A legjobb barátom muterja
A legjobb barátom muterja
A legjobb barátomnál kertkaput átugrom, majd elfutok a verandáig, ott fel a lépcsőn, majd az ajtó előtt lefékezve, lendületből megnyomom a csengőt. Némi motoszkálás után kitárul az ajtó. Ott áll előttem Tamás anyja – aki mellesleg egy bombázó – és csak egy selyem köntös van rajta, a fején meg egy törölközőből font turbán.
– Szia Anna, Tamás itthon van?
– Nincs. Gyere be! – mondja olyan bájjal, hogy attól a nadrágom is feldagad.
Anna visszafordul, majd megy előttem, én meg csak bámulom a seggét, ami piszkosul jó formában van. Belép a fürdőbe, én meg csak megállok az ajtóban.
– Nem mondta, hogy mikor jön haza?
– Nem. Azt mondta csak, hogy átmegy… mondott valami nevet, de már nem emlékszem rá.
Remek. Gondoltam magamban, így esélyem sincs, hogy megtaláljam. Pedig, ha tudná, hogy mit szereztem.
– Ha gondolod, várd meg – mondja Anna, majd letekeri a fejéről a vizes törcsit, amitől a haja szétterül a vállain meg a hátán.
Aztán kézbe veszi a hajszárítót, és hozzálát, hogy befejezze a hajápolást, én meg csak bámulom tovább, nem bírom a szemem elszakítani róla. Ahogy a kezeit a magasban tartja, a köntöse egyre jobban szétnyílik, amitől a mellei szinte pucéran ringanak a szemeim előtt.
– Inkább visszajövök később, nem akarok zavarni.
Persze valójában arra gondoltam, hogy addig kicsapom a farkam, mert már most úgy áll, hogy alig fér el a nadrágomban. Sajnos, vagy szerencsére Annának más terve van.
– Kávézol velem amíg Tomit várod?
– Persze. Szívesen.
– Akkor legyél olyan jó, és csináld meg, tudod, ahogy szeretem. Mindjárt készen vagyok.
– Jó, persze. – mondom előzékenyen, és már indulok is a konyhába, hogy elkészítsem a kávét.
És tényleg. Mire a kávé elkészül, ő is kijön a fürdőből, majd ő maga önti bögrébe, tesz bele cukrot meg tejet, majd leül a konyhában az asztal mellé a magas bárszékre. A köntöse most még inkább szét van nyílva, ami tökéletesen láthatóvá teszi a kerek melleit, de ami még inkább vadító, az a lábai között kikandikáló piciny szőrcsík, ami a punciját ékesíti.
– Miért keresed Tomit? Megint valami játék, mi?
– Igen, de még milyen játék. Itt nem is lehet kapni, csak a tengerentúlon, és…
Ekkor megakad a szavam, hiszen Anna nem is rám figyel, hanem a nadrágomat bámulja, miközben a szájában megállt a kávéskanál, amit épp lenyalni készült. Zavaromban az ablak felé fordulok, majd folytatom a játék bemutatását, ám teljesen belezavarodok, azt sem tudom, mit beszélek.
Hirtelen ötlettől vezérelve lehuppanok a kanapéra, ami pont Annával szemben van, de itt legalább az egyik lábam keresztbe teszem a másikon, így takarva a farkamat.
Anna sejtelmesen mosolyog rám, miközben azt ecseteli, hogy Tomi mennyit beszélt már neki erről a játékról, és hogy mennyire szeretne vele játszani, de sajnos nem lehet beszerezni. Amíg beszél, talán csak véletlenül – de az sem kizárt, hogy szándékosan -, úgy helyezkedik, hogy a köntöse egyre jobban kinyílik, így már nem is takarja őt. Amíg bámulom, addig egy elterelő kérdést tesz fel, így hirtelen azt sem tudom, mit válaszoljak rá.
– Rágyújtunk?
– Á, nem lehet, anyu kitekeri a nyakam, ha megtudja.
– És ha nem tudja meg? Én nem fogok árulkodni.
– Akkor talán, esetleg…
– Ez a beszéd. Akkor légy olyan jó, és hozd be a cigimet, az előszobából. Ott van a kisasztalon.
Tudtam, hogy nem kerülhetem el a lebukást. Ha most kimegyek, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy ráizgultam. Úgy áll a faszom, hogy bele sem fér a nadrágomba, oldalra kellett tologatnom, mert úgy viszonylag elfogadható. Ezzel csak az a baj, hogy a zsebemnél kilóg a vége, ami megint csak tök gáz. Így gondolkodom, amikor rájövök a valóságra.
Anna biztosan direkt ilyen kihívó, hogy lássa mennyire van rám hatással, ezért, ha elrejtem a farkam, talán még csalódott is lesz. Hát nem.
Felállok, és kimegyek a cigiért.
– Máris hozom – mondom neki.
Amikor már nem lát, a nadrágomba nyúlok, és még rá is rántok a farkamra néhányat, hogy még keményebb legyen, aztán úgy teszem vissza, hogy jól látható legyen az erekcióm. Megfogom a cigijét meg az öngyújtót, és már megyek is vissza hozzá. Megállok előtte, majd a cigit úgy adom a kezébe, hogy közben a farkam vége nekinyomódik a térdének.
Anna úgy tesz, mintha ezt észre sem venné, csak egy futó pillantást vet rá, majd a cigit veszi a kezébe, és rágyújt, majd a dobozt lazán az asztalra dobja.
– Vegyél belőle!
Kihúzok egy szálat a dobozból, a számba veszem, miközben a szemem egyfolytában a punciján legeltetem. A kezem már remeg, így alig tudom meggyújtani, mire ő kiveszi kezemből és tüzet ad.
– Minek cigizik az olyan, aki még meggyújtani sem tudja. Amúgy köszi, hogy behoztad, mert ma úgy fáj a lábam, nem is tudom, mi tenne jót neki.
– Szeretnéd, hogy megmasszírozzam?
– Megtennéd?
– Hát persze.
– Végre valami jó is történik ma velem. Annyira kedves vagy.
Anna lecsusszan a bárszékről, majd a kanapéhoz sétál, hogy ott kényelembe helyezze magát. Én követem őt, ám mire odaérek, majdnem az egészet elfoglalja, hiszen az egyik végében a karfára dőlve szinte fekszik, a lábait meg végignyújtja a maradék helyen.
– Ülj a lábamhoz! – mondja mosolyogva, miközben felhúzza mindkettőt, hogy helyet adjon, ám ezzel még inkább láthatóvá válik a puncija, úgy nyílik szét, mint egy virág.
Elfoglalom a felkínált helyet, mire ő a lábait az ölembe rakja. De mit is beszélek, úgy pontosabb a megfogalmazás, hogy a lábait a farkamra helyezi.
– Hogy szeretnéd, hogy csináljam?
– Csak óvatosan, mert nagyon fáj.
– Jó, akkor majd óvatos leszek.
A kezembe veszem a lábfejét, majd végigsimítok rajta. Anna már a negyvenes éveiben jár, de a lába olyan, mintha az nem is öregedne. Puha sima és izgató. Igen, felizgat, ahogy simogatom. Anna is élvezi a dolgot, hiszen hátravetett fejjel, és csukott szemmel élvezi a simogatásomat.
– Csinálhatod kicsit erőteljesebben is.
– Jó, jó, igyekszem.
Ugyanúgy simogatom tovább, megfeledkezve arról, hogy masszírozni kellene, amikor Anna felnéz rám.
– Kellene egy kis olaj rá. Van babaolajom.
– Igen, az jó lenne.
– Ha odalépsz ahhoz a szekrényhez, kinyitod, és meglátod, ott van mindjárt szem előtt.
Úgy teszek, ahogy mondja, felállok, és odalépek a szekrényhez, majd az olajjal a kezemben visszaülök a lábaihoz. Kinyitom a flaskát, majd nyomok a kezembe egy kis olajat, majd így masszírozom tovább a lábait.
