Diákmunka a kertészetben 2

Utolsó napja volt a nyári diákmunkának, napok óta csak azon gondolkodtam, hogy lehetne folytatni a kertészlánnyal ezt a kapcsolatot, nem a kertészkedés keretei között, eléggé belehabarodtam, és azt nem bírtam volna ki, hogy itt a vége, szép emlék, és ennyi. Lehet, hogy arra várt, hogy én közeledjek felé, de amíg ő erotikának a testi fenyítést gondolta elsődlegesen, és néha vidáman kipróbálta rajtam a bambuszvesszőt és a műanyag virágkarót is, addig elég nehezen szedtem össze a bátorságomat.

Igaz, a munka végén sohasem hagyta ki, hogy segítsen átöltözni, ami azt jelentette, hogy vetkőzzek meztelenre, ő folyamatosan nagy szemekkel méregetett, és mindig érzékien bekente a aktuális aznapi fenyítés nyomait, ami után kissé nehéz volt felhúzni a nadrágomat, de segített ebben is, de egyébként azért távolságtartó volt.

Így aztán a lehető legsablonosabb módon kezdtem bele a közeledésbe.

– Egyébként van barátod? – Kérdeztem csak úgy odavetve, palánta rendezgetés közben, ennél jobbat nem tudtam kitalálni kezdeményezésnek, de mintha nem is hallotta volna, tette tovább a dolgát. Hát, ez nem lesz könnyű, gondoltam magamban, kissé remegve elé álltam, belenéztem a szemébe, nem akartam sarokba szorítani, de úgy próbáltam, hogy ne tudjon kitérni, de sikerült neki.

– Rólam szoktál fantáziálni? – kérdezte.
– Hogyan… mi …? – Levegő után kapkodtam, na erre tényleg nem szárítottam.
– Esténként kire szoktad kiverni, ezt akartam csak megkérdezni, állítólag minden fiú csinálja, hogyan kellene ezt megfogalmaznom, vagy szégyelled, szerintem nincs ebbe semmi szégyellnivaló. – mondta halkan, megrántva a vállát.
– Ezt most komolyan tudni akarod? – dadogtam, és mentő ötlet jutott eszembe, visszakérdeztem:
– Ha nem rólad, akkor megsértődsz? – Próbáltam viccesnek látszani.
– Meg. Nyilván. Hát persze, hogy meg! – mondta kissé sértődötten – Ha szeretnél tőlem valamit legalább had tudjam meg, hogy mire számíthatok. – Közölte a világ legtermészetesebb módján, és úgy tűnt, hogy ezt nem viccnek szánta.

– Tehát…? – Tette fel újból a kérdést.
– Igen… – mondtam szemlesütve, alig hallhatóan, pár másodperc szünet után, inkább bólogatva, mintsem mondva.
– Akkor azt is elmondod, hogyan csinálod, és én mit csinálok közben? – kérdezősködött tovább, abszolút érdeklődően.
– Hát, … őőő, olyankor hátulról betolom neked golyóig, a csípődet markolva, … aztán melleidet markolom, – közben bólintott, ami nem tudom, mit jelentett, – és együtt fürdünk a kádban, és megmosdatlak, és nyelvvel… – bólogatott, hogy mondjam mondjam még – mellbimbóidat szopogatom, és kinyallak… – többet nem bírtam mondani, csak annyit, hogy néha franciázunk is…
– És mit csinálok? – Meg sem rezzent az arca, el sem pirult.
– Meg… megfogod a golyóimat, és a nyelved végével a fitymám alatt körözöl… – nyögtem ki.

Felcsillant szeme, és belenyúlt a nadrágomba, tényleg megfogta alulról a golyóimat, kiemelte a nadrágomból, és pontosan ugyanúgy, ahogy elmondtam, elkezdte a makkomat nyelve hegyével nyalogatni, és benyúlt vele a fitymám alá is, nehéz leírni, amit éreztem.

Közben kikapcsolta a kertésznadrágját, én pillanatok alatt nagyot sóhajtva elélveztem, a farkamat a meztelen melleire irányította, mind a kettőre jutott az anyagból, és még a mellbimbói végére is kent belőle. Aztán visszacsatolta kertésznadrág elejét.

– Így szoktam csinálni? – kérdezte felszabadult önfeledt mosollyal.
– Így fogod majd a vásárlókat kiszolgálni? – kérdeztem hitetlenkedve, terelve a kérdést.
– Miért, nem látszik semmi sem, el tudod képzelni, mennyire izgató, bejön egy aszalódott kóró, nekem meg közben a melleim között folyik lefelé a sperma, az meg nem tudja miért vagyok ennyire kipirulva … – mondta nevetve.
– Micsoda perverz vagy! – Bátorodtam fel, de egy kis fülessel meglegyintve tett vissza a helyemre, – és az ilyenek egyébként is látják rajtad, vagy megérzik a sperma illatot. -nyugtáztam.

De másfajta vásárló jött nemsokára, egy igen határozott nő, akinek pontos elképzelései voltak arról, hogy milyen növényeket szeretne, de bizalmatlan volt, mert már több helyen is vett növényeket, amelyek elmondása szerint aztán pár nap után el is száradtak.

– Itt van legalább van valamiféle garancia, vagy visszacserélik a satnya gazokat? – Kérdezte elég sértő, ellenséges stílusban. A lány próbálta türtőztetni magát, de aztán egyszer csak nem bírta tovább, kirontott a pult mögül, egyenest hozzám, a karomnál fogva megfordított, és két kézzel lehúzta a nadrágomat, az alsóval együtt bokáig! Látszott a hurkás, vörös csíkos hátsóm.

– Nálunk ez a garancia, ennyi elég lesz? – csattant fel sértődötten, – ez a mi minőségbiztosítási rendszerünk! – A nő nem lepődött meg, visszafogta magát, egész más hangsúllyal érdeklődött:
– Ez igazi mogyorófavessző nyoma? – kérdezte – többnyire igen, – bólintott a lány, – de van közte bambusz és üvegszálas pálca is.
– Jó… ez kifejezetten jó, ez elég meggyőző. – Nyugtázta nagy bólintással elismerően. Végül egy kisebb vagyonnyi csemetét és egyéb bokrot, virágot rendelt. Csúcsbevétel volt az aznapi.

– Nem hitted el nekem, hogy minden nőnek teszik egy jól elnáspángolt pasi. Most már elhiszed? – Kérte rajtam számon az igazát.

Nem válaszoltam, de nem is volt időm rá, mert jött a főnök, az apja, aki köszönés helyett idegesen számon kért több számlát, amit a könyvelő rajta keres, a lány azonnal elég feszültem elkezdett keresgélni, kotorászni az asztalon, a fiókokban és a polcon.

– Most nem találom, nem tudom hol vannak, biztos meg lesz, nem dobtam ki… – mentegetőzött.
– Ha nincs meg, akkor az adóhivatal rajtam fogja leverni, én meg most terajtad! – mondta vészjóslóan.
– Akkor… most ki fogok kapni… – kérdezte ijedten.
– Az a minimum! – mennydörögte az apja.
– De apu… – próbálkozott – ilyenkor nincs de apu! – vágott vissza, és megfogta az asztalon sorvezetőként használt 1 m-es favonalzót. Más nem kellett mondania, mert a lány méltóságteljes lassúsággal kikapcsolta a kertésznadrág csatjait, letolta, de a legkínosabb az volt, hogy a mellein még ott volt képlékeny állapotban a spermám…

Az apja meglátta, de úgy tűnt, nem lepődött meg, értett mindent, de ettől még mérgesebb lett az arca és jelentőségteljesen elkezdte felém fordítani a fejét, én gyorsan elkaptam a tekintetemet és elkezdtem valami nagyon fontos dologgal foglalkozni.

– Többet kellene inkább a munkával foglalkozni! – Mennydörögte, és egy hatalmasat csapott a kemény favonalzóval a meztelen fenekére, a lány egész teste összerándult a fájdalomtól, hangosan jajgatott, minden csapásnál, bugyi nélkül még az sem tompíthatta a ütések erejét, csapás csapást követett, a vonalzó vastag vörös csíkokat hagyott a hátsóján, szerencsére az apja nem vitte túlzásba a testi fenyítést, de azért kapott elég rendesen.

– Csak emlékeztetőnek ennyit! – mondta, – nem tudom hogy fogom ezt rendbe tenni! – és elviharzott.

– Ez elég kínos volt… – mondtam, a lány szomorúan állt sírásra görbülő szájjal az iroda közepén, bokáig tolt kertésznadrágban, a mellein sperma, a fenekén vastag vonalzócsapás-nyomokkal. Megcsókoltam, hogy vigasztaljam.

Akkor láttam, hogy a vonalzó gravírozott számai teljesen olvashatóan belesültek a bőrébe, a milliméter skálázással együtt!
– De jó! – Elkezdtem nevetni, – most már akár a popsidon is le tudunk bármit milliméter pontosan mérni! – Jót nevettem a látványon, bár tudom, hogy ez nem volt szép tőlem.

– Tudom, hogy ezt megérdemeltem, egy szavam sem lehet, hogy jól elvertek, – töprengett bűnbánóan, – látom tetszik, hogy akasztják a hóhért, de ez a büntetés most járt nekem. – mondta.

Néhány óra múlva véget ért a munkaidő, és egyben a nyári diákmunka is, és még mindig fogalmam sem volt, hogy holnaptól akkor hogyan lesz tovább kettőnkkel, vagy hogy lesz-e egyáltalán bárhogy is… Nem tudtam mit mondani, azt vártam, hogy talán majd ő mond valamit.

– Elmondtad, hogy miről szoktál fantáziálni, hogy mik az álmaid, akkor mutasd meg, hogy komolyan is gondolod, és most a valóságban is képes vagy megcsinálni! – Szólt hozzám váratlanul.

Az első pillanatban nem is értettem, hogy mire gondol, hogy ez mit jelent, vagy inkább nem is mertem elhinni, de megfogta a kezemet és bevezetett az iroda mögötti lakórészbe. Ledobta magáról kertésznadrágot és a szandált is, ott állt előttem teljesen meztelenül, mezítláb és intett hogy akkor rajta tessék! Szerencsére gyorsan észbekaptam, én is ledobtam magamról mindent.
– Hogy szeretnéd, az asztalon vagy ott az ágyon? – kérdezte, – ami rajtam múlott azt már bemutattam, most te jössz! – szólított fel.

Az ágy felé intettem, ő hasra feküdt, két kezével megfogta az ágy támláját, és a lábait egy kicsit széttárta, előjátékra nem gondoltam, sőt semmi másra sem, nem is volt min gondolkodni, behasaltam a két lába közé és tényleg golyóig döftem, igen, a döfés a legjobb szó erre, a farkamat a puncijába.

Hatalmasat felnyögött, vagy inkább feljajdult, lehet, hogy fájt neki, az biztos, hogy ezt csinálhattam volna érzékibben is, de akkor már mindegy volt, nem ellenkezett, elég gyors ütemben, szinte eszelősen dugtam hátulról, ami a legcsodálatosabb volt, hogy hamar, és főleg egyszerre nyitottuk a csúcsra, a kilövellés pillanatában sikított egy hatalmasat, és megrándultak a lábai, és még egy kicsit így maradtunk, éreztem hogy hosszasan lüktet neki belül, nem is húztam ki a farkam belőle még egy ideig, lehajtotta a fejét, én is lehajtottam a fejem a hátára, megpusziltam, majd mellé csúsztam le róla, csukott szemmel még mindig mély levegőket vett.

Mindig ilyen vadállat vagy… ? – kérdezte váratlanul.
Bocs… csak ennyire kívántalak… – mentegetőztem.
Kibaszott kurva jó volt, hogy így megbasztál! – tört ki belőle – látta, hogy erre a trágárságra kikerekednek a szemeim, ilyen szavakat még nem hallottam a szájából, kicsit meg is ijedt, de folytatta:
– Olyan jó ezt így kimondani, ez az egyetlen helyzet, amikor nem kell sem udvariasnak, sem szalonképesnek lenni, azt mondhatom, és úgy ahogy érzem! Ilyenkor nincs trágár, obszcén kifejezés, csak meztelen igazság! Szó szerint! – Egyetértettem vele, de eddig nem tűnt fel, hogy feszélyezték volna az ilyen szavak.

– A másik, amit mondtál, a fürdőkádas fantázia, az is nagyon izgatónak hangzik, gyere, mutasd meg, hogyan csinálod – és átvezetett a fürdőszobába. Érzékien kezdtem lefürdetni, először a spermám nyomait mostam le a csodás melleiről, majd a popsiját, kicsit hátulról belenyúlva a puncijába is, aztán megfordítottam, és a nagyajkakat óvatosan kibontottam, nem mintha olyan hatalmas gyakorlatom lett volna benne.

Aztán folytattam a kisajkakkal és a csiklójával, ahová cuppanós puszival jelentkeztem be, felsikított, majd a nyelvemmel körkörösen kezdtem körözni körülötte, néha beszívtam a csiklóját, időnként tövig belenyaltam a puncijába, végig kis sikításokkal, hörgésekkel kísérte, aztán hirtelen a hajamba kapaszkodva, a két combja közé szorította a fejemet, és kiabálni kezdett, majd egy hosszú elnyúló sikítással élvezett el, a lábai remegtek, és még hosszan zilált. Nem tagadom, büszke voltam magamra.

– Ilyenkor nyáron csak óránként jár a busz a város felé, gyere siessünk nehogy lekéssük! – rántott vissza a valóságba gyorsan megtörülköztünk, felhúztuk utcai ruháinkat siettünk a buszmegálló felé. Végig két kezével fogta az egyik kezemet, 200-as volt a pulzusom, mikor nagy nehezen meg mertem kérdezni:

– Akkor most mi együtt vagyunk…? – kérdeztem remegő hangon, válasz helyett átölelte anyakamat, és perceken keresztül csókolt, olyan szenvedélyesen, hogy csak utána tudtam feltenni a másik lényeges kérdésemet:

– Akkor most hová menjünk…? -kérdeztem bizonytalanul.
– Hozzám! – Jött a határozott válasz. – Szüleim vettek nekem már régebben egy kis lakást a belvárosban. Odamegyünk! – Megszólalni sem tudtam, de még tudta fokozni, – Ott is aludhatsz nálam!

Jött a busz, a lemenő nap fényében felszálltunk, az ölembe ült, én a derekát öleltem ő a nyakamat, úgy néztünk ki mint valami fülig szerelmes pár, mert hogy egyébként azok is voltunk.

Egyszer csak felkiáltott, kezét a szája elé rakva:
– Jaj! Elfelejtettük! – Megijedtem, hogy valamit nem csuktuk be a kertészetben és megint büntit fog kapni érte, – Mit? – kérdeztem aggódva, – A franciázást nem mutattad meg, hogy hogyan szoktad!

– Azt sehogyan. – Vallottam be mosolyogva, – te lehetsz az első akinek bemutathatom és megtanulhatom rajtad! – Még szerencse hogy az ölemben ült, és még sok megálló volt hátra, mert felállni biztos nem tudtam volna…

Életem legcsodálatosabb napja volt.

( vége )