iwiw red 006

  • +6
  • -0
  • 6
6 X
Tetszik! Nem tetszik!
100% 0%

Szilvássy Fanny meglepő esete

Szilvássy Fanny elhelyezkedett a tikfa napozószéken, lerakta maga mellé Mandarina Duck táskáját, kivette belőle az Elit Woman magazint és hátradőlt. Kinyújtotta a lábát, bokában keresztezte, majd szórakozottan meghimbálta Escada márkájú, pántos papucsát, szétnyitotta térdén a magazint, az orrára engedte Sophia Loren napszemüvegét, és a sötét üveg takarásában a közeli teniszpálya felé fordította a szemét.

Mercedes teniszezett ott a szálloda alkalmazottjával, Lacival, aki miatt Fanny a szokásosnál bő két órával korábban kelt, fél óráig fésülködött – míg fejére tornyozott, szőke haja kellőképpen spontánnak nem tetszett, s arcába hulló tincsei a legelőnyösebb módon nem keretezték ovális arcát, ibolyakék szemét, duzzadt ajkát -, megkereste legapróbb bikinijét, és a csípős levegőtől enyhén borzongva lesétált a parkba.

A pályán Mercedes elvétette a labdát, az tompán puffant a füvön, és gurult vagy másfél métert. Mercedes utána szökkent, formás hátsóját partnere felé meresztve, kimódolt lassúsággal előrehajolt, felvette a labdát, hátrafordult, és ingerlőn felkacagott.

– Itt van! – kiáltotta.

A dög, gondolta Fanny, és szájában megkeseredett a limonádé. Mercedes jó bőr, ha nem is olyan szép, mint ő, mert alacsonyabb, és a lába se ér az égig, de formás lány. Nagy mell, gömbölyű comb és legendás szakértelem a szexben. Azt beszélik, fenomenálisan szop, és lelkesen részt vesz minden csintalanságban. Így mondta Balázs, akitől a jellemzést Fanny hallotta, hogy csintalanság, és nem ment bele a részletekbe, úgyhogy Fanny csak találgathatott.

A pályán befejezték a játszmát, a páros egymás mellett vonult a szálloda felé, majd elbúcsúztak a szökőkút mellett, ahol a keskeny gyalogjárdák szerteágaztak a tó, a napozóágyak, a sportpályák felé és a szálloda irányába.

Mercedes futó csókot nyomott a férfi arcára, majd könnyed, játékos léptekkel a szálloda felé indult, Laci pedig odajött Fannyhoz.

– Korán keltél – állt meg mellette mosolyogva, és Fanny feltolta feje tetejére a napszemüveget, mert nem volt már mit titkolnia.

– Nyolc óra van – felelte sután, mintha nyolckor valóban minden nap talpon lenne, és mint akinek nem azért pattant ki a szeme pitymallatkor, mert tudta, a férfi hétkor kezd, és láthatja a teniszpályán.

– Nincs kedved játszani? – kérdezte Laci, és meglóbálta maga mellett a jobb kezében tartott ütőket.

– Nincs, köszönöm – felelte Fanny, és alulról nézett fel a férfira, aki közel állt hozzá, így a tekintetével egy vonalba esett hosszú, inas combja, és a tenisznadrágot domborító nemi szerve. Fanny igyekezett nem oda nézni, mégis látnia kellett a vékony szövet alatt a hengeredő péniszt, ahogy a herék halmán pihen.

Fanny nyelt egyet, és feljebb, a szálloda lógójával díszített pólóra siklott a szeme, majd fel a férfi arcára.

Tíz évvel ezelőtt, amikor utoljára látta, még egy kamasz pattanásos és szabálytalan arca volt, előreugró orral, hegynyi ádámcsutkával. Az eltelt időben Laci vonásai harmonikussá szelídültek, az orrához hozzá nőt az arca többi része, az ádámcsutkát megerősödött izmok ölelték körül, és eltűntek a pattanások is.

– Miért nincs? – kérdezte a férfi.

– Hogy mit? – kapta fel a fejét Fanny, iménti gondolatai miatt pirulva.

– Mért nem jössz teniszezni? A gimiben szerettél. Ti voltatok a legjobb páros Annával.

– Fáradt vagyok – füllentett Fanny, pedig azért nem ment, mert utált volna Mercédesz helyére állni, és azt csinálni Lacival, amiért a férfit megfizetik. Teniszezni, vagy italt hozatni vele, vagy a táskájáért küldeni. – Inkább ülj le, és beszélgess velem. Annyi ideig, mintha játszanánk egy mecset – hívta, és maga mellett a másik székre mutatott.

– Rendben – nevetett a férfi, még közelebb húzta a széket, és leült rá, de nem úgy, ahogy Fanny hevert, csaknem fekvő helyzetben, hanem oldalról, félig szemben a nővel.

– Három napja itt vagyok, de még egyszer sem sikerült néhány mondatnál hosszabban szót értenem veled – jegyezte meg Fanny, összezárta az újságot, hogy ne takarja hosszú, méz-barna combját, és lecsúsztatta a fűbe.

– Sajna, dolgozom itt. Kétlem, hogy a főnök örülne, ha csevegéssel múlatnám az időt, főként azzal a lánnyal, akire ő hajt.

Fannyi szíve megdobbant a kijelentésre. Laci is figyeli őt? Számon tartja, ki udvarol neki?

– Roland és köztem nincs semmi. Csapja a szelet, de még nem… – tiltakozott sietve, aztán elharapta a szót. Csak semmi mentegetőzés, figyelmeztette magát.

Inkább titokzatosan elmosolyodott, lustán félrefordította a fejét, és évődve folytatta.

– Roland két hónapja jár utánam, virágot küldözget, többször hívott vacsorázni, felajánlotta, hogy szívesen furikázgat, de eddig semmit nem kapott cserébe. – Kacéran visszafordult a férfihoz. – Tudod, hogy van ez… – húzta fel a szemöldökét talányosan. – Még nem döntöttem.

Laci megint nevetett, és mosolyát látva Fanny hasonlóan érzett, mint kedvenc szimfóniája hallgatása közben, Hogy van miért élnie.

– Fogalmam sincs, hogy van ez – felelte a férfi. – A legutóbbi barátnőm a kolléganőm volt, s mivel arra lakott, amerre én, gyakran hazavittem munka után. Aztán egyszer behívott magához, és aznap éjjel nála aludtam.

– És? – kérdezte Fanny nevetséges féltékenységgel a szívében.
– Mi és?
– Szakítottatok?
– Elköltözött Pestre, mert jobb állást kapott.
– Nem lehetett valami elsöprő szerelem – jegyezte meg Fanny, és igyekezett eltüntetni hangjából a nyilvánvaló elégedettséget.

Laci előre hajolt, és két könyökével a térdére támaszkodott.

– Hát nem volt az – mondta, és merészen végigpásztázta szemével a nő hibátlan testét. Fanny bőre bizsergett a tekintete alatt, mintha fázna, összerándultak a mellbimbói, és forrósodni kezdett az öle.
– És te? – kérdezte a férfi mustra közben. – Veled mi van? Az újságok szerint nem jársz senkivel.
Fanny zavartan felkacagott.
– Lehetetlen, hogy a pletykalapokat bújod.
A férfi felnézett a combjáról az arcára.
– Megvettem a lapot, aminek a címoldalán szerepeltél. Igencsak meglepődtem, amikor a sarki újságosnál majdnem bevertem a cicidbe az orrom. Azt hittem, divatcégeknek dolgozol.
– Mint tudod, huszonnyolc éves vagyok. Eleget éheztem. A ruhák csak a piszkafákon mutatnak jól, míg a meztelen fotókon kellenek a domborulatok. Váltottam, de hamarosan abba is hagyom a modellkedést.

A férfi erre nem felelt, csak elgondolkozva tovább szemlélte a nőt. Minden bizonnyal az újság képei jártak az eszében. A falatnyi fürdőruha is csaknem annyit engedett látni Fannyból, mint azok.

– Nem mutattál meg mindent – jegyezte meg elgondolkozva a férfi.
Fanny kuncogott, akár egy bakfis.
– Valóban. Nem óhajtottam a fél ország előtt szétrakni a lábam, ahogy az amerikai lányok.
– Miért? – kérdezte komolyan a férfi.
– Nem tartom gusztusosnak tárogatni a nyálkahártyáimat. Akár a fogorvosnál lennék. Szerintem az ilyesmi nem túl esztétikus.

A férfi lassan elvigyorodott, és tekintete visszatért az emlegetett testrészhez, vagyis jobb híján a nő ölét takaró, lazacszínű selyemdarabkához.
– Én esztétikusnak tartanám – jegyezte meg incselkedve.
Fanny csikorogva felnevetett, mert a férfi megjegyzésétől és a nézésétől zubogva tódult a vér az alhasába.
– Csalódott voltál?
– Na, ná – fordította végre vissza Laci a szemét a nő arcára. – A maga valójában látni Szilvássy Fanny punciját…!
– Másik százezer férfival egyetemben?
– Inkább, mint sehogy.
– Tíz ével ezelőtt észre se vettél – mondta Fanny, és a reménytől, hogy bősz tiltakozást hall majd, lángra gyúl az arca. – A gimiben te voltál az osztály esze, én meg épp csak a hármast hoztam.
– Ha egy lánynak ilyen teste van, aligha számít a bizonyítványa – mondta a férfi mosolyogva. – És téged se nagyon érdekelt, ki érettségizik majd ötösre matekból.
– Tévedsz. Mindig is csodáltalak – ellenkezett Fanny.

Tudta, hogy különleges szépsége mellé átlagos értelmi képességet örökölt, de azt tartotta magáról, hogy van annyi esze, hogy becsülni tudja mások eszét. És így, huszonnyolc évesen már azzal is tisztában volt, hogy ez nem elhanyagolandó teljesítmény. – A matek tanárnő rettegett tőled, hogy valami ostobaságon kapod. – Elgondolkozott. – Úgy emlékszem, fizikusnak készültél. Hogy kötöttél ki egy szállodában?

A férfi felnevetett.
– Az vagyok. Fizikus. Debrecenben dolgozom az atommagkutatóban. A szabadságomon meg lejövök ide, a Balatonra, hogy legyen miből kifizetnem a kocsi részleteit.
– Ó… – hűlt el Fanny. – Atommagkutató? Sugárzik belőle a magas tudomány.

Mindketten nevettek. A két fiatal jókedve, a vágyott nő hajlandósága az alkalmazott iránt, akinek rég a reggeli előkészületeinél lenne a helye, felbosszantotta Rolandot, a szálloda tulajdonosát. Kiszabott reggeli mozgásadagját teljesítette az imént, és az úszástól zihálva, nedvesen és borzongva kaptatott fel a partról, amikor a vidám párost meglátta. Ráförmedt Lacira.

– Magát nem azért fizetem, hogy itt dögöljön dologidőben – mordult fel. – Lóduljon a konyhába.

Laci arcáról lehervadt a mosoly, felemelkedett ültéből, hűvösen elnézést kért, majd sarkon fordult és elballagott. Fanny szemére vörös ködöt vont a méreg.

– Kár volt ilyen tahóként viselkedned vele – sziszegte a fölötte tornyosuló férfi arcába, és kézfejével undorodva lesöpört egy vízcseppet a melléről, ami Roland hajáról csöppent oda. – Laci kisujjába is több ész szorult, mint a te egész brancsod fejébe. Csak azért ugráltathatod, mert az állam nem fizeti meg rendesen.

Roland gúnyosan elmosolyodott, aztán hahotázni kezdett. Nem hagyta, hogy egy nő megsértse, különösen egy olyan gyönyörű nő, mint Fanny, nem. Volt elég korlátolt, hogy higgyen a szép, de buta párosítás igazában.

– Ne bomolj, Fanny! – mondta leereszkedőn, és kedvtelve nézett végig a lányon. Igazi, dugni való nőcske, gondolta elégedetten! Kicsit még kéreti magát, kényeskedik, meg fintorog, de ma este, vagy legkésőbb holnap, megengedi a kicsike, hogy a szájába dugja a faszát. – Kicsi, Fanny! Ne hagyd magad szédíteni ezzel a gázos dumával. Az élhetetlen fütyik kenik el a dolgokat a rosszul fizetett zseni maszlagával. Ugyan ki nem szarja le manapság a diplomát? Akinek van vér a pucájában, az boldogul, a nyamvadt ki pöcsök meg nyomorognak.

– Lehet. Igazad van – hagyta rá Fanny, hogy mihamarabb véget vessen a trágár szózuhatagnak. Kényelmesen elfészkelődött a napozószéken, hogy húzza még kicsit az időt, mielőtt követi Lacit az épületbe.

Roland lendületes mozdulatokkal megcsapkodta magát, karjait keresztbe vetve tett néhány tornamozdulatot széles mellkasa előtt, kezét csípőre tette, jobbra hajolt, majd balra, nyakkörzést végzett, a csípőjét lendítette.

Akár egy tenyészbika, gondolta Fanny, szeme sarkából figyelve a férfit. Csak míg a bikák kondijáról a gazda gondoskodik, Roland maga tartja karban a testét. Edzőterembe jár hetente háromszor, négynaponta vágatja a haját, és frissítteti a szőke melírt a feje tetején, pedikűröztet, manikűröztet, és legalább kétnaponta meghág egy nőstényt. Fanny tudta, hogy mióta őt kerülgeti, is fizeti a kedvenc prostiját.

Roland közben a fekvőtámaszokat nyomta a füvön. Egy, két, három, ruganyosan, erősen, céltudatosan. Felsőtestét a magasba lendítette, és tapsolt. Óh! – sóhajtott gúnyosan Fanny -, Van Damme se csinálja különbül. És ez a tökéletes példány engem választott, hogy elültesse bennem a magját, és utódokkal hintse tele a világot. Roland ugyanis nem csinált titkot belőle, hogy azért keríti be oly céltudatosan Fannyt, mert elérkezettnek látja az időt, hogy dinasztiát alapítson. Fanny értelmiségi családból származik, tud viselkedni, beszélni, mutatós, egészséges és gyönyörű. Ugyanilyen gyermekek világrahozatala várható tőle. Fanny tisztában volt vele, hogy Roland azért hagyta két hónapig húzódozni, mert komoly tervei vannak vele. Csakhogy ezen a hétvégén a lány rádöbbent, hogy neki bizony semmilyen tervei nincsenek Rolanddal.

Fanny este nyolckor kezdett csomagolni, hogy elérje a tizenegy órás gyorsot Pestre. Roland a kettőjük hálószobáját elválasztó nappaliban szundikált, mert az elfoglalt üzletemberek jó szokása szerint azonnal elnyomta a buzgóság, ahogy letette valahova a fejét. Roland mindig kimerült volt, bár sose ismerte be, ezért is sikerült Fannynak lebeszélnie az éjszakai vitorlázásról, amit ma estére tervezett. A férfi lagymatagon győzködte, majd belátva a nő hajthatatlanságát – Legalább lesz egy szabad estém – sóhajtással -, a kényelmes kanapéra vetette magát, megcsörgette whiskys poharában a jeget és elaludt. Amikor Fanny átsétált a nappalin, hogy megkeresse a kendőjét, látta, hogy nyitott szájjal horkol a kereveten, bokája a karfán nyugszik, jobb keze pedig a poharat markolja a kerevet lábánál.

Fanny megtömte a bőröndjét, beállította a szekrénybe, hogy Roland ne lássa meg, amikor felébred, és vita nélkül leléphessen, majd megzuhanyozott, mályvaszínű köntösében elvackolódott az ágy támlájánál, meggyújtotta a tompított világítást, kinyitott egy romantikus regényt, és a harmadik oldalon járt, amikor Laci megjelent az ajtóban. Fekete szövetnadrágban, keményített, fehér ingben, karján egy rakás törülközővel állt az ajtókeretben, és ugyancsak meglepődött Fanny láttán.

– Te itthon vagy? – kérdezte zavarodottan. – Úgy tudtam, kimentetek a vízre a főnökkel.
– Nem volt kedvem – felelte Fanny, közben egy szempillantással ellenőrizte, minden rendben van-e körülötte, és megállta, hogy ne igazítson a haján, majd kecsesen maga alá húzta a lábát, és megfogta a bokáját. Tudta, a mozdulattól a fényes köntös rásimul a combjára, és megfeszül a mellén.
– Bocs – mondta a látványtól kábultan Laci. – A törülközőket hoztam a fürdőszobába. Fél perc és végzek.
– Menj csak – intett Fanny, és tekintetével kísérte a férfit a fürdőszoba ajtajáig, majd lázas készülődésbe kezdett.

A kis szekrényre tette a könyvet, és kissé oldalra csúszott, hogy épp szemben legyen a fürdőszoba ajtajával. Felhúzta mindkét térdeit, talpát az ágytakaróra simította, és szégyentelenül széttárta a combját. Köntöse a mozdulattól hátracsúszott, láthatóvá vált hosszú lába és az öle. Így várta a férfit.

Amikor Laci kilépett a fürdőszobából egy angyallal találta magát szemközt. Egy bukott angyallal. A hálószobai lámpa sejtelmes fénybe vonta az ágyon heverő nőt, vállig érő, divatosan tépettre vágott haját, a szétnyíló köntös szélei közt melle kezdődő domborulatát.

A férfi mindezt persze csak homályosan érzékelte, mert egész figyelmével a felhúzott combok közt feltáruló ölre tapadt. Fanny puha, rózsaszín ölére, amit a szeméremdombon háromszögre vágott szőke pihe színezett. Mivel a nő természet adta szőke és fehér bőrű volt, az öle nem fordult mély barnába, hanem világos rózsaszín volt, tökéletesen szimmetrikus, kicsi, kecses szirmocskákkal a hüvelybemenet két oldalán. És a hüvelye se tátongott szélesen és elnyűtten, ahogy Laci azt egy-két régebbi barátnőjénél tapasztalta, hanem ruganyosan és szűken várta egy férfi merev vesszejét.

– Gyere ide! – szólt remegő hangon Fanny, mert életében először, tartott az elutasítástól.

A férfi alvajáróként lépett közelebb, és az ágy végében megállt. Fanny egy szó nélkül előrébb csusszant, le az ágyról, a férfi lábai elé. Felemelte a kezét, és megsimogatta arca előtt a fekete nadrágot feszítő péniszt. Laci taglózva nézte, nem mozdult, nem kért, de nem is tiltakozott, balljában a piszkos törülközőket, jobbjában egy flakon krémszappant szorongatott.

Fannyi lehúzta a nadrág sliccén a zipzárt, mindkét kezét használva szétnyitotta, és kissé lejjebb igazította a nadrágot, kibújtatta az alsónadrág gomblyukán a gombot, benyúlt a nyílásba, és ügyesen kiszabadította a férfi immár merev szerszámát.

Laci vesszeje nem volt nagy, de kicsi se, olyan, mint maga a férfi, kecses és elegáns, szépen formált makkal a végén enyhe ívben meredt felfelé. Fanny először érzett ilyen elsöprő, torokszorító vágyat egy férfi iránt, mint most, noha az hozzá se ért, hogy duzzadt, forró és nedves öllel kívánta.

Fanny lágyan megérintette arca előtt a kemény hím tagot, óvatosan közelebb igazította magához, és apró csókokat lehelt rá. Végig az oldalán, a tövétől indulva, egészen lentről, a dús, fekete szőrzettel borított herezacskótól fel, a feszesen fénylő makk hegyéig. Majd fejét a másik oldalra hajtotta, és ott is megismételte ugyanezt, csókolta kőkemény tövét, és rugalmas hegyét, csukott szemmel, bódultan a szerelemtől és a vágytól.

Laci kiejtette kezéből a törülközőket és a flakon, emezek tompán puffantak, amaz hangosan koppant a szőnyegen, és mindkét keze ujjait a nő hajába mélyesztette.

Fanny elengedte a férfi rúdját, hátra nyúlt, és tenyerét rásimította kemény fenekére. Laci magára hagyott szerszáma feljebb rugózott, így Fanny az alsó részét csókolgatta, és most már a nyelve hegyével nyalogatta is, mintha különleges édességet kóstolna, amit nem akar egy falással lenyelni, hanem hosszan elhúzni vágyja az élvezetet.

– Mondd, mit csináljak! – lehelte alig hallhatóan, és tenyere fel, le járt a férfi hátsóján, ahogy a szája a rúdján.

Laci tudta, mit akar, és azt is megsejtette talán, hogy miért. Jobb kezével nyúlt vesszeje tövéhez, hüvelykujjával kissé lejjebb nyomta, hogy a hegye találkozzon Fanni ajkával.

– Kapd be! – mondta rekedten, és elrévedve nézte, ahogy makkja eltűnik az egyre széjjelebb nyíló halványrózsaszín, fénylő ajkak közt. Fanni lassan engedte magába, ajkát fokozatosan nyitva szét, és simogató nyelvével fogadva a behatolót.

– Szopd! – parancsolta a férfi részt véve a játékban, és csípőjét finoman mozgatva, ki, be kezdte járatni magát a nő szájában. Hüvelykjével az irányt, csípője mozgásával a ritmust szabályozta, baljával a nő fejét tartotta. És Fanny szopta.

Buzgón, szemét lecsukva, ellágyult vonásokkal, és Laci fejét leszegve nézte. Nézte, ahogy a farka eltűnik, majd újra megjelenik a nő szájában; ahogy a duzzadt ajkak átbuknak a makk pereme által képzett gáton, ahogy összébb zárulva engedelmesen követik a formáját, majd ugyanilyen odaadón újra utat engednek neki -, és a gerincében, a fejében is érezte, ahogy egész teste lüktetett a vágytól.

– El se hiszem, hogy a csodaszép Szilvássy Fanny szopja a farkam – nyögte, és Fanny arcán egy pillanatra megjelent egy gödröcske a mosolytól.

Roland maga se tudta, mi ébresztette fel, mert nem hallott semmit, semmit, ami a másik kettő jelenlétére utalt volna. Kábultan kinyitotta a szemét, és tekintete a nappalit a hálószobától elválasztó üvegfalra esett. A szobában egyetlen villany égett, de a sötétből a nyitva hagyott reluxán át mindent látott.

A saját pincére állt a szoba közepén, leszegett fejjel, furcsa testtartásban, vállát kissé előre ejtve, kitolt csípővel. Roland csak ekkor vette észre Fannyit. Az ágy vége és a férfi combja közé beszorulva térdelt, haja kócosan és ziláltan keretezte az arcát, válláról lecsúszott és szétnyílt a köntöse, láthatóvá vált gömbölyű, kecses válla, ruganyos melle, ahogy a fiú hosszú, szőrös combjának feszül.

A fiú meredt farka Fanny száját pumpálta. Roland eleinte csak nézett, meg se moccant, a düh és valami beteges kíváncsiság dolgozott benne, aztán óvatosan felemelkedett a kerevetről, és az üvegfalhoz lopakodott. Ilyen közelről tökéletesen kivehetett minden részletet a fal túloldalán, akár Fanny hajszálait is megszámolhatta volna, de ő a csak a nő testét nézte, rózsaszín bimbójú mellét, a férfi fenekét tapogató kezét, és persze szaporán dolgozó száját. Közben benyúlt a nadrágjába, és húzogatni kezdte duzzadó farkát.

Percekig állt ott a sötétben, egyre inkább begerjedve a látványtól és saját kezétől. Nem tudta levenni szemét a lányról, dühödten és féltékenyen bámulta, és most már a hangjukat is hallotta, ahogy Fanny a kéjtől nyögdécsel, és ahogy a fiú egyre gyorsabban liheg. Fanny halk cuppanással kiengedte szájából a hím tagot, és mohón nyalogatni kezdte, nyelvét hosszan kiöltve a fiú zacskóit, ahol érte, majd a kemény vesszőt oldalról is a szájába kapva, majd felülről, és újra szinte teljes hosszában elnyelve, mert nem tudott betelni vele.

Roland ismerte Fanny nyelvének az ízét, két alkalommal is kóstolta, amikor a nő engedett neki, és hagyta magát megcsókolni, de hol volt akkori lelkesedése ettől a búja odaadástól? A nyomasztó emlék, a nő sértő kelletlensége mozdította ki Rolandot kábultságából, és iménti gerjedelmét feledve, bősz haraggal a nappalit a hálótól elválasztó ajtóhoz robogott, és kivágta maga előtt.

– Te rohadt kurva! – üvöltötte. – Mi a faszt csinálsz? Fel akarsz húzni? Leszopod az emberem az én szemem láttára, te ribanc?

A másik kettő riadtan kapta felé az arcát, Fanny szája és a férfi rúdja ugyanattól, Fanny nyálától fénylett.

Roland a karjánál fogva rántotta fel a nőt a földről és megrázta.

– Hogy képzeled, te rohadt kurva – ordított, de a nőt csak a másik érdekelte, aki kapkodva elcsomagolta magát, és távozni készült.
– Laci várj! – kiáltott az ajtó felé. – Ez nem az, amire gondolsz.

A férfi villogó szemmel, haragtól sötét arccal fordult vissza.
– Máskor hagyj ki a kisded játékaidból! – szűrte a foga közt, és bevágta maga mögött az ajtót.
Rolandot úgy elképesztette, hogy rajta kívül más is sértve érezheti magát, hogy szinte feledte mérgét. Az ágyra lökte a zavart és kétségbeesett nőt, aki menekülni igyekezett, vagyis futni a másik után, de ezt azért Roland mégse hagyhatta.

– Nézz rám, a teremtésit! – ordította. – Nézz rám, te rüfke!

Fanny megértette, hogy Laci már messze jár, most aligha magyarázhatja ki magát, ezért engedelmeskedett Rolandnak, félkönyökre támaszkodott az ágyon, és dacosan felnézett rá.

– Mit akarsz? – vakkantotta.

A fennhéjázó hangra, hogy a nőből hiányzik a bűntudat, Rolandot újra elöntötte az epe.

– A saját házamban csalsz meg, te, ribanc? Ahol három napja mereszted a segged, falod a kaviárt, meg vedeled a pezsgőt.

Ettől a marhaságtól Fanny kijózanodott.

– Kérlek, Roland. Ne etess ezzel a hülye szöveggel! – felelte kimérten. – A múlt héten telekürtölted Pestet, hogy lejövök a szállodádba a hétvégére, szombaton adtam egy interjút a megyei lapnak, és két órát főttem a kedvükért a tűző napon, ma pedig a Reggeli Kávé riportere fejt meg néhány ingyen képre.
– Na és? – kérdezte bambán a férfi, mert a rideg hang és a kíméletlen őszinteség készületlenül érte.
– Ne akard elhitetni velem, hogy a lekötelezetted vagyok. Mindketten nyertünk az ügyön – vágta rá Fanny, átvetette lábát az ágy másik szélére, felállt, és teljes százhetvenhat centis magasságában kihúzta magát.
– Ma éjjel elutazom. Már korábban eldöntöttem, és össze is csomagoltam. Úgyhogy fogd vissza magad, fejezd be a nagyjelenetet, és szíveskedj elhagyni a szobám.

Korántsem volt persze ilyen magabiztos. Míg öltözött, fésülködött és sminkelt, a történteken rágódott. Igenis tudta, amikor megkörnyékezte Lacit, hogy Roland a szomszéd szobában alszik. Egyetlen pillanatra sem feledkezett meg a másik férfiról, és azt is sejtette, a beszélgetés zajára fel fog ébredni, és meglátja őket. Át is futott a fején, amikor Laci bejött, hogy le kellene ereszteni a reluxát. Aztán mégsem tette.

Fél órával később utazásra készen sietett végig az alagsori folyosón, hogy megkeresse Lacit. Itt, lenn, az alvilágban merőben más világ vette körül, mint fenn, a napfényes paradicsomban. Rozsdás csövek futottak fölötte a mennyezeten, a falakról pergett a vakolat, és fullasztó volt a hőség. Míg egy emelettel feljebb minden csupa ébenfa és aranyozás, itt a lépcső betonja csupaszon szürkéllik, és alig látok a tizenötös égők halovány világa mellett, gondolta Fanny.

A konyhai előkészítő lengőajtaját a vállával lökte be, és megállt a zsibongó, emberekkel telt helyiség szélén.

– Fazekas Lacit keresem – szólította meg fennhangon a hozzá legközelebb álló fiút, aki krumplit rakodott át az egyik ládából a másikba.

A fiú felnézett, eltátotta a száját, és lassan felegyenesedett. Mintha a teremben tartózkodó összes ember az ő szemével látott volna, hirtelen elült a zsivaj, és legalább harminc szempár fordult Fanny felé. A nő jelenésként állt a penészfoltokkal tarkított fal előtt citromsárga ruhájában -, ami legfeljebb combközépig takarta hosszú, barna lábát -, tízcentis sarkú papucsában, bokája körül a leheletnyi lánccal. A férfiak szájában összefutott a nyál, a nők szívébe pedig éles tőrként hatolt az irigység. Laci átvergődött a két hosszú, alumínium asztal között, megragadta Fanny karját, és kirángatta a teremből.

– Mi a fészkes fenét csinálsz itt? – förmedt a nőre. – Újabb bajt kavarsz? Megkóstolod az összes pincért, hátha finomabbak nálam? – hadarta félig összeszorított szájjal, és húzta maga után Fannyt, aki botladozva követte.

– Beszélni szeretnék veled – motyogta Fanny, noha a férfi alig ügyelt rá -, hogy ne érts félre.
– Nem értek én félre semmit – vágta rá amaz dühösen. – Mi félreérteni való van ezen?

A folyosó közepén nyílt egy keskeny furnér ajtó, Laci azt nyitotta ki, és betuszkolta a nőt.

– Elkezdtünk valamit, és nem fejeztük be – mondta.

Alig kétszer-kétméteres kamrában álltak, körös-körül ipari polcok borították a falakat roskadásig megrakva tisztítószerekkel, szalvétákkal, tucatjával csomagolt WC papírokkal. Jobbra műanyag ládák tornyosultak, és használaton kívüli hólapátokat zsúfoltak a sarokba. Fannynak nyikkanni se maradt ideje, a férfi arccal előre a szemben lévő polcnak nyomta, egyik kezével a dereka fölé húzta a szoknyáját, a másikkal pedig lerángatta a bugyiját. Cipzár fémes csusszanása hallatszott, Fanny érezte, ahogy Laci megragadta, és kissé széthúzta a fenekét, hogy a hüvelyéhez férjen, majd a férfi kemény tagja egy határozott lökésessel felnyársalta.

Fanny mindkét könyökét a polcra támasztotta, fejét ráhajtotta a kezére, és erősen tartotta magát, hogy a férfi lökéseitől neki ne ütődjön a polc éles szélének, és egy szó nélkül állta a huszáros rohamot.

A férfi mögötte hamar közel jutott a véghez, mozgása gyorsult, zihálása betöltötte a szűk, félhomályos helyiséget, és Fanny ölében is egyre gyűlt a vágy. Szemét lehunyta, a fenekét derékban hátrafeszítette, hogy könnyebb behatolást biztosítson a férfinak, kinek gerjedelmét az önkéntelen, belenyugvó mozdulat a végletekig fokozta. Laci kurtán felkiáltott, két oldalról megragadta, az ágyékához szorította a nő csípőjét, és belelövellte magját.

Fanny akkor sem szólt, amikor tudta, hogy vége, bár egész testét rázta a kielégítetlenség és a csalódottság. A férfi kicsusszant belőle, és Fanny nyúlt volna a polcon tornyosuló papírzsebkendő hegy felé, mert combján már csorgott a meleg sperma, de Laci egy mozdulattal megállította.  Még nem végeztünk – mondta halkan és némileg bűnbánóan.

Kezét a nő hasára csúsztatta, majd egyre lejjebb, a szeméremtesthez. Középső ujját bedugta a keskeny, lucskos kis résbe, és mozgatni kezdte. Fanny pattanásig feszült szemérme máris lüktetve kelt életre, a nő kéjesen nyöszörgött, és ő is mozgásba lendült, csípőjét ringatva fenekét a férfi ágyékához, csiklóját az ujjához dörzsölte. Laci középső ujját a peckes kis bimbón, a többit a csupasz nagyajkakon szánkáztatta, közben a másik kezével a nő mellét markolászta.

– Megint áll a farkam tőled – nyögte, és hátrapenderítette Fannyt, hogy szembe kerüljön vele. Lenyúlt az összezárt combok közé, felrántotta a nő térdét, hogy utat nyisson merev tagjának az ölébe. A ruganyos női test szétnyílt előtte, és ő máris benne volt.

Szája rátapadt a nő szájára, egyik kezével a csípőjét szorította magához, a másikkal pedig a térdét tartotta. Csókolta és tapogatta, és közben döfködte, erősen és gyorsan, közben érezte a nő testének egyre fokozódó remegését, melle zihálását, a szájából előtörő ütemes nyögéseket, minden lökésnél egyre hangosabbat és hangosabbat. Végül Fanny egy utolsó sikkantással üdvözölte az orgazmus előtt legnagyobbra növő hímtagot, fejét hátravetette, és a férfival egy időben, fergetegesen elélvezett.

– Nem akartam féltékennyé tenni Rolandot. – szólalt meg Fanny csöndesen, amikor mindketten magukhoz tértek.
Laci szomorúan elmosolyodott.
– Hanem, mit akartál? Talán Roland a kukkolástól gerjed, és show műsort adtál neki?
Fanny arca megrándult e durvaság hallatán, de azért folytatta.
– Fikarcnyit se érdekel, Roland mitől gerjed. Neked akartam elégtételt szerezni. És persze megleckéztetni őt.
A férfi csodálkozva kapta rá a tekintetét, és kezdte érteni.
– Elégtételt? – ismételte kétkedőn, majd lassan elvigyorodott. – Te vagy az első nő, aki azért kapja be a farkam, hogy elégtételt szerezzen, nem azért, hogy elélvezzek.

