Az új életem kezdete
Az élet szép. Az élet bonyolult. Ezek közhelyek, de Muriellel ez mindennapi valósággá válik.
Muriel nem csak beilleszkedett a társaságaimba, hanem ő maga vált „a társaság”-gá. Addigi felületes kapcsolataim Muriel jóvoltából elmélyültek, kevesebb időt fordítottam a munkámra – bár nem hanyagoltam el, csak egy normális szintre szorítottam vissza – és több figyelmet fordítottam a szórakozásra, pihenésre.
Volt egy kollégám, Péter, aki rendszeresen járt a közeli nudista telepre, gyakran hívott engem is. Egyszer régebben el is mentem velük, de nem igazán éreztem jól magam. Talán a meztelenség szokatlansága, talán a túl csinos, kívánatos felesége miatti zavarom volt az oka, nem tudtam felszabadultan élvezni a meztelen hétvégét. Amikor Muriel egy társaságban megismerkedett Péterrel, az első alkalom után közölte:
– A hétvégén a nudira megyünk, megbeszéltem Péterrel.
És így is lett. Ezúttal nem éreztem olyan feszélyezettnek magam, mint amikor egyedül mentem oda, ahol főleg párok voltak. Megnyugtatott a tudat, hogy most már nem csak én leshetem meg vonzó partnernőiket, hanem én is tudok cserébe valamit nyújtani: Muriel látványát. Muriel méltó versenytársa volt a többieknek. Ettől kezdve rendszeresen jártunk a nudira, az ott régebben kialakult társaságnak rövidesen törzsgárdatagjaivá váltunk. És mindezt Murielnek köszönhettem.
1.
A nudis társaság egyik házaspárja, Jenci és Kata, vett egy Budapesttől nem túl távoli tanyát az Alföldön. Nem akartak gazdálkodni, hanem felújították és berendezték luxusnyaralónak szaunával, úszómedencével és sok vendégszobával. Ettől kezdve alig jártunk a nudistatelepre, inkább a nudin összejött társaság – úgy négy-hat pár – náluk töltötte a hétvégéket, sőt mi néha hétköznapra is ottmaradtunk. Az internet kapcsolatuk lehetővé tette, hogy onnan intézzem hivatali ügyeimet. Jenci munkája is lehetővé tette ezt a megoldást. Nagyon jól kijöttünk velük. Délelőttönként, amikor mi dolgoztunk, a lányok a konyhában tevékenykedtek vagy bevásároltak, a vacsorát pedig többnyire mi, fiúk készítettük a kerti grillsütőn. A többi időt a medencében vagy a szaunában töltöttük.
A szaunájuk elég kicsi, négyünknek már szűkös volt. Rászoktunk, hogy kettesével szaunázunk. Amíg Muriel és Jenci a szaunában volt, addig mi Katával általában úszkáltunk, azután cseréltünk. Katának szép kerek mellei voltak, nagyobbak, mint Murielé, minden alkalommal megcsodáltam. De csak ennyi. Azután egyszer, amikor beléptem a szaunába – Kata már ott ült a padon – megcsúsztam a vizes trepnin. Kata ügyesen elkapott, nem estem el, de lábai előtt térdre pottyantam. A szám pont az egyik kerek melle előtt állt meg. Illetve nem állt meg, mert ha már így adódott, egy leheletnyi puszit nyomtam a hegyére. Ettől kezdve ez szertartássá vált, hogy amikor bementünk a szaunába, mindkét cicije hegyére kapott egy-egy puszit. Ezt nem is titkoltuk és ha néha mind a négyen benyomakodtunk, a puszit akkor is megkapta, legfeljebb nem markolásztam meg hozzá annyira a melleit, mint ha csak ketten voltunk. Párjaink jót derültek az idétlen játékon. Azt, hogy Muriel és Jenci mit csináltak kettesben a szaunában, nem tudom, hiszen az nem feltűnő, hogy mindig erősen kipirulva jöttek ki. Ez szaunánál természetes.
Egyik hétvégén tízen voltunk a tanyán és az egyik lány, Viki születésnapját ünnepeltük. Sanyi, a párja jól felkészült pezsgővel, így már délelőtt elkezdtük az ünneplést. Viki, mint ünnepelt, ki sem akart jönni a medencéből, oda kérte a pezsgőt és a sütit. A sütit később Jenci kitiltotta, mert belemorzsáztunk a medencébe, de a pezsgővel nem tehettünk kárt a vízben. Végül az egész társaság a medencében pezsgőzött, időnként valaki kiszaladt keverni egyet az ebéden és új egy üveg pezsgőt hozni. Csodálatosan jó érzés volt a medence lágy, kellemesen langyos vizében meztelen fürdőzés közben jéghideg száraz pezsgőt inni.
Így azután már délelőtt jól becsiccsentett a társaság. Legjobban talán Kicu, Péter felesége, aki most sem tagadta meg pezsgőimádatát. Persze senki nem tehetett neki ezért szemrehányás (egyébként is: hányásról szó sem lehet a medencében, tönkremegy a pH), mi sem voltunk sokkal jobb állapotban. A különbség csak annyi volt, hogy Kicu néha megbillent a vízben, ilyenkor többnyire volt valaki a közelében, akin megtámaszkodhatott. Ha nem, egy kicsit elmerült a vízben és amikor kibukkant, újra pezsgőt kért, mert nagyon felhígult.
Kicu átlagosnál alig jobb alakú, asszonyosan telt alakú, de nagyon szép arcú és csodálatos természetű nő volt. Igazán nem panaszkodhattunk asszonyainkra, de azért minden más nő házsártoskodott néha egy kicsit. Kicutól soha nem hallattunk soha egy rossz szót. Pedig nem csodáltuk volna, Péter a férje nem volt egy mintaférj. Szinte semmit nem segített neki – legalábbis amikor együtt volt a társaság – és nagy nőcsábász hírében állt, bár erről semmi konkrétumot nem tudtam.
Dél felé közeledve, Kicu már jobbnak látta, ha pezsgőspohár megemelésekor megtámaszkodik valakin. Mivel én voltam a másik, aki kitartóan pezsgőzött a medencében, általában én voltam a támasza. Poharát megemelve egyre jobban simult hozzám, nem tudtam elkerülni, hogy átkaroljam derekát vagy megtámasszam popóját. Később már nem is akartam elkerülni, nekem is egyre kellemesebb lett az összesimulás. Most már úgy helyezkedtem, hogy háttal támaszkodjon nekem és a poharat emelő keze alatt már a cicijét fogtam. Igen kellemes kapaszkodó volt. Kicu avval jelezte, hogy ez jólesik neki, hogy közben popójával simogatott. Nem tudom, mások mennyit láthattak ebből a hullámzó vízen keresztül, de már nem törődtünk velük. Igaz, ők sem velünk. Péter egy nyugágyban szunyókált, vagy legalábbis úgy tett. A többiek az ebéd előkészítésével, terítéssel voltak elfoglalva. Ha szóltunk, hogy elfogyott a pezsgőnk, mindig volt valaki, aki új üveg pezsgőt hozott a medence partjára. Így aztán egyre jobban belemerültünk az összesimulás, simogatás, egymás ingerlése alkotta elfoglaltságunkba. Már pezsgő sem kellett hozzá olyan sűrűn, mindketten ráéreztünk, hogy nem kéne berúgni, akkor elveszne a varázs.
Mikor kész lett az ebéd, már nagyon óvatosan, némi várakozás után tudtam csak kimenni a medencéből, a meztelenség nem alkalmas az izgalom leplezésére. És azt azért nem akartam nagydobra verni.
Az ebédnél – amit szokás szerint meztelenül fogyasztottunk a hosszú kerti asztalnál – Kicu velem szemben ült. Nem is emlékszem mit ettünk, csak Kicu velem szemben ringó, nekem integető cicijei ritmikus mozgására figyeltem. Szerintem azt is csak én vettem észre, hogy az ebédhez – a többiekkel ellentétben – alig ivott bort, most már szemmel láthatóan őrizte maradék józanságát. Megsejtve szándékát, én is követtem a jó példát.
A visszafogottság meg is hozta az eredményét. Az ebéd végére már nem mi voltunk a legpityókásabbak, köszönhetően a jó bornak és a Viki egészségére sűrűn emelgetett poharaknak. Ebéd után a többség elpilledve pihenőre tért, ki a nyugágyakba, ki a szobába. Csak Kicu és én maradtunk a medencénél. Odakészítettünk egy újabb üveg pezsgőt és uzsgyi, vissza medencébe. A pezsgőt már csak alibinek használtuk, főleg ölelkezni akartunk. Kicu megemelte poharát és elém állva nekem dőlt. Egyik kezemmel – miután kilestem, hogy a nyugágyasok elég laposan fekszenek – mellét simogattam, a másikkal a derekát fogtam át. Lágyan ringatózva simult hozzám. Kezemet a derekáról lassan lejjebb csúsztattam hasa felé haladva, majd tovább lefelé. Picit oldalt fordult, hogy könnyebben elérhessem a punciját. Nem is kérettem magam sokáig, kinyújtva karom már elértem selymes szőrzetét, vénuszdombját simogatva élveztem popója viszontsimogatását. Jobb lábát megemelte, talpát a térdemre támasztotta, hogy jobban hozzáférjek a kéj barlangjához. Éltem is a lehetőséggel, lassan becsúsztattam ujjam a résbe és a csiklója felé vettem utam. Egyre jobban remegett és szorosabban simult hozzám, popójával már meredező farkam ingerelte.
Ekkor a nyugágyakon szunyókálók közül valaki megmozdult. Ez visszarántott minket a rideg valóságba: mégis csak a többiek között vagyunk. Rövid mozdulatlan hezitálás után egy röpke mozdulattal megsimogatta ágaskodó szerszámom.
– Gyere, menjünk be a házba. – súgta a fülembe és már húzott is maga után. Persze mindjárt megtalálta, hogy mimnél fogva vezessen ki a medencéből. A parton azután már a kezemet fogva vitt a ház felé. Én vagy a szesztől vagy az izgalomtól félig kábultan követtem.
A szobájukból szuszogás hallatszott, bizonyára Péter oda vonult el délutáni sziesztára. Benyitott egy másik szobába. Utólag sem tudtam eldönteni, hogy szobaválasztása véletlen, ösztönszerű vagy tudatos volt. A szoba Balázs és Ágica szobája volt, akik kint a medence mellett szunyókáltak és ez volt az egyetlen szoba, amelyiknek két bejárata volt, a verandáról és a konyháról.
Gyorsan a vastag takaróval letakart ágyon termett, hanyatt fekve egyik lábát a földön hagyta, másikat felhúzta, szabaddá téve az édes bejáratot, amely a medence vizétől vagy a vágy nedveitől csillogva kacsintgatott felém. Oda is térdeltem, mint egy oltár elé és szép lassan végigsimogattam szerelem oltárképét, a nyiladozó rés partjait. Közben másik kezemmel a melleit simogattam és kis puszikkal haladtam a combján a belső oldal felé. Az erősödő csípőmozgása jelezte, hogy rátaláltam az érzékenyebb területekre, bár ekkorra már az volt az érzésem, hogy Kicu csak egy nagy erogén zónából áll. Ekkor nagyajkai nyíló sziromként engedtek utat a rózsaszín, nedvességtől csillogó lukacskához. Mutatóujjam már be is csusszant, hüvelykujjammal a csiklóját simogattam. Izgalma fokozódott, egyre erősebben remegett.
– A nyelvedet akarom. – suttogta kicsit rekedtes, elhaló hangom és hajamba túrt.
Egy kicsit lejjebb vonultam a lábai közé úgy, hogy közben ujjamat ne kelljen kihúznom és hüvelykujjam átadta helyét a nyelvemnek. Lágyan járattam körül a nyelvem a duzzadt csiklóján, majd ajkaim közé véve megszívtam. Ezt két-háromszor megismételve már éreztem fokozódó remegésén és keze szorításán, hogy közel a robbanás. Teste egy pillanatra megfeszült, visszafojtottan felsikított és édeskés kéjnedve ízét éreztem nyelvemen. Folytattam a tevékenységemet, amíg el nem ernyedt, hadd élvezze ki teljesen az orgazmust. Ezután pozitúrát váltottam, fordítva melléfeküdtem és abból az irányból odahajolva folytattam a csiklója puszilgatását. Ebben a helyzetben már ő is hozzáfért meredező szerszámomhoz. Már az első simogatása után úgy feszült, hogy féltem, azonnal eldurran. Gondoltam megint váltani kéne és farkamat végre be kéne engedni a kéj barlangjába.
Ekkor egy pillanat alatt minden mozdulatot abbahagyott, először arra gondoltam, hogy ő is ugyanezt szeretné. De suttogva megszólalt.
– Jön valaki.
Felemeltem fejem és a katedrálüveges verandaajtó előtt én is megláttam a közeledő alakot. Nem akartam Kicut lebuktatni (magamra nem is gondoltam) és gyorsan felpattanva kiszöktem a másik ajtón a konyha felé. Ott megálltam a spejz ajtajában, ha bejönne valaki, lássa, hogy csak keresek valamit. De oda nem jött senki. Én pedig zakatoló szívvel vártam ki, amíg lenyugszom és kimentem a kerti zuhany alá.
Délután Kicu már nevetve mesélte a társaságnak, hogy a sok pezsgő hatására a szomszéd szobában aludt el és Bazsi milyen zavarban volt, amikor őt találta meztelenül alva a saját ágyában.
A hétvége hátralevő részében még többször futólag megsimogattuk egymást, összemosolyogtunk, figyelve, hogy ez ne legyen túl feltűnő, de a megtört varázs már nem térhetett vissza. De ez a nap végleg a szívembe vésődött.
Napokig lelkiismeret furdalásom volt, hogy csak a véletlenen múlt, hogy nem csaltam meg az angyali Murielemet. Csak az hozott megnyugvást, amikor néhány nap múlva elmeséltem Murielnek az eseményeket. Ő csak mosolygott és megnyugtatott, hogy sejtette, mi történhetett és megért, hiszen Kicu tényleg egy szeretetreméltó teremtés és nem csodálja, hogy a pillanat varázsában egy kissé meginogtam. És hűséges szerelmem újabb bizonyítékának tekinti, hogy emiatt lelkiismeret furdalásom volt és mindent őszintén elmondtam. Kedves szavai nagyon jól estek.
Ekkor én még nem sejtettem, amit szerintem rajtam kívül már mindenki tudott, hogy Murielnek ekkor már hetek óta viszonya volt Péterrel, Kicu férjével. Speciel aznap nem basztak.
2.
Néhány héttel később majdnem ugyanez a társaság gyűlt össze ugyanitt, Jenciéknél. Csak egy párossal, Bandival és Esztivel voltunk többen. Mivel nem volt több szoba a házban, ők a mi szokásos helyünket kapták meg, mi pedig beköltöztünk Jenci és Kata szobájába. Az volt a legnagyobb szoba, a nagy franciaágy mellett még egy széles – mondjuk másfél személyes – heverő is volt a szobában. És mi négyen már elég összeszokott csapatot alkottunk.
