Inga, én és az új kilátó
Október közepére nem az a jellemző, hogy 20 C° felett legyen a hőmérséklet, de aznap úgy tűnt, az időjárás kifordult magából. Magamra kaptam az oldalzsebes szürke terepmintás nadrágom – ami alá most vettem fel alsót is -, a vékony fehér kapucnis pulcsim pedig a derekamra kötöttem.
– Elmegyünk Ingával csavarogni! – jeleztem a szobában tévét néző szüleimnek -, majd meg sem várva a választ hamar becsuktam magam mögött a bejárati ajtót és sietve távoztam otthonról.
Inga telefonja felcsigázott. Nem csak amiatt, amit mesélni akarhatott – mert biztos valami szaftos történet lesz, – hanem mert nem kellett tovább bizonytalanságban senyvednem amiatt, hogy mi van a barátságunkkal.
Inga a fekete-fehér-pink színű moutainbike-jára támaszkodva a kapujukban várt rám. Öltözéke most sokkal visszafogottabb volt, mint legutóbb.
Egy hosszú fekete kerékpáros nadrágot viselt, melyen egy rózsaszín csík egyik bokájától a másikig futott körbe a popsi részen kissé kiszélesedve, követve a legformásabb részeket, így emelve ki a formás idomokat.
Felül a nadrághoz passzoló, zipzáras fekete szűk hosszú ujjú biciklis felső volt rajta, ami alig takarta el lapos hasát. Láthatóan készült – ismét, – mert a fekete csipkés, push-up-os melltartóban domborodó melleire történő rálátást gondosan állította be a zipzárral.
– Szia! – köszöntem rá már távolról, ő pedig lelkesen visszaintegetett. – Van egy kis gond. Defektes mindkét kerekem. – közöltem szomorúan.
– Ne máááár! – Ingán láttam a csalódottságot.
– Nem lenne kedved inkább sétálni egyet? – próbáltam lelkesnek tűnni saját hirtelen ötletemtől, annak ellenére, hogy egyikünk sem volt épp túrázáshoz öltözve. – Itt az erdő, megnézhetnénk az magaslest, amit a múlt héten állítottak fel.
– Felőlem! – Inga nem volt olyan lelkes mint én, ezt azonnal láttam rajta. – Mindjárt jövök, elrakom a bicajt. – azzal távozott.
Pár perc múlva már meg is jelent. Egy kis hátitáskát próbált felvenni, miközben egyúttal a kaput is szerette volna becsukni maga után.
– Várj, hadd segítsek – léptem oda hozzá -, ezt mégis hogy gondoltad megoldani? – utalva ezzel bénázására.
Felsegítettem a hátára kis táskát. Ahogy mellé léptem megcsapott parfümjének kellemes citrusos illata.
– Ez valami új illat? – kérdeztem rá – Ez nem ismerős.
– Csak szúnyog riasztó – felelte, – de olyan finom és szexi az illata nem? – kacér pillantása zavarba hozott.
– Az, nagyon. Nem mintha amúgy nem lennél az. Jó ez a ruci. – a finom bók elérte a célját. Inga ismét jókedvű lett.
Rájöttem, hogy nem csak én voltam zavarban a történtek után és most, hogy ismét úgy csacsogunk mintha semmi sem történt volna, Ingát is megnyugtatta.
– Akkor – szólt kíváncsian -, mutatod az utat?
– Ja… fogalmam sincs merre van! – vallottam be a hiányosságom. – Állítólag mező tetejére tették.
A falu legvégében álló házakat elhagyva, lassan vágtunk neki, a dombtető felé vezető erdei ösvénynek.
Az öreg tölgy, bükk és cserfákból álló erdő az ősz megannyi színárnyalatában ragyogott a szemünk előtt. A hatalmas – helyenként 20-30 méter magas -, lomkoronák jó része már hiányzott. A lépteink alatt a puha avarban, a zöld, a sárga, a vörös és a barna színű levelek megszámlálhatatlan árnyalata ropogott.
Csacsogtunk. A gimiről, a tanárokról, órákról, a kollégiumi életről, igazából semmiről. Csak élveztük egymás társaságát. Megtudtam, hogy szakított a pasijával, és én is elmondtam, hogy nincs komoly kapcsolatom, csak sodródom.
– Megváltoztál! – jegyeztem meg aztán, mert Inga tényleg változott.
Mivel magam elé engedtem a keskeny ösvényeken, alaposan szemügyre vettem. Valahogy vékonyabb, és tónusosabb volt. Feneke – amellett, hogy kisebb lett -, most sokkal kerekebb és izmosabb volt, mint mikor legutóbb láttam.
– Mire gondolsz? – ahogy hátra pillantott rám, azonnal feltűnt neki, hogy a fenekét bámulom – Jaaaaj! Ne bámuld már a seggem! – förmedt rám, tettetett felháborodással. – Röpizek! Amúgy! – mondta – Már két hónapja járok, és rohadt kemény az edzés.
– Az látszik! – közöltem elismerően. – Baromi jól nézel ki, főleg a segged! – ahogy kimondtam ösztönösen rápaskoltam egyet, ami Ingát egy cseppet sem zavarta. – A röplabdás lányoknak mindig olyan jó seggük van – jegyeztem meg, – biztos a sok pucsítás miatt.
– Ha! Ha! Ha! – nevetett kissé gúnyosan. – Marha vicces. Ti pasik csak ezt látjátok! Jellemző! Ezért is kezdem már unni őket!
– Bocsánat – szóltam végül megadóan, – bóknak szántam!
Gyorsan megpróbáltam témát válltani. – És mi az dolog, amit a telefonban kezdtél el? – Inga váratott, úgy tett mintha nem is hallotta volna a kérdést.
– Nézd ott van a magasles! – kiáltott fel. – Szaporán követtem, ami egyáltalán nem volt könnyű.
A 15 méter magas építmény inkább volt kilátó, mint klasszikus értelemben tákolt vadász leshely. Sötét barnára festett, masszív fém szerkezetét kereszt irányban, belső merevítők támasztották.
A széles, sűrű fokú, meredek létrán meglehetősen könnyű volt a feljutás a magasban ékeskedő panoráma üveges, betonzsindelyes tetejű fa házikóba, amely köré még egy majdnem 1 méter széles erkélyt is építettek.
A lépcsőn felérve a csodaszép látvány tárult a szemünk elé. Az őszi erdő mélyén megbúvó tisztás nyugalmat árasztott, ahogy a magas fű, és benne a megannyi mezei virág lágyan ringatózott, a gyenge fuvallatoktól.
A nap még jó melegen tűzött és nagy üvegeken keresztül alaposan felmelegítette a házikó belsejét.
Kinyitottam az ajtót, hogy kissé kiszellőzve kellemesebb klíma legyen bent. Míg vártunk a korlátra támaszkodva beszélgettünk.
– Szóval? – kezdtem bele ismét kíváncsian – Most akkor mesélsz vagy sem?
– Jó! Mesélek. – Inga felém fordult. Tekintete titokzatos volt. – De előbb ígérd meg, hogy nem beszélsz róla senkinek!
– Persze! – vágtam rá gondolkodás nélkül.
Inga szemmel is jól láthatóan zavarban volt. Nem jellemző rá, ezért aztán már tényleg nagyon érdekelt milyen titkot őrizhet, amiről ilyen nehéz beszélni.
– Nyugi! Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz, és azt is, hogy nem vagyok pletykás.
A kezemmel végigsimítottam a hátán, majd a vállánál fogva magamhoz húztam, amolyan baráti megnyugtatásként. Inga nem húzódott el, ami kifejezetten jól esett.
– Van egy csaj a csapatban – kezdett végül bele -, Lilla! Évfolyam társam. A szülei orvosok. Indiából költöztek ide, még a születése előtt. Te, a csajnak olyan teste van, mint egy álom. Tök jó kis méretes cicikkel.
Mikor ezt mondta, eltávolodott tőlem, és kezeit a saját mellei elé téve próbálta szemléltetni számomra, a méret béli különbségeket a saját és Lilla mellei között.
– Ha az én seggemre azt mondod, hogy jó, akkor nem tudom mit csinálnál, ha meglátnád az övét. – tette még hozzá.
Vizuális típus vagyok, így azonnal magam előtt láttam Aarti Mann-t.
– Jó, de ez miért olyan fontos? – próbáltam úgy tenni, mint akit cseppet sem hozott lázba, amit mond és nem feltételezném, hogy ennek valami pikáns kimenetele lesz.
– Hát – Inga a távolba révedt, majd olyan természetességgel, mintha éppen egy lehulló falevélről beszélne közölte -, csak mert lefeküdtem vele.
A szemeim kikerekedtek. Szótlanságom és őszinte meglepődésem Inga is észrevette, mert lesütött szemmel bámult maga elé.
– Mi vaaan? – szólaltam meg végül – Te szexeltél, egy csajjal?
Nem igazán tudtam felfogni, amit mondott. Tényleg nem. Tudtam, hogy Inga nem az a prűd és konzervatív lány, de erre még tőle sem számítottam. Igazság szerint izgalomba hozott a tudat, egyúttal fura büszkeséget is éreztem, hogy a mellettem álló lány, ennyire romlott.
– És milyen volt? – szegeztem neki az ezek után számomra nyilvánvaló kérdést.
Ő még mindig lesütött szemmel bámult maga elé a 15 méteres mélységbe, de láttam, ahogy elmosolyodik, mert érezte, hogy nem ítélem el.
– Kurva jó! – válaszolta.
– És, hogy? És hol és mikor, és hogy? – zavaromban egy csomó kérdés jutott eszembe, de igazából csak hebegtem.
– Szóval az úgy volt, hogy már kezdettől fogva nagyon egy hullámhosszon voltunk, mikor megismerkedtünk. Láttam már a suliban, meg voltak közös óráink is, de csak miután bekerültem a csapatba, kezdtük el beszélgetni. Kb. olyan, mint Te lányban.
Nem tudtam, hogy ezt most bóknak vegyem, vagy ciki számomra, ezért inkább nem szóltam semmit, csak kíváncsian bámultam rá tovább.
– Sokat beszélgettünk, egyre intimebb témákról is, aztán egyszer meséltem neki a bringatúránkról. – Inga elhallgatott és a szemembe bámult, és a kezemre tette a kezét. – Amit egyébként nem bántam meg, csak hogy tudd. – majd egyre nagyobb lelkesedéssel folytatta.
– Lilla is mesélt sok mindent. Például arról, hogy náluk otthon egyáltalán nem tabu a szex. Sőt anyukája úgy „világosította fel”, hogy a Káma-szútra-ról beszélgettek. Aztán azt is elmondta, hogy ő nem csak a fiúkhoz vonzódik. Aztán arról beszélgettünk, hogy néha nekem is eszembe jut, hogy milyen lenne kipróbálni egy lánnyal.
– Ja, ezt már említetted párszor. – szakítottam félbe, de megbántam, mert egy fancsali vigyorral és egy fejrázással adta tudtomra, hogy most épp benne van a sztoriban és fogjam be.
– Na ezek a beszélgetések odáig fajultak, hogy egyszer a mosdóban lesmárolt. – kis hatásszünet után folytatta. – És rohadt jól csókol. Még most is bizseregni kezdek tőle. – kuncogott.
– Nem csak Te! – fakadt ki belőlem. – Tudod, ezt látom magam előtt ám, és felizgat.
– Hahahah! – Inga édes, csengő hangján, hangosan felnevetett. Láthatóan megkönnyebbült, hogy valakinek végre kiadhatta magából féltve őrzött kis titkát.
– Folytasd légyszi! – könyörögtem neki. Felizgatott az, ahogy előadta buja történetét, és annak tudata, ahogy elképzeltem őket együtt.
– Volt egy meccsünk múlt héten. Egy másik suli ellen játszottunk a miénkben. A meccs után ketten maradtunk, segédkezni elpakolni az edzőnek. Mire mi az öltözőbe jutottunk, hogy tusoljuk, már senki sem volt bent. Gyorsan levetkőztünk aztán beálltuk egy-egy boxba. A meccsről beszélgettünk, meg ilyesmi, egyszer csak ő átjött hozzám.
Nyeltem egy nagyot közben éreztem, amint a vér kiszállva az agyamból eláraszt odalent. Alfelemet elhúztam a korláttól és alaposan rádőltem. Igyekeztem leplezni izgatottságom, de Inga persze azonnal rájött.
– Már ennyitől feláll? – kérdezte nevetve – Még nem is merültem bele a részletekbe.
– Tudod, elég élénk a fantáziám. – jegyeztem meg és újra felegyenesedtem. Már nem zavart, hogy még mindig dudorodó nadrágomat nézte. Az arcát figyeltem, ahogy szándékosan, vagy ösztönösen – a mai napig nem jöttem rá – megnyalta szája szélét amire én még kissé rájátszva előre is toltam a csípőmet. – Átjött hozzád, és?
– A bőre csillogott, a haja nedves volt, és a teste….ahhh!
Inga felsőjének ujjai fel voltak tűrve, így láttam, ahogy a kis pihék felállnak az alkarján.
Ezt már ismertem, tudtam, hogy ő is felizgult.
– Akkor, életemben először éreztem, hogy szexuálisan is vonzódom hozzá. Magamhoz húztam és smárolni kezdtünk. Simogattuk egymást, majd elém térdelt és kinyalt. Közben ujjazott. Mindenhol megujjazott.
Inga engem figyelt. A szemembe nézett. Tekintet buja és érzéki volt. Teste egyértelműen újra átélte a zuhanyzóban történteket. Az alsó ajkába harapva, kacéran simított végig magán.
– Ahhhh! Minden porcikámban kívántam és akkorát élveztem, hogy zengett a zuhanyzó. Utána én következtem. Adott néhány jó tanácsot, hogy csináljam, aztán rám bízta magát. Puncit nyalni egészen más, mint szopni egy kukit! Nagyon mások az ízek és az illatok.
– Élvezted? – kérdeztem rekedt hangon.
Az izgalomtól teljesen kiszáradt a torkom, de közben szinte éreztem én is a nedves punci ízét a számban, amitől megindult a nyál termelésem, és nyeltem egy nagyot. Inga elmosolyodott.
– Pavlovi reflex mi? – Lófarokba kötött haját szexisen csavargatta, miközben fejével a nyitott ajtó felé intett. – Nem megyünk be?
– De! – válaszoltam, majd követtem a kis házikóba, ahol 6-8 személy is kényelmesen elfért volna, most viszont csak a miénk volt.
Bent már kellemes volt az idő. Középen egy rögzített masszív tölgyfa asztal körül szintén rögzített vaskos tölgyfa padok voltak négy oldalt elhelyezve, de még így is bőven maradt hely az ablakok és köztük annak, aki nem kívánt leülni. A lemenőben lévő nap sugarai beragyogták a teret.
Letettem a kis hátizsákot az asztalra, majd kivettem belőle a biciklis vizes kulcsomat. Inga, a pad háttámlájára ülve támaszkodott mellettem. Mielőtt belekortyoltam volna rá néztem.
– Kérsz? – kérdeztem.
Furcsa volt. Érzéki pillantási szinte égették a bőröm.
– Nem! – válaszolt aztán. – Én valami egészen másra vágyom!
Azzal kezét a zipzárra téve lassan lehúzta. A szétnyíló ruhadarab alól kivillant a csipkéktől majdnem teljesen átlátszó, fekete melltartója.
Ujjaival végig simított felpolcolt mellein, majd egy mozdulattal kioldotta az elől középen lévő kapcsot, amitől azok vissza térve természetes állásukba, szinte ledobták magukról a finom selyemből készült holmit.
Épp csak egy kicsit nyeltem félre a kortyból, ami a számban volt, amitől felköhögve alig bírtam megnyikkanni.
– Te meg mit művelsz? – hebegtem.
Inga nyári naptól barnított bőre már kezdett rózsaszín árnylatúvá válni, de még halványan kivehető volt a kontraszt, amit a bikinifelső hagyott formás mellein.
Érzékisége ámulatba ejtő volt. Kivette a kezemből a kulacsot és letette maga mellé, majd kezemet újra megfogva magához húzott. A másik kezével végig simította az arcomat, majd mutató ujját a számra tette.
– Csííít! Ne beszélj, csak gyere ide. – búgta halkan, amitől agyamat rózsaszín köd borította el.
Nem gondolkodtam, csak ösztönösen a tarkójára tettem a kezem és lágyan megcsókoltam. Ajaki szétnyíltak, nyelve összefonódva az enyémmel, majd vad táncba kezdett. Érzéki csókolásunk pillanatról pillanatra vált hevesebbé, miközben melleit simogatva, ujjaim közé véve a keménnyé vált bimbókat finoman masszírozni, dörzsölgetni, csipkedni kezdtem.
– Áhhhhhhhhhh! – nyöszörgött Inga, mikor gyengéden harapdálni kezdtem a nyakát. – Ez nagyon jó! – suttogta.
Óvatos, de határozott mozdulatokkal szabadítottam meg felsőjétől és melltartójától.
Úgy tűnt ráéreztem mit szeret, mert sóhajai egyre mélyebbek és szaporábbak lettek, mikor a számba véve az egyik majd a másik bimbót nyalogatni és szívogatni kezdtem.
A hajamba túrt majd megragadta és újra felhúzott, hogy még szenvedélyesebben csókoljon meg, mint azelőtt. Hevessége engem is magával sodort.
Elhúzódtam kicsit. Csípőjénél megragadva nekem háttal fordítottam. Inga kezeivel a pad támlájára támaszkodva tolta ki fenekét.
Térdre ereszkedve mögötte egy határozott mozdulattal rántottam le róla egészen a bokájáig a szűk nadrágot, amivel együtt jött szintén fekete tangája is.
Kerek, kemény popsijának látványa mámorító volt, amit szinte az arcomba tolt, miközben még jobban behajolt.
Széthúzva a két félgömböt, mélyen a nedvektől csillogó szemérem ajkak közé nyaltam. Íze leginkább vaníliára emlékeztetett. Élvezettel habzsoltam, szívogattam, nyalogattam mindenütt, amit ő hangos, kéjtől mámoros sóhajokkal és nyögésekkel viszonzott.
A vágyam, hogy belé hatoljak, egyre emésztőbb volt, ezért felálltam és magamhoz húztam. Inga hátra nyúl, fejét felém fordította, majd hevesen megcsókolt. Aztán elhúzódott és megfordult.
– Ühhhhhm….finom vagyok! – állapította meg. – Érzem az ízem és az illatom a szádon!
Nem szólt többet, csak ismét a számra tapadt. Csókja vad volt telis-tele bujasággal.
– Gyere! – suttogta, miközben ott, ahol a padok nem értek össze felült az asztalra, majd hanyatt fekve szétnyitotta lábait.
A nap aranysárga fényei pont rá ragyogtak. Inga végisimított felhúzott combjai belsőjén, majd egyik kezével a melleit, a másikkal punciját kezdte simogatni, amig én sietve próbáltam megszabadulni a ruhámtól, ami a kapkodásomnak köszönhetően picivel tovább tartott a kelleténél.
Ezt abból gondoltam, hogy Inga két ujját eközben gondos lassúsággal csúsztatva be szűk nyílásába maszturbálni kezdett.