Fanny erre nem válaszolt, mert eleget mentegetőzött. Feltépett egy csomag zsebkendőt, megtörülközött, felhúzta bokája köré tekeredett bugyiját, belebujt szertedobált papucsába, elhárította a férfi segítő kezét, és büszkén kisétált a kamrából. Még hallotta, ahogy Laci bizonytalanul utána szól – Fanny…, én… -, de nem fordult vissza. Amikor elhelyezkedett az első osztályon, csípője mellé gyűrte táskáját, letette az asztalkára ásványvizes üvegét, és kinyitotta a könyvét, akkor engedte csak szabadjára a gondolatait.

Hát igen. Szerelmes lett. Valójában azonnal, amikor a szálloda halljában meglátta Lacit, és a férfi üdvözletként rámosolygott, és ő felismerte, rájött, hogy ez a jóképű férfi, Fazekas Laci, a gimnáziumi osztálytársa, aki a tudás Parnasszusán trónoló istenségnek tetszett négy éven keresztül, akinek szájtátva hallgatta érthetetlen vitáját a fizikatanárral, és akire férfiként soha nem mert nézni, mert tudta, hogy nem érhet fel hozzá. Ahogy meglátta, beleszeretett.

Szereti a férfit, de nem fog könyörögni neki, hogy viszontszeresse. Elég bizonyítékát adta a hajlandóságának. Szomorúan elmosolyodott, és egyet visszalapozott a könyvben, mert semmit nem jegyzett meg a történetből. Hajlandóság? Igencsak enyhe kifejezés arra, hogy a szájába vette a farkát, és hagyta, hogy megdugja a tisztítószeres kamrában. Egy test súlya mozdította meg mellette a bársonyülést, és Fannyn átfutott a harag – hisz van még üres hely távolabb -, mielőtt ránézett a betolakodóra.

Laci ült mellette kipirult arccal, zihálva, és csapzottan.
– Hű…! Rekordot futottam – lihegett a férfi, és mellére tapadt farmeringét eltépte a bőrétől, hogy alá hatolhasson a levegő. – Már azt hittem, nem érem el a vonatod.

Fannyban felizzott az öröm, hogy a férfi utána jött – Mit jött! Rohant! -, de palástolta boldogságát.
– Kár volt így sietned – mondta visszafogott kedvességgel, inkább udvariasan. – Nem száműzetésbe vonulok. Hazamegyek Pestre.

A férfi fürkészőn nézett rá, aztán elmosolyodott, és mosolyából hiányzott Fanny tartózkodása. Nyílt volt és szerelmes.
– Ne haragudj, Fanny! Otrombán viselkedtem veled. Akár egy hülye bunkó. Ne haragudj!

A kalauz állt meg mellettük az ülések közti folyosón, és a jegyeket kérte. Laci rá se nézett, kihalászta inge zsebéből a jegyét és hátranyújtotta.

– Nos? Meg tudsz bocsátani? – sürgette kérőn a hűvös hallgatásba burkolózott nőt. – Te olyan gyönyörű voltál és olyan bátor. Én meg olyan gyáva. El sem hittem, hogy mindez megtörténhet velem – hadarta. – Fanny! Kérlek!

A kalauzt mögötte hidegen hagyta a vallomás.
– Uram! Ez a jegy a másodosztályra szól – hördült fel szemrehányón.

Laci kelletlenül fordította el Fannyról a tekintetét.
– Tessék?
– Ez a jegy nem az első osztályra szól.

Vitatkoztak néhány percig, a kalauz ugyanazt ismételgette, Laci, mivel az esze máshol járt, nehezen fogta fel a problémát, míg végre egyetértésre jutottak, hogy a jegy nem ide szól.
– Kifizetheti a különbözetet – engedett nagylelkűen a kalauz, miután felismerte Szilvássy Fannyt. – Nem rovok ki bírságot.

Laci felállt, és a farmernadrág zsebébe nyúlt, hogy előkotorja a pénzt, amikor Fanny egy királynő méltóságával felemelkedett.
– Hagyd – szólt Lacinak, és karját Mandarina Duck kézitáskája fülébe fűzte. – Inkább én megyek veled.

Laci befejezte a pénz után való kutakodást, rávigyorgott a kalauzra, és megragadta Fanny feléje nyújtott kezét.
– Ahogy a hölgy óhajtja – mondta, és a lányt maga után húzva elindult a másodosztály felé.

Eddig 726 alkalommal olvasták ezt a történetet.
Ha tetszett, oszdd meg a barátaiddal is!

  • +6
  • -0
  • 6
6 X
Tetszik! Nem tetszik!
100% 0%
iwiw red 001
Tags:
0 Comments

Leave a reply

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

© 2014 - 2020 Szex Blog - Szextörténetek, Sztorik, Izgalmas események.

Log in with your credentials

Forgot your details?