Megkefélt a postásunk – 1. rész
Ez most történt pár hete. Férjem egy hétfőn feladott egy elsőbbségi ajánlott levelet Veszprémben. Feladónak egy női nevet írt (Horváth Szabina) egy szabadon választott veszprémi címmel, címzettnek pedig saját magát. Hazajött, aztán elmesélte, mi a terve vele. Nem is lövöm le a poént egyböl, inkább elmesélem a sztorit, nagyon jól sült el. ????
Szóval kedden hozta a postásunk a levelet, – párom már figyelte egész délelőtt. Aztán, még mielőtt felért volna az ajtónkhoz, kefélni kezdtünk ott az előszobában, és hangosan nyögtem, hogy hallja, a hangomat az ajtónk előtt. Közben Feri is akkorákat lökött rajtam, hogy kopogott a fejem az ajtónkon. Nagyon muris volt. ????
Hallottuk, hogy csak vár egy darabig (biztosan hallgatózott még jobban), aztán kicsit félénken kopogni kezdett, pedig általában erősen, hangosan szokott. Én meg csak nyögtem tovább, és nyögdécselve mondogattam, hogy: – állj, hagyjál, jött valaki, nem hallod? Állj már le Rómeóm! Aaahhhh!
Ekkor abbahagytuk, Feri jól szétborzolta vörös fürtjeimet (fejem olyan volt, mint a szénaboglya), ő elillant az ajtóból, én pedig kinyitottam az ajtót zihálva, egy szál rózsaszín hálóruhában, ami kissé áttetsző volt, ráadásul eléggé kicsúcsosították meredező mellbimbóim. Hááát, azt az arcot ha láttátok volna!!! Próbált minduntalan az arcomra a szemeimbe nézni, de valahogy szemei mindig visszatévedtek hegyes mellbimbóim kontúrjára. Tiszta vörös lett és csak vigyorgott.
Végül megszólalt.
– Hoztam egy ajánlottat a Ferinek, Horváth Szabinától, Veszprémből.
Mondom neki: – A férjem nincs itthon, átveszem.
Na, akkor láttátok volna a képét! :-)))
Biztos gondolta egyből, hogy akkor kivel keféltem az előbb. Ez nagyon izgalmas volt. Annyira felajzott, hogy mire gondolhat a postásunk. Biztos ribancnak tartott!
…, és ez valahogy felizgatott.
Mikor írtam alá, végig éreztem magamon a méregető tekintetét. Talán még az is megfordult a fejében, hogy ha ilyen vagyok, ő is kibaszottul megkefélne. Mikor elment, bementünk a szobába és olyan eszementet keféltünk Ferivel, hogy az csuda. Tényleg igaz, hogy a változatosság gyönyörködtet. Feri azt mondta, végig arra gondolt vad szeretkezésünk közben, hogy a postással dugok itt bent az ágyunkon. Irgalmas isten, milyen jó volt! Én is oda képzeltem belém a postásunkat.
Ez után egyre többször jött a postásunk. Nem is volt gyanús a tevékenysége. Néha a mellettünk lakó idős néninek vitt levelet, de mint kiderült csak sima leveleket vitt fel neki, mert megjegyezte az öreglány neki. Én a kukucskálón keresztül láttam, hogy sokszor az ajtónk fele bámul, miközben az öreglánynak adja át a leveleit. Lefelé menet, meg mindig közelebb hajolt az ajtónkhoz, mikor elment előtte, hátha hall kiszűrődő nyögéseket.
Ezért egyszer ismét eljátszottuk ezt a keféléses dolgot a férjemmel, de csak hallgatózott, semmi egyéb.
Aztán egy nap azzal kopogott, hogy ajánlottat hozott nekem. Egy lenge, vörös, szintén áttetsző, combközépig érő hálóingben nyitottam ajtót. Elpirosodott, s csak nézte, nézte a vörös anyag mögött hegyesedő mellbimbóimat. Aztán a levélre nézett, majd ezt mondta:
– Ó de hülye vagyok, ez csak egy sima levél, most nézem, nem aláírós. Ne haragudj!
S azzal már ment is volna, de még utoljára megetette szemeit a melleim domborulatai közt.
Már sétált lefelé, amikor megsajnáltam és utána szóltam.
– Te Zoli, nem kérsz egy kávét?