Mire végre pucéran a szétnyitott lábak közé léptem, ő már igencsak belemerült a saját maga kényeztetésébe, ezért kissé szemrehányóan pillantott rám, mikor megérezte a bejáratnál serénykedő ujjain meredező férfiasságom.
– Na végre! – sóhajtotta. – Már azt hittem egyedül kell befejeznem.
Eközben mutató és középső ujjával szétnyitotta a rózsaszín ajkakat, megragadva kéjrudam magába vezette azt.
Leírhatatlan volt érzés, mit a bringázáskor – mikor Inga első alkalommal fogadott magába – éreztem. Ez a mostani talán még annál is intenzívebben tört rám.
Nem tudom mi lehetett más, mit akkor. Talán, hogy azóta már mindketten sokkal tapasztaltabbak lettünk a szex terén, vagy csak a hely szelleme, esetleg Inga romlottsága volt hatással mindkettőnkre, de ez az együttlét most mindkettőnket a bujaság nyílt óceánjára sodorta.
Inga háta ívesen meghajlott, ahogy igyekezett csípőjét még jobban rám tolni, miközben minden erőteljes mozdulattal – amivel belé hatoltam -, ágyékunk hangos csattanások és cuppanások közepette ért össze majd vált el egymástól.
Önfeledten, hangosan nyögdécselt, ami számomra maga volt a menyország. Élveztem, hogy benne lehetek, hogy én okozhatok számára ekkora gyönyört.
Lábait két kezemben tartva emeltem magasba, így ő szabadon simogathatta magát. Amellett, hogy ez számomra is még izgatóbbá tette a dolgot, saját gyönyörét is fokozta. Szemeit hol lehunyva, hol egyenesen rám szegezve, egyik kezével a csiklóját dörzsölte, a másikkal, egyszer egyik, majd a másik mellét markolta.
– Áhh-Áhhh-Áhhhhhh! – sikította. – Nem bííííííírom!
Vonagló testének, érzéki játékának és kéjes nyögéseinek, valamint a szerszámomat körbe ölelő, majd pulzálva egyre szűkebbé váló forró barlangja hatására, számomra is pillanatról pillanatra közelebbé vált az édes kielégülés.
– Ééééén seeeehm! – nyögtem fel, miközben cseppet sem lassítottam a tempón.
– Gyere beléééééééhm! – kérlelt nyögései közepette, mélyen a szemembe nézve. – Érezni akarom!
Egyáltalán nem gondolkodtam. Mikor, és amilyen érzékiséggel ezt kimondta, az volt számomra a vég. Nem tudtam már és nem is akartam visszatartani magam.
Inga teste megfeszült, hangja elcsuklott, majd egy pillanat múlva hangos sikolyokkal fűszerezve járta át testét a gyönyör.
Orgazmusa pillanatában én is átadtam magam az érzésnek. Lüktetve ontottam magamból forró testébe a nedveim.
Gyönyöre hosszan elnyúló és lassan lecsengő volt. Inga, kéjrudam minden egyes pulzáló mozdulatára halk nyögéssel reagált, miközben én lecsukott szemmel és remegő lábakkal adtam át magam a testemet elöntő hullámzó érzéseknek.
Kellett pár pillanat, míg lehiggadva újra fel tudtam nyitni. Inga kipirosodott arcát láttam magam előtt, ahogy ott feküdt előttem és lábait a vállamon pihentetve, zihálva engem nézett.
A nap már kezdett eltűnni a fák maradék lomjai mögött, lila és narancs sárga színbe borítva a kis faházat. Inga gyönyörűszép volt. Végig cirógattam comjait, majd a kezét az enyémmel összefonta megszorította.
– Segíts fel! – törte meg végül a csendet. – Kezd már fájni a hátam egy kicsit.
Hangja még rekedt volt kiszáradt torka miatt, de szemei ragyogtak. Most nem azt a félénk bizonytalanságot láttam benne, mint a biciklizéskor.
