytasd.
– Szóval itt ücsörögtünk a padon, amikor furcsa kérdéseket tett fel, főleg pénzzel kapcsolatos kérdéseket. Én hülye meg elmondtam neki mindent.
– Mi mindent?
– Például hogy lakást akarok venni, itt a városban.
– És ez miért baj? Neki ez miért volt fontos?
– Mert sajnos elmondtam neki, hogy megvan rá a pénzem. És ettől vadult meg.
– Hogy érted, hogy megvadult?
– Berángatott a bozótba, és elvette a táskámat. Benne volt mindenem, a telefon a pénztárcám, a vonatjegyem, szóval minden. Azt hittem hogy elveszi a táskámat, és otthagy, de tévedtem. Rám parancsolt hogy vetkőzzek le. Én ettől nagyon megijedtem, mert azt hittem, meg fog erőszakolni, de szerencsére nem ez történt.
– Miért, mi történt?
– Elvitt mindent. A ruhámat a táskámat csak az maradt amit látsz. Vagyis semmi.

Nem számítottam erre a fordulatra, hogy kutyasétálttás közben találok egy kifosztott, és tök pucér csajt. Itt nem hagyhatom, hisz nincs semmije, így az egyetlen szóba jöhető opció, hogy hazaviszem, és majd meglátjuk mit tudunk tenni érte.
– Figyelj rám… bocsi, még a neved sem tudom. Én Gábor vagyok.
– Bocsi, engem Katalinnak hívnak.
– Szóval Katalin. Itt nem maradhatsz ruha nélkül, ezért számomra kézenfekvő, hogy hazaviszlek, és adok neked ruhát, meg amire szükséged van. Persze csak ha elfogadod.
– Van más választásom? Nincs. Kénytelen vagyok megbízni benned.
– Jól van,  akkor menjünk.

***

Tízpercnyi séta után megérkezünk. Adok neki törölközőt, és elküldöm a fürdőbe, amig én összedobálom a lakást, hisz vendére nem számítottam. Katalin elég sok időt tölt a tisztálkodással, így van időm összedobni egy kis vacsit is, mert szerintem ebéd óta nem evett, és most már majdnem éjfél van.

Amikor kilép a fürdőből egy kicsit meglepődök rajta, hisz nincs rajta semmi, amiről eszembe jut, hogy neki nincs mit felvennie, és én nem adtam neki.
– Jaj, ne haragudj, elfejeltettem hogy neked ruha is kell. – mondom neki, miközben a szekrényemben keresgélek női ruhát, amikor rájövök, hogy nekem ilyen nincs is, ezért most is csak egy nagyméretű pólót kap, ami pillanatnyilag elégnek tűnik.
– Csináltam neked egy kis vacsit, mert azt gondolom, hogy éhes vagy.
– Igen. Farkaséhes vagyok. Köszönöm.

Leülünk a konyhában az asztalhoz, és ő azonnal hozzálát az evéshez. Miután befejezi, egy nagyot ásít.
– Köszönöm, ez jól esett.
– Szívesen. Gyere, megmutatom a szobámat, ott fogsz aludni.
– De én nem szeretném…
– Nyugi, én a nappaliban fogok aludni a kanapén.
Amíg ő a fürdőben volt, tiszta ágyneműt húztam fel. Ő belép, és elterül az ágyon, majd egy szó nélkül, szinte azonnal el is alszik. Magára hagyom őt, de az ajtót nyitva hagyom, mert még most is meleg van bent. Én a nappali kanapéján elhelyezkedve, még azon mélázok, hogy milyen különös ez az este., hogy egy meztelen nőt hozok haza, aki…

Aztán mégis kinyitom a szemem, amikor rájövök, hogy elaludtam. Most már tök sötét van, úgyhogy megfordulok, hogy visszaaludjak, de nem mozdul a lábam. Mi a fene. Kinyúlok, és felkapcsolom a lámpát, hogy megnézzem miért nem bírok megmozdulni. Elakad a szavam, amikor meglátom a csajt, Katalint, aki a lábamnál fekszik, méghozzá úgy, hogy azokat átölelve alszik. Ami még meglepőbb, hogy megint csak meztelen, még az a póló sincs rajta, amit este adtam neki.

Próbálok megmozdulni, de nem megy. Ha elhúzom a lábam, akkor ő leesik a szőnyegre, és felébred. Ha nem húzom el a lábam, akkor viszont el fog zsibbadni. Megpróbálok úgy kihátrálni a fogásból, hogy ne essen le, és lehetőleg ne is ébredjen fel. Lassan mozgok, miközben a lábaimat igyekszem kiszabadítani. Jó tíz percnyi torma után végre sikerül, majd felkelek, és otthagyom őt, én meg alszom a szobámban, ha már egyszer így alakult. Behunyom a szemem, de nem jön álom a szememre. Egyre azon jár az agyam, amit láttam, vagyis Katalinon, még pontosabban a formás testén, ami amúgy baromira izgató.

Érzem, ahogy a vágy egyre emelkedik bennem, ám igyekszem nem is gondolni rá, hogy mielőbb el tudjak aludni. Csak forgolódok az ágyban, miközben a farkam egyre csak ágaskodik, hiába próbálom elterelni a figyelmem, nem megy. Ahogy becsukom a szemem, megjelenik előttem a nő, ahogy a lábaimnál fekszik, ahogy átöleli, és ahogy a kerek mellei szinte rátapadnak a lábszáramra.

Mocorgást hallok. Fülelek, de nem hallok semmit, ám egy pillanattal később mégis érzékelem, hogy bejön a szobába, majd lefekszik mellém az ágyra. Egy hang nélkül, fekszik mellettem, csak a halk szuszogását hallom. Azán megint helyezkedik, közelebb csúszik hozzám. A háta a mellemhez ér, a combja meg az enyémhez. De nem áll le, hanem még közelebb bújuk hozzám. Most mi a fene van? Kérdezem magamtól.

Ahogy ott fekszünk egymás mellett, én még ébren, ám az is lehet hogy ő sem alszik még. A farkam meg mint egy szurony, egyenesen a fenekének feszül. Mozdulni sem merek, mert attól tartok, hogy felébresztem, vagy talán attól hogy rájön, hogy még nem alszom.

Amikor megérzem a mozdulatait, már tudom hogy ébren van. A fenekét lassan, szinte alig érezhetően a farkamhoz dörzsöli, miközben a légzése is egyre gyorsabb, ahogy az enyém is. Rajtam csak egy egy-gombos boxeralsó van, rajta viszont semmi. Ahogy a farkam meredezik, és ahogy ő mozog rajta, a boxer sliccén simán kibújik, és immár a makkom simogatja a fenekét. Baszki, mindjárt elélvezek a gyönyörtől.

Titkon abban reménykedek, hogy elalszik, és végre alhatunk, ám az még inkább izgat, hogy mi lenne, ha mégis… És tényleg. Ahogy lassan mozog, megérzem, hogy a kezével maga mögé nyúlva, megfogja a farkam, és egy laza, mozdulattal úgy irányítja, hogy az szinte ellenállás nélkül bele csusszan a forró és nedves puncijába. Ezután szinte ugyan úgy mozog, mint előtte, azzal a kis különbséggel, hogy most az egész háta a mellemhez simul, miközben fel-le mozog a farkamon.

Isteni ez az érzés. Mindketten úgy teszünk, mintha nem tudnánk hogy a másik pontosan tudja mi zajlik éppen. Mindketten élvezzük ezt a titkos, és tiltott együttlétet. Katalin csak egy leheletnyivel intenzívebb, mint az elején, ám most már érezhető nála egy apró remegés is, ami egyre fokozódik. Én még mindig nem merek megmozdulni, hagyom magam sodortatni az árral, mert ez most így jó.

Az ár, ami magával sodor, sokkal élvezetesebb, mint azt gondoltam volna, így meglepően gyorsan és intenzíven elélvezek, bele egyenesen Katalin forró puncijába. Amikor ő megérzi ezt, akkor megáll, szinte mozdulatlanná válik, talán ezért hogy érezhesse a belé áradó forróságot, a farkam lüktetését. Amikor én befejezem, és az orgazmus alábbhagy, ő megint mozdul egyet, aztán még egyet, és akkor megérzem hogy neki is jó. Ahogy az orgazmus átjárja a testét, azon megint az a finom remegés fut végig, és tisztán érzékelem, ahogy a hüvelye összehúzódik, majd elernyed. Kezdetben gyors ütemben, és intenzíven, aztán egyre lassabb, és gyengébb lesz, amig el nem tűnik teljesen.

Még mindig mozdulatlanul fekszünk egymás mellett, mozdulni egyikünk sem bír, vagy akar. Nem tudom meddig tart ez az állapot, mert amikor kinyitom a szemem, már világos van, és ő nincs mellettem. Felülök az ágyon, és hallgatózok, de semmi nesz. Majd néhány pillanattal később kinyílik a szoba ajtó, és ő belép rajta, mintha midig is ezt tette volna, mintha az életem része lenne. Kezében egy tálca, rajta két bögre. Odalép hozzám, és csak ennyit mond.
– Jó reggelt.
– Neked is jó reggelt. – válaszolok neki.
Az egyik bögrét a kezembe nyomja, a sajátjába csak belekortyol, miközben huncut mosolyt villant rám.
– Az az igazság, hogy az éjszak történtekre nem igazán emlékszem. Mit szólnál hozzá, ha ismét felelevenítenénk azokat a bizonyos részleteket?

Felelevenítettük.

 


  • +0
  • -0
  • 0
0 X
Tetszik
0%0%

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük