Az ügyintéző

Az ügyintéző

A férfi megremegett, majd néhányszor – nagyokat nyögve – görcsbe rándult. Kezével szorosan fogott egy lófarokba kötött sötétbarna női copfot, amit a rátörő görcsök közepette határozottan meghúzott.
A nő lábai remegtek, száját néhány sóhaj hagyta el, mialatt hallotta a férfi zihálását, nyögéseit, és érezte, ahogy az a csípőjét szinte fájdalmasan nyomja az ő fenekéhez.

Ezután érezte az erős férfikar okozta fájdalmat a hajtöveinél, ahogy az erősen meghúzta a haját, és végül a forróságot a testében, amint az kilövellt a férfi lüktető péniszéből.

Ekkor a nő felsikoltott a gyönyörtől, és a felsőtestét már nem volt képes tartani a könyökein, teljes mellkasával elterült az ágyon.
A férfi szintén erőtlenül hanyatlott a nő hátára. Szíve hevesen vert, csípője lüktetett a fájdalomtól, még a száját is képtelennek érezte, hogy csukva tartsa. Néhány csepp nyál cseppent a nő hátára.
Elélveztek…

Több volt ez egyszerű orgazmusnál. Több volt ez az ondó kilövellésének és befogadásánál. Több volt ez mint egy ősi biológiai ösztön beteljesülése. Ez maga volt az ‘ÉLVEZÉS!!!’ Egy másik dimenzó nyílt meg számukra, ahol egy pillanatra nem volt semmi és senki, nem volt tér és idő, csak ők ketten, egybeolvadt testtel.
A valóság azonban más volt…

Ekkor valami a férfi arcára hullott. Egy pillanatra fel sem fogta, de amint realizálódott a szex hevétől eltompult agyában, hogy valami nem várt dolog történt, dühösen emelte fel a fejét.
– Bazd meg, Karl! Nem hiszem el, hogy az én képemre kell élvezned, te idióta!
Velük szemben egy másik férfi térdelt, és hevesen maszturbált a nő feje felett, bár kissé távolabb. Mit sem törődve a társa korholásával, nagyokat nyögve húzgálta a fitymáját előre-hátra, hogy jobb híján önmagát elégítse ki.
Valójában együtt szeretkeztek mindhárman. A nő, akit Evelinnek hívtak, a Frank nevű férfi, aki e pillanatban dühösen törölte az arcáról a nem várt ‘ajándékot’, és Karl, aki az első, és még kontrollálatlan összerándulásától kilövellő kevés ondóját a barátja arcára ürítette.
Nem volt ereje reagálni Frank dühös megjegyzésére, de mentette a menthetőt. Egy hirtelen mozdulattal felemelte Evelin fejét és a péniszét a nő szájába nyomta.

Evelin, bár a rendkívül jól sikerült szex hevében teljesen megfeledkezett a harmadik társukról, azonnal reagált a férfi mozdulatára és már nyitott ajkakkal várta Karl lüktető péniszét, aki hogy elkerülje a további „balesetet”, már erősen szorította a makkját.
Ám amint a nő szájába nyomhatta, elvette a kezét és azonnal kilövellt az ondó Evelin ajkai közé.
A nőt kissé felkészületlenül érte az ondó mennyisége és lendülete, de azért néhány nyeléssel úrrá lett az eseményen. Alig pár cseppnyi folyt ki az ajkai közt, ami apró, tompa koppanással hullott le az ágyra.
Evelin nyelt néhányat, hogy elűzze a tömény ondó ízét a szájából, majd néhány lassú mozdulattal előre-hátra húzta Karl fitymáját, és az ajkaival követte végig a férfi lüktető péniszén.

Közben hallotta, hogy Karl nyög még néhányat és az ő teste is megremeg, ahogy az orgazmus utolsó hullámai végigfutnak a testén. Mögüle Frank szitkozódása hallatszott ahogy feltápászkodott, hogy valami törlőkendőt keressen. Evelin érezte, amint Frank – eddigre lankadó pénisze – egy „helyes” kis cuppanással kicsusszan a hüvelyéből, majd a forró ‘hús’ helyét hűvös levegő veszi át, amitől az ő teste is felfrissül kissé, és az élvezés utolsó morzsái is végképp eloszlanak, hogy egy kellemes kábultság érzését hagyják maguk mögött.
– Örülj neki, hogy nem a te szádba élveztem! – válaszolt Karl, Frank pár másodperccel ezelőtti szitkozódására.
– Na, az még fasza lett volna… – jelentette ki Frank, utálkozó grimaszt vágva. – Még szerencse, hogy épp kéznél volt egy alkalmasabb száj – mondta végül és ledobva a törlőkendőt, Evelin meztelen fenekét kezdte simogatni.

Frank és Karl azon túl, hogy barátok voltak, egy multi vállalat társtulajdonosaiként, üzleti partnerekként is jól kijöttek egymással. Többször kötöttek már üzleteket szokatlan módon, golfozás közben, hajókiránduláson, vagy épp egy eldugott grönlandi szállodában a mostanihoz hasonló helyzetben.

Ez az alkalom azonban egyedülálló volt a pályafutásuk alatt. Egy ilyen gyönyörű nő, mint Evelin, felkínálja a bájait egy megállapodás elfogadását ösztönzően… Ráadásul mindkettőjüknek egyszerre! Ehhez hasonló üzletkötésre még nem volt példa.
Megáll az ész! – gondolta Karl, miközben feltápászkodott az ágyról és még egy utolsó pillantást vetett az ágyon fekvő ‘Istennő’-re, aki kéjesen nyögdécsel ahogy Frank a hátát csókolgatja. – Letusolok – jelentette ki, mintha bárkit is érdekelt volna, majd eltűnt a fürdőszobában.
Frank egyre feljebb csókolgatta Evelin testét, míg elért a nő nyakához. A nő mosolyogva fordult a férfi felé, keresve annak tekintetét.
– Kérdezhetek valamit?
– Persze, nyugodtan! – válaszolta Evelin.
– Ugye gyakran kötsz hasonló módon üzleteket? – kérdezte Frank mosolyogva, de egy kissé szomorú tekintettel.
A nő nem válaszolt azonnal. Továbbra is a férfi, őszinte, zöld szemét nézte fürkésző tekintettel. Próbálta kitalálni mire gondolhat Frank a szavai mögött. Mert biztos volt benne, hogy a kérdés hátterében más is bujkált, mint a puszta kíváncsiság.

Ahogy a két barátnak, úgy számára se mindennapi volt ez a mai üzletkötés. Persze rengeteg esetben kínálta már fel testét egy előnyös megállapodásért, de a mai alkalom más volt. Nem a szex, még csak nem is a két férfival való közösülés miatt volt különös, elvégre ez volt a munkája. Ezt vállalta egy óriás vállalat különleges alkalmazottjaként és kész.

Frank volt az, aki miatt rendkívüli volt a mai alkalom. Valami volt ebben a férfiban, amitől olyan tűzbe jött, amilyet eddig el sem tudott képzelni. Szinte megőrült a rátörő orgazmustól, amit ez a férfi okozott neki. Teljesen meg is feledkezett Karlról szex közben. Pedig Karl volt külsőre a jobb pasi. Izmosabb, magasabb, kreolabb bőrű, és még a pénisze is nagyobb volt, mint Franké.

Mégis, amikor Karl dugta – mert vele kezdte a szexet és közben Frankot orálisan kényeztette – semmit se érzett. Pusztán a fizikai behatolásról vett tudomást és kész. Frank iránt viszont már akkor is, – sőt még az aktus előtt – amikor még csak az étteremben próbálta meggyőzni őket a cégével való együttműködés előnyeiről érzett valamit. Valami olyat, ami a férfi egyéniségéből, és nem megjelenéséből adódott. Valamit, amit a „pályafutása” alatt még egyetlen ügyfelével szemben sem érzett.
– Miért kérdezed? – könyökölt fel az ágyon Evelin, az arcán kedves mosollyal.
– Csak… Tudod arra gondoltam… – folytatta Frank, de láthatóan habozott a kíváncsisága valódi okát megvallani a nőnek. – Talán összefuthatnánk máskor is… – bökte ki végül, és zavartan végigsimította Evelin arcát.
– Hmmm… Szeretnéd? – kérdezett vissza a nő felcsillanó szemmel, de belül nagyot dobbant a szíve örömében.

Szinte minden alkalommal feltették neki ezt a kérdést az ‘üzletkötés’ után, és ő mindig megígérte, de néhány igazán ritka alkalomtól eltekintve – amikor üzletfele kellemes partner volt – mindig kibújt valami ürüggyel a további találkák elől.
Nem volt prostituált. Legalábbis ő nem gondolt magára úgy, mint egy egyszerű kurvára, még ha jómódú, befolyásos emberek is voltak a partnerei. Ő ‘üzletkötő’ volt, aki komoly, és mások számára megoldhatatlan munkákat vállalt. Ehhez a munkához pedig a teste volt az eszköz, mint az autószerelőnek a csavarhúzó, vagy az orvosnak a sztetoszkóp. Számára ez csak munka volt. Eddig sosem gondolkodott azon, hogy talán meg kellene próbálkoznia egy rendes kapcsolattal, egy rendes családi életben. Nem érezte szükségét.
Egészen a mai napig…
– Igen, örülnék neki! – válaszolta Frank némi tűnődés után. – Persze csak ha neked is…
– Igen és igen! – szakította félbe Evelin a férfit, aki meglepett arcot vágott a 2x igen válaszra.
– Miért mondtad kétszer, hogy ‘Igen’?
– Igen, gyakran kötök üzleteket hasonló módon, és igen, szeretnék veled találkozni máskor is, de nem üzleti okból! – válaszolta a nő, és ő is megsimította Fank, borostás arcát.
– Szóval, akkor randizunk? – vigyorgott Frank.
– Aha, randizhatunk, de ragaszkodom hozzá, hogy nem szexelek az első randin! – válaszolta Evelin és ezen mindketten jót nevettek.
Frank gyengéden magához akarta húzni Evelint, de a nő kibújt a karjából és az ágy melletti szekrényről elvette az ásványvizes palackot, majd ivott néhány kortyot. Igazából nem volt szomjas, de sejtette, hogy mi fog történni és nem tudta, hogy Frank megfeledkezett e arról, hogy pár perce még Karl spermáját nyelte mohón. Mindenesetre nem akarta megszakítani a pillanatot egy rögtönzött fogmosással. Így csak a vizes szájöblítés maradt. Egyébként is Karl még a fürdőben van és tusol, legalábbis a víz csobogása arra utalt.

Visszarakta az üveget és vágyakozó tekintettel várta, hogy Frank folytassa az imént megkezdett mozdulatát. A férfi nem is habozott. Magához húzta Evelint és hosszan megcsókolta. Nem adta jelét, hogy zavarná, hogy mi történt néhány perce. Evelin keze eközben a férfi pénisze után kutakodott. Amint rátalált máris húzott rajta néhányat, és meglepetten érezte, hogy az rögtön kőkeménnyé vált. Ez jó hatással volt rá is. Mire Frank keze a lába közé vándorolt, már érezte az újra fellángoló tüzet az ágyékában.

Frank hanyatt dőlt az ágyon, Evelin pedig föléje térdelt és kezével a szeméremajkai közé igazította a férfi péniszét, majd lassan leengedve a fenekét, magába fogadta a forrón lüktető férfit.
Alig akarta elhinni, de már ettől majdnem orgazmusa volt. Alig bírta visszatartani. Pedig még kérdezni akart valamit, mielőtt teljesen elvesznek a hormonok tengerében.
– Ha majd talizunk és megkérdezed, hogy mi a foglalkozásom, hogy tálaljam eléd? Tudod, nem szeretnék hazudni! – itt egy jókora sóhaj tört fel belőle, mert érezte, hogy Frank se tud uralkodni magán és mindjárt elmennek mindketten. – És ha jól sikerül a plátói randink, mit fogsz szólni, ha elmondom, hogy férfiakkal kefélek a nemes cél elérése végett?
– Biztos furcsa pofát fogok majd vágni, de hát mit tehetünk? Nem lehet mindenki nővérke, vagy épp tanárnő… – nevetett fel a férfi. – De lehet megkérlek, hogy változtass és keress valami kevésbé erotikus hivatást – nevetett fel Frank két nyögés között.
Evelin ekkor abbahagyta a vonaglást a férfi testén, ami láthatóan erős önuralom által sikerült csak. Frank is felhagyott a ritmikus mozgással és kérdőn nézett a nőre.
– Még három alkalom van, amit nem mondhatok már le. Nem tehetem meg a céggel! De aztán vége. Csak veled akarok lenni! – jelentette ki Evelin, majd lehajolt Frank szájához és lágyan megcsókolta. – Meg tudod ezt érteni?
– Igen, ha dugunk az első randin!
– Szó se lehet róla! Jól nevelt nő vagyok! – válaszolta nevetve Evelin, majd ismét csókot lehelt a férfi szájára, aki mohón viszonozta és újra döfködni kezdte a nő testét.
– Köszönöm! – mondta még végül Evelin nyögve és azonnal rátört a megállíthatatlan orgazmus.

Frank szintén követte az élvezet mezejére és közben remegő testtel, félig ülő helyzetbe húzta magát, majd hörögve spriccelte tele a nő vagináját.
Karl ekkor jött ki fürdőből és meglepve látta, hogy Evelin és Frank szorosan összeölelkezve, nagy nyögések között épp átadják magukat az élvezetnek. Felszedte a földre dobált ruháit. Karóráját felcsatolta, majd egy rövid pillantást vetett a telefonjára. Csak ezután zavarta meg az eddigre elcsendesedett párt.
– Ti nélkülem raktatok új pecsétet az üzletre? – kérdezte korholó hangsúllyal, de vigyorogva, ami azt tükrözte, hogy valójában nem vette zokon a dolgot.
– Hát ha ilyen sokat tökölsz a fürdőben, akkor magadra vess!
– Sokat? – nevetett Karl. – Ember! 5 percet nem voltam bent.
– Komolyan? – kérdezett vissza Frank,és kérdőn Evelinre nézett, aki csak megvonta a vállát. – Életem legjobb dugása 5 percig tartott?
– Nem volt annyi! Beszélgettünk is – jelentette ki a nő és még mindig vágyakozó tekintettel nézett Frankra. – Isteni volt bármeddig is tartott.
Karl a nadrágjába próbált – fél lábon állva – beleugrálni, de erre felröhögött.
– Akkor jobb, hogy nélkülem pecsételtetek. 3 percnek neki se fognék!
– Most azt hiszem haver, tényleg igazad van. Valóban jobb, hogy nélküled erősítettük meg a pecsétet. És azt hiszem a jövőben csak kettesben fogunk pecsételni…

Prológus: Másfél évvel később…

– Igen, fogadom! – hangzott egy női eskü a nyári napfényben fürdő esküvői emelvényen.
– Akkor a Fiú, a Szentlélek és a Szentatya egyháza nevében házastársnak nyilvánítalak benneteket. Csókoljátok meg egymást!
Evelin és Frank átkarolták egymást és egy hosszú, lágy csókot adtak egymásnak.
– Kérem a tisztelt násznépet, most fejezzék ki a jókívánságaikat! – mondta még a pap végezetül.

Az emberek némi tolongással indultak az emelvényen boldog mosollyal az arcukon ácsorgó Mr. és Mrs. Anderson irányába.
Ahogy Karl került sorra, kézfogás után hosszan megölelte barátját, majd úriember módjára, mélyen meghajolva, megcsókolta Evelin feléje nyújtott kezét. Ezután felegyenesedett, és a nőt is átkarolva két rövid puszit nyomott az arcára.
Evelin kissé elpirult zavarában, ahogy eszébe jutott a megismerkedésük éjszakája. És azonnal észrevette, hogy Karl emlékeiben is hasonló dolog bukkanhatott elő, mert kajánul elmosolyodott.

Persze nem említette, ahogy azóta sosem hozta szóba a dolgot, és még csak nem is utalt rá akkor sem, amikor esetleg kettesben maradt Evelinnel. Igazi jóbarát lett a férfi Evelin számára, ahogy Frank számára már korábban is az volt.
– Gratulálok nektek és nagyon sok boldogságot kívánok! – mondta, majd Evelin már domborodó hasára tette a kezét óvatosan, majd mosolyogva mondta. – Látom megfogta a pecsét.