Timi és az önzetlen segítőkészség
Így hetven felé, már semmi nem olyan, mint rég volt. Fáj a lábam, fáj a kezem, és csak vánszorgok a Spar felé, mert vásárolni azt kell. Na jó, ez nem olyan vásárlás, csak kell néhány dolog, hogy legyen mit enni.
Amikor végzek, mindent bepakolok az utánfutóba, tudod, amilyen az öreglányoknak is van, mert rájöttem, hogy így könnyebben haza tudom cipelni a sok szart, amit megveszek.
Ahogy most is. Csak erősen bele kell kapaszkodni, és jön utánam, minden különösebb erőfeszítés nélkül. Csak leszegem a fejem, és megyek előre, ami…
– Csókolom.
Egészen közelről jön a hang, ezért megállok, és felnézek. Egy fiatal lány áll velem szemben, pont az a típus, ami után megfordultam egykor, ma már csak gondolok rájuk.
– Segíthetek a bácsinak? – kérdezi tőlem csilingelő hangon.
Bácsi. Na, gondoltam magamban, ez már a vég, amikor a fiatalok lebácsiznak. Ennek ellenére fontolgatom, hogy mégis igénybe veszem a segítségét, hiszen a lábaim… Végignézek rajta, majd megakad a szemem a ciciken. Ejha, jól megpakolták a szülei. Aztán lejjebb is szemügyre veszem, ami által a fontolgatásom, inkább csalódottságba csap át, hiszen ilyen vékony karokkal és lábakkal talán el sem bírná az utánfutómat. Még mindig a melleit bámulva, – hisz más nincs is rajta, amit érdemes lenne megnézni, – visszaköszönök neki.
– Szia kislány.
Aztán észreveszem azt is, hogy a felsője alatt kidomborodó mellei szabadon vannak, nincs rajta melltartó sem, a bimbói meg majd kiszúrják a pólója anyagát.
– Timi vagyok – vágja rá szinte azonnal.
Ahogy ezt kimondja, a mellei ismét meglibbennek, mintha csak meg akarnák erősíteni, hogy tényleg úgy hívják.
– Szóval, Timi. Mit tudnál nekem segíteni?
Timi, mintha csak gondolkodna, végignéz rajtam, majd a pótkocsimat veszi szemügyre, mielőtt válaszolna.
– Segíthetek húzni a… ezt az izét.
– Az bizony jó lenne! – Adom meg magam.
Timi egy kicsit kerülget, majd a másik oldalamra állva megfogja a kocsi fogóját.
– Tessék elengedni, majd én húzom.
– Jól van, de erősen fogd, mert nehéz.
Amikor elengedem a kapaszkodóját, a kislány valóban erősen fogja, és egyenes háttal, határozott léptekkel elindul. Én meg megyek utána, ám a tempója nekem elég gyors, így rá kell szólnom, hogy lassítson.
Amikor már egymás mellett lépdelünk, meg is kérdezem tőle.
– Mondd csak! Miért segítesz nekem?
– Mert ez jó dolog.
– Miért lenne jó, húzni ezt a batár kocsit?
– Nem erre gondoltam, hanem arra, hogy ha valaki rászorul a segítségre, akkor én segítek, mert ez jó dolog. Örömet okoz. A nagypapámnak is mindig segítettem, mert ő is kedves volt velem, én meg így háláltam meg.
– Ez szép dolog. Bárcsak minden fiatal így gondolkodna!
– Vannak olyan barátaim, akik osztják ezt a véleményemet.
– Ejha, sok van ilyen?
– Nem. Csak kettő.
– Meg is érkeztünk – mondom neki, megállva a kapu előtt. – köszönöm a segítséged.
– Nagyon szívesen.
Kinyitom a kaput, majd átveszem tőle a kocsit, és elindulok a kapun befelé.
– Hányadikon tetszik lakni?
– Másodikon.
– Van lift is?
– Persze. Azzal már nem lesz gondom, nem akarlak tovább feltartani.
– Nem tetszik feltartani.
– Tetszik, nem tetszik, ez van. Mi lenne, ha nem tetszikelnél nekem, szólíts egyszerűen Tamásnak vagy Tominak.
– Jól van, akkor inkább Tamás.
– Így már sokkal jobb. Még egyszer köszönöm a segítségedet.
– Nagyon szívesen.
Megfogom a kocsit, és húzom magam után, be a kapun, ám a kereke elakad, és nem mozdul. Timi odaugrik, és megfogja a kaput.
– Most tessék húzni.
Igen, így már könnyebben boldogulok, és a kocsi engedelmesen követ engem, amikor megérkezek a lépcsőhöz. Nem sok, csak nyolc lépcsőfok, amin a kocsit fel kell húzni.
Timi még mindig ott van, amikor fellépek az első fokra, és a kocsit húzom magam után, ő megfogja az alját, és megemelve, simán felsétálunk a liftig.
Timi még a hívógombot is megnyomja. Csak állunk egymással szemben, amíg a felvonó megérkezik. Megfogja a liftajtót, majd kitárja, így könnyedén belépek a kocsival együtt, majd Timi is követ. Amikor a lift ajtó becsukódik, megnyomja a kettes gombot, és rámnéz.
– A nagypapám is a másodikon lakott – mondja nekem még most is mosolyogva.
Alig néhány perccel később, már a konyhában vagyunk. Én a kocsiból pakolom ki a vásárolt cuccokat, Timi meg a szekrénynek támaszkodva néz engem. Amikor minden a helyén van, előveszek egy kendőt, és megtörlöm a homlokomat, amiről a szemembe folyik az izzadtságom. Timi most hozzám lép, és kiveszi a kezemből a kendőt, aztán a nyakamat törölgeti, és az ingem alá nyúlva felitatja az izzadtságomat.
– Te csurom víz vagy – mondja nekem, amikor a kezét a hátamra téve, én is megérzem, hogy valóban vizes a hátam.
Timi elkezdi az ingemet kigombolni, majd leveszi rólam, hogy felitassa a vizet rólam.
– Ez mindig így van, amikor ilyen meleg nyár van. Te nem szoktál megizzadni?
– De igen. Egy kicsit. Ülj le a székre, hozok egy kis hűsítőt.
Amíg leülök, Timi a mosogatóhoz lép, és a kendőt, amivel eddig törölgetett, a víz alá tartja, és alaposan megnedvesíti. Aztán visszafordul hozzám, és a nyakamra teríti a hideg vizes anyagot.
– Így jobb ugye?
– Igen, nagyon jó.
Timi egy ideig folytatja a hűsító kezelést, ám egyszer csak abbahagyja.
– Vedd le a nadrágod is.
– Nade… – ellenkeznék, hogy ez nem illik, vagy valami hasonló, de Timi a számra teszi az ujját.
– Psszt. Jó lesz.
A lány elém lép, majd a nadrágszíjat kioldva, a nadrágomat kezdi rólam leráncigálni. Hiába ellenkezek, nem hagyja magát eltántorítani. Amikor lekerül rólam a nadrág, Timi az ölembe ül, ami nem megy elsőre, mert a rövid szoknyája ebben meggátolja, de ő ügyesen feljebb húzza, így már át tudja tenni a lábait az enyém fölött.
Meglep a dolog. Nem csak azért, mert ilyen kedvesen igyekszik azon, hogy jót tegyen nekem, hanem azért is, mert a szoknyája alatt nincs semmi. Amikor az ölembe ül, megérzem a puncijából sugárzó forróságot, amitől megint melegem van.
Megint a nyakam köré csavarja a kendőmet, és egészen közel húz magához.
– Ugye, hogy jó így?
– Igen – mondom a valóságnak megfelelően. – Nagyon jó.
– Akarod, hogy még jobb legyen?
– Mire gondolsz?
– Hát… – kezd bele a mondandójába, de nem folytatja, ehelyett a lába között az alsónadrágomat fogja meg, kitapintva alatta a farkamat, és simogatni kezdi. – Így is jó neked?
– Igen, így még jobb.
– Gondoltam.
Timi megint feláll, majd az alsómat rángatja le rólam, hogy ismét rám üljön. Amint elhelyezkedik, megint a farkamat simogatja, ami egyre inkább kezd felállni, pedig már rég volt ilyen. A simogatásnak meg is van az eredménye, de ő nem elégszik meg ennyivel. Az épphogy meredező farkamat a puncijához illeszti, ami egyre mélyebben csusszan bele, mígnem teljesen megmerevedik, és szinte felnyársalja őt.
– Huuu, Tomi, ez nagyon jó.
– Hát még nekem. Már évek óta nem volt ilyen kellemes élményem.
Timi a nyakam köré csavarodik, magához ölel, és csókol, ahol ér. Ettől felelevenednek bennem a régi érzések, és élvezetek, amikor még fiatalkoromban a nejem csinálta velem ugyanezt és ugyanígy. Ez annyira felizgat, hogy úgy érzem pillanatokon belül elélvezek, egyenesen bele Timi puncijába, amikor ő megáll, kissé eltol magától, és csak néz.
– Még ne! – mondja nekem. – Várj még.
Felemelkedik rólam, majd az asztalra könyököl és a válla fölött néz vissza rám.
– Most szeretném, ha hátulról is megbasznál.
Felállok a székről és odalépek mögé. A farkamat megmarkolva rántok rajta néhányat, hogy ismét keményen álljon, majd odatolom a rózsaszínű nyíláshoz, és egy erőteljes mozdulattal belenyomom tövig.
– Ahhhh… – mondja Timi. Basszál meg jó alaposan!
Nem kell kétszer mondai, beleadok mindent és akkorákat lökök rajta, hogy minden alkalommal az asztal is odébb csúszik néhány centimétert, amíg a szekrény meg nem állítja. Megint közel vagyok ahhoz, hogy elélvezzek, ám Timi megelőz.
Eleinte csak liheg, majd sikongat, a végén meg már szinte sikít, amikor az orgazmus eléri őt.
Érzem, ahogy belül az összehúzódások szinte marokra fogják a farkam, amitől már én sem tudom tovább tartani magam.
Amikor megérzem az első adag indulását, Timi megáll, majd megfordul, és letérdel előttem a kőre, majd a szájába veszi a farkam, de csak a makkomat szopja, miközben a kezével olyan ütemben veri, hogy attól azonnal elélvezek.
A belőlem feltörő anyagból az első adagot benyeli, ám a következőket már csak az arcára irányítja, ami végigfolyik rajta, és a mellein. Amikor már nincs több, feláll, és megcsókol.
– Köszönöm – mondja nekem majd megölel.
– Miért? – kérdezem tőle.
Ebben a kérdésben minden kérdésem benne van.
– Mert jólesett.
– Jó, de nem így értem. Miért velem? Miért nem egy korodbelivel? Miért én kellek neked, hiszem legalább háromszor idősebb vagyok, egy rút öregember?
– Mert kedvelem az idősebb férfiakat. A fiatalok kiszámíthatóak, felületesek, és sok esetben annyira faragatlanok, hogy az már szinte fáj.
Megértem ezeket az érveket, hiszen magam is tapasztalom ezeket a dolgokat.
– Nem taszít téged, hogy ráncos vagyok és gyenge, még a farkam sem olyan kemény, mint régen volt? Mégis miért vonz téged mindez?
– Nem ezek vonzanak, hanem az ember maga, vagyis te. Kedves vagy, figyelmes, és jólelkű. Az az igazság, hogy már egy ideje felfigyeltem rád, és amikor láttalak, minden alkalommal olyan vonzódást éreztem, amit egy korombelivel még soha.
– De hát mégis miért?
– Erre nincs válasz.
– Hát jó – mondom beletörődve, miközben felhúzom a nadrágom, és valamelyest rendbe teszem magam.
Timi még most is majdnem meztelen, nem zavarja őt, hogy nézem, csodálom. Mire én összeszedem magam, ő egy pillanat alatt megteszi ugyanezt, majd leül a székre.
– Innál valamit? – kérdezem őt, mert én bizony egy kávét szívesen meginnék.
– Nem, talán csak egy kis vizet.
Kiteszem neki a palack vizet és egy poharat, én meg a kávémmal leülök mellé az asztalhoz.
– Köszönöm. Mindent köszönök.
– Nagyon szívesen. Meghagyom neked a telefonszámomat, ha bármikor segítségre lenne szükséged, csak szólj, és jövök, amint tudok.
Timi egy darab papírra felírja a számát, majd feláll, és elköszön tőlem.
– Most mennem kell. Örülök, hogy segíthettem.
– Én köszönöm, és nagyon hálás vagyok neked ezért.
Miután Timi elment, megint leülök az asztalhoz a konyhában, és eltöprengek a történteken. Álmomban sem gondoltam volna, hogy egy ilyen fiatal lány, pont engem szemel ki magának, és… Micsoda élmény volt.
Másnap reggel az ágyamon ülök, az egyik kezemben a telefonom, a másikban meg a cetli. A számát már bepötyögtem, de az ujjam, csak a zöld gomb fölött remeg. Felhívjam vagy ne.
Nézem az ujjam, alatta meg a gombot, ami lassan elsötétül, majd teljesen elfeketedik. Már majdnem leteszem az asztalra, de aztán mégis aktiválom és megnyomom a hívás gombot. Az első csengetés után felveszi.
– Szia Tamás.
– Szia.
Nyitom a számat, hogy mondjak valamit, amikor Timi közbevág.
– Pont most akartalak hívni. Mit szólnál ahhoz, ha felmennék hozzád és főznék neked valamit?
A szívem nagyot dobban, hiszen én is erre gondoltam, azzal a különbséggel, hogy én akartam valamit főzni. Szóval gondolt rám, sőt, fel is jönne. De mit főzzek? És…
– Hahó, itt vagy még?
– Persze, persze.
– Jó, akkor egy óra múlva ott leszek nálad.
– Rendben, várlak – még hozzáteszem, hogy: nagyon várlak, de már csak a pittyegő hangot hallom a készülékből.
Egy órával később meg is érkezik, de nem egyedül, a barátnője is vele tarott. meglepetésemre be is vásároltak, amiből ők készítettek nekem ebédet. Ami utána történt, arról talán majd egy másik alkalommal beszámolok.
Mara meglesett minket szex közben
Izabella kiszolgálja magát
– Ne tégy semmit, majd én kiszolgálom magam. Rég voltam ilyen fiatal fiúval. Ki akarom élvezni minden percét. Csak arra kérlek hagyd, hogy irányítsak és nem bánod meg.
A szomszédasszony és a férje
Egyszer csak Éva is kijött, mögém állt, hátulról hozzám simult és megfogta a melleimet és közben a fülembe súgta: egy remek ötletem van, hogyan tudunk téged sok-sok élvezetben részesíteni. Az a gondolata támadt, hogy reggelente menjek át hozzájuk, és férje mindkettőnket boldoggá tud tenni. Este megbeszéli a férjével és reggel már szeretkezhetünk is hármasban.
