Elcsábítottam a barátom nőjét
Cseng a mobilom. De vajon hol a fenében lehet? Hát persze, még most is a zsebemben van, csak épp rajta fekszem. Feltápászkodok a kanapéról, benyúlok a hátsó zsebembe ránézek a kijelzőre és egy ismeretlen számot látok. Mindjárt kiderül hogy ki az, mert fogadom a hívást.
– Halló. – szólok bele a kellő hangsúllyal, hogy a hívó érzékelje, hogy nem szeretem ha ismertlen számról hívnak.
– Szia, Kriszti vagyok.
Pörgetem az agyam, hogy vajon kit ismerek ilyen néven, de nem ugrik be egyetlen arc sem, amit párosítani tudnék a névhez.
– Milyen Kriszti?
– Tudod, a Péter barátnője vagyok. Ahogy kimondja, már be is ugrik, hogy ki az.
– Á, már tudom, szia. Miért hívtál, csak nincs valami baj?
A kérdés jogosnak tűnik, hisz ő még soha nem hívott fel, ha közös ügyből kifolyólag keresnek meg, akkor is mindig Péter hív, de Kriszti még soha nem hívott.
– Nem, nincs baj. Azért hívlak, mert a szülinapom lesz, és Péter azt mondta, hogy bárkit meghívhatok, és én rád gondoltam, Ugye eljössz?
– Ööö… Persze, miért ne mennék. De hogy hogy te hívsz, és nem Péter?
– Mondtam. Az én szülinapom, azt hívok, akit csak akarok.
– Értem. Mikor, hogy lesz a buli?
– Most szombaton, és nálunk. Hányra tudsz eljönni?
– Amikor… Hogy hogy hányra? Mikor kezditek?
– Hát… szerintem este valamikor. Mondjuk hat óra jó neked?
– Persze. Akkor hatra ott leszek.
– Jaj de jó, nagyon várlak. Szia.
Nagyon várlak? Ez megint fura kijelentés. Nem várunk, hanem várlak. Mindig fura volt nekem ez a lány, ám ezzel együtt jószívű, kedves, és tényleg barát. Na mindegy, szombat este ki fog derülni, hogy mi a turpisság a dologban.
***
Itt állok a ház előtt, és megnyomom a kapucsengőt. Semmi válasz. Megnyomom újra, de majd csak néhány perc elteltével szól bele egy hang, Péter hangja.
– Ki az?
– Gábor vagyok.
– Gyere be. mondja nekem, majd megszólal a berregő hang, ami a kapu nyitását jelzi. Megnyomom a kaput, ami kitárul előttem, majd a lépcső felé veszem az irányt, és felmegyek a harmadikra. Az ajtó előtt megállok, és megnyomom a csengőt. Az ajtó kinyílik, és Péter áll előttem, csodálkozó tekintettel. a csodálkozás talán annak a virágnak szól, ami a kezemben van.
– Hát te? Gyere csak be.
Bemegyek, és azt kell látnom, hogy nincs semmiféle buli. Egy tök hétköznapi szombat közepébe csöppenek. A nappaliban a tévé szól, kaja maradékok az asztalon, de zen kívül semmi. Miután hellyel kínálnak, leülök egy szabad helyre, ahol épp nincs egy levetett bugyi, vagy egy eldobált melltartó. Ahogy ülök, kezemben a virággal, mindketten velem szemben ülnek, és csodálkozva néznek rám.
– Melyikünké a virág? – kérdezi Péter.
– Ja igen. mondom meglepetten, – majd felállok, odalépek Kriszti elé, és a kezébe nyomom. – Boldog szülinapot. – mondom neki.
– De hát… a… szülinapom a jövő héten lesz.
Most rajtam a sor hogy zavarba jöjjek. én értettem félre, vagy Kriszti mondta a rossz időpontot? Mivel Kriszti egy kicsit fura volt a telefonban, és ha valami trükk van a dologban, akkor jobb ha semleges maradok, és őt sem hozom kellemetlen helyzetbe, ezért megpróbálom magam kidumálni a kellemetlen helyzetből.
– Igen, tudom, de sajnos a jövő hét végén nem tudok eljönni, ezért úgy gondoltam, hogy most köszöntelek fel.
– Ja de aranyos vagy. – mondja Kriszti, majd feláll, átveszi a virágot, megszagolja, és még két puszit is kapok.
Nem kezdett magyarázkodni, nem adta semmi jelét annak, hogy a meghívás volt téves. Ezzel a gyanúm beigazolódott, csak még azt nem tudom, hogy mi a célja. Kriszti a virágot vázába teszi, majd ismét felém fordul, hogy megkérdezze mit innék?
– Mindegy, amit ti is isztok. Péter felpattan, és a szekrényhez viharzik, majd elővesz egy üveg jóféle italt.
– Ezt igyuk meg, – mondja, majd máris hozzálát, hogy kibontsa az üveget. – Kriszti hozzál poharakat.
Kriszti hozza a poharakat, majd leteszi az asztalra, Péter meg közben az üveget boltja ki, majd tölt mindenkinek, de nem keveset. Amikor már mindannyian kézben fogjuk a poharat, én veszem át a szót.
– Boldog szülinapot Krisztina.
– Boldog szülinapot. – mondja Péter is.
– Boldog szülinapot nekem. – teszi hozzá Krisztina.
Ezután koccintunk, majd iszunk a fenséges nedűből, amit ritkán lehet látni, Mert egy Whisky fekete címkével, nem mindennapos dolog. De fincsi.
Miután felköszöntötük őt, mindannyian leülünk a kanapéra, és beszélgetésbe kezdünk. Ebből kiderül az is, hogy Péternek ma egy üzleti megbeszélésre kellett volna mennie, de az utolsó pillanatban lemondták, és majd csak hétfőn lesz megtartva ez a tárgyalás, amitől jelentős előnyöket remél. Erről csak annyit tudtam meg, hogy a spanyol tengerparton venne egy büfé hálózatot, ahol magyaros ételeket fog árusítani, mert ott állítólag nagy sikere van az ilyesminek.
Nálam kezd összeállni a kép, miszerint Krisztina tudta, hogy ma Péter nem lesz itthon, ezért mára ütemezte a szülinapi buliját. Azt tudtam róla hogy tetszem neki, de azt is tudtam, hogy sem ő, sem Péter nem nyitott az ilyen dolgokra. De akkor most mi a változás. Bevallom Krisztina nekem is tetszik, bár az értelmi képességei hagynak maguk után kivetni valót, ám minden más szempontból kellemes lehetőség rejlik benne. Mármint hogy együtt kavarjunk. Én nem kezdeményeztem nála Péter miatt, és ő sem nyitott felém soha. Most viszont valami más van.
Ahogy a tévé előtt ülve dumálunk mindenféle érdekes dologról, a Whisky is gyorsan fogy, ami Krisztinán látszik meg leginkább, de Péter is kezd laposakat pislogni. Itt az ideje, hogy lelépjek.
– Ha nem bánjátok, és most hazamegyek. – mondom nekik.
– Ugyan már. Kocsival jöttél?
– Igen.
– Na akkor nem mész sehova, van itt elég hely neked is.
Ebben maradtunk. A további beszélgetés kicsit más irányba fordult, amit amire számítottam. Egyre nagyobb szünetek szakítják meg a beszélgetés fonalát, de ami a leginkább felzaklat, az Krisztina.
Egyre inkább csúszik le ültő helyéből szinte már fekszik, ám ezt jobbára úgy, hogy rajtam nyugtatja a kezeit, és a fejét is. szinte az ölembe fekszik. Péter már jól van, a feje oldalra billent, és már talán alszik is. Nézünk egy filmet, ami számomra nem érdekes, azt sem tudom miről szól, csak a képeket nézem, miközben azt figyelem, hogy Krisztina egyre inkább helyezkedik mellettem.
A következő pillanatban megfogja a farkam, mintha csak véletlenül tenné rá a kezét, ám a masszírozó mozgás mindent elárul. A farkam már eleve félárbócon volt eddig is, ám most már elérte a teljes méretét. Krisztina felemeli a kezét, és az arcom előtt matat vele, amig rá nem talál a számra, majd az ujjaival kissé megnyitja, és beledugja a két ujját. Ettől megdermedek, és az izgatottság hullámai futnák át rajtam. Krisztina ujjain vastagon nyúlik a puncija nedve, ami édes, finom, és egyben izgató is. Ránézek, ám ő csak kacsint rám, majd az ujjait visszadugja a puncijába, kicsit matat benne, majd ismét a számba dugja. Élvezettel nyalogatom róla a finomságot.
Én benne lennék a játékban, ám az némiképp rontja az összeképet, hogy Péter itt hever mellettünk. Felállok, majd elindulok a konyha felé. Nem tudom miért, csak menekülni akarok ebből a helyzetből. Mire odaérek Krisztina is mögöttem van, és átölel.
– Ne haragudj, azt hittem ma már nem lesz itthon, és csak ketten leszünk.
– De mégis mire számítottál velem kapcsolatban?
– Nem tudom. csak azt, hogy már egy ideje csak rád gondolok. Amikor Péterrel szexelünk, minden alkalommal téged képzellek el, ahogy belém nyomod a farkad, és ahogy együtt jutunk fel a csúcsra. Amikor maszturbálok, akkor is csak te jársz az eszemben.
– De hát. hogy gondolod, hogy Péter…
– Csitt. Nem akarok róla beszélni, elegem van belőle, hogy csak használ, csak akkor hajlandó megdugni, ha feláll neki. Nem tekint már nőnek, és nem is… Hagyjuk, ez a kapcsolat már a végét járja, csak ő annyira kényelmes, hogy nem akarja belátni, amig megkapja amit akar.
– Ezzel most megleptél engem, és bevallom váratlanul ért a dolog, mert én mindig azt hitem, hogy ti jól megvagytok egymással.
– Persze, ez a látszat, de valójában már tök lapos a kapcsolatunk, nincs már benne tűz. Várj, csinálok egy kávét.
Krisztina hozzálát hogy megfőzze, miközben még mondja, amit szerinte tudnom kell. Ebből sok olyan dolog kiderül számomra, amit eddig csak gyanítottam, ám most már világossá vált.
– Te is szoktál rám gondolni? De őszintén.
– Igen, szoktam.
– Még olyankor is?
– Néha megesik.
– És amikor maszturbálsz?
– Igen.
– Tetszem neked?
– Igen, szerintem egy remek nő vagy, és nem csak azért mert kurva jó a tested, hanem mint barát is kedvellek.
– Ezt nem is mondtad még.
– Eddig nem volt rá okom, hogy udvaroljak neked.
– Szóval ott, vagyis itt akarom hagyni Pétert, mert már nem bírom elviselni.
– Megértelek, ő nem egy egyszerű eset.
Krisztina odabújik hozzám, átölel, és szinte suttogva mondja nekem.
– Te olyan pasi vagy, akire mindig vágytam. Amikor először megláttalak, már tudtam ezt, de akkor még volt csajod is. Most viszont… kérdés, hogy akarod-e. Akarsz engem?
– Ha sima az ügy, akkor igen, de Péterrel nem akarok összetűzésbe kerülni miattad, tudod, ez pasik között elég meredek téma.
– Igen tudom. Én elintézem, hogy rendben legyen.
Krisztina felnéz rám, majd a szája egyre közelebb ér az enyémhez, aztán megtörténik. Elcsattan az első csók köztünk, ami hosszan tart, hosszabban, mint gondoltam volna. Időközben elkészült a kávé is, igy a bögrével a kezünkben visszamegyünk, és ismét leülnénk a kanapéra, ahol időközben Péter már szinte fekszik, ezért inkább visszamegyünk a konyhába, és ott folytatjuk a beszélgetést.
– Tudod, mikor fantáziáltam rólad először?
– Nem. Honnan tudnám.
– Amikor hármasban elmentünk nudizni, amikor kijöttünk a vízből, és te néztél engem, miközben a farkad egyre keményebbé vált. Emlékszel?
– Persze. Mert kurva jó csaj vagy, és felizgatott a látványod.
– Na akkor este, amikor hazaértünk, magamhoz nyúltam, és arról fantáziáltam hogy belém nyomod a faszod, és alaposan megbaszol. Ezek után még sokszor gondolta erre.
– Felizgatsz.
– Mivel? Hogy ezt elmondom?
– Igen, mert aznap én is rád gondoltam, amikor este kivertem.
– De jó lenne együtt maszturbálni.
Ahogy ezt kimondja, felemeli a pólójának a szélét, és oda nyúl magához. Nincs rajta bugyi sem. Lassan simogatni kezdi magát, amitől nekem melegem lesz, és persze a farkam megint keményedni kezd, már alig fér el a nadrágban.
– Érints meg. – mondja nekem elcsukló hangon.
Oda nyúlok a puncijához, a kezem rácsusszan a dombjára, majd az ujjam is belesiklik a résbe. Valóban tűzforró és nedves.
– Szeretnéd kinyalni? – kérdezi ő.
– Imádnám nyalni a lucskos pinádat. – válaszolok neki, miközben a nedves ujjaimat lenyalogatom, majd ismét belemélyesztem a kéjtől nedves résbe.
– Én meg kiszopnám a faszodat. Akarod?
Mielőtt még egy szót szólhatnék, ő letérdel előttem, és hozzálát, hogy kiszabadítsa a nadrágomból a farkam. Amikor az már kívül van, Krisztina rábukik, és vad szopásba kezd. Eközben én sűrűn pislogok a nappali felé, nem lenne jó, ha Péter rajtakapna minket. Krisztina annyira ügyes, hogy néhány pillanat alatt elélvezek tőle. Persze ő egy cseppet sem hagy kárba veszni, csak szívja és szopja a farkam, majd amikor már kiürült, alaposan lenyalogatja, majd feláll előttem, és megint megcsókol.
– Tudod mióta vágytam erre? – kérdezi tőlem.
– Nem tudom, csak sejtem.
– Hogy pontos legyek, nem pont erre vágytam, hogy a konyhában titkon szophassalak, de most ez van és én így is élveztem, remélem neked is jó volt.
– Biztosíthatlak, hogy jó volt. Érezhetted.
– Igen, ennyi gecit még nem szoptam ki faszból.
– Te mindig ilyen szókimondó vagy?
– Nem, dehogy. Vagy… nem tudom, most valahogy felizgat még ez is. Jól leszoptalak ugye?
– Jól bizony. – mondom neki vigyorogva. – Most pedig én akarom kinyalni a pinádat.
– Rendben, nyald ki. – Mondja ő szinte nevetve, majd felül az asztal szélére, én meg elé térdelek, és nyalni kezdem az illatosan lucskos pináját.
Egy kicsit megfeledkeztünk a helyzetről, Péterről, és önfeledten élvezzük egymást. Isteni a puncija, imádnám nyalni őt éjjel-nappal. A figyelmünk lankad, ám az izgalom a tetőfokára hág, amikor belép a konyhába Péter. Pont abban a pillanatban, amikor Krisztina elélvez. Rázza őt az orgazmus, miközben lemerevedik, és Péterre néz. Én felállok, a kézfejemmel megtörlöm a számat, és én is csak meredten nézek rá.
Péter a csodálkozástól szintén ledermed, majd néhány pillanat múlva megint mozgásba lendül, majd oda lép a hűtőhöz, kinyitja, és egy doboz narancslével a kezében felénk fordul.
– Folytassátok csak, én megyek aludni.
Azzal hátat fordít nekünk, és otthagy minket. Én ránézek Krisztinára, aki még mindig remeg a gyönyörtől, ő meg vissza rám. Én csodálkozok ám ő még ennél is jobban.
– Baszki. – mondja nekem tömören megfogalmazva ezt az élményt.
– Baszki. – mondom én is. Ez most mi volt?
– Nem tudom.
– Figyelj. Azt hiszem nekem most le kéne lépnem.
– Igen, az lenne a legjobb.
– Nem lesz, baj? Nem fog bántani, vagy ilyesmi?
– Ő? Nem, az ilyet másokkal szokta elintézni, ő nem fog hozzám nyúlni.
– Biztos?
– Persze, menj csak nyugodtan.
– Jól van, holnap hívlak és beszélünk.
Miután hazaérek, jár bennem az ideg, hogy lehettem ekkor marha, hogy hagyjam magam ebbe belerángatni. Ideges vagyok, főleg Krisztina miatt, ám Péter részéről sem vagyok nyugodt, hisz már sok éve barátok vagyunk, ami most már alighanem a múlté. Nem bírok aludni sem, csak a fotelban ücsörgök, és agyalok ezen az egészen.
***
Egyszer csak arra eszmélek, hogy már világos van. Az első gondolatom, hogy felhívom Pétert, és megpróbálom kimagyarázni a dolgot. A kezemben a mobilom, kikeresem a számát, amikor megszólal a telefon. Péter hív. Bassza meg. Fogadom a hívását.
– Szia. – mondom bele a készülékbe. Péter a másik oldalon beszél hozzám, bár nem igazán tudok figyelni rá, mert kibaszott ideges vagyok megint. Amikor megértem a mondandója lényegét, akkor már másképp figyelek rá. Közben csengetnek. Ki a fene lehet az vasárnap korán reggel. Odamegyek a bejárathoz, és kinyitom az ajtót. Krisztina áll velem szemben, majd elengedi a két nagy táskát, ami a kezében van, és a nyakamba ugrik, ölel és csókol. Időközben Péter is kiszáll a vonalból, így minden figyelmem Kriszti felé fordítom.
– Mi történt? – kérdezem tőle.
– Korán reggel felkelt, és közölte velem, hogy pakoljak, és távozzak a lakásból. Így hát itt vagyok. Ha neked nem kellek, akkor megyek tovább a szüleimhez.
– Ugyan már, persze hogy maradhatsz. Itt maradsz. Velem.
– Jól van. Kivel beszéltél ilyen korán?
– Péterrel.
Krisztina megáll a mozgásban, szinte lemerevedik, és kérdőn néz rám.
– Miről beszéltetek.
– Csupa jó dologról. – mondom neki, egy mosoly kíséretében.
– Beszélj.
– Amikor felhívott, nem volt ideges, sőt. Elmondta nekem, hogy hálás nekem azért amit tettem.
– No de miért?
– Mondom tovább. Elmondta, hogy már régóta meg akar tőled szabadulni, de nem volt szíve hozzá, hogy kitegyen, amig…
– Amig?
– Becsajozott.
– Micsoda? A kis geci, tudtam hogy valami sunyiság van benne, de erre nem gondoltam. Azt elmondta hogy ki az?
– Nem, csak annyit hogy egy régi ismerőse az.
– Fogadok hogy Kati néniről van szó.
– Kati? Néni?
– Igen, ő egy idősebb nő, de úgy csinál, mintha még csak húsz éves lenne. Sokat „dolgoztak” együtt, és több időt töltött vele, mint ami normális lenne.
– Szóval, szabad vagy. Nem kell magyarázkodni, nem kell megalázkodni.
Krisztina válasz helyett megint csak átölel, és csókot nyom a számra, aminek nem akar vége szakadni. Aztán mégis.
. Hol az ágyad? -. kérdezi tőlem, miközben elkezd levetkőzni, majd húz maga után, miután megadom az irányt az ágyam felé. Mire beérünk a szobába, már nincs rajta semmi, ám én még most is abban a ruhában vagyok, ami tegnap volt rajtam, úgyhogy ezzel még meg kell küzdenie.
Mire az ágyhoz érünk ő csak magára ránt, és ott folytatjuk, ahol az éjjel abba maradt.
A vákuum áldásos hatása – Péniszpumpák, puncipumpák
Megkefélt a postásunk – 2. rész
Egy iszonyatosan jót keféltünk a szoba szőnyegén, s csak miután már ő is teleélvezte a szétbaszott felesége pináját, csak azután mehettem zuhanyozni, hogy kimossam a tele élvezett gecis puncimat.
