A szopógép Judit helyett inkább Csilla
– Nem akarok semmit csinálni, nem megyek sehova, és nem akarok senkivel beszélni! Remélem világos! Ha netán megkérdeznéd, hogy miért, kihajítalak az ablakon!
– Miért pont az ablakon?
– Mert ez az emelet, itt nincs ajtó.
– Jól van, hagyjuk. Mit mondjak a többieknek, miért nem akarsz velünk jönni?
– Mert nem, és kész.
– Jó, de mégis?
Ebben a pillanatban megszólal a mobilom, a kijelzőjén ott világít nagy betűkkel: Judit. Kinyomom, és…
– Miért nyomtad ki Juditot?
– Nem mindegy?
– Aha, szóval miatta vagy ilyen búvalbaszott. Szakítottatok?
– Nem mindegy?
– Jól van, végül is mindegy, csak azt mondd meg, mit mondjak Csillának, miért nem akarsz velünk jönni?
– Csilla? Az a Csilla?
– Miért, talán ismersz más Csillát is?
– Ő is ott lesz? Velünk jön? Vagyis veletek?
– Igen, és ő kért meg hogy téged is hívjalak.
– Tényleg?
– Naná, ha mondom. Szóval mit mondjak neki?
– Semmit. Nem megyek. – mondom Katinak, majd az ablak felé fordulok, ám az ablakom az udvarra néz, így nem látom, hogy kik vannak még itt vele.
– Jól van, én megyek, te meg nyalogasd tovább a sebeidet! Szia.
Kati hátat fordít nekem, majd elindul, hogy a baráti társaságunkkal kimenjenek a strandra pancsizni. Ha Csilla ott van, akkor… Csilla a legszebb nő, akit valaha ismertem. Mielőtt összejöttem Judittal, neki még nem volt pasija, ezért neki csaptam a szelet, de aztán közbejött egy másik nő, és én buta módon nem láttam, hogy Judit nem való hozzám. Nekem Csilla kell.
– Várj! – szólok Kati után.
– Igen?
– Tényleg ő akarja, hogy én is menjek?
– Épp az előbb mondtam, nem figyelsz?
– De, de, figyelek. Várj meg, én is megyek.
– Na ez már beszéd.
Egy perc alatt összeszedem a cuccomat, és már megyünk is. Amikor kilépünk a kapun, a kocsiban ülők hangos beszólásokkal adják tudtunkra, hogy örülnek, hogy én is velük tartok. Ha Csilla is ott lesz, akkor ki nem hagyom.
A kocsiban már négyen ülnek, mi még bepréselődünk a hátsó ülésre.
– Sziasztok – köszönök rájuk, de mivel én pont Csilla mellett ülök, neki külön is kijár egy üdvözlés. – Szia Csilla, hogy vagy?
– Köszi jól – mondja válaszként, miközben maga elé néz, és lesüti a szemét. Szóval még van remény!
Alig húsz perccel később a kocsi megáll a tóparton.
– Nem úgy volt, hogy a strandra megyünk?
– De igen, csakhogy most hétvége van, és a strand tele van ilyenkor idióta kölykökkel. Itt jobb, mert ma úgyis nudizni akarunk. Valami bajod van ezzel?
– Nem, dehogy.
Dehogynem. Ha Csilla is itt van, ráadásul meztelenül, én le sem bírom venni róla a szemem, amitől a farkam tuti állni fog egész nap, ami tök ciki. Persze máskor is volt már ilyen baleset, nem csak velem, de tuti, hogy ha így lesz, egész nap a véremet fogják szívni emiatt.
Miután letelepedünk, mindenki bemegy a vízbe, így én sem akarok ebből kimaradni. Szeretem a vizet. Ahogy ez ilyenkor szokásos, egymást hecceljük, fröcsköljük, lenyomjuk egymást a víz alá, és hasonló mulatságokkal töltjük el a nap nagy részét. Amikor elfáradunk, csak kifekszünk a partra, és beszélgetünk. Néha egész nap, sokszor estig is. Ma is így alakulnak a dolgok. A parton fekszünk, Csilla véletlenül pont mellettem, és beszélgetünk.
– Mi van Judittal? – kérdezi tőlem.
– Nem tudom, már napok óta nem találkoztunk.
– Már nem jártok?
– Nem.
– Miért?
– Ezt nem tudnám neked elmagyarázni, egyszerűen besokalltam tőle.
– Ezt megértem. Fura egy lány.
– Ez már igaz.
– Én kimegyek, velem jössz? Beszélgethetnénk még ha van kedved hozzám.
– Jó, persze, van kedvem.
Majdnem felállok, amikor rájövök, hogy áll a farkam, ahogy arra számítottam is. Ezért hezitálok. Bevállaljam a cikizést, vagy inkább hagyjam Csillát elmenni?
– Várj egy kicsit! – szólok utána. – Én még úsznék egyet, volna kedved velem tartani?
