Leszopott a főnököm
Az irodai munka mindig unalmas, és…. unalmas, nem tudok rá jobb jelzőt. Néha azért történik egy kis izgalom is, ahogy ma is.
Érkezik egy belső levél, amiben a másik osztály vezetője felszólít, hogy küldjem át ezt, és ezt, mert már rég le kellett volna adnom. Kis keresgélés után meg is találom a kérdéses anyagot, és azt is, hogy már egy hete elküldtem. Megírom neki válaszként, hogy ne nálam keresse, de tovább erősködik. Némi szócsata után arra a következtetésre jutok, hogy ez így nem oké, hiszen ezt már máskor is eljátszották velem. Mivel épp nincs más dolgom, felállok az asztalomtól, és megyek a főnököm irodája felé, hogy elmondjam neki, mi a helyzet. Ezt ő kérte mindenkitől, mert mindig mindent időben akar tudni. Hát most megtudja.
Odaérek az ajtóhoz, ami most is csukva van, és bekopogok. A kopogás után a kilincsre teszem a kezem, és benyitok hozzá, de abban a pillanatban meg is állok. Pontosabban lefagyok.
Az van, hogy Margit, az osztályvezető, az asztala mögött ül, amiben még nincs semmi meglepő, ám az már igen, hogy a lábai az asztalon vannak, ő meg úgy néz rám, mintha egy démon lennék.
– Szia, van valami, amiről tudnod kell – mondom neki, miközben tovább nyomulok be hozzá, az ajtót meg becsukom magam mögött.
Amikor beljebb lépek, már azt is látom, hogy a lábai között kilátszik a pinája, és a benne csúszkáló fekete vibrátora is. Amikor rájövök, hogy rosszkor vagyok rossz helyen, megállok, és zavartan megszólalok.
– Bocsi, nem tudtam… hogy… Már megyek is.
Mindeközben ő is kizökken a meglepett állapotból, lerakja a lábait, majd a vibrijét hangos koppanással az asztalfiókba dobja, és egy hirtelen mozdulattal betolja a fiókot is. Ezután mosolyogva néz rám, mint mindig, de megszólalni még most sem tud.
A vibrátort a nagy izgalomban elfelejtette kikapcsolni, így az most hangos, morgó hangokat hallat. Margit megint kihúzza a fiókot, és megpróbálja kikapcsolni a játékszert, ám nem megy könnyen, hiszen innen látom, hogy csupa nyák, és láthatóan csúszkál a kezében. Egy ideig küzd vele, az erőfeszítését csend jutalmazza, mire az eszközt csak leteszi az asztalra.
Eközben a farkam egyre csak meredezik, ami még nem kritikus, de nem sok kell hozzá. Margit megint rám néz, azzal a bájos mosolyával, ami hirtelen eltűnik az arcáról. Amikor megszólal, inkább csak rosszallás érződik a hangjából.
– Mi van? – kérdezi mogorván.
Épp nyitom a számat, hogy belekezdjek a jövetelem célját részletezni, amikor ismét kérdést tesz fel.
– Mit láttál?
– Hát… izé… láttam, amint…
– Bassza meg! – mondja dühösen, majd hátat fordít, és kinéz az ablakon. Amíg őt nézem, így hátulról, ami igen ritkán adatik meg. El kell ismernem, hogy remek alakja van, igaz, ő már közelebb van az ötvenhez, de még mindig bombázó. A tetszésem átragad a farkamra is, ami még jobban megkeményedik, elérve azt az állapotot, amikor már nem lehet letagadni sem.
Néhány pillanatig nézi az alant elterülő utca forgalmát, majd, amikor ismét rám néz, már nem látom a szemeiben a dühöt.
– Ugye tudod, hogy amit most láttál, arról soha semmilyen körülmények közt nem beszélhetsz senkinek!
– Igen tudom.
– Ha mégis, akkor kicsinállak, ezt megígérem neked.
– Persze, nem gond, ez maradjon kettőnk között.
– Ajánlom is – mondja Margit, miközben mintha rosszul lenne.
Kissé összegörnyed, az arca is fájdalmas grimaszba fordul, közben visszaül a székébe. Most megint rám néz, ám a tekintete végigsiklik rajtam, hogy megállapodjon a nadrágomon.
– Látom neked is tetszett, amit láttál.
– Igen, bevallom csodás nő vagy, és hát…
– Szóval tetszem neked?
– Persze. Az osztályon mindenki odavan érted, tőled.
– Ezt honnan tudod?
– Beszélnek ezt-azt.
– Zárd be az ajtót!
– Oké, majd máskor elmondom.
Megfordulok, hogy távozzak, ám Margit utánam szól.
– Belülről zárd be!
Jól hallom? Visszanézek rá, ám ő még most is csak mosolyog. Megfogom a zárban lévő kulcsot, és elfordítom.
– Gyere ide!
A főnöknek mindig engedelmeskedni kell, mert különben hamar kint találja magát az ember, bár úgy érzem, ez most más helyzet. Odalépek megint az asztal elé.