A forró kánikulai nap elpillesztette a társaságot és napnyugta után kezdtünk igazán éledezni. Sötétedéskor tüzet raktunk és a tűz körül beszélgettünk. Valahogy a homoszexualitás került szóba és mindenki lekezelően vagy rosszallóan beszélt róla. Eszti egy ideje már mocorgott a helyén, majd csendesen megszólalt:
– Miért mondjátok, próbáltátok már?
A nemleges hümmögésre azután elmesélte:
– Tudjátok jól, hogy én a fiúkat szeretem. De egyszer, amikor Bandi egy hétre külföldre utazott és a szomszédban lakó barátnőm férje sem volt otthon, valahogy úgy alakult, hogy kipróbáltuk. És rájöttem, hogy az sem rossz. Egy női kéz sokkal lágyabb, egy női nyelv hamarabb rátalál a legérzékenyebb pontokra. Persze nekem jobban esik, ha egy férfit tarthatok a kezemben, de a barátnőmmel is élveztük az együttlétet. És azóta sem érzem magam más embernek.
Egy rövid döbbent csend után szinte mindenki egyszerre kérdezett valamit. A kérdések többnyire a dolog folytatására vonatkoztak. Bandi ekkor – nyilván nagyon sürgősnek érezte – azonnal elvonult a kert sötét végébe, hogy még egy kis fát hozzon a tűzhöz.
Eszti ekkor – igaz kissé vonakodva – elmesélte, hogy ez többször is megismétlődött. Egyszer, amikor barátnőjével éppen egymás punciját nyalogatták, beállított Bandi. Ők már annyira fel voltak izgatva, hogy abbahagyásról szó sem lehetett, nem volt más megoldás, csak az, hogy Bandi is csatlakozott hozzájuk. Igazságosság kedvéért később a barátnője férje is bekerült a csapatba. Amilyen nehezen lehetett az első szavakat Eszterből kihúzni, olyan részletesen kezdte ecsetelni az eseményeket. Elmesélte, hogy milyen élvezet volt a fiúk emelkedő farkát figyelni, amíg az ő punciját a barátnője nyalta ki, majd hogy használták ki a jól megkeményedett farkak nyújtotta lehetőségeket. Persze általában ő a barátnője férjénél, a barátnője Bandinál tartott keménységmérést. Hogy milyen jó érzés volt úgy nyalnia a barátnő puniját, hogy közben a férje farkának hegye benne volt, egyszerre ízlelgethette a két szeretett partnert és végül amikor elélveztek a két íz az ő szájában keveredett.
Arca kipirult, hangja egyre izgatottabbá vált. Ahogy felidézte a történéseket, mind jobban beleélte magát, keze többször is elkalandozott a combjai közé. És evvel nem volt egyedül. Érdekes volt körülnézni. A szemben levő pad végén ülő Kata már kívül volt a lámpa fénykörén, úgy gondolta, őt már nem nagyon látni. Szétnyitotta combjait és keze köztük matatott. A mellette ülő Kicu kicsit hintáztatta felsőtestét, amivel a fagyűjtésből visszatérő és mögötte álló Bandihoz dörgölőzött. Ez nem lehetett eredménytelen, mert időnként – mintha karba font kézzel ülne – a hóna alatt hátra is nyúlt. Nyilván volt mit fognia. Kicsit később a meredező szerszám időnként már kikacsintott Kata és Kicu összesimuló karjai között, de ilyenkor valamelyik lány keze gyorsan eltakarta.
A mi oldalunkon az Eszti mellett ülő Balázs egyik keze már Eszti derekán nyugodott, illetve nem nyugodott, mert időnként sétára indult Eszti kerek, gusztusosan asszonyos pucér feneke felé. Mellettük Péter már nyíltan simogatta a kissé nekidűlve ülő Viki melleit a lány hóna alatt előrenyúlva. Ez már Vikit sem zavarta, kipirulva hallgatta Eszti történeteit. Mellettem Ági ült, jobb kezemmel a csupasz derekát simogattam elmerülten, ő néha egy kicsit izgett-mozgott és rövid kommentárokat súgott a fülembe. A szemben levő oldalon velünk szemben Jenci ült. Amikor Eszti története elkezdődött, Muriel – aki addig a pár méternyire levő étkezőasztalnál nyüzsgött – helyett keresett magának a társaságban, de üres hely nem lévén, Jenci ölébe ült. Eszti történetei folytatódtak.
Később Eszti egy pillanatra abbahagyta a mesélést (mert Balázs éppen megcsókolta), ekkor a Jenci mellett ülő Sanya nézett körül és szeme megakadt a hátát egy fának támasztó Jenci ölében fészkelődő Muriel, combjai között már mélyen eltűnő kezén.
– Fogadjunk, hogy te már nem magad simogatod.