– Persze, szívesen.
Csilla feláll, majd beszalad a vízbe, én viszont csak visszatolatok, így kissé felszántom a part menti sekélyest, de nem érdekel. Együtt úszunk egy darabig, egymás mellett, miközben folyik a csevej. Egész úton azon töröm a fejem, hogy miként adjam tudtára, hogy szakítottam Judittal, és csak őrá vágyom. Ez valóban így is van, minden percben rá gondolok, és közben átkozom magam, amiért Judit mellett döntöttem. Az az igazság, hogy elcsavarta a fejem, mert annyira ügyesen tud szopni, amivel minden alkalommal elámított. Azóta rájöttem, hogy egy jó szopás nem ér annyit, mint egy jó barátság. Különben is, Judit állandóan csak szopni akart, azt mondta, hogy imádja a gecimet.
Amikor már elég messze vagyunk a parttól, ahol a többiek már nem hallják miről beszélünk, megállok, és megvárom, hogy Csilla is odaérjen hozzám. Amikor közelít, igyekszem úgy helyezkedni, hogy ne vegye észre az álló farkam, mert még azt gondolná, hogy…
– Örülök, hogy szakítottál azzal a nővel. Tudtam, hogy egyszer megjön az eszed, ahogy nekem is.
– Neked? Miért?
– Emlékszel arra az időre, amikor még mindketten szinglik voltunk?
– Persze.
– Akkor még csaptad nekem a szelet, és én élveztem, de aztán jött az a szopós kurva, és…
– Mi az, hogy szopós kurva?
– Ne mondd már, hogy nem tudod?!
– Nem, mit kéne tudnom?
– Hát… Az a hír járja, hogy az a csaj szeret szopni, de leginkább a gecit szereti, és ezért.
– Tényleg? – kérdezek vissza csodálkozást mímelve.
– Ne mondd, hogy téged nem szopott le!
– De igen, előfordult.
– Előfordult? – kérdezi Csilla, miközben olyan arcot vág, amiből tudom, hogy nem hiszi el.
– Na jó, tényleg sokszor csinálta, épp ezért döntöttem úgy, hogy elég volt.
– Ez most komoly?
– Persze. Miért?
– Tudtam! Tudtam, hogy ez neked nem fog tetszeni, és előbb-utóbb dobod a csajt.
– Miből gondoltad?
– Mert úgy vélem, hogy te egy rendes srác vagy, és nem egy… hogy is mondják? Szopatógép?
– Hogy te miket mondasz! Ezt honnan tudod?
– Beszélnek ezt azt, csak te nem hallod meg.
– Ezt most miért hoztad fel?
– Mert úgy gondoltam, hogy ha dobod a csajt, akkor biztosan visszatérsz majd hozzám.
– Miért?
– Mert ami előtte volt kettőnk között, az annyira jó volt, és én újra akartam érezni azt az érzést.
– Zavarba hozol – mondom neki, miközben valóban zavarban vagyok.
Eredetileg én akartam tiszta vizet önteni a pohárba, elmondom neki, hogy mi történt, és majd esdeklek, hogy fogadjon vissza, hogy ott folytassuk, ahol abbamaradt. De így…
– Nem akartalak ezzel terhelni, de fontos, hogy tudd, én még most is vonzódom hozzád!
– Ahogy én is hozzád – vágja rá kapásból.
– Tényleg?
– Hát persze, hogy vágyom rád! – mondja nekem Csilla, miközben egészen közel jön hozzám, majd átkarolja a nyakam, és megcsókol.
– Érzem, hogy te is vágysz rám – mondja egy kacsintás mellett, amikor hozzáér a kőkemény farkamhoz.
– Tudod, nekem a hideg vízben mindig összemegy.
Próbálom egy viccel elnyomni a szégyenkezést, ám Csilla a vízben megmarkolja a farkam.
– És az milyen, amikor feláll? – kérdezi huncut mosollyal a szája szélén.
A következő pillanatban elkomorul az arca elengedi a farkam és csak az orra előtt hullámzó vizet nézi.
– Mi a baj? – kérdezem tőle, mert nem értem a változást.
– Tudod, csak arra gondoltam, hogy már értem, miért csapott le rád az a nőszemély.
– Csak nem azt mondod, hogy a farkam miatt?
– De igen, arra gondoltam.
– Tudod mit? Többet ne is beszéljünk róla, én már lezártam magamban, tőled is ezt kérem. Meg se említsük.
– Jól van, így legyen. Mihez lenne most kedved? – kérdezi immár mosolyogva.
– Nem tudom, én csak veled akarok lenni!
– Kimenjünk? Vagy még úszkáljunk?
– Ahogy akarod.
Mintha mindketten ugyanazt akarnánk, elindulunk a part felé. Amikor már egészen közel vagyunk, megállítom őt.
– Várj! Így nem akarok kimenni.
– Miért? Csak nem megint felállt?
– Nem. Még most is áll, egyfolytában.
