Közös maszti a kolléganőmmel az irodában
Ma megint munka van, irodai munka, amit nem szeretek, de ezt is meg kell csinálni. Csend van, csak a billentyűk kattogását lehet hallani, és a nyitott ablakon beszűrődő utcai zajokat. na meg a madarak csicsergését. Szép nap a mai, inkább lennék valahol máshol, az idő is a szabadba hívogat. Az irodában csak ketten vagyunk, a kolléganőm, és én. Az ő asztala velem szemben van, köztünk csak növények, amik zöldek, szépek, és csendesen figyelik, ahogy dolgozunk. Szonja velem szemben dolgozik, az arcát nem látom a monitortól, ám a lábait annál jobban meg tudom figyelni. A növények között remek rálátás nyílik a formás végtagokra, ami rendre elvonja a figyelmem a munkáról, de nem bánom.
A lábai meztelenek, és csak egy papucs van rajta. Mintha tudná hogy figyelem, mintha tudatosan tenné, a lábai mindig szorosan összezárva, mintha attól tartana, hogy esetleg meglátok olyat is, amit nem kéne. Persze hogy kéne. Minden pillanatban azt várom, amikor úgy mozdul, hogy megláthatom a punciját, hisz az én képzeletemben nincs rajta bugyi sem. De persze ezt nem tudhatom, mert még nem volt alkalmam meglesni, hogy mi az igazság.
Már majdnem dél van, közeledik az ebédszünet. Ettől még izgatottabbá válok, és szinte le sem veszem a lábakról, amik az asztal alatt szinte táncolnak. Elképzelem, hogy eltávolodnak egymástól, aminek következtében elővillan a puncija, és én megcsodálhatom. Még nem láttam Szonja punciját, eddig csak fantáziáltam róla, hogy vajon milyen is lehet. Talán szőrös, de lehet hogy borotvált.
Aztán Szonja kissé megemelkedik, és a monitor fölött rám néz, majd megkérdezi tőlem.
– Igyunk egy kávét ebéd előtt?
– Persze, jöhet. – mondom neki, majd még hozzáteszem. – Maradj csak én majd megcsinálom.
Felállok az asztaltól, és elindulok a teakonyha felé, hogy elkészítsem. Bevallom, azért ajánlottam fel neki, hogy elkészítem a kávét, mert áll a faszom min a cövek. miközben a lábait bámultam, mindenféle fantáziált dolgokra gondoltam, ami annyira felizgatott, hogy ez lett a következménye.
Amíg a kávé elkészül, megpróbálom a farkam eligazítani a nadrágban, hogy ne legyen túlzottan feltűnő, de nem sikerül, mert akárhogy is igazgatom, egyre jobban megkeményedik, szinte azért kiált, hogy szabadítsam ki. Na jó, egy kicsit kiveszem, rántok rajta néhányat, csak hogy megnyugodjon, ám pont az ellenkező hatást érem el vele. Kinézek az ajtó mögül, hogy Szonja mit csinál, de mivel még most is az asztalnál ül, egy kicsit bátrabban húzgálom.
A kávé kész lett, ezért a farkam ismét a nadrág mélyére rejtem, már amennyire tudom, aztán a tálcával megyek vissza az irodába. Az enyémet leteszem az asztalomra, Szonja kávéját meg odaviszem neki. Próbálok úgy helyezkedni, hogy a nadrágom eleje ne látszódjon, de nem sikerül. Amikor megállok mellette, és leteszem a tálcát az asztalára, akkor felém fordul, mintha csak a tálcára figyelne, de szerintem mást is meglátott.
– Köszönöm Tamás. – mondja nekem, ám a tekintete még most is rajtam.
Visszatérek az én asztalomhoz, amikor megfordulok, még látom, ahogy a monitor mellett utánam néz, aztán visszafordul a szokásos helyzetébe. Észrevette. Ettől még inkább izgalom lesz úrrá rajtam, de most újra csak az asztal alatt nézhetem a lábait. Aztán igyekszem a figyelmemet ismét a munka felé terelni, de nem megy. Egyfolytában a lábai jutnak eszembe, és megint csak azt veszem észre, hogy a monitor mellett, nézek felé.
A farkam már lüktet, és keményen áll, amit megint csak próbálok elrendezni, egy kényelmesebb helyzetbe. Ennek hatásaként megint csak keményebbé válik, és már szinte kényelmetlen az ülés a székemen. kockáztatok, és kiszabadítom. Lehúzom a sliccemet, ami hangos sercenéssel kitárul, és végre kiszabadítom a farkam, ami egyből a tenyerembe simul. Húzok rá egyet, majd újra, így szinte majdnem el is élvezek, de persze ez nem lenne jó ötlet, mert ha Szonja megint kinéz a monitor mögül, akkor egyből lebukok, amit szeretnék elkerülni.
Csak ülök a gép előtt, kezemben a farkam, lassan maszturbálok, miközben a monitort nézem, ám a szemem előtt mindenféle pajzán jelenetek követik egymást. A legtöbb ilyen jelenetben Szonja van ott velem, aki mindenféle pajzán dolgokat csinál, és engem is rávesz olyan dolgokra, ami neki tetszik. Basszus, mindjárt elélvezek. De vajon hova lőjek?
Kinézek a monitor mellett, az asztal alá, és úgy is maradok. Amit látok, az minden képzeletet felül múl. Látom Szonja lábait, amit most nem egymás mellett vannak, amitől kivillan az a fehér bugyi is, ami a punciját eltakarja. A szemem rátapad, és csak bámulom. Aztán még valami. A bugyi szélénél, mozgást érzékel a szemem, és ahogy jobban kimeresztem, észre is veszem ennek az okát. A keze belecsusszant a bugyiba, és mozog. Mintha ő is simogatná magát. Felizgat a dolog, és még intenzívebben masszírozom a farkam, így egyre közelebb kerülök az orgazmushoz.
Szonja keze is egyre jobban belemerül a játékba, már az egész kézfeje a bugyiban van, és jól láthatóan ő is maszturbál. Teljesen beleveszek a látványba, a szemem le sem tudom venni róla, miközben a fülemben hallom a szívem dobogását is. Egy pillanattal később, ismét mozgásra leszek figyelmes. Mi volt az? Nem látom, mert a szemem még most is az asztala alatt nézi, hogy mit csinál, amikor megáll a keze, és nem mozdul.
Ijedtemben felnézek, és akkor meglátom őt. Ahogy az asztalánál ül, ahogy kissé elfordulva a monitor mögött, annak széle mellett figyel engem. Pontosabban nem engem, hanem ami az asztal alatt történik, ahogy a kezem lassan kiveri a farkam. Amikor a tekintetünk találkozik, már tudom, hogy lebuktam. Ezzel együtt, egyfajta szégyenérzet lesz úrrá rajtam, ám az izgalmam is a tetőfokára hág, amitől a farkam szinte önállósítja magát, és elsül.
Ahogy az asztal mögött ülök, és ahogy a farkam az asztal alatt a tenyerembe simul, kitör belőle az első adag, és a köztünk álló növények egyikének a levelén csattan. A beállt csendben a csattanál jól hallható, hisz mindketten csak némán bámulunk a másikra. Az első csattanált azonnal követi a többi is. Az orgazmus hatására csak verem a farkam, miközben a köztönk lévő teret és a növényeket beteríti a friss gecim. Van amelyik csepp messzebb is elszáll, az egyik például Szonja lábfején landol, de mintha észre sem venné.
Amikor nálam elindul a kitörés, azzal egy időben ő is vadul simogatni kezdi magát az asztal alatt, így hamarosan ő is eljut a csúcsra. Ez persze nem annyira látványos. Sőt semennyire nem az, hisz ekkor már a lábait összeszorítva, visszabújik a monitora mögé, és így csak a halk nyögéseket hallom, ami felőle érkezik felém.
Amikor elhal a hangja, csak annyit látok belőle, mint előtte, vagyis a lábain kívül semmit. Végre a farkam is alapra áll, visszateszem a nadrágba. majd újra a munka felé fordulok, bízva abban, hogy most már képes vagyok koncentrálni. Alighogy felveszem a fonalat, amikor ismét a munkámat végzem, Szonja hangja hoz vissza a jelenbe.
– Idő van. Ebéd? – kérdezi tőlem, ám még most is a monitor mögül jön a hangja.
– Oké. mehetünk. -válaszolok neki, majd felállok, és indulok az ajtó felé, miközben ő is csatlakozik hozzám.
Az ebéd helye, a sarkon lévő kifőzde, ide járunk szinte mindig, mert jól főznek, közel van, és még olcsó is. Amikor belépünk a helységbe, leülünk a szokásos asztalhoz, és némán nézünk el egymás mellett. Idő közben megérkezik a kaja is, ami csak a napi menü, majd egy hang nélkül hozzálátunk az evéshez. Amikor befejeztük, és a tányér sincs már előttünk, Szonja szólal meg elsőként.
– Honnan vetted a bátorságot ahhoz, amit csináltál?
– Nem tudom. Csak néztem a lábaidat, és…
– Mit és?
– Nem tudom megmondani. Csak néztelek, és elfogott a vágy.
– Ne mond már hogy attól állt fel a faszod, hogy a lábamat nézted.
– De igen. És bocsi, nem akartalak zavarba hozni, de nem bírtam magammal.
– Nem hoztál zavarba.
– Tényleg?
– Persze. Az az igazság, hogy amíg a táblázatokat csinálom, nekem is máshol jár az eszem.
– Tényleg? Mire gondolsz közben?
– Ma például az járt a fejemben, hogy milyen jó lenne ebben a szép időben inkább a tóparton lenni, és napozni, élvezni a nap simogatását. és úgy általában jól érezni magam. Aztán..
– Mi volt aztán?
– Hát… Megláttam hogy mit csinálsz az asztal alatt.
– Ne haragudj.
– Nem. Dehogy haragszom. Inkább felizgatott a látvány. És nem is kicsit. Gondoltam, ha neked lehet, akkor nekem is, így amig néztelek, én is magamhoz nyúltam, és bevallom nagyon jól esett.
– Nahát. Ennek örülök. Ezek szerint neked sem idegen ez a dolog.
– Persze hogy nem. Én is szoktam maszturbálni, miközben mindenféle dolgokat fantáziálok magamnak, de ez így sokkal izgalmasabb volt. Mit gondolsz…? Á, inkább hagyjuk.
– Ne hagyjuk, mire gondolsz?
– Hát… Arra gondoltam, hogy ha nincs ellenedre, máskor is csinálhatnánk ilyet.
– Én benne vagyok. Hisz tudod, ha a lábaidat nézem, attól beindulok.
– Örülök hogy ilyen hatással vagyok rád. Vagyis a lábaim.
– Biztosan más részed is hasonló hatással lenne rám.
– Majd meglátjuk.
Ez a „majd meglátjuk”, szöget ütött a felembe. Vajon mire gondolhatott Szonja. A kíváncsiságom hamar válaszra talált. amikor visszatérünk az irodába, mindketten leülünk az asztalunkhoz, ahogy máskor is, majd hozzálátok a munkához. De nem megy. Megint az jár az eszemben, amit Szonja mondott. „Majd meglátjuk.” Mire gondolhatott? Most is, mint oly sokszor már, körülötte forognak a gondolataim, amikor azt veszem észre, hogy…
Mire észbe kapnék, Szonja már nem a monitor mögött ül, hanem a székével kigurul oldalra, onnan néz rám. Ez a nézés most más, mit eddig bármikor, de leginkább a megjelenése kelti fel a figyelmem. Most nincs rajta a blúza, de még a melltartója sem, így most a teljes figyelmem a melleire összpontosul, amik csodásak, ám ez még nem minden. A szoknyája a derekára van felhajtva, ami alatt most még bugyi sincs. Ám ott van az egyik keze, ami a punciját simogatja, és ami időnként eltűnik benne. A másik keze a melleit simogatja, markolja, néha megcsípve a bimbókat is. Én csak nézem őt, ás ámulok rajta, egyben a látvány is magával ragad. A farkam, a nadrágom mélyén ismét ágaskodni kezd.
– Tetszik? – kérdezi Szonja elcsukló hangon.
– Nagyon tetszel nekem.
– Volna kedved csatlakozni hozzám?
– Persze, hogy van. – mondom neki, miközben hozzálátok, hogy a farkam kiszabadítsam a nadrágból.
– Akkor mutasd a faszod, látni akarom, hogy kivered rám.
Ekkor már a kezemben a farkam, és a kérésének megfelelően maszturbálok vele, miközben gyönyörködök a szépségében. Az izgalmam ismét a csúcson, ezért felállok, odalépek hozzá, majd a farkam az orra előtt megrázom.
– Szeretném ha a szádba vennéd. – mondom neki, mire ő máskép reagál, mint amire számítottam. Elhúzódik tőlem.
– Ülj vissza. Mondja nekem szigorú ábrázattal.
– De én, azt hittem, hogy…
– Ne higgyél semmit. Tudod, hogy házas vagyok, és hogy nem fogom a férjem megcsalni.
– De hát…
– Nincs dehát. Csak masztiról volt szó. semmi több. Ha ezt elfogadod, akkor élvezhetjük egymás társaságát, ha nem, akkor nem.
– Jól. van. Mondom neki kissé sértődötten, majd visszaülök a székre. Ekkor ő már ismét a punciját simogatja, miközben a szemét le sem veszi a farkamról.
Alig néhány perc kell csak neki ahhoz, hogy elélvezzen. Most viszont láthatom őt közben, ami nagyon tetszik, baromira felizgat ahogy halkan sikongat, jajgat, miközben a punciját simogatja, majd a végén leáll teljesen. Én ekkor élvezek el, most is, mint az előbb, a köztünk lévő távolságot alaposan telefröcskölöm. Ő végignézi az egészet, majd amikor én kész vagyok, visszaveszi magára a ruháit, és egy szó nélkül visszatér a munkájához.
Mára nincs sok hátra, hamar befejezzük a munkát, majd elköszönünk egymástól, ahogy máskor is, majd megyünk a dolgunkra. Ettől kezdve, szinte minden nap maszturbáltunk egymásnak, mindkettőnk örömére. Volt, amikor én kezdtem el, és ő csatlakozott hozzám, volt, hogy fordítva történt, de volt olyan is, amikor csak egyikünk maszturbált, a másik meg csak nézte.
Alig fél évvel később Szonja elment szülni, azóta nem is láttam őt. Az a nő, aki helyette jött, szintén jó nő volt, ám képtelen voltam rávenni arra, hogy vele folytathassam a már megszokott játékot.
