Lányoknak szóló változatot itt olvashatod: 1.rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész.
A szomszéddal maszturbáltam 4. rész
Reggel korán felébredek. Először azt sem tudom hol vagyok, de aztán apránként előbukkannak a tegnapi nap emlékei. Igen, emlékek, ezt megőrzöm az életem emlékkönyvében. A szemem nyitva, de nem mozdulok. Jó így. Csak a szemem járja körbe a szobát, ami egyszerű, de ésszerű berendezésű, nincs benne semmi személyes, igazi vendégszoba. Eszembe jut, hogy nincs itt velem a cuccom, sem a táskám, sem a ruháim. Nem tudom mennyi lehet az idő, valószínűleg még hét óra sincs, mert a nap, még nagyon alacsonyan van. Legalábbis innen úgy tűnik. Meleg van itt bent, és ma kint is meleg lesz.
Felülök az ágyon és újra körbe nézek. A hatalmas ablakon süt be a nap, pedig a függöny be van húzva. Felkelek, és odalépek az ablakhoz, és elhúzom a függönyt, és kinyitom az erkély ajtót. Kintről egy kissé hűsebb szellő jön be a szobába, és ej jