A pedofil újra akcióban
A lépcsőházban van egy új lakó, de még nem láttam őket, csak a postaládára kiragasztott címke árulkodik erről. Ők az új szomszédaim. Kovács. Csak ennyi van az ajtóra ragasztva. A továbbiakban nem foglalkozom ezzel, élem az életem, ami eléggé egyhangú, de nem vagyok kukkoló vagy öreglány, aki pletykálni szokott.
A felfedezést követően néhány hétig nem is történik semmi, ám egy napon összefutok velük.
– Á, jó napot – köszön rám Kovács, már, ha valóban ez a neve. – Mi vagyunk az új szomszédok.
Nem volt nehéz kitalálni, hiszen az ajtóm előtt állok, és épp kinyitom a zárat, amikor ők kilépnek a lakásból, és megállnak mellettem.
– Jó napot – mondom köszönésképpen, majd újra a kulcsommal babrálok, de valójában más történik.
Kovács mellett ott van a neje is, aki meglehetősen jól néz ki, de nem érdekel, sokkal inkább a gyerek, aki köztük áll. Alig lehet több tizenkét-tizenhárom évesnél. Igaz, hogy csak fél szemmel nézem, nem akarok feltűnést kelteni, azt viszont meg tudom állapítani, hogy nagyon bájos és…
– Ha bármiben tudunk segíteni, csak szóljon – mondja most Kovácsné mosolyogva.
– Oh, köszönöm, élni fogok a lehetőséggel.
– Mi megyünk is. További minden jót. Viszlát – mondja a nő, ám a kislány nem mond semmit.
Amint távolodnak tőlem a lift felé menet, még egy pillantást vetek rájuk, aztán belépek a lakásba. Ott viszont kitör belőlem az izgalom.
Milyen gyönyörű kislány. Mennyire bájos, és kívánatos. Még csak megfogalmazódik bennem a gondolat, hogy akarom őt, de lehűtöm magam, mert nem akarok kockáztatni. Előbb meg kell ismerni őket, a szokásaikat. Aztán ki kell tervelni, hogy a gyereket, hogyan tudom magamhoz édesgetni, és a végén…
Izgalmamban csak járkálok a lakásban, miközben úgy jár az agyam, mint még soha. Ez érthető is, hiszen ilyen vonzó kislányt, még nem láttam életemben.
Nem tudok lehiggadni, ezért leülök a nappaliban, előveszem a titkos naplómat, amiben ott lapulnak a kislányok képei. Minden képet én csináltam róluk, és most megint felizgatnak. Az első képet a kezembe véve megremegek. Mennyire édes kis arc, és a mellei. Na jó, ennek pont nincs még melle, de majd lesz. Előveszek egy másik képet, amin egy nagyobbacska lány látható, aki éppen egy nagy és vastag faszt nyalogat. Persze, az enyémet.
Az izgalmam hatására letolom a nadrágomat, majd a meredező farkamat veszem kezelésbe, miközben a lány képét nézem, és amitől hamar elélvezek.
Amikor mindent elpakolok a titkos rekeszbe, eszembe jut, hogy milyen szerencsém van, hogy eddig nem buktam le. Persze, hogy nem, hiszen minden gyereket megfenyegettem, hogy így jár, ha beszél erről valakinek.
Ilyenkor az első kislány képét szoktam megmutatni nekik, aki…
Az nehéz eset volt. Annyira nagy pofája volt, hogy nem bírtam vele, egyfolytában azt kiáltozta, hogy megmond az apunak meg anyunak, amikor elöntötte a szar az agyam, és megütöttem. Basszus, nagyra sikerült az ütés, de így is jó volt.
A kiscsaj azonnal elhallgatott, majd mozdulatlanul elnyúlt az ágyamon. Próbáltam felébreszteni, de hiába, mert meghalt. Akkor egy kissé bepánikoltam, de aztán mégis megoldottam a dolgot.
Kivittem a testét a konyhába, majd betettem a hűtőládába. Basszus, milyen kár érte, még alig… Miért ne? Megint kiveszem a testet, majd a konyhaasztalra teszem, és végigsimítok rajta. Milyen szép, és kívánatos! Amíg simogatom, feláll a farkam is, aztán… Miért ne, most már nem fog kiáltozni, meg rugdosni.
Magam felé fordítom, majd a kis puncijába nyomom a farkam, és alaposan megkúrom, de nem fejezem be. Felemelem a lábait, aztán a segglyukához illesztem a farkam, és… A francba, nem megy bele.
Körülnézek a konyhában, majd megakad a szemem, a margarinosdobozon. Ez jó lesz. Kezembe veszem a dobozt, majd kimarkolok belőle egy adagot, és a kiscsaj seggét alaposan bekenem vele, majd a maradékot a farkamon kenem el.
Újra nekiveselkedek, és immár könnyebben megy a dolog, bár így is elég szűk a kis segge. Amikor már kissé bejárattam, hozzálátok, hogy rendesen megkúrjam. Egy darabig nem is volt vele gond, de aztán egy halk reccsenést követően, a kiscsaj segge berepedt. Baszki!
Mivel már elég közel vagyok ahhoz, hogy elélvezzek, úgy döntök, hogy folytatom. Alig egy perc alatt el is élvezek, aztán bebaszom a hűtőbe.
Amikor néhány nappal később benézek hozzá, már keményre van fagyva. Kiveszem a testet, majd a konyhaasztalon hozzálátok, hogy feldaraboljam. Nem könnyű egy fűrésszel átvágni, de szerencsére alig több mint harminc kiló az egész, úgyhogy megoldom. Amikor végre kis daraboka vágtam, csinálok róla néhány képet, majd a darabokat visszahajigálom a hűtőbe. Később a darabjait, egyenként elvittem, és a folyóba dobtam, így csökkentve a lebukás veszélyét.
Szóval a problémás lányoknak meg szoktam mutatni ezeket a képeket, kilátásba helyezve, hogy ők is így járnak, ha bárkinek elmondják a dolgot. Ez mindig hatott. Persze a képek hatása nem maradt el, mindig felzaklatta őket a látvány, ám ilyenkor mindig beválik az, hogy a punciját nyalogatom, ami nagyon finom, és amikor elélveznek, na, az valami mennyei érzés.
Napokig tervezgetem a szomszéd kiscsaj meghódítását, de valójában nem jut eszembe semmi okosság. Szomszéd. Eddig mindig olyan lányokat csábítottam el, akik távolabb laktak, így nem hozható velem összefüggésbe. De ez most más. Mintha valami felsőbb hatalom intézte volna el, hogy ideköltözzenek. Csak okosan.
Amikor elmentem itthonról, mindig figyeltem a lakást, aztán az utcán is mindig néztem, hogy meglátom-e őket. Hosszú napok alatt sikerült néhány érdekes dolgot megtudnom, de igazából semmi lényegeset. A kislányt soha nem láttam egyedül, mindig az egyik szülő kísérte, így nem volt alkalmam megszólítani.
Aztán egy meleg nyári napon mégis rám talált a szerencse. Épp a lakást takarítottam, miközben a bejárati ajtót nyitva hagytam, hogy a felmosás után hamar felszáradjon a padló. Az előszobából hátrálva haladok a konyha felé, amikor leteszem a felmosót, és csak nézek kifelé.
Ebben a pillanatban meglátom a kislányt, amint megáll a nyitott ajtóban. A szívem megdobban, a látványa felzaklat. Micsoda szépség!
– Szia kislány.
– Szia – köszön vissza nekem, édes kis csilingelő hangon.
– Még nem is ismerjük egymást. Én Péter vagyok. Téged, hogy hívnak?
– Én… Betty vagyok.
– Hát akkor szia Betty. Szereted a csokis süteményt?
– Igen.
– No akkor gyere beljebb, mert épp most akarok enni egy kis édességet. Tarts velem!
– Nem szabad. Anyukám megtiltotta, hogy idegenekkel szóba álljak.
– De már nem vagyunk idegenek, tudod a nevem, én is a tiédet, ráadásul szomszédok is vagyunk.
Ez hatott. A kislány lép egyet, amikor észreveszi, hogy még nedves a padló.
– Ne is törődj vele, ha benne lesz a lábnyomod, akkor még szebb lesz.
Betty ismét megindul felém, majd a konyhában hellyel kínálom. Előveszem a sütit a hűtőből, és egy szeletet a tányérra teszek, ami már az asztalon van, majd egy szeletet a kezembe veszek.
– Én csak így szoktam enni. Neked is ízlik?
– Igen, fincsi.
– Mondd csak Betty, hány éves is vagy te?
– Tizenkettő, de két hónap múlva tizenhárom leszek.
– Nahát. Többnek látszol.
– Miért?
– Például a cicid. Nem olyan lapos, mint a többi lánynak, hanem szép kerek. Biztos a puncid is szőrösödik már, ugye?
– Igen, már van rajta néhány szőrszál.
– Nahát. Biztosan szép lehet.
– Nem az, nekem nem tetszik.
– Hát itt vagy? – Hallom meg anyu hangját az ajtóból, aki kérdés nélkül bejön hozzám, vagyis a lányához. – Megijesztettél. Mondtam már neked, hogy nem állhatsz szóba idegenekkel, és nem mehetsz be senkihez.
– Nyugodjon meg hölgyem, itt jó helyen van a lánya, én vigyázok rá.
– Nincs rá szükség, én vigyázok rá. És ez mi? – kérdezi megint ijedten. – Te elfogadtál ételt egy idegentől? Hát nem megmondtam, hogy ezt nem lehet?
– De én szeretem a sütit – mondja a kislány szomorúan.
Erre az anyja, mintha megenyhülne, de mégis szigorú marad.
– Jó, akkor most megeheted, de máskor meg ne tudjam, hogy ilyet csinálsz.
– Jó – mondja Betty, majd nekilát a süti maradékát eltűntetni a kicsiny szájában.
Amikor az utolsó falat is lemegy a torkán, megnyalja a szája szélét, amit én is megteszek, miközben nézem őt, a nyelvem kidugva marad egy pillanatra.
– Köszönöm, hogy felügyelt a lányomra, és persze a süteményt is köszönjük, de most már mennünk kell – Fordul ismét a lányhoz. – Viszontlátásra.
A nő kézen fogja a kislányt, majd távoznak, ám az ajtót nyitva hagyják. Kikísérem őket, bár hátra sem néznek, csak kilépnek a folyosóra, majd, amikor kinézek utánuk, csak azt látom, hogy belépnek a másik lakásba.
Becsukom az ajtót, majd lassú léptekkel elindulok a szobába, és leülök a fotelbe.
– Felizgatott a kis pina.
Aztán gondolok egyet, és a nadrágból kiveszem a farkam, és lassan simogatni kezdem. A félig merev fasz a kezem alatt egyre keményebbé válik, majd a következő pillanatban már telespriccelem a nadrágomat, és még a szőnyegre is jut belőle.
Felhúzom a nadrágot, és járkálni kezdek a lakásban, miközben azon töröm a fejem, hogyan tudnék közelebb férkőzni a kislányhoz. Egyfolytában arra gondolok, hogy amikor majd itt lesz velem, milyen jó lesz megsimogatni az apró melleit, és persze minden mást is rajta.
Másnap délelőtt, amikor az ebéd már készen van, kopognak az ajtón. Leteszem a tányért az asztalra, majd elindulok, hogy megnézzem, ki lehet az. Kinézek a kukucskálón, de nem látok senkit, így visszamegyek a konyhába, és a tányérba szedek a pörköltből, mellé egy adag nokedlit is, majd leülök az asztalhoz, amikor megint kopognak.
Kimegyek, és megint kinézek, de most sem látok senkit, ezért kinyitom az ajtót. Legnagyobb meglepetésemre Betty áll az ajtóban, amitől a szívem a torkomban dobog, annyira felizgat, hogy ő a látogatóm.
– Szia – köszön Betty.
– Szia. Hát te, mit keresel itt? Hol vannak a szüleid?
– Alszanak.
– Hát az meg hogy lehet?
– Nem tudom. Megebédeltünk, aztán mondták, hogy lepihennek egy kicsit, és… unatkozok. Van még sütid?
– Persze, hogy van, gyere be.
Beterelem a kislányt, egészen a szobámig, majd leültetem a kanapéra, aztán kimegyek a konyhába, és egy tányérra egy szeletet teszek a sütiből, majd visszatérve a kislány elé teszem az asztalra.
Már elfelejtettem az ebédet, azt is, hogy éhes vagyok, már csak egyetlen dolog létezik számomra, ez a kedves, szőke kislány, aki most itt ül mellettem, és a sütijét majszolja. Csak nézem őt, miközben az izgalmam egyre magasabb szintre lép. A nadrágomban merevedő farkam már szinte átszúrja az anyagot, miközben a szemem le sem veszem a vendégemről.
– Ez finom volt. Van még?
– Persze, mindjárt hozom.
Amikor visszatérek a második adaggal, a nadrágom már olyan szinten kidudorodik, hogy azt a kislány is észreveszi.
– Mi van a nadrágodban? Süti?
– Majdnem.
– Milyen süti az? És miért a nadrágodban tartod?
– Mert ez egy különleges édesség. Csak akkor látható, ha szép kislányok vannak a közelében.
– Megmutatod?
– Talán igen, de ez csak rajtad múlik.
– Miért?
– Mert én csak akkor mutathatom meg neked, ha te is megmutatsz valamit.
– Mit mutassak meg?
– Hmmm… lássuk csak. Mi lenne, ha mondjuk kezdésnek megmutatnád a cicidet.
– Azt nem lehet.
– Miért nem?
– Mert szégyellős vagyok.
– Sajnos akkor én sem mutathatom meg.
– Kár – mondja a kislány, majd úgy tesz, mintha gondolkodna. – Ha megmutatom, akkor te is?
– Hát persze, ez csak így működik.
– Hát jó, de csak egy kicsit – mondja Betty, majd megfogja a pólója szélét, és egy pillanatra felemeli, amitől elővillannak az apró mellei.
– Hú, neked aztán nagyon szép cicid van.
– Tetszik?
– Nagyon. Szívesen nézegetném még, annyira szépek.
– Nem lehet.
– Miért nem?
– Mert most már neked kell megmutatni a sütit, ami a nadrágodban van.
– Na jó, de csak kicsit, ahogy te is.
Lehúzom a sliccet, majd egy pillanatra láthatóvá teszem a duzzadt makkot, aminek már fényes a teteje, aztán ismét behúzom.
– Hú, a tiéd is szép ám, csak nem tudom, hogy ez milyen süti lehet.
– Most már tudod a szabályt, amennyit te megmutatsz, annyit én is.
A kislány megint gondolkodóba esik, mielőtt megszólalna.
– Na jó, megmutatom, de nem mondhatod el senkinek.
– Ezt megígérem.
– Akkor jó.
Betty, ahogy az előbb is tette, megfogja a póló szélét, ám most áthúzza a fején majd leteszi maga mellé.
– Asztamindenit! – kiáltok fel, miközben most is a nadrágomat gyömöszölöm. – Nagyon szépek. Megengeded, hogy megsimogassam?
– Nem. Előbb neked kell megmutatni.
– Hát jó. Megmutatom.
Megint lehúzom a sliccet, majd felemelkedek, és letolom a nadrágomat egészen a bokámig.
– Ez nem is süti – mondja Betty.
– Dehogynem. A lányok nagyon szeretik, mert ez a kedvenc édességük.
– Miért?
– Hát azt nem tudom. Most már megsimogathatom a cicidet?
– Na jó, de csak egy kicsit.
Remegő kezekkel nyúlok a lányhoz, majd finom érintésekkel simogatni kezdem. A nem túl nagy mellek édes kis bimbókban csúcsosodnak ki, amit az ujjaim közé csippentek, és gyengéden megcsavarom.
– Ez így jó neked?
– Igen, ezt szeretem.
– Akkor most már te is megfoghatod az én sütimet.
A kislány félénken nyúl a farkamhoz, majd gyengéden megérinti. A kis kezének az ujjai nem is érik át.
– Na, hogy tetszik? – kérdezem tőle.
– Szeretem.
– Honnan tudod, hogy szereted, ha még nem is láttál ilyet?
– Mert most megfogtam és szeretem. Nagyon szeretem.
– Akkor mutasd meg, hogy neked mi van a lábad között.
– Ott nincs semmi, csak egy rés.
– Pont arra gondoltam. Mutasd meg nekem a puncidat!
– Azt nem lehet. Anyu meg fog haragudni.
– De hiszen megállapodtunk, hogy ő nem tudhatja meg.
– Ez igaz – mondja Betty, majd leveszi a szoknyáját is.
Már nem bírok magammal, odanyúlok a lány lába közé, és a bugyit félretolva megsimogatom Betty punciját.
A kislány megrezzen, de tűri, hogy simogassam, ami neki is jólesik.
– Ez így jó neked?
– Igen. Nagyon szeretem.
Már egész testemben remegek, az ujjaim alig találják meg a nyílást, amibe bele akarok nyúlni, ezért inkább továbblépek ezen.
– Fogd csak meg az enyémet! – mondom a lánynak, aki megmarkolja a farkamat. – Úgy látom, hogy az enyém, pont beleillik a tiédbe.
– Jé, tényleg.
– Próbáljuk meg, mi történik, ha az enyémet beledugjuk a tiédbe.
A kislány nem örül a próbálkozásnak, ám hagyja magát, mert hát egy felnőtt mindig jobban tudja mit, hogy kell csinálni.
A kislányt magam mellé húzom, majd megemelem az egyik lábát, és átteszem magamon, így most a lány rajtam ül, miközben a farkam a puncijánál igyekszik belehatolni.
Betty próbál ellenállni, de nem bír velem, inkább csak hagyja, hogy megtörténjen a dolog. Amikor a makkom már benne van, a lány arcáról eltűnik a vidámság, és ezzel együtt az egész testén enyhe remegés fut át. Meglepődve veszem észre, hogy a kislány is élvezi a dolgot, ezért még jobban ráhúzom őt a farkamra. Bettyre is átragad az izgalmam, mert már nem ellenkezik, inkább átveszi a ritmust, és velem együtt mozog, amint meglovagolja a benne meredező faszt.
– Jaj, ezt nagyon szeretem.
– Tényleg? – kérdezem, majd gyorsabb tempóra váltok.
– Igen, szeretem. Nagyon szeretem. Naaagyooonnn szeeereeeteeem…
Meglepődöm, hogy a kislány elélvez rajtam, ám ez még jobban feltüzel.
A lányt leemelem magamról, magam mellé ültetem, majd felállok, és elélépek.
– Most vedd a szádba – mondom a kislánynak, aki engedelmeskedik, mert megérzi a hangomban azt, amit eddig nem. A nagy faszt a szájába veszi, mire erővel nyomom bele, de a lány ellök magától.
Amint felnéz, ismét csak annyit mond:
– Ezt nagyon szeretem.
– Ha szereted, akkor most a sütire megkapod a krémet is.
Már erővel nyomom a lány torkáig a kemény faszomat, egészen addig, amíg el nem élvezek. Az első adagot még a kislány szájába eresztem, majd a többit kiverem rá, alaposan összekenve mindenét. A geciből kap az arcára, a hajára is megy belőle, de a legtöbb a melleire folyik.
Abban a pillanatban, amikor az utolsó csepp gecit is kicsavarom a farkamból, egy hatalmas dörrenést követően, beront a lakásba a kislány anyja és apja, miközben ordítanak.
– Áll, ne mozdulj, kezeket fel! – mondja apu, miközben anyu odaugrik hozzám, és a kezeimet a hátam mögött megbilincseli.
– Na végre, mi tartott ennyi ideig? – kérdezi Betty, ami meglepetésként ér, hiszen most nem olyan a hangja, mint eddig.
– Bocsi Ági, de úgy tűnik, valami zavarja az adást.
– Bassza meg, ez az állat meg azt hitte, hogy tényleg élvezem, amit csinál. Várj, tartsd egy kicsit, nehogy orra bukjon a rohadék.
Anyu a vállamnál fogva próbál megtartani, amíg Betty lendületet vesz, aztán teljes erejéből fejbe rúg, amitől elvesztem az eszméletem, és elterülök a szőnyegen.
– Oh baszki, hát mégis orra bukott ez a mocsok.
– Ezt most miért kellett csinálni? Most cipelhetjük le a hátunkon.
– Cipelje a halál ezt a szarzsákot, hívjatok neki mentőt, azok majd elviszik. Leszállnál a ruhámról? Most már felöltöznék.
Apu hátralép egyet.
– Ezer bocsánat – mondja Bettynek, majd, amikor látja, hogy az belebújik a pólóba még hozzáteszi. – Nem kéne előbb megfürdeni, hadnagy?
Betty kezében megáll a póló, majd ránéz a felettesére, és ezzel együtt a középső ujját is az orra elé tolja.
– Lenyalhatod.
Betty folytatja az öltözködést, majd, amikor megérkezik a mentő, és elviszik az eszméletlen pedofilt, megérkeznek a helyszínelők is, anyu megfogja a kislány kezét, és így szól hozzá.
– Ügyes kislány voltál, itt végeztünk, most már hazamehetünk.