Visszanézett a lépcső feléről. Én egyik lábammal kiléptem a lábtörlőnkre. Tekintete végigfutott a lábamon a sokat sejtető hálóing csipkés aljáig. Talán valamit még láthatott is kicsit kibukkanni alóla, mert terpeszben voltam, ő pedig lentről nézett fel felém a lépcső közepéről. Aztán tekintete tovább méregetett, végig futott derekamon, méregette melleimet, majd így szólt.
– Kávét már ittam, de egy üdítőt elfogadok, ha van.
Mondanom sem kell, fülig ért a szája. Betessékeltem és leültettem az étkezőben az asztalhoz. Kicsit félénken sétált be és körbenézett. Ennyire bent még sohasem volt az otthonunkban. Leült az asztalhoz miközben készítettem neki az italt. Igaz, üdítő az éppen nem volt otthon, csak jaffa szörp, de nem ágált ellene. A látványom biztosan kárpótolta. :-)))
Míg készítettem az italt, végig éreztem magamon éhes tekintetét, amely mohón próbált minél többet memorizálni a látványból. Kicsit beszélgettünk míg iszogatta a frissítő nedűt. Én nem ültem le, hanem jobb csípőmmel a konyhapultnak támaszkodtam, kezeimet magam előtt karba öltve. Így egy kicsit megemelték amúgy sem túl kicsi melleimet még jobb és mélyebb dekoltázst biztosítva a csipkék mögött. Szemei ekkor szinte kigúvadtak, abba hagyta az ivást, de egy nagyot nyelt.
Aztán lejjebb vitte tekintetét. Nem akartam, hogy gyanút fogjon, hogy játszok vele, így nem néztem le, de sejtettem, hova tévedtek szemei. Amikor kezeimet karba kötöttem, biztosan feljebb csúszott a hálóing a combomon, talán lehet, hogy a puncusom vonaláig, mert szemei nagyon megakadtak, hiába akarta elfordítani tekintetét, nem ment neki. Jajj, istenem! Nem volt rajtam bugyi!
Jó étvágyat! – gondoltam magamban, s játszottam tovább a buta libát, aki nem veszi észre magát. Ekkor megfordultam és a konyharuhával törölgetni kezdtem a pulton a vízcseppeket és pohárfoltot. De mit ad isten, a konyharuha hirtelen kicsúszott a kezemből és a jobb oldalamon landolt a konyhakövön kecses ívben. Nagyon picit megrogyasztottam jobb lábamat, s lehajoltam érte, … hátat fordítva Zolinak. Éreztem, ahogy hajolás közben egyre feljebb csúszik combomon a kombiné, szinte megcsapta nunusomat egy hűvös légáramlat. Ekkor tudtam, hogy Zolinak most biztosan nagyon jó. Tuti, hogy kint van mindenem és gyönyörű belátást biztosítottam neki.
Mire felvettem a ruhát és megfordultam, Zoli már ott is volt előttem talán harminc centire tőlem, kezében az üres pohárral.
– Kérsz még egyet? – kérdeztem, de nem kért azt mondta, ez neki elég volt. Jesszusom, hogy milyen zavarban volt szegény! Tiszta vörös arccal csak ennyit hadart el:
– Megyek. Mennem kell, mert baromi sok a meló. De kösz az italt, finom volt.
– Szívesen, és köszi a levelet… – válaszoltam mosolyogva, utalva a sima levélre.
Mikor ment lefele a lépcsőn, megint kiléptem fél lábbal a lábtörlőre és odadobtam egy viszlátot. Szinte biztos voltam benne, hogy vissza fog nézni. Így is lett, de most a lépcső legaljáról tette. Azt hiszem, nagyon boldog napot csináltam neki. Nem különben nekem, mert mikor becsuktam az ajtót és a lábam közéhez nyúltam, ujjaim nyúlós, sikamlós nedvemhez értek. Sajnos Feri nem volt éppen itthon, ezért muszáj volt magamhoz nyúlnom, annyira felizgultam a történésektől. Mit ne mondjak, hamar elmentem, miközben végig Zoltánt képzeltem oda…, megvastagodott, a kéjtől felduzzadt és nedves szeméremajkaim közé.
Huhhhhh……
De itt még nem áll meg a történet.
Hála férjemnek, a kaland igazán érdekes és izgalmas csattanóba torkollott, hatalmas élvezetekkel.
