Az exhibicionista barátnőm

Az exhibicionista barátnőm

Az exhibicionista barátnőm esete már régen történt meg, ám még ma is feláll a farkam, ha felidézem a régi emlékeket. Ez a csaj a házunkban lakott, pontosabban a földszinten. Sokszor találkoztunk, volt hogy csak futólag, de néha meghívtam őt egy fagyira, vagy csak sétálni. Néha együtt mentünk ki a tóra strandolni, vagy csak bringáztunk a környéken. Ja igen, ő nem a csajom, tényleg csak barátok vagyunk.

Egy alkalommal, amikor estefelé mentem haza, ő ott ült a kapu előtt, és nem csinált semmit.
– Szia, mizu? Vársz valakit? – kérdezem tőle, mire ő bánatosan így válaszol.
– Nem, csak unatkozok.
– Ez meg hogy lehet?
– Ne is kérdezd. Most kaptam meg a szabadságomat, mert ugye, akkor kell menni szabadságra, amikor a főnök úgy tartja jónak.
– És mi ezzel a gond?
– Az, hogy nem terveztem semmit, és ami a legrosszabb az egészben, minden barátom, ismerősöm most nyaral, én meg itthon maradtam egyedül. Hát csak ennyi.
– Ezen ne szomorkodj, én szívesen töltöm veled az időt, csináljunk valami programot.
– Mégis mire gondolsz?
– Nincs konkrét ötletem, ha van hozzá kedved, akkor kitalálunk valamit.
– Például?
– Holnap mondjuk kimehetnénk a nudira.
– Azt már nem. Én nem nudizok.
– Ne mond már hogy nem nudiztál még.
– Nem. Én nem vetkőzök le mások előtt.
– Pedig nincs mit szégyellned, szuper jó csaj vagy. De ne érts félre, nem azért mondtam, mert meg akarlak bámulni.
– Nem, persze. De erre nem fogsz engem rávenni.
– Jól van, akkor nem. Igazából csak azért a nudi jutott eszembe, mert az a rész sokkal kevésbé látogatott, ott soha nincs tömeg, és mindig van elég hely, a strandoláshoz.
– Értem.
– Nos? Volna kedved reggel kijönni velem?
– Nem. Vagyis…
– Vagyis? feltétetekhez kötöd?
– Nem. Vagyis igen. Kimegyek veled, de csak akkor ha én fürdőruciban leszek.
– Hát jó, legyen. Megbeszéltük. Reggel nyolckor itt vagyok érted, és mehetünk.
– Rendben, várlak majd.

***

Reggel pontban nyolckor bekopogok hozzá, és ő szinte azonnal ajtót nyit.
– Jó reggelt, mehetünk? – kérdezem tőle, mire ő beinvitál, mert hogy még nem készült el.
– Ne tudom hogy mit vegyek fel.
– Azt mondtad hogy fürdőruciban leszel. Ez oké. Vegyél fel egy szoknyát vagy nadrágot, felülre meg egy pólót és kész.
– De az már milyen.
– Évszaknak megfelelő, és praktikus, nem mellesleg kényelmes is. Szerintem…
– Jól van. – mondja nekem sóhajtva, majd belebújik egy fehér szoknyába, és egy fehér topba.
– Látod? Ennyi az egész. Mehetünk?

A hátára veszi a hátizsákot, és már indulunk is.
Bringával az út nem több mint húsz perc, és amikor megérkezünk rengeteg hely van, ahova letelepedhetünk.
– Válassz egy jó helyet, ami neked megfelelő. – mondom neki, mert látom rajta hogy kissé tétova.
– Itt jó lesz. – Mondja válaszképpen, és egy bokor tövében ledobja a motyóját. Én is mellé dobom az enyémet, majd közösen leterítjük a törölközőinket a homokba, majd ledobom magam a saját felemre, és csak bámulom a kék eget, és élvezem a nap simogatását, és a csendet.

Eközben ő leveszi a ruháját, és mellém heveredik.
– Te nem vetkőzöl le?
– De mindjárt, csak még kiélvezem a természet csodáját.
– Én mennék egyet fürcsizni, megvárjalak, vagy még elvagy itt egy darabig?
– Megyek veled. Persze. Felülök, és leveszem a pólómat, majd már állva a nadrágot is leveszem.
– Aszta. Nem hordasz alsónadrágot?
– Ilyenkor, a nyári melegben nem. Nem lenne jó ha megfőnének a tojásaim.
– Hát az tényleg nem lenne jó. Mehetünk?

Válasz helyett, egyszerűen csak belefutok a vízbe, és ugrok egy fejest, majd a víz felszíne alatt úszok néhány tempót, majd kibukkanok a vízből. Ő még a parton vizezi magát, ezért visszaúszok hozzá.
– Hideg neked? – kérdezem tőle, mire ő rám néz, és így válaszol.
– Igen, úgy látom tényleg hideg a víz.
– Ez csak pillanatnyi állapot, ha még sokáig vacakolsz, akkor agyon hamar meleg lesz a helyzet. Ahogy nézem őt, ahogy vizezi magát, és ahogy a víztől egyre inkább áttetszővé válik a bikinije, megfordul a fejemben a gondolat, hogy vajon, ha így is minden látható, akkor miért ragaszkodik ehhez a parányi textilhez. A felsőrésze szinte csak a bimbóját takarja el, ám azt sem igazán, mert az is szinte átlátszó, így szinte olyan, mintha valóban pucér lenne. Amig nézem a pancsikázást, a hideg víz hatása már a múlté, és a farkam kezdi felvenni az eredeti méretét, sőt már azon is túl van.
– Miért bámulsz engem?
– Nem bámullak, csak várom, hogy úszkálhassunk.
– Menj csak előre, én is mindjárt megyek. Ez az ötlet helyénvalónak tűnik, ugyanis a farkam, már erőteljesen merevedik, ezért úgy döntök, hogy előre megyek, és majd jön ha elkészült.

Beúszok néhány méternyit, és amikor megfordulok, azt látom, hogy már derékig bent van a vízben. Megfordulok és még beljebb úszok, hogy dolgozzon meg azért ha velem akar pancsizni. Amikor ismét visszanézek, már nem látom őt. Néhány másodperccel később felbukkan a vízből, közvetlenül mellettem.
– Most már nagyon jó a víz.
– Ha engem kérdezel, és mondtam volna neked már az elején is. Hozhattunk volna egy labdát, vagy valamit, amivel játszhattunk volna.
– Én hoztam. Igaz hogy csak egy teniszlabda, de erre pont jó.
– Akkor nosza menj érte, és dobálhatunk egymásnak.

Amig ő visszaúszik, én csak hűsölök a vízben, és visszafelé tempózok, a part felé. Amikor ő már kint van a vízből, akkor jövök rá, hogy tulajdonképpen ő egy bombázó csaj. Eddig sose tekintettem rá úgy mint nő, csak barátként. De most felül kell írnom a gondolataimat vele kapcsolatban. Eszméletlenül formás a teste. A lábai arányosak, és kecses ívűek, a feneke meg… nem is tudom mihez hasonlítsam, talán a világ legjobb segge jelző lenne rá a legjobb. A dereka karcsú, és a mellei… Azok egyszerűen csodásak. Nem kicsi, nem nagy, hanem pont ideális méretű, amit két kézzel is meg lehet markolni. Ráizgultam. Amig én az idomait csodálom, ő megtalálja a labdát, és bekiabál nekem.
– Gyere ki, itt talán jobb lenne.
– Nem, nem. Dobd csak be, majd én visszadobom. Eszem ágában sincs így álló farokkal kimenni a partra, mert még a végén valami rosszra gondolna. Vagy épp jóra, de azt még nem tudhatom. A gondolatmenet végére, megérkezik a sárga labda is, ami pont az orrom előtt csapódik a vízbe. Én megfogom, és visszadobom neki. Majd ő megint nekem dobja, én meg vissza. Ez így megy egy darabig, amit nagyon élvezek, mert minden dobás után, a bikini felső része egy kicsit elcsúszik. A sokadik dobás után, már nem is a mellén van, hanem oldalt. Nem is értem hogyan nem veszi észre a bakit.
– Na jól van, most már kimegyek. – mondom neki, hisz a titkos vágyam, hogy közelről is megcsodáljam a gyönyörű melleit. Amikor kilépek a vízből, megállok előtte, és mintha csak a véletlen műve lenne, jelzek neki.
– Mi az? – kérdezi tőlem.
– Khmm… A cicid, kint van a bikiniből. Ő oda néz, és valódi meglepetés ül ki az arcára, majd egy hirtelen mozdulattal helyre teszi a renitens testrészeket.
– Szólhattál volna előbb is.
– Csak most láttam meg, a vízből nem lehet látni.
– Persze, el is higgyem?
– Most mit vagy úgy oda, hisz te sem vetted észre.
– Mert én nem bámulom a melleimet úgy mint te.
– Én sem bámultam, sőt még szóltam is neked. Amúgy meg, ha te sem vetted észre, akkor igazából nincs is különbség ha rajtad van, vagy akár nincs. Ezzel az erővel akár le is veheted.
– Persze, aztán meg majd a bugyimból is kidumálsz.
– Nem akarlak kidumálni semmiből, hisz megbeszéltük hogy így leszel. Bár szerintem annyira kicsi ez az izé, hogy mindegy is.
– Arról ne is álmodj hogy leveszem. Mi lesz most? bemegyünk még vagy inkább napozzunk?
– Ahogy szeretnéd. Én inkább napoznék egy kicsit. – mondom neki, és hogy nyomatékot adjak a szavaimnak, le is heveredek a türcsire. – Gyere te is napozni, feküdj mellém.

Miután mellém heveredik, beszélgetünk mindenféle dologról, a munkáról a csajokról a pasikról, és úgy általában az élet rejtelmeiről. Ahogy a nap egyre melegebb, egyre inkább lassul a beszélgetés fonala is, egyre hosszabbak a szünetek, és talán még el is bóbiskoltam. Nem sokkal később, arra riadok fel, hogy valami kemény a bordáimat telibe találja. Erre felriadok, majd felülök. Ő most is ott van mellettem, a könyökére támasztott állal néz rám.
– Mi történt? – kérdezem tőle.
– Mégis mi történhetett? Kérdez vissza, de már adja is a választ. – Áll a farkad mint a cövek.
– Akkor ne nézz oda. – mondom neki kissé sértődötten.
– Nem is néztem oda.
– Akkor honnan tudod, hogy felállt?
– Mert látom.
– Á, szóval mégis odanézel?
– Igen. Vagyis nem…
– Nos, akkor most melyik a helyes válasz?
– Jól van oda néztem.
– Mióta nézed?
– Hát úgy körülbelül… Csak most néztem oda.
– Hát akkor csak nézd, engem nem zavar.
– De engem igen.
– Ebben az esetben ne nézz oda.
Ismét becsukom a szemem, és próbálok visszazökkenni az álmomba, ami már elszállt, és a nyomát sem lelem. Csak fekszem, és barnulok a nap sugarai által. Nem sokkal később, kilesem a szemhéjam alól, és azt látom, hogy ő ugyan úgy, könyökölve bámulja a farkam.
– Tetszik? – teszem fel neki a kérdést.
– Nyugi nem téged nézlek.

Ismét kilesek a szemhéjam alól, és meglepetten látom, hogy az egyik melle kint van a bikiniből, és az ujjaival morzsolja azt. Ettől végigszáguld rajtam az izgatottság érzése, és amitől a farkam elkezd lüktetni, és még keményebben merevedik, mint eddig. Titkon tovább nézem, ahogy játszik magával, és ez, valamint hogy kilesem, baromira felizgat. Aztán történik még valami. Hanyatt fekszik, miközben a bimbóját tovább csipkedi, ám a másik keze a bugyijába téved, és ütemesen simogatja magát. Ettől már a vér a fülemben dübörög, és szinte remeg mindenem.

Érzem ahogy a farkam lüktet, és érzem azt is, hogy az előváladék cseppekben távozik belőle, érzem ahogy a hasamra cseppen, és csiklandozva folyik az oldalam felé. A kezeim még most is fejem alatt, szinte mozdulni sem merek, mert akkor biztosan kitörne belőlem a vágy. Inkább úgy teszek, mint aki alszik, ám folyamatosan nézem őt, hogy a mellbimbóját csipkedi, csavargatja, és ahogy a punciját simogatja. Eddig el sem tudtam képzelni, hogy az ilyen passzív élmény ennyire valóságos tud lenni. Érzem, ahogy a farkam egyre inkább felizgul, időnként megrándul, és attól tartok, hogy egy érintés nélkül is el tudnék most élvezni.

Amitől tartottam, be is következik. Érzem, ahogy a testem megfeszül, ezzel együtt a farkam is örült lüktetésbe kezd, és végül elélvezek. Sugárban jön belőlem a nedű, beteríti a hasam, és a mellkasomat. Szinte megállás nélkül fröcskölöm szét. Amikor vége van, igyekszem nyugton maradni, hogy megtartsam az illúzióját annak, hogy tényleg alszom.

Mindeközben a szemem résén át azt látom, hogy már nem csak csipkedi, hanem markolja a melleit, felváltva, hogy az egyiket, hol a másikat, miközben a másik keze egyre nagyobb ütemben a punciját kényezteti. Amikor én elélvezek, néhány pillanattal később ő is. Mindezt szinte hang nélkül, csak vergődik a törölközőjén, miközben a kezei őrült tempót diktálnak.

Amikor ő is kész van, egy darabig csendben szuszog mellettem, majd felkel, és a vízhez megy, és vissza néz rám. Úgy gondolja hogy még mindig alszom, ezért kibújuk a bugyiból és a vízbe guggolva, leöblíti magát, majd a bugyit is, aztán csak kicsavarja, de nem veszi fel. Ugyan ezt teszi a felső résszel is, majd mindkettőt, kiteríti a törölközőn. Amikor végez, visszafekszik mellém.

Nem is tudom hogy mit tegyek. Elmélkedésem ismét szundiba fordul át, majd egyszer csak arra ébredek, hogy bökdösi az oldalamat. Kicsit később, a hangja is elér hozzám.
– Bejössz velem pancsizni? – kérdezi tőlem, én meg kicsit álmos hangon válaszolok neki.
– Persze, mehetünk. hallom, ahogy felkel, és a vízbe lépve tocsogó hangokat hallat.
– Gyere már, én nagyon fel vagyok hevülve.
– Kinyitom a szemem, és felkelek. Látom ahogy ő ott áll a víz szélén, anyaszült meztelenül, ám ezt én nem teszem szóvá. Odalépek hozzá, megfogom a kezét, és beszámolok neki.
– Három… kettő… egy… Ugrás. Egyszerre futunk neki, és együtt csobbanunk bele vízbe, majd egymás mellett úszunk egy darabig, majd megállunk, és és ő felém fordul.
– Láttam mindent.
– Mégis mi mindent? Mire gondolsz?
– Amikor kint feküdtünk, te elélveztél.
– Dehogy. én aludtam, ha nem vetted volna észre.
– Lehet hogy aludtál, de akkor is láttam.
– Mit láttál pontosan?
– Ahogy ott feküdtünk, felállt a farkad, majd egyszer csak telefröcskölted magad.
– Tényleg? – adtam az ártatlant. És te végig nézted?
– Igen. és…
– Mi és?
– Baromira felizgatott a látvány. Még sosem láttam olyat, hogy valaki csak úgy elélvez, hogy még csak hozzá sem nyúl.
– Hát akkor most láthattad. És az elmondásod alapján még tetszett is, igaz?
– Igaz. és…
– Mi van még?
– Amig néztelek, én is magamhoz nyúltam, és volt egy hatalmas orgazmusom.
– Egészségedre.
– Köszönöm.