Erre mindenki odafigyelt és több kaján megjegyzés hangzott el a látványról. Muriel először zavarba jött, majd látva a közfigyelmet nem talált más kiutat, szélesen szétnyitotta combjait. Ekkor Jenci farka pattant ki addigi szorult helyzetéből.
– Miért simogatnám magam, amikor van egy fütyi is a közelemben? – és Jenci farkának erőteljes nyilvános izgatásába kezdett.
A pillanatnyi döbbent csendben Sanyi szólalt meg először.
– Na, már megint én maradtam ki a jóból.
Erre Murci, aki Jenő egyre merevebb szerszámát már félig szétnyílt punciajkaihoz dörzsölgette, szó nélkül lenyúlt és megragadta az elképedt Sanya fütyijét is.
– Hogy ne lehessen mára panaszod. – mondta, és egy ütemre húzogatta a két ágaskodó szerszámot.
Az előző csendet halk kuncogás, szellemesnek szánt beszólások és helyenként már mély sóhajok sora váltotta. Mindenki kicsit felszabadultabban folytatta a keze ügyébe eső partnerrel a nyílt flörtölést. A mellettem ülő Ágica is átdobta egyik lábát a padon és enyhe terpeszben ült velem szemben és olyasmit súgott a fülembe, hogy „nahát, ezek a lányok mit meg nem engednek maguknak”. Az addig a combján nyugvó kezem a fordulatától feljebb csúszott és punciszőre simogatását éreztem a kézfejemen. Ez – mint a selymes szőr érzete bármikor – engem is cselekvésre ösztönzött és kézfejemet megfordítva ujjammal indultam támadásra. De védekezéssel nem találkoztam, ujjam akadálytalanul siklott tovább a kéj barlangja felé. Én is felé fordultam a padon és így ő is azonnal rátapinthatott a lényegre. Száját nyújtotta felém és a csók közben ajkai (mind a négy!) remegése és apró harapdálásai jelezték, ezt nem végállomásnak, ezt kezdetnek szánja.
Amikor egy kicsit felnéztem a társaság már megfogyatkozott. Sanya éppen Kicuval kézen fogva indult a ház felé. Eszembe jutott múltkori kalandom Kicuval és kicsit irigykedtem, de Ágica keményen kezében tartotta az eseményeket. Muriel már csak Jenci szerszámával ügyködött, a hegyével dörzsölgette a halvány lámpák fényében is szépen csillogó, kikukucskáló csiklóját. Jenci, erősen kapaszkodva Murci kebleibe, úgy izgett-mozgott, hogy kardja végre becsusszanjon hüvelyébe, de Muriel kitért előle. Gondolom, nem az erkölcs tartotta vissza, hanem az, hogy nem akart belekezdeni egy nehezen befejezhető keményebb aktusba, mert rövid idő múlva valamit súgott Jenci fülébe és mindketten felálltak és a ház felé indultak. Meglepve tapasztaltam, hogy a kedvesem punusa előtt munkálkodó fasz képe nem féltékenységet váltott ki belőlem, hanem felizgatott és határozottan drukkolni kezdtem neki.
Amikor Ágica kezében egyre jobban feszülő farkam és az ujjaimon izgatott csípőmozgással ringó punci nedvei jelezték, hogy nekünk is tenni kéne valamit, kézen fogtam Ágit és mi is elindultunk a ház felé. Már csak Bandi és Kata volt kint a tűz mellett.
A házban Ági a szobájuk felé húzott, de a kis szobából visszafojtott beszélgetés és apró sóhajok hallatszottak. Megismertük Balázs és Eszti hangjait. Továbbmentünk és a mi szobánk ajtaját választottam, mert tudtam, hogy ott egy nagy – akár négyszemélyes – franciaágy és egy széles heverő áll. No meg biztos voltam benne, hogy ott találjuk Jencit és Murielt. Látni akartam a szeretkezésüket. Nem is csalódtam. Amikor beléptünk, az olvasólámpa halvány fényénél csak körvonalakat láttam, de pár pillanat múlva már tisztán ki tudtam venni kedvesem arcán az élvezet jól ismert mosolyát, miközben Jencin lovagolva felénk intett és a nagy ágyba invitált. Ennek nem lehetett ellenállni, odahemperedtünk, Ágica Jenő mellkasára hajtotta fejét és egyszerre simogatta Jenci szerszámát és Muriel puniját, én pedig hátulról vettem birtokba Ági selymes kéjbarlangját. Rövidesen hallottam kedvesem jól ismert, orgazmusát jelző sikítását, Jenci elégedett hangjait és a cuppogásból ítélve az egésznek Ágicám ihatta meg a levét.
Néhány perc szusszanás, sóhajtozás és pihegés után kezek ragadtak meg, fordítottak hanyatt és láttam, hogy Jenci hóna alatt fogva meredező szerszámomra emelte Ágit. Keze ott is maradt Ágica cicijén, aki fejét elfordítva hevesen csókolgatta őt. Közben Murcikám fülembe súgta, milyen nagyot élvezett és ugyanezt kívánta nekem. Erre nem is kellett sokáig várni, amikor megéreztem Ágica hüvelyének ritmikus szorító mozdulatait, mozgása feszültebbé vált, majd felsikított, én is beleélveztem.
Mire újra tisztult a világ, Ágica – akinek úgy tűnik ez kevés volt – már a rajta munkálkodó Jencinek diktálta a tempót. Murci mellém simulva banális dolgokat (ugye, te is élvezted? ugye, nem haragszol?) susogott. Amikor még kókadt végtagom felé indul a kezével, szóltam, hogy menjünk ki, zuhanyozzunk egyet.
Így is tettünk. A kert csendjében legalább nyugodtan megbeszélhettük, hogy egyikünk sem neheztel a másikra, megértjük a hevületet. És mindkettőnknek nagyon jól esett. Én elgondolkodtam és hozzátettem:
– Tudod, azért ha én választhattam volna, inkább Kicut választom.
– Ez nem kívánsághangverseny volt. Lehet, hogy majd egyszer annak is eljön az ideje. Egyébként nekem is finomabbnak tűnt Sanya fütyije. De amikor kezembe vehettem, akkor már nem volt lehetőségem a választásra.
Időközben a kerti zuhanyhoz értünk és egy férfihang szólalt meg a zuhany melletti bokor mögül.
– Állok rendelkezésedre.
Elképedtünk, a majdnem telihold fényénél láthattuk egymás meglepett arcát és egyszerre indultunk a bokor megkerülésére. Ott egy időközben odakerült nagy pokrócon egy telt női popót és Sanya félig ülő alakját sejtettük meg a holdfényben. A karomba kapaszkodó kéz szorításán éreztem, hogy kedvesem zavarba jött, hogy Sanya hallhatta a rá vonatkozó megjegyzést, majd összeszedve magát a pokrócra térdelt és a zuhanyba állva csak ennyit hallottam:
– Mi az, hogy állsz rendelkezésemre? Legfeljebb lifegsz rendelkezésemre.
– Menj, zuhanyozz le, mire visszaérsz, nem lesz panaszod.
– No csak, nem is akarsz segíteni?
Majd amikor kijöttem a zuhany alól és ők mentek be:
– Tudod mit, inkább nyald tisztára.
Leheveredtem Eszti mellé a pokrócra és élvezettel kezdtem simogatni kerek popóját. Amikor kezem a combjai közé siklott, a hason fekvő, addig alvónak látszó nő hátraszólt.
– Neked már nem mesélek több leszbi élményt.
– Hmm?
– Eddig minden fiú, aki erre járt, avval kezdte, hogy meséljek még. Majd abban a hitben, hogy nekem csak punci kell, itt hagytak. Sanyi volt az első, aki legalább belém mártotta szerszámát, de ő is olyan gyorsan elsült, hogy én csak akkor kezdtem volna belelendülni.
Én a teljes férfitársadalom bűnét magamra véve, nagyon elszégyelltem magam és igyekeztem kiköszörülni a csorbát. Nem szeretnék felvágni, de azt hiszem kiválóan sikerült, amikor kéjes sikolyától valószínűleg felriadt a tanya környékének teljes apróvad állománya és menekülni kezdett, én még néhány percig folytattam a pumpálást, mire nekem is sikerült elélvezni. Addigra Kedvesemet már nem találtam a környéken.
Betámolyogtam a szobámba, de az ágyam foglalt volt. Murci és Sanya munkálkodtak rajta. Bebújtam a nagy ágyba az alvó vagy alvónak látszó Ági és Jenci mellé. Vártam, míg meg nem hallottam kedvesem semmivel össze nem téveszthető kéjes sikolyát a szomszéd ágyból és utána megnyugodva mély álomba zuhantam.
Hajnalban – épp hogy pitymallott – egy lopakodó meztelen nőre lettem figyelmes. Felém tartott, de csak az ágyát kereste. Kata volt, aki kitudja honnan érkezett. Ágyába, a takaró alá bújva meglepetéssel észlelte, hogy már van alatta valaki. Megmarkolta a farkam és azt kérdezte:
– Jenci, te vagy az?
– Miért, te Murci vagy? – kérdeztem vissza és mélyen belenyúltam síkos punájába.
– Nem, de most helyettesíthetem. – hangzott a hízelgő hangú válasz és erősödött szorítása.
Amikor kézzel már jól felizgattuk egymást, felibém kerekedett és olyan tempót diktált, mintha lovasversenyt akarna nyerni. A hullámzásra és a nyögésekre mindenki felébredt, vagy legalábbis megmozdult. Eszti folytatta volna az esti kefélést Jencivel, de Muriel félretolta és ő kért Jencitől ismétlést. A hangok alapján Eszti sem járhatott nagyon rosszul Sanyival, mert mire sikító hangjai elcsitultak a többiek zöme is ott állt a szobában és Katának meg nekem drukkoltak. Egyik kezemmel Jenőn lovagló Murci belső combját markolásztam és igyekeztem sűrű szőrzetét elérni, másik kezemmel az ágy mellett álló Viki puncijában jártam, amikor Kata, akinek a jelentős mellein körülbelül négy másik kezet láttam, megfeszítette izmait, szinte mozdulatlanná vált csak hüvelyének izmai jártak vitustáncot körülöttem. Mikor kapkodó lélegzete kezdett ritmikusabbá válni, izmai elernyedtek és én is belelövelltem élvezetem nedveit, már két másik fasz volt a kezeiben és tempósan masszírozta őket.
Nagy keveredés lett a dologból, én szememmel csak Kicut kerestem, de nem találtam a szobában. Otthagytam a társaságot és kitámolyogtam a szabadba. Kicu kint ült a kerti asztalnál és pezsgővel kínált. Nagyon kellemes beszélgetéssel töltöttük a hátralevő időt.
3.
Ezek után szexuális életünk egyre rohanóbb és zavarosabb lett. Ilyen mértékű keveredés már nem volt később, de előfordult, hogy valahogy más feleségével vagy férjével jött össze egy kettyintés. Muriellel megállapodtunk, hogy az ilyen eseteket nem titkoljuk el egymás elől. Végül is így kiélvezhettük a másik hűtlenségét is. És a történetek mindig nagy szeretkezésekbe torkolltak. Nekem nem voltak más kapcsolataim, csak a társaságbeli nőkkel és szinte mindegyikkel, csak Kicuval nem jött össze. Pedig őrá vágytam a legjobban. Muriel egyszer egy olyan esetet mesélt el, amelyben a férfi nem ebből a társaságból volt. Érdekes, hogy ez valahogy jobban zavart.
Azt csak később tudtam meg, hogy nem egy, sok ilyen eset volt. A szomszéd egyetemistától a szemben levő hentesig szinte mindenki, akivel találkozott. Magyarul: elkurvult.
Egyik délután a munkahelyemről hazatérve levelet találtam a konyhaasztalon, amiben elbúcsúzott. A szokásos közhelyekkel, hogy szeret, de én jobbat érdemlek stb. És ne is keressem, felejtsem el, akkor majd megnyugszom. Legalább háromszor olvastam el, mire kezdtem megérteni mit jelent: végleg eltűnt az életemből.
Először arra gondoltam, hogy ez a több mint egy év is az élet szép ajándéka volt, de rögtön utána úrrá lett rajtam az elkeseredés. Nincs többé Murielem? Az lehetetlen. Most már annyira részévé vált az életemnek, hogy nem tudok nélküle élni. Az öngyilkosság gondolata is megfordult a fejemben. A következő pillanatban már gúnyoltam magam: meghülyültél, ha egy nő miatt tudtál volna ilyet tenni. Térj észhez! Azután újra jött a mélységes letargia.
Amíg így vitatkozgattam magammal, szép lassan elfogyott az a fél üveg Chivas Regal, amit repi whiskyként tartottam a bárszekrényemben. Utána már csak egy kommerszebb whiskyt találtam, talán Ballantine’s lehetett. Annak is megittam a nagyját.
Késő délelőtt ruhástól, cipőben ébredtem az ágyamon, őrült fejfájással. Nem is tudom, mikor és hogyan kerültem oda. Aznap nem is tudtam bemenni dolgozni. Időnként sírtam egy kicsit, annyira sajnáltam magam és elveszett álmaimat. Ilyenkor ittam egy korty whiskyt, de már vigyáztam arra, hogy ne rúgjak be annyira, mint előző nap. Másnap már mentem dolgozni, de munkámnak sok haszna nem volt.
Innen rövidre fogom, mert magam is szégyellem a történteket. Megbízhatatlan munkaerő lettem, sokat ittam. Át kellett térnem a whiskyről az olcsó pálinkára és a kannás borra, mert a munkám használhatóságával együtt jövedelmem is rohamosan csökkent.
Amikor az irodánknak csökkentek a megrendelései, a Főnök szokás szerint behívott az irodájába. Ilyen helyzetben máskor mindig megbeszéltük, hogy kit tehetünk talonba úgy, hogy egy időre ne kelljen fizetni a bérét, de amikor új megrendelések érkeznek, akkor visszavehessük, vagy kitől jobb végleg megszabadulnunk. Most azonban engem rúgott ki. Persze barátságáról biztosítva és arról, hogy ha több munkájuk lesz és leszokom a sok piáról, akkor visszavesz. Egy darabig próbálkoztam új állás keresésével, de sehova nem vettek fel. A szűk szakmánkban, ahol eddig jó nevem volt, hamar elterjedt megbízhatatlanságom híre.
Ekkor már csak ittam és csavarogtam. A villanyt, gázt már rég nem tudta a bankom fizetni a kiürült bankszámlámról. Először se világítás, se fűtés, azután jelzálog, majd lakásomat is elvesztettem. Hajléktalan szállókon, meg kukázással töltöttem időmet. Már nem fájt Muriel hűtlensége, sőt egyáltalán nem érdekeltek a nők, valami végtelen fásultság vett rajtam erőt. Egyetlen célom volt: túlélni az aznapot. Ehhez egy kis kenyeret kellett találni és naponta eladni néhányat a Fedél nélkül című újságból, amiből tudtam venni egy kis bort. És sikerült túlélnem a telet.
Egy kora tavaszi hűvös napon, rongyos kabátomban árultam a lapot a szokásos forgalmas kereszteződésemben. Jó napom volt, már többen is nyújtottak ki pénzt és a lapot sem nagyon kérték el. Egyik pirosnál egy ezüstmetál BMW állt meg a közelemben és elindult lefelé a motoros ablak. Én már ott termettem és nyújtottam a kezem az aprópénzért. Udvariasan lehajoltam és benézve az ablakon megköszöntem. Valami halvány érzésem volt, mintha ismerős lenne az arc, biztos máskor is adott már pénzt. Az arc döbbenten nézett vissza:
– Te vagy az? – és megismertem volt főnököm hangját.
A szégyentől és a feltörő emlékektől majdnem elsírtam magam. Csak álltam és elfelejtettem elengedni az autó ajtaját. A lámpa már zöldre váltott, de ő is csak döbbenten nézett. Mögötte a többiek már dudáltak és arra a gondolatra, hogy evvel vége is ennek az álomnak, még jobban elszorult a szívem.
– Gyere át a kereszteződésen túlra. – szólt oda és elindult. Láttam, hogy egy fél sarokkal odébb talált egy parkolóhelyet és kiállt. Én már nem érhettem el a zöldet, de a következő zöldnél, a fájós lábamat kicsit húzva, amennyire tőlem tellett rohantam utána. Megérintett a múlt varázsa.
Az autója mellett állva várt. Elkezdett faggatni, hogy mi van és egyáltalán, mi történt annak idején, hogy olyan hirtelen változtam meg ennyire hátrányosan. Próbáltam elkezdeni a történetet, de már nehezemre esett a kerek mondatok összeállítása. Elszoktam tőle. Látva, hogy ez nem két perc lesz, megkérdezte, hogy ráérek-e, beülhetünk-e valahova. Előszörre azt hittem gúnyolódik, hogy ráérek-e, de rájöttem, hogy a munka rohanó világából kilépve ez egy természetes kérdés. Egy eszpresszó előtt álltunk, tett arrafelé egy fél lépést, de végignézett rajtam, rongyos ruhámon és a szomszéd sarkon levő kocsma felé vette az irányt.
– Mennyit ittál ma? – szegezte nekem a kérdést.
– Csak egy kisfröccsöt.
– Jó, akkor kaphatsz még egy kisfröccsöt vagy hosszúlépést.
– Akkor hosszúlépést.
Az nekem luxusnak számított, mert a több szóda miatt kellett többet fizetni érte, a saját pénzemet pedig – ha volt – sajnáltam szódára költeni. Kért két hosszúlépést, majd egy óra múlva, amikor még mindig beszélgettünk, még kettőt. Addigra már a mondatok is gördülékenyebben jöttek belőlem. Az elmúlt félévben összesen nem beszélgettem ennyit.
Mindent elmeséltem neki, a leghihetetlenebb dolgokat is. Lehet, hogy a misztikus részek miatt őrültnek tartott (lehet, hogy az is vagyok?). Ami a legfontosabb: segíteni akart. Most már több munkájuk volt, de engem nem akart beengedni a munkahelyre. Azt javasolta, hogy költözzem be hozzá, a háza alagsorában berendez nekem egy üresen álló helységet és ott lakhatok és dolgozhatok. A munkát majd ő hozza-viszi vagy interneten küldözgetjük.
Annyi kikötése volt még, hogy a béremet ő gyűjti egy számlán és az ő döntésén múlik, hogy mikor kaphatom meg. És nem ihatok többet, mint amennyit ő hoz nekem. Én kapva kaptam az ajánlaton, csodának tűnt a normális élethez való visszatérés lehetősége.
Végül abba maradtunk, hogy azonnal beköltözöm, annak ellenére, hogy most csak egy gumimatracot tud adni. Elvitt a hajléktalan szállóra, nem tartott sokáig összeszedni az egy szatyornyi motyómat és a legnagyobb kincsem: egy pendrive-ot, amin néhány régi emlékemet mentettem meg, többek között e történet elejét is.
Néhány nap alatt szépen berendeztük a szobám és elkezdtem a munkát. Eleinte nehezen ment, de fokozatosan belejöttem. Nehezebb volt, hogy naponta csak fél liter bort kaptam, de végül is azt is megszoktam.
Nem voltam szobafogságon, de nem is volt kedvem kimenni. Munka után inkább az interneten bóklásztam. Egyszer véletlenül rátaláltam egy Tongáról szóló cikkre. Attól kezdve vadásztam az ilyen információkra és egyre jobban vágytam eljutni (vagy visszamenni?) Tongára. Szinte mániámmá vált Tonga. Kerestem az újabb híreket és az olcsó repülőjegyeket. Már kinéztem magamnak, hogy 150-200 ezer forintért eljuthatok Los Angelesbe és onnan 1000 dollár körül Tongára. Már fejből tudtam a repülőmenetrendet. Naponta számolgattam, hogy hány hónapot-hetet kell még dolgoznom, hogy ki tudjam fizetni a jegyet.
Végre újra volt életcélom.