– Ide gyere hozzám!
Megteszem, amit kér, odalépek mellé, és csak nézem őt, hiszen ilyen közelről még vadítóbb, főleg, hogy tudom, nincs rajta bugyi sem. Margit felém fordul, majd felnéz rám.
– Mutasd!
Hogy egyértelmű legyen mire gondol, az ujja hegyével finoman megpöcköli a nadrágom elejét, de mondhatnám az is, hogy a farkamat, mert az már kitölti a nadrágomat. Lassan kicsatolom az övet, majd a slicc következik, amitől a nadrágom egyszerűen lecsúszik rólam.
Margit nem várja meg, amíg az alsót letolom, inkább kézbe veszi a dolgok irányítását, és ő maga rántja le rólam. A farkam, ahogy kiszabadul a fogságból, egyenesen felé meredezik, amitől egy kissé hátrább húzódik, és csak nézi.
– Rólad is beszélnek ezt-azt, kíváncsi voltam, vajon mennyi a valóságalapja a szóbeszédnek.
– És?
– Nem volt túlzó egy cseppet sem.
Margit megfogja a farkam, finoman húz rajta néhányat, majd a makkomat megszabadítva a bőrétől, egy pillanatig csak nézi, aztán előrehajol, és a szájába veszi. Olyan átéléssel teszi mindezt, hogy beleremegek az érintésébe. Miközben nézem őt, az villan be, hogy nem azért szopja a farkam, hogy engem kielégítsen, hanem azért, mert ő élvezi, hogy szophat. Olyan átéléssel teszi mindezt, hogy már attól majdnem elélvezek, hogy nézem a játékát.
Amíg a farkam kényezteti, az egyik keze a lábai közt matat, amit nem látok, csak érzékelem. A punciját simogatja, miközben nagyokat sóhajt, időnként meg is remeg.
Nem felhőtlen számára sem ez a jelenet, mert ebben a pillanatban kopognak az ajtón. A kopogás után a kilincs is megbillen, de mivel az ajtó zárva van, a jövevény verbálisan próbál behatolni.
– Engedj be Margit, Egon vagyok!
Margit megáll, kiengedi a farkam a szájából, és hangosan kiszól.
– Tűnj el Egon, most dolgom van.
– Feltartottak a számvitelen, és…
– Nem érdekel, tűnj el az ajtó elől! – kiált a főnök most már hangosabban.
– Igen – mondja Egon alig hallhatóan, ám abból, hogy odakint csend van, arra következtetünk, hogy elment.
Margit felnéz rám, és csak annyit mond:
– Így járnak a későn jövők.
Minta választ várna tőlem, csak néz fel rám a csillogó kék szemeivel. Attól tartok, hogy meggondolta magát, de szerencsére tévedtem. Margit feláll a székéből, majd hátat fordít, és a fenekét a farkamhoz dörzsöli.
– Mit gondolsz, képes lennél rá?
– Azt hiszem igen.
– Jó, akkor tedd meg, amire most vágyom!
Nem igazán tudom, hogy mire vágyik, ám abból, hogy szinte rámtolat, arra következtetek, hogy szabad a vásár. Megfogom a ruhája szélét, és lassan feljebb húzom a kerek seggén, miközben ő úgy mozgatja, mintha már benne lennék. Amikor szabaddá válik a hátsója, felhasal az asztalra, és a válla fölött néz vissza rám.
– Csináld!
Csinálom. Mögé lépek, az egyik kezemmel kissé széthúzom a fenekét, a másik kezemet megnyálazva odaérintem a puncijához. Felesleges volt, mert az már olyan nedves, hogy attól csak a kezem lett csurom nedv. Az ujjamat a számba véve lenyalom, aztán lépek egyet előre, és a farkam odaillesztem a nyílásához, és benyomom a farkam egészen tövig.
Amikor már benne vagyok, Margit halk nyögést hallat, miközben a csípőjét mozgatja rajtam.
– Ez az, basszál meg alaposan!
Nem kéretem magam, beleadok mindent és úgy baszom, hogy a zacsim minden mozdulatnál a punciján csattan. Sajnos ez nem tart sokáig, mert Margit hamar elélvez, aztán csak csúszik lejjebb, egyre alacsonyabbra, amíg a farkam kicsusszan belőle.
– Most újra! – adja ki az utasítást.
A farkam még most is ott meredezik, ám most nem a puncija, hanem a segglyuka előtt. Beledugom az egyik ujjam, ami nem ütközik semmiféle ellenállásba, simán becsúszik, majd még egy, aztán már három. Jó lesz.
Odanyomom a farkam, és lassan elkezdem beletolni, mire Margit, apró nyögésekkel adja tudtomra, hogy jól csinálom. Amikor már könnyedén jár benne, ismét nagyobb tempóra váltok, és alaposan megbaszom őt, a hátsó nyílását.
