A kórház pincéjében kúrtunk a csajommal
Amikor a sorkatonai időmet töltöttem, – igen, – ez annyira régen volt, – Egy egészségügyi kérdésben nem tudtak megegyezni a helyi orvosok, ezért úgy határoztak, hogy be kell mennem a központi kórházba. Persze nem egy magam, hanem visznek, majd vissza is hoznak. Ez külön öröm volt számomra, hisz pont ebben az időszakban a többiek az akadálypályán gyakorlatoztak, amiről én lemaradtam.
Ahogy említettem, elvittek a KKK-ba. majd befektettek egy kórterembe, és otthagytak. Egy nővér felvette az adataimat, de amúgy senki nem törődött velem, ezért leléptem. Na nem teljesen, csak a kórház területén barangoltam, felfedeztem érdekes helyeket, és persze a büfét is. Kerestem egy telefonfülkét, és felhívtam a csajomat, hogy itt vagyok, és kb. egy hétig itt is maradok, úgyhogy ha van hozzá kedve meg is látogathat. Amúgy mint „beteg” szinte észre sem vettek, talán azért mert nem is voltam az.
Másnap reggel… hajnalban felkeltettek, hogy megmérjék a testhőmet, aztán megint magamra hagytak. A délelőtt folyamán volt egy vizsgálat, ami nagyjából három percig tartott, aztán megint megfeledkeztek rólam. Mivel a csajom azt ígérte, hogy ma bejön hozzám látogatóba, nem mentem sehova, az ágyban hevertem egészen ebédig. Akkor megetettek, én meg utána visszahanyatlottam a párnámra, és szundikáltam tovább.
Kicsivel később, arra ébredek, hogy valaki matat a takaróm alatt. Az első gondolatom az volt, hogy biztos valamelyik nővér vizsgálgat. Aztán eszembe jutott az is, hogy nem az urológián vagyok, így nem is értem, hogy miért a farkamon matat. Lassan kinyitom a szemem, és mit látok? A csajom ül az ágy szélén, a keze a takaróm alatt, és kedvesen cirógatja az ébredező farkamat. Jó így ébredni.
Miután magamhoz térek, elmondom neki, hogy miért vagyok itt, hogy megnyugodjon, mert azt hitte hogy valami baleset ért. Beszélgettünk még egy darabig, hisz már hetek óta nem találkoztunk. Amikor már mindent elmondtunk, ami történt, így szól hozzá:
– Mit szólnál ha leszopnálak?
– Ohh, az pompás lenne. – mondom neki, majd körül nézek, mert nem vagyunk egyedül a szobában, így talán mégsem kellene kidobatnom magam innen, ha már itt vagyok.
– Tudok egy jó helyet, ahol leszophatsz. – mondom neki. – Tegnap felfedeztem a pincét, ahol még egy döglött egér sem jár.
Belebújok a köntösömbe, majd elindulunk, mintha csak a sétálnánk, vagy a büfébe készülnénk. Amikor leérünk a földszintre, ahonnan a pince nyílik, alaposan körül nézek, hogy nem lát-e valaki minket, de mivel senki nincs a láthatáron, kinyitom az ajtót, és bemegyünk. Bent persze nincs világítás, olyan sötét van, mint az ördög seggében, ám ez engem egy cseppet sem zavart. Kitapogatom a nőt, majd a kabátot és a ruhát felhajtva, máris beléhatolok, és úgy baszom, mint aki már hetek óta nem kapott pinát. Ez egy valóban gyors menet volt, mert alig néhány perc alatt a csaj elélvezett, majd megfordult, és leszopott, ahogy azt ígérte. Igazán gyorsak voltunk, hisz alig voltunk a pincében öt percet, mikor ismét kint állunk a lépcsőházban.
– Gyere, igyunk egy kávét. – mondom neki, majd elindulok, és húzom magam után.
Amikor megittuk, elindulunk visszafelé, amikor megállít.
– Megyünk még egy menetet? – kérdezi tőlem, mire én válasz helyett, kinyitom az ajtót, és már húzom is magam után.
A második menet sem volt hosszabb, gyorsan basztunk, gyorsan elélveztünk, és már mentünk is vissza a kórterembe, mielőtt még valakinek feltűnik, hogy nem vagyok ott.
– Holnap is eljössz? – kérdezem tőle.
– Persze, hogy eljövök, ilyen izgi gyors menetben még soha nem volt részem. De most mennem kell.
– Rendben, holnap várlak ugyan itt.
Így is történt. Másnap szinte ugyanabban az időpontban megjelent a kórterem ajtajában, én meg belebújtam a köntösbe és már mentünk is le a pincébe. Volt öt napunk, ami szinte semmiben nem tért el egymástól. Jött, lementünk a pincébe, utána kávét ittunk, majd megint a pince, már mondani sem kellett semmit, mint az automaták, tettük a dolgunkat.
