Meglocsolom a szomszéd kertjét
A kerti témák, mint ez a történet is, jellemzően nyáron történnek meg, én ezért is szeretem a nyarat. Ez a nap is úgy kezdődött mint máskor, ám a vége egy kicsit más irányba terelődött.
Reggel már elég meleg volt, majdnem harminc fok, ezért nem is vettem magamra semmit, mint ahogy máskor sem, ha meleg van. Délelőtt volt egy kis munkám, amivel hamar végeztem, majd kimentem a kertbe, hogy kicsit feltöltődjek a napfényben. Kicsit napoztam, aztán eszembe jutott, hogy ebben a melegben, a növények is szomjaznak. Persze nem sok növényem van a kertben, a legtöbb csak fű, meg van néhány olyan virág, ami önkéntesen döntött úgy hogy a kertemben telepedik le.
Letekerem a locsolótömlőt, majd megnyitom a vizet. A napsütéstől a csőben a víz forró, ezért azt csak a betonra engedem, annak nem árt, majd amikor már kellemesen langyos, akkor magamat locsolom le, amig ki nem hűl annyira, hogy az már hideg.
A locsolást a kert elején kezdem, mert így szoktam meg, majd lassan haladok a kert vége felé, amit csak azért locsolok, hogy lehűljön. Amikor a végére érek, elindulok visszafelé, és alaposan megöntözőm a fákat is, mert abból is van néhány. A ház felé haladva, úgy hallom, mintha engem szólítana valaki. Mivel ilyenkor nincsenek itthon a szomszédok, nem is foglalkozok vele, talán nem is nekem szól a hang. Már a ház végében vagyok, és a szomszéd kerítése melletti virágokat locsolom, amikor ismét meghallom a hangot, de most már sokkal határozottabban, és közelebbről.
Amikor felnézek, akkor látom meg a hang forrását, a szomszédomat. Ez nem a szomszéd kiscsaj, aki leskelődni szokott, hanem a másik. Egy pár lakik ott, nagyjából ötvenes éveik közepén járnak. Ritkán látom őket, és még ritkábban szoktunk szóba elegyedni. Júlia áll a kertjében, és engem néz, miközben a kezével gesztikulál, és mintha a szája is mozogna, de annyira halk, hogy nem értem mit mond. Elzárom a vizet, és közelebb lépek hozzá.
– Jó napot Júlia.
– Jó napot szomszéd.
– Segíthetek valamiben? – kérdezem tőle, mert igen ritka az az alkalom, amikor megszólít.
– Igen, azt hiszem segíthetne.
– Miről van szó? -. kérdezem tőle, miközben odalépek a kerítés mellé.
– Szeretném megkérdezni, hogy meglocsolná-e a mi kertünket is? Tudja, nekünk nincs locsolónk, viszont nagyon meleg van.
– Persze. – mondom neki. Nagyon szívesen.
Ahogy nézem Júliát, észreveszem, hogy nem is a szemembe néz, hanem a farkamat bámulja. Mi a fene? Nem látott még faszt? Gondolom, miközben ö is közelebb jön a kerítéshez.
– Mikor tudna átjönni, a locsoláshoz?
– Akár most is lehet, én már végeztem. Összetekerem a csövet, és tíz perc múlva már ott is vagyok.
– Jaj, az nagyszerű lenne.
Ahogy ott álunk, a kerítés két oldalán, így már sokkal egyértelműbb, hogy ne is rám néz, hanem a farkamat bámulja. Pedig nincs rajta semmi extra, csak egy hétköznapi fasz, de úgy látszik, neki valamiért ennél egy kicsit több.
– Jól van akkor ezt megbeszéltük. – mondom neki válaszként, és már mozdulok is, hogy tegyem a dolgom, amikor ismét szól hozzám.
– Mondja, maga mindig, hogy is mondjam… ilyen ruhában… vagyis…
– Hogy mindig meztelenül locsolok? Ezt akarja kérdezni?
– Igen, ezt akartam.
– Csak akkor, ha az időjárás is megengedi.
– Megkérhetem, hogy amikor átjön, akkor legyen magán valami ruha?
– Persze, ez természetes, csak itthon vagyok ilyen laza.
– Oh, köszönöm szépen, akkor várni fogom.
– Rendben, negyed óra és ott vagyok.
Júlia otthagy, és elsétál, de még vagy kétszer visszanéz rám. Én összetekerem a tömlőt, és a kerekes tartóra teszem, majd bemegyek a szobába, és magamra veszek egy rövidnadrágot, és egy pólót. Két perccel később ott állok a ház előtt, és nyomom a csengőt, mire Júlia jön hogy beengedjen.
A kertjébe megyek, és a tömlő végét rászerelem a kerti csapra, majd hozzálátok a locsoláshoz. Amig a kertet locsolom, Júlia a teraszon ül a székén, és valamit kortyolgat egy pohárból. A metódus most is az, ami otthon, elölről indulok a kert végébe, majd onnan vissza. Még félúton sem járok, amikor a pillantásom ráesik, és azt látom, hogy integet. Mi a fenét akarhat? Gondolom magamban, majd a vizet elzárom, és elindulok felé.
– Arra gondoltam hogy biztosan szívesen meginna egy kis hűsítőt. – mondja nekem mosolyogva, amikor megállok előtte.
– Persze, szívesen.
– Ez a pohár a magáé. – mutat rá a nekem címzett pohárra, majd a sajátját megemelve mondja. – Egészségünkre.
Mivel az ital jóízű, és hideg, egy hajtásra megiszom az egészet, és már mennék is vissza, hogy folytassam a munkát, amikor megállít.
– Kérdezhetek valamit?
– Peresze.
– Arra gondoltam, hogy… amikor az imént néztem ahogy locsolja a kertet… vagyis… Nem is tudom hogy mondjam el.
– Talán a legegyszerűbb ha a lényeget mondja. Mondom neki, miközben már nevethetnékem van tőle, mert elég körülményes a nő.
– Jól van. Szóval szeretném, ha most is abban a ruhában locsolna, amiben otthon.
Ennek hallatán kikerekedik a szemem, és próbálom felidézni amit mondott, hogy vajon jól értettem-e. Jól.
– Szóval azt szeretné, ha meztelenül locsolnék?
– Igen. Az nagyon tetszett nekem. És izgalmas is.
– Ez most komoly?
– Igen. De ha ez magának nem felel meg, akkor hagyjuk, jó lesz így is ha ruhában van.
– Azt mondta, hogy izgalmas? Ez mit jelent pontosan?
– Azt mit jelent, vagyis nekem nagyon izgalmas volt nézni, hogy meztelenül locsol.
– Szóval felizgult attól, hogy nézett engem?
– Igen. – mondja Júlia immár lehajtott fejjel, mint aki szégyelli magát, vagy legalábbis megbánta hogy felhozta ezt a lehetőséget.
Egy kicsit gondolkodom a dolgon. Nem azon hogy meztelenül locsoljak neki, mert az sima ügy. Inkább a férjére gondolok, mert az a pasas úgy néz ki, hogy kizártnak tartom, hogy hozzányúljon a saját feleségéhez. Tipikusan az a fazon, aki számára a szex egyenlő a nullával. Ebből kiindulva Júlia eléggé kielégületlen lehet.
– Jól van, megteszem. – mondom neki, mire ő rám néz, és szinte ragyog a boldogságtól.
– Köszönöm.
Leveszem a pólómat, majd leteszem egy üresen álló székre, és megyek vissza a tömlőhöz. Megnyitom a vizet, és folytatom a megkezdett locsolást. Eközben Júlia jár az eszemben. Igaz hogy már túl van az ötvenen, ám ennek ellenére egészen újszerű állapotban van. Legalábbis ami látszik belőle. Amig ezen töprengek, elérek a kert végébe, majd ott megfordulok, és jövök visszafelé. Itt jóval több a növény mint nálam, ezért egy kicsit lassabban haladok, de így sem vészes.
Amikor odanézek ahol Júlia ül a széken, meglepetten látom, hogy mi történik. Ahogy ül a széken, a lábai két oldalra szétrakva, és úgy tűnik, legalábbis innen úgy látszik, hogy maszturbál. Mi a szösz? Tényleg felizgult a nő. Ahogy egyre közelebb érek hozzá, rá kell jönnöm, hogy nem csak úgy tűnik, hanem valóban masztizik. A további haladásom kissé lassabb lett, mert egyre többet nézek oda, és ezért egyre inkább áll a farkam is.
Amikor legközelebb odanézek, már a ruha sincs rajta, az mellette hever a kövön. A egyik lába a szék karfáján pihen, a másik meg az asztal lapján, és egyre hevesebben izgatja magát. Próbálok lassan haladni, de már nincs mit elodázni, mert a végére értem a locsolásnak. Elzárom a vizet, és csak állok ott tőle alig három méterre, és nézem a játékát. Nem akarok ebbe belefolyni, csak arra várok hogy befejezze, mert ez a helyzet így elég érdekes. A farkam már teljesen kimerevedett, csak néhány rántás hiányzik neki, hogy megkönnyebbüljön.
Júlia int nekem. Azt akarja hogy menjek oda hozzá, de ehhez nincs igazán kedvem, nem szeretnék konfliktusba keveredni a szomszédommal. Ennek ellenére mégis odalépek hozzá.
– Csináld te is. – mondja nekem, miközben alig kap levegőt, és szinte mindjárt el is élvez.
– Mit szeretnél? – kérdezem tőle.
– Verd ki nekem a faszod.
– Tényleg?
– Kezd már el.
Nincs mit tenni, megmarkolom és elkezdem húzgálni. Baszki, mindjárt elélvezek. Ahogy nézem őt nem sok lehet hátra neki, ezért csak óvatosan markolom a farkam, hogy megadjam neki az esélyt, hogy elélvezzen. Csak az idő telik, nem változik semmi, azon kívül hogy mindjárt elsülök. Egy meg a fene, hát legyen. Most igazából rámarkolok, és rendesen húzgálom, amitől pillanatokon belül elélvezek. Júlia csak erre várt. Amikor az első cseppeket kilövöm, akkor Júlia is elélvez. A lábai rángatóznak, a nyaka megfeszül, de a szemét le sem veszi a farkamról, és szinte az én lövésemmel együtt élvez el ő is. Próbálom más irányba terelni a lövésem, de így is eltalálom őt.
Amikor vége van a jelenetnek, Júlia rendesen ül vissza a székre, és ismét önt a poharakba, a termoszból.
– Nagyon köszönöm a locsolást. Remélem máskor is megkérhetlek egy kis kitérőre.
– Szívesen, ha nincs más dolgom, akkor szívesen meglocsolom amit kell. Egészségünkre. Kiiszom a pohár tartalmát, miközben nézem őt, ahogy iszik.
Mivel a vállalt munkát elvégeztem, és még egy kicsit többet is, összepakolom a cuccokat, felveszem a ruhámat, majd elköszönök tőle, és hazamegyek. Be kell vallanom magamnak, hogy nekem is jól eset ez a kis közjáték, és számomra is pont olyan izgalmas volt mint Júliának.
Másnap ismét nagyon meleg napra ébredtünk, és mint máskor, ezen a napon is kimentem, hogy meglocsoljam a kertet. Amikor már visszafelé haladtam a locsolással, a kerítés mellett megláttam Júliát. A látvány egy kicsit meg is lepett, hisz a tegnapival ellentétben, most ő is meztelenül van, és ahogy a kerítés mellett áll, azt is észrevettem, hogy az egyik keze a pinájában matat. Amikor odaérek, ráköszönök.
– Szép Napot Júlia.
– Neked is legyen szép. Kérhetek valamit egy kedves szomszédtól?
– Hát persze. Mondom neki, miközben közelítek a kerítéshez.
– Meglocsolnál?
– Itt és most?
– Igen, most akarom.
Mit tehettem volna, meglocsoltam.