Margit megint hamar elélvez, ám most hátranyúl, és eltol magától. Felegyenesedik, majd felül az asztalra, majd magához ránt egy erőteljes mozdulattal, amitől a farkam szinte magától csusszan belé, egészen tövig.
Megint a gyors tempó következik, azzal a kis különbséggel, hogy Margit most magához szorít, és egyfolytában beszél hozzám.
– Ez az, basszál meg jó alaposan… Jó a faszod, élvezem amikor megkúrsz… meg hasonlókat is, amire már nem igazán tudok odafigyelni, mert mindjárt elélvezek.
Margit viszont szinte egyfolytában a csúcson van, remeg, rázkódik, és némán vinnyog. Amikor én is elérem a csúcsot, a nyögésem hallatán megáll, eltol magától, és lecsusszan az asztalról, majd leguggol előttem.
– Most pedig a számat bazd meg, jó alaposan.
Margit nem mozdul rám, de mivel már érzem az első adag megindulását, én lépek hozzá, a szájába nyomom a farkam, és amint az előbb, tövig nyomom belé, pont úgy baszom meg, ahogy az imént a pináját.
Margit ügyesen fogadja a gecimet, nem enged kifolyni egy cseppet sem, pedig úgy érzem, hogy jó sok jön belőlem. Amikor már vége, és a farkam is kezd lankadni, ő még cumizza egy ideig, majd elengedi.
Amikor feláll, nem szól egy szót sem, csak megigazítja magán a ruhát, miközben én is ezt teszem. Amikor készen van, visszaül a székébe, és onnan néz rám.
– Szóval, miért jöttél?
Néhány mondatban összefoglalom neki a történteket, kitérve minden részletre. Ő némán hallgatja, majd, amikor befejezem, csak ennyit mond:
– Kálmán egy fasz, ne foglalkozz vele, majd én elintézem. Más?
– Nincs más.
– Akkor végeztünk – mondja nekem, majd mintha csak félbehagyott volna egy fontos dolgot, az asztalán heverő papírlapokat rakosgatja maga előtt.
Én felállok a székből, majd elindulok az ajtó felé. Elfordítom a kulcsot, kinyitom és kilépek. Az első dolog, amit meglátok, a szemben lévő oldalon Kiss Egon, aki engem néz, méghozzá olyan szemekkel, amivel, ha ölni lehetne, már nem élnék.
Mielőtt becsuknám az ajtót, meghallom Margit utasító hangját.
– Küldd be hozzám Egont!
– Jó – mondom neki, majd otthagyom.
Amikor odaérek Egonhoz, még mindig villámokat szór a szeme.
– A főnök hivat – mondom neki, mire a gyilkos tekintet szertefoszlik, és mint egy taknyos gyerek, fülig érő szájjal, szinte szalad az iroda felé.
Eddig csak láttam dolgokat, de most már értem is. Például, hogy miért hívat be időnként valakit magához Margit, meg hogy az asztalán miért csak az egyik oldalon van a holmija, és a másik miért üres.
Ebéd után is tart még ez az állapot, az az igazság, hogy lefárasztott a nő, nem vagyok hozzászokva az ilyen spontán keféléshez, pláne nem munkaidőben a munkahelyen, de azért jólesett. Nemsokára vége a mai napnak, ezért már nem is igazán figyelek arra, amit csinálok, gondolatban már otthon vagyok, és azon jár az agyam, hogy vajon elmondjam-e a nejemnek, hogy mi történt velem. Talán mégsem lenne jó elmondani.
A mélázásból Ibolya hangja térít magamhoz. Amikor felnézek rá, ő kedvesen mosolyog, mint mindig, miközben megismétli, amit az imént mondott.
– A főnök hívat.
SOS Francia egy általános iskolai tanárnővel
Annyira szenvtelen, higgadt hangon mondta ezt, mintha egész nap mást se csinálna, csak faszokat szopna… ez annyira felizgatott, hogy azonnal telelőttem a száját forró Valentin-napi gecivel.
Elélveztem a metrón két nő mellett
Érzem hogy egyre lucskosabb a puncim, és amikor a combjaimat összeszorítom, érzem is, ahogy a nedveim kibuggyannak a bugyim alól. Aztán ellazítom, majd megint összeszorítom, amitől azt érzem, hogy mindjárt elélvezek, de mégsem hagyom abba, hisz már nem vagyok képes kontroll alatt tartani a vágyam.
A barátnőm és az anyja
Kati ismét a punciját simogatja, ujjazza, amitől Gabi is egyre jobban felizgul, és persze én is. Megmarkolom a farkam, és magamat izgatom tovább, de Kati átveszi tőlem, és ő veri tovább, de én ennél többet akarok. Megkerülöm őket, és Gabi lábai között helyezkedek el, és a farkam betolom neki.
Ilyen főnököm nekem is volt, de mi nem csak az irodában szexeltünk, hanem mánka után is. Legtöbbször hozzá mentem fel, néha ő jött fel hozzám, de olyan is volt hogy egy parkban, buszon, vagy akár éjjel a nyilt utcán estünk egymásnak.