Másnak lenni, nem minden esetben döntés kérdése
Másnak lenni, nem mindig döntés kérdése, legalábbis nem úgy hogy gondolod. Vannak olyan körülmények, amik szinte kényszerítő hatással vannak az emberekre, hogy mássá váljon. Mi mássá? Egy nő legyen olyan, mint egy férfi, a férfiak meg legyenek nők. Ám ez nem szó szerint értendő.
Vissza a kezdetekhez
Volt idő, amikor egy nő, nőnek látszott, a férfi meg férfinak. Miért volt ez így? Mert ez a természetes, ez az eredendő nemiség, férfi és nő. Akkoriban, amikor egy férfi szemet vetett egy nőre, akkor szépeket mondott neki, meghívta fagyizni, ajándékokkal halmozta el, vagy virággal kedveskedett neki. Ha egy nő figyelt fel egy férfira, akkor igyekezett úgy helyezkedni, és úgy viselkedni, hogy a férfi felfigyeljen rá, és kezdeményezzen.
Ezek csodás játékok voltak, szinte minden ember életében volt nem egy ilyen esemény, és ez mindenkiben maradandó nyomot hagyott. Jó volt ez így és mindenki örömét lelte benne, még az is akit kikosaraztak.
Mi van helyette ma?
Az egykor népszerű metódus szinte kihalt. Leginkább, a rohanó világra hivatkozva, az ismerkedés le lett rövidítve néhány hangzatos fonéma ismételgetésére. Rohanó világ? Nincs rá idő? Ugyan. A statisztikák alapján az emberek átlagosan napi 4 órát nézik a tv-t. Ha fontos lenne az emberi kapcsolat, akkor ezt a négy órát, de legalábbis egy részét, lehetne használni másra is, mint például másoknak szépet mondani.
Ez nehéz. Helyette a férfiak rövid tőszavakban terjesztik az igét, mint valami digitális feromont: dugunk? Mivel ez a kommunikációs formula a nők számára érdektelen, a férfiaknak egyre többet és több nőnek kell a felhívást elküldeni, hogy végre legyen egy nő, aki tényleg dugni akar.
De a nők nem akarnak dugni, legalábbis ebben a formában egy idegennel, biztosan nem. A nőknek kell a romantika, az udvarlás, a széptevés, úgy ahogy az régen is volt, mert a nők még mindig hisznek abban, hogy ami régen működött, az ma is működik. A sok visszautasítás miatt a férfiaknak egyre több időt és energiát kell belefektetni ebbe a projektbe, hogy vére legyen már valami.
Az anomália
Ez egy önmagát gerjesztő folyamat. Minél több nő van megcélozva, esetenként egyre több alkalommal, ezért egyre több visszautasítást is kapnak, miáltal egyre intenzívebben nyomják az igét. A nők reakciója, erre egyre visszautasítóbb, és ezzel együtt egyre jobban elzárkóznak a férfiak közeledése elől. Ennek hatására a férfiak durvább és agresszívabb módon teszik ugyan azt a rossz metódust, ami egyre több visszautasítást eredményez.
A nők már tudják, hogy ha egy pasi kedvesnek tűnik, akkor az akar valamit. Nem valamit, hanem konkrétan dugni akar. Lehetőleg mindenkit, de a nőket kétszer is. A férfiak kiszámíthatók, de ezt ők észre sem veszik, meg vannak győződve arról, hogy a helyes módon próbálják meg rávenni a nőket egy dugásra.
Van még egy tény, amit szintén figyelmen kívül hagynak. A nők nem hülyék, még akkor sem ha annak látszanak, vagy láttatják magukat. A nők pontosan tudják, hogy egy férfi mit miért csinál, de ezt nem minden esetben adják a tudtára.
A hatás
A nők egyre inkább frusztrálódnak ettől a helyzettől, és nagyon sokan egyszerűen távol tartják magukat a pasiktól, mert tudják, hogy ők nem úgy reagálnak a dolgokra mint az elvárható lenne. A nők nagy része már nem is keresi a kapcsolatot a férfiakkal, mert már tudják, hogy tőlük sosem kapják meg azt amire igazán vágynak.
Mi is ez? Romantika, együttérzés, intuíció, figyelmesség, stb. Ezek nem a férfiak erősségei, bár némelyik egyed eléggé élethűen el tudja játszani, amivel megtéveszti a nőket.
A nők rájöttek arra, hogy a romantika, az együttérzés, az intuíció, a figyelmesség, stb. az a nőkben hiánytalanul megvan. Tiszta sor, ha egy nőtől megkapja amire vágyik, akkor miért kínlódjon egy pasival? Nem fog. Sok nőnek már eleve szenvedés, hogy mapi szinten megküzdjön azokkal a pasikkal, akik fasza képet küldenek ismeretlenül, és akik az várják, hogy majd erre rágerjed, és rohan hozzá, hogy láthassa és érezhesse egy idegen faszát.
A végeredmény
A fenti folyamatok végeredménye, hogy egyre kevesebb nő kíván bárminemű kapcsolatot férfiakkal, ezáltal a férfiak nézőpontjából kettővel csökken a lehetséges „áldozatok” száma, ami tragikusan érinti őket, hisz egyre kevesebb a szex, egyre kevesebb azon nők száma, akik szóba állnak velük.
Szar ügy. Ennek az a közvetlen eredménye, hogy ha a pasi szexet akar, méghozzá azonnal, akkor egy sorstársával kényszerül azt megtenni. Tulajdonképpen neki már mindegy hogy ki szopja le, egy nő vagy egy pasi.
Ezek az emberek, akik melegek lettek, vagy leszbikusok, elmehetnek a pride felvonulásra, és büszkén rázhatják a zászlót, hogy ők bizony melegek. Valójában nem azok, csak kényszerűség hatására lettek azzá. És miért? Mert a pasik elfelejtették, hogy kell udvarolni, hogy kell bánni a nőkkel, és egyáltalán mi kell egy nőnek. Ezt a folyamatot visszafordítani lényegében csak úgy lehetne, ha a pasik ránéznének arra, hogy mennyire primitív, alpári, és bunkó módon viselkednek a nőkkel, és megtanulnák, hogy miként lehetne visszatérni az eredeti állapotba, ahol a nő nő volt, a férfi meg férfi.
