Anyám és barátnője előtt masztizok
Megint egy meleg nyári napra ébredek. Izzadok a takaró alatt, ezért lerúgom magamról. Egy ideig csak nézem az álló farkam, majd rámarkolok, és megcibálom. Eszembe jut a tegnapi eset, amikor suli után a kertben feküdtem a napon, amikor észrevettem, hogy a szomszéd les. Na, gondoltam, legyen mit néznie, letoltam a fürdőgatyámat, és addig izgattam magam, amíg elélveztem. Tudtam, hogy Vica néz, és talán ő is masztizik közben, de ez már másodlagos, csak arra koncentráltam, hogy elélvezzek, ami sikerült is. Jó nagyot, és jó messzire lőttem.
Ahogy fekszem az ágyon, kezemben az álló farkam, meghallom, hogy anya kiabál nekem.
– Jól van, megyek már.
Magamra húzom a fürdőgatyámat, és kilépek a szobából. Keresni sem kell, mert meglátom, hogy a konyhában ül az asztalnál, és kávét iszik. Ahogy közelebb érek hozzá, rá kell jönnöm, hogy nincs egyedül. Vica ül a másik oldalon, az ő kezében is kávésbögre.
– Jó reggelt kisfiam.
– Jó reggelt – mondom én is.
Öntök magamnak is egy adag kávét, és megállok velük szemben.
– Miért hívtál? – kérdezem anyától.
– Semmi konkrét, csak elég késő van, gondoltam felkelhetnél már.
– Felkeltem. Miről beszélgettek? – kérdezem anyutól, miközben egy pillantást vetek Vicára, mert attól tartok, hogy elmondta anyunak is, a tegnap történt dolgot.
– Mégis miről beszélgethet két facér nő? A pasikról.
– Akkor jó – mondom nekik, majd hátat fordítok, és mennék vissza a szobámba, amikor anyu megállít.
– Hohó, csak nem megint az ágyban akarsz dögleni délig?
– Nem. Inkább kimegyek a kertbe egy kicsit napozni.
– Megint úgy, mint tegnap?
Na bassza meg! Gondoltam, hogy elmondja, de most már mindegy. Szó nélkül megyek a hátsó ajtó felé, majd kimegyek a teraszra, és leülök a kerti székre.
Alig egy perccel később anyu és Vica szintén kijön, és leülnek mellém. Egy ideig szótlanul kortyolgatunk, és nézzük a zöld pázsitot, hallgatjuk a madarak csiripelését.
– Vica mondta, hogy tegnap meglesett téged.
– Na és? A mi kertünk nem?
– De, de. Nem is azért, hanem… mert… Mondd el Vica!
– Ne már. Miért én mondjam el?
– Jó, akkor majd én. Szóval Vica elmondta, hogy tegnap kilesett téged, amikor… vagyis… szóval tudod.
– Jól van, legközelebb majd elbújok valahova, vagy a szobámban intézem el.
– Nem azért mondta.
– Nem? – kérdezem csodálkozva. Akkor miért?
– Vica?
– Mert tetszett, amit láttam – mondja Vica.
– Tényleg? – kérdezem tőle csodálkozva.
– Mit gondolsz? – kérdez most anya. – Megismételnéd megint?
– Hogy gondolod?
– Hát… ahogy szoktad csinálni.
– Azt akarod, hogy itt és most vegyem elő a farkam?
– Persze. Hogy másképp?
Ahogy anyu ezt kimondja, odanyúl hozzám, megsimítja a nadrágomat, amiben a farkam még most is félárbócon van, ám ebben a pillanatban emelkedni kezd. Nem azért, mert anyu simogatja, hanem ahogy Vica nézi a közjátékot. Kikerekedett szemeivel szinte rámtapad, miközben a szája szélét nyalogatja.
Megint bevillan a tegnapi sztori, ami nekem is izgató volt, de most, hogy itt ül mellettem, és láthatóan arra vár, hogy elővegyem és kiverjem, még izgibb.
– Ez most komoly? – kérdezem anyura nézve, majd a pillantásom Vicára esik.
– Igen – mondja immár Vica. – Szeretném látni.
Mire egyet nyikkanhatnék, anyu a gatyám alá nyúl, és kiszabadítja a farkam, ami már tisztességesen meredezik.