– Akkor mi legyen? Kiverjem neked?
– Na de…
– Jól van, akkor verd ki magadnak!
– Jól van, nyertél, inkább te csináld, bár én nagyon másképp képzeltem el az első kalandunkat.
– Szóval te csak kalandot keresel? – kérdezi Csilla felháborodottan.
– Ja nem, ne érts félre, én csak… – mentegetőznék, amikor Csilla megmarkolja a vízben a farkam, és rászorít.
– Nyugi, csak szivatlak. Persze, hogy megteszem neked.
A vízben állunk, mintha csak beszélgetnénk, miközben ez a gyönyörű nő, a farkamat masszírozza. Kicsit bánt a dolog, mert tényleg nem így akartam, ám ami a leginkább kellemetlenül érint, hogy vágyom rá, szeretném megérinteni, simogatni és csókolgatni, de így, a barátainktól alig pár méterre ez illetlenség lenne, és persze kitennénk magunkat annak, hogy ezzel húznának életünk végéig.
De mi lenne, ha… Tőlünk alig pár méterre már nádas van, mi lenne, ha odamennénk, ahol nem láthatnak meg. Lassú léptekkel kényszerítem Csillát, hogy hátráljon. Eleinte kicsit furán néz, de aztán amikor hátranéz, és meglátja a nádast, már tudja mi a cél, gyorsabban halad.
Amikor már úgy tűnik, hogy nem láthat meg senki, megölelem őt, mire szorosan átöleli a nyakam, és a szája az enyémre tapad. A csók mögé rejtőzve már nem kell félni, így elindul a kezem is, hogy felfedezzem az eddig beláthatatlan tájakat is.
A mohóságunknak semmi sem szab határt. A csók most az, ami összekapcsol minket. A kezem folyamatosan simogat, érzékel, és viszonoz, ám amikor a lába közé téved, meglepődöm. Annyira nedves, hogy azt le sem lehet írni. Amint hozzáér az ujjam, ő is egyre erősebbem markolja a farkam, ám a hely szűke miatt minduntalan összeakadunk. Ekkor Csilla enyhít a szorításon, majd elengedi a farkam, miközben a fülembe súgja:
– Hagyd! Tudják mit kell tenni.
És tényleg. Amint elveszem a kezem a puncijától, a farkam utat talál, és szinte magától becsusszan a résbe, ami már kellően elő van készítve a befogadásra. Érzem, ahogy a forróság körbeölel, ahogy egyre mélyebben hatol be a nedves nyílásba. Csilla ekkor megemeli az egyik lábát, és a derekam köré fonja, majd a másikat is. Ettől még könnyebbé válik a dolog, mert így szinte tövig belécsusszanhatok.
Csilla teljesen megvadul az élménytől, ahogy a nyakamba kapaszkodik, a feneke fel s alá jár, ahogy a kezemmel tartom, és ahogy rásegítek neki a lendületet megadva. Hamar elérünk a végjátékhoz. Csilla már csak liheg, és olyan erővel szorít magához, hogy levegőt is alig kapok, de most ez sem érdekel. Érezni akarom ahogy megremeg, ahogy átadja magát az élvezetnek, és amikor a végén az orgazmus is átjárja. Nem kell sok hozzá.
A következő pillanatban bekövetkezik a beteljesedett boldogság. Csilla aprókat sikkant, minden mozdulat után egy sóhaj száll fel belőle, amíg össze nem rándul. Ekkor megérzem, ahogy a puncija körbeöleli a farkam, majd ezt ütemesen ismételve mindaddig, amíg el nem ernyed a karjaimban.
Csilla lecsúszik a derekamról majd a kezébe veszi a farkam és néhány intenzív rántással befejezi nálam is az aktust. Egészen addig simogat, amíg lassan el nem ernyed az ujjai között. Ezután még egy ideig ott állunk a vízben, miközben csak öleljük és csókoljuk egymást. Amikor úgy tűnik, hogy minden alapraállt, lassan visszasétálunk a társasághoz.
Amikor felbukkanunk, mindenki örül, hogy nincs bajunk, hisz ők már azt hitték, hogy bajunk esett.
– Hol jártatok két órán keresztül? – kérdezi Kati kicsit kíváncsian, ám inkább aggódva.
– Csak beszélgettünk.
– Na és? Összejöttetek? – kérdezi ismét.
Én csak tátott szájjal bámulok rá, hisz nem illik ilyet kérdezni, de Csilla kapásból válaszol.
– Igen. Összejöttünk.
Erre a kijelentésre az egész csapat éljenzésben tör ki, mindenki a jókívánságait küldi felénk, de van, aki odajön hozzánk, és megveregeti a vállamat, vagy épp Csilla arcára nyom egy puszit.
Mi is leheveredünk a helyünkre, aztán egészen sötétedésig beszélgetünk arról, hogy a baráti körben, kinek milyen kalandjai voltak ezen a nyáron.