Anna most még inkább élvezi a kezemet, mert most nagyokat sóhajtozik, amitől a köntöse teljesen szétnyílik, így a szememet foglyul ejti a látvány. Micsoda mellei vannak, azokat is szívesen megsimogatnám.
Amíg én a lábaival vagyok elfoglalva, Anna kezei elindulnak. Az egyik a mellére simul, majd a bimbóját csipegetve addig simogatja, amíg azok megkeményednek, amitől úgy merednek előre, mintha egy mogyoró lenne. Eközben a másik keze a lábai közt matat, lassan belecsúszik a punci résébe, így a lábai kissé megnyílva kitárulkoznak felém.
Le sem bírom venni róla a szemem, hiszen a látvány magával ragad, amitől viszont a farkam úgy mered bele a nadrágom anyagába, hogy az már szinte fáj.
Kigombolom a nadrágomat, kioldom az övemet is, hogy meglazítsam a kalodát, ám ettől, mintha csak szabadulni akarna, a farkam magától megtalálja a kijáratot, ahol ki is bújik azonnal. Micsoda megkönnyebbülés.
Tovább simogatom Anna lábait, miközben csak nézem, ahogy a kezével saját magát kényezteti, amikor kissé megmozdítja a lábát, amit a farkamhoz nyom. A farkam ettől gyors lüktetésbe kezd, attól tartok, hogy mindjárt elsül, de nem ez történik.
Anna mozgatja a lábfejét, kicsit előre, aztán kissé vissza, ami pont olyan, mintha a farkamat simogatná. Már nem csak a farkam lüktet, hanem a szívem is dörömböl, majd kiugrik a helyéről az izgalomtól.
– Tegyél rá egy kis olajat! – mondja Anna, miközben felemeli a fejét, és rám néz. – Úgy jobb lesz.
Ismét kézbe veszem a flakont, majd öntök a markomba, aztán megint jó alaposan beolajozom a lábfejét.
– Ne a lábamra. A farkadra önts.
Ettől még magasabb szintre emelkedik az izgalmam, így a masszírozáshoz most a farkamat használom. Végighúzom a talpán, majd a lábfején, aztán a lábujjai közé nyomom, amit ő most fel-le mozgat. Úristen, mindjárt elélvezek!
Amikor ránézek, az eddigieknél nagyobbat dobban a szívem, mert Anna most már mélyen magába nyomja az ujjait, amivel szinte megbassza magát, a másik keze még mindig a melleit kényezteti, de már nem csak a bimbóit, hanem marokra fogja, úgy dögönyözi. A légzése arról árulkodik, hogy már közel lehet a csúcshoz. De még milyen közel.
Most az egyik kezem a lábfejét markolja, a másikkal meg a talpához szorítom a farkam, miközben úgy húzgálom, ahogy máskor is, csakhogy most a lábával a kezemben rejszolok.
Anna megint felnéz, és a szeme úgy csillog, mint az éjszakai égen a csillagok. Ahogy néz engem, egyszer csak felnyög, majd megremeg, aztán hosszan, nyújtottan kiélvezi az orgazmusa minden pillanatát.
Ezzel egyidőben én is elélvezek. A farkam úgy ontja magából a gecit, hogy vastag sugárban folyik belőlem, végig Anna talpán, a kezemen, aztán a lábujjai között is. Amikor már nincs bennem több, a sok anyagot elkenem a lábfején, a talpán, és még a lábujjai közé is bemasszírozom.
Némi lihegés után megkérdezem tőle.
– Fáj még a lábad?
– Dehogy fáj. – mondja mosolyogva, ami inkább vigyornak tűnik. – Nagyon ügyes vagy.
– Á, dehogy, csak…
– Mondd csak! Megmasszíroznál máskor is? Időnként a derekam is fáj, na meg a vállaim.
– Persze, szívesen.
– Ennek örülök – mondja Anna, majd feláll, és belebújik a papucsába. – Mit gondolsz? Igyunk még egy kávét? Persze csak ha meg akarod várni a fiamat.
– Megvárnám, ha lehet – válaszolok a kérdésére, miközben igyekszem a farkam visszatuszkolni a nadrágba, az ugyanis még most is meredezik.
Anna elindul a konyha felé, miközben még visszanéz rám.
– Mi az? Talán nem fér be?
– Hát…
– Semmi baj, adj neki egy kis időt.
Így is teszek. Amíg ő a konyhában tesz-vesz, én csak nézem őt. Így, ebből a szögből jól megbámulhatom a fenekét is, na meg persze a melleit és a punciját is, hiszen a köntösét most sem kötötte meg.
– Kész a kávé – mondja vidáman, mire én felállok, és odalépek hozzá az asztalhoz. – Ülj ide te is.
– Á, az nem jó, akkor megint szűk lesz a hely idebent.
– Miért? – kérdezi csodálkozva.
– Mert még mindig… áll.
– Na gyere ide.
Az utasítást megerősíti azzal is, hogy megfogja a nadrágom derekát, és magához húz. Aztán kioldja az övemet, majd kiveszi a nadrágból a farkam, aztán megmarkolja.
– Mondd csak! Volna kedved… izé – nem fejezi be a megkezdett mondatot.
Ehelyett még közelebb húz magához, miközben a lábait széttárja, és ettől a farkam egyenesen a puncijához nyomódik, majd bele is csusszan.
– Na igen. Pont erre gondoltam.
Anna izgalma rám is átragad, így lendületesen benyomom neki tövig, aztán vissza, hogy újra beledöfjem. Elkap a gépszíj, és csak tolom neki, amíg ő belém kapaszkodva valósággal magába ránt. Ez az aktus sem tart sokáig, mert Anna megint hamar elélvez, bár most én sem maradok le tőle, így szinte egyszerre jutunk a csúcsra.
Most nincs idő a levezetésre, mert az ajtó csapódása hamar megszakítja az élvezetet.
– Szia anya, megjöttem!
Ez Tamás. Kirántom Annából a farkam, majd egy gyors mozdulattal a nadrágba rejtem, eközben Anna is megköti a köntösét, és így már elfogadható a jelenlétem is.
Amikor Annára nézek, szinte ijedt arckifejezést látok rajta.
– Mi van? – kérdezem megszeppenten.
Ő nem válaszol, csak benyúl a lábai közé, majd egy pillanatig matat, aztán amikor elveszi onnan, csak bámul a tenyerébe, ahogy én is.
Arra nem gondoltunk, hogy ami bement, az ki is fog jönni. A tenyerében egy nagy adag fehér massza van, ami nagy részben az enyém, bár biztosan van benne az övéből is.
– Á, te is itt vagy? Kávéztok? Én is kérek.
Szerencsére Tomi, a szokásával ellentétben, most nem pacsival üdvözöl, hanem önt magának is egy kávét. Ezt a pillanatot Anna is kihasználja, és a markában tartott cuccot a kávésbögréjébe csorgatja, majd a kanalával még a maradékot is belekotorja, végül a tenyerét a köntösébe törli.
Tomi is odajön hozzánk, majd a kávéját kavargatva megkérdezi tőlem.
– Na mizu?
– Megvan – mondom röviden, bár ebben a pillanatban épp Annára gondolok, akiről már sokat fantáziáltam rejszolás közben, ám most már tényleg megvan.
– A játék?
– Az hát.
– Mutasd.
– Otthon van.
– Akkor menjünk, marha kíváncsi vagyok rá.
Tomi lecsapja az asztalra a kávéját, majd megmarkolja a karomat, és szinte húz maga után. Kifelé menet még egy pillanatra visszanézek, de csak annyit látok, hogy Anna azzal a kezével int felém, miközben vidáman mosolyog. Mielőtt Tomi kirángat az ajtón, még én is visszaintek felé.