Lassan elkezdünk kifelé úszni, majd amikor kiérünk a partra, úgy teszek, mintha csak akkor venném észre hogy nincs rajta a bikini.
– Hova lett? – kérdezem tőle.
– Ott van. – mutat a kérdéses darabokra.
– Hogy érzed magad így, hogy most nincs rajtad semmi?
– Nagyon jól.
– Látod én mondtam neked, hogy jó így.
– Igen, mondtad, de én még soha nem csináltam ilyet. És van még valami.
– Elmondod?
– Csak akkor, ha nem élsz vissza vele.
– Megígérem.
– Jó. Most ahogy úsztunk befelé, olyat éreztem, amit még eddig soha.
– Mond már ki végre miről van szó.
– Jól van. Szóval, ahogy úsztam melletted, azt éreztem, mintha valaki simogatna. Mintha a puncimat simogatná valaki.
– Az nem valaki, hanem valami. A víz teszi ezt, amikor meztelen vagy.
– Igen tudom, és nagyon kellemes érzés volt.
– Ennek örülök. Most jutott el a tudatomig amit az előbb mondtál.
– Mi az?
– Te engem néztél, vagyis a farkamat, és erre masztiztál?
– Igen. – mondja szemlesütve, és még bele is pirul.
– Köszönöm, ez igazán megtisztelő.
– Szóval nem haragszol érte?
– Dehogy. Miért haragudnék. Épp ellenkezőleg, örülök hogy valami pluszt is adhattam neked, még ha nem is tudatosan. Ekkor odalép hozzám, egészen közel, miközben a mellei a hasamhoz ér, és kapok tőle két puszit.
– Ezt miért kaptam?
– Mert te igazán jó barát vagy.

Ezek után ismét leheveredtünk, és beszélgettünk. A fő téma a pasik és csajok közti viszony volt, de persze érintettünk más témákat is. Egy idő után már kezdett hűvösre fordulni az idő, ezért összepakoltunk, és elindultunk hazafelé. Persze a csevej folytatódott. Annyira belemerültünk a beszélgetésbe, és az érdekes témákba, hogy észre sem vette, de az is lehet hogy tudatosan, fel sem vette a bikinijét, de még a ruhát sem. Meztelenül sétáltunk hazafelé, a bringánkat tolva.

Amikor kiértünk a főútra, ami persze nem volt igazán forgalmas, de azért ott már jöttek mentek az emberek, megkérdeztem tőle.
– Ugye tisztában vagy azzal, hogy még mindig meztelen vagy?
– Igen. Miért?
– Itt más mások is járnak, és esetleg…
– Az az igazság, hogy imádom, hogy pucér vagyok. Ezt eddig nem is tudtam magamról, de most már határozottan állítom, hogy így van. Most már az sem zavar, ha mások is meglátnak. Ez persze neked köszönhető.
– Miért nekem?
– Mert te hoztál el ide, és vettél rá a meztelenségre.
– Hohó, erről szó sincs. és csak azt mondtam, hogy a te döntésed, hogy akarod-e vagy sem. Mivel az exhibicionista hajlam eleve benned van, ez így könnyen ment.
– Igaz, lehet hogy kissé exhibicionista vagyok, ám mégis te voltál, aki elhozott, és ennek nagyon örülök.
– Én is örülök ha tényleg így gondolod. Ha van hozzá kedved, akár minden nap kijöhetünk ide meztelenkedni.
– Jó, akkor holnap is?
– Persze.

Ebben maradtunk. Másnap ismét kint voltunk a tónál, és nagyon jól éreztük magunkat.

Ha tetszett ez az történet, akkor olvasd el a folytatását is.