– Ne már – mondom neki, majd ismét a gatyába rejtem.
A következő pillanatban Vica érint meg, és ahogy anyu is tette, benyúl a nadrágomba, kiveszi a farkam, majd erőteljesen rámarkol.
– Csináld kérlek – mondja Vica olyan hangon, amitől megint megremegek.
Önkéntelenül is odanyúlok, majd rámarkolok, hogy kivegyem a kezéből, ám mielőtt még elrejthetném, mindketten, szinte egyszerre kezdik kántálni.
– Verd ki! Verd ki!
Ahogy Vicára nézek, megint feltüzel az a lelkesedés, ami belőle árad. Valami arra késztet, hogy rejtsem el a férfiasságomat, ám egy másik érzés az ellenkezőjét súgja. Milyen izgalmas dolog, hogy kiverem a farkam, miközben két nő is nézi! Mivel alapvetően szeretem a nőket felizgatni, engedek a ráhatásnak, és lassan húzgálni kezdem.
Ekkor a kántálás abbamarad, mindketten hátradőlnek a széken, és csak nézik a kezem, ahogy lassan fel-le húzgálja a makkomon a bőrt. Vica most is a szája szélét nyalogatja, miközben olyan mozdulatokat tesz, mintha… Nem tudom. Talán rábukna, és szopná, talán inkább ráülne, ám szemmel láthatóan valami visszatartja ettől.
– Vedd le a nadrágod! – mondja Vica.
Valójában nem képes megvárni, amíg eleget teszek a kérésének, megfogja a szélét, és csak rángatja, amíg lejjebb nem csúszik. Felemelkedek, hogy utat engedjek neki, mire egy rántással a bokámra csúszik, majd Vica előrehajol, és megnyalja a makkomat. Hú, ez aztán izgi!
Egy pillanattal később a nyalogatásból szopás kerekedik, miközben úgy cuppog és nyammog, mintha bizony az élete függne tőle.
Vica alaposan benyálazza, majd feláll, és egyszerűen rám ül, amitől a nyálas farkam úgy csusszan be a nedves pinájába, mint forró kés a vajba. Vica az asztal lapjára könyökölve ugrál rajtam, amitől olyan hangosan cuppog, amit még sosem hallottam.
A hangos lihegés hallatán anyu felé fordulok, aki most szétrakott lábakkal ül mellettem, és a punciját simogatja. Bevallom, kissé taszít a dolog, mert hát mégiscsak az anyám, ám egyben még tovább fokozza az izgalmamat.
Nincs időm ezen elmélkedni, mert Vica elélvez a farkamon lovagolva, miközben anyu is hangos nyögésekkel tudatja velünk, hogy ő is a csúcsra ért.
Én még nem, de már csak pillanatok kérdése, hogy én is elélvezzek, amikor Vica leszáll rólam, majd visszaül a székre.
Csak nézem a farkam, ahogy rángatózik, mint amikor a csúcs előtt megszakad az élvezet. Velem együtt Vica és anyu is csak bámulja.
– Verd ki! – mondja Vica.
– Verd ki! – mondja anyu is.
Már csak kevés kell hozzá, hogy kész legyek, így hát megmarkolom, és lassan húzgálva egyre közelebb kerülök az orgazmushoz. Nézem Vicát, aki most is bámulja, ám a keze a pinájában matat, láthatóan megint el fog élvezni.
Nem tévedtem. Vica megint felnyög, és remeg, a keze meg őrült tempóban sikálja a csiklóját, amitől én is elélvezek. A feltörő gecim magasra száll, a nagy része az asztalon landol, ám Vica nem hagyja ezt, mert a szabad kezével szinte a levegőben kapja el a cseppjeimet, amit aztán az ujjáról le is nyalogat.
Amikor kész vagyok, hátradőlve lihegek egy kicsit, majd ahogy a farkam hanyatlásnak indul, lehajolok a nadrágomért és magamra rántom. Mint aki jól végezte dolgát, egy szó nélkül otthagyom őket, visszatérek a szobámba, hogy az ágyamra dobjam magam.
Mi ebből a tanulság? Mostantól nyugodtan rejszolhatok a kertben, nem kell attól tartani, hogy vajon mit szól a szomszéd, ha meglátja, nem mellékesen így nekem is sokkal izgalmasabb.