Ahogy felül hozzám, kezeit a nyakam köré fonva egy lágy érzéki csókot lehelt a számra. Ajkaink szétnyíltak, és ő nyelvével lassan körbe masszírozva az enyémet. Olyan édes és erotikus élmény volt ez, amitől egyszerre újra vérrel telt meg a férfiasságom.
Inga megérezte, ahogy combja belsőjén végig simított a merevvé váltó szerszámom. Csókja abba maradt, de kezeit nem vette le a nyakamból, csupán lepillantott.
– Neeeem! – kacagott fel édesen. – Mára elégvolt! Mindjárt lemegy a nap.
Mindent ő irányított. Úgy éreztem, én csupán asszisztáltam számára.
Persze cseppet sem bántam. Még az előző percek hatása alatt voltam, miközben összeszedtük a szétszór ruháinkat, és öltözni kezdtünk.
Néhány pillanattal később már újra menetkészek voltunk. A nap utolsó sugarai kezdtek végleg eltűnni, és az erdő egyre sötétebbé vált alattunk. Inga hozzám lépett. Lesütött tekintettel kezdte babrálni kapucnis felsőm zipzárját, majd rám nézett.
– Szeretném, ha tudnád, hogy a múltkor nagyon megijedtem attól, amit tettünk. – lassan és halkan beszélt. – Azért nem hívtalak, és nem beszéltem veled, mert nem tudtam mit érzek. A történet Lillával csak ürügy volt, hogy legyen valami, ami miatt fel tudtalak hívni. Ez segített.
Inga finoman elmosolyodott, miközben folytatta.
– Viszont örültem, hogy végül hívtalak, és hallottam, hogy nem haragszol rám. – kezeit a mellkasomra tette és zavartan cirógatott – Nagyon jó barát vagy, és nem szeretném, ha ez megváltozna. De…. – hanga elcsuklott.
Kicsit féltem mit fog mondani. Elképzelni sem tudtam, viszont mikor egy mondat nem ér véget, hanem egy „de” követi, az sosem jelent jót.
– De az akkor annyira jó volt! – fakadt ki végül belőle, majd széles mosollyal folytatta. – Ez a mostani meg, aaaaahhhhhhhh! Rohadt jó szerető vagy! – azzal bele boxolt a mellkasomba. – Szerinted lehetne, hogy barátok maradjuk, de néha, ha úgy adódik, ezt is megismételjük?
– Persze, nanná, még jó hogy! – ez suhant át az agyamon azonnal, de igyekeztem higgadtan válaszolni. – Azt szeretnéd, ha amolyan szexbarátok lennénk? Barátság extrákkal? – szegeztem neki a kérdést.
Eddig soha nem hittem, hogy ilyen létezne. Valakik vagy barátok, vagy szeretők. Vagy járnak, vagy nem. Az ilyen kapcsolatban valaki mindig többet akar, mint a másik. Ezt tudtam, de mivel még mindig a elmúlt óra hatása alatt voltam csak ennyit mondtam:
– Próbáljuk meg! De legyen egy szabály! – igyekeztem komollyá válni. – Nincs, kamu. Fontosabb vagy barátként, mint szeretőként. Még ha elképesztően jó veled a szex akkor is – tettem még hozzá. Nincs szerelem, nincs féltékenység. Ha a másiknak van valakije akkor pedig szüneteltetjük a dolgot.
– Rendben! – vágta rá talán túl gyorsan is a választ, de akkor ez nem érdekelt.
Átkaroltam a vállát és egy puszit nyomtam a feje búbjára.
– Remélem van lámpa is a táskádban, mert közben besötétedett.
– Lámpa!? – kérdezett vissza riadtam. – Lámpa az nincs!
– Akkor ez izgi lesz hazáig! – törődtem bele a ténybe, hogy legalább két kilométert kell sötétben gyalogolnunk az erdőben. – Talán a telihold, meg az, hogy kevés a levél a fákon elég lesz, hogy ne tévedjünk el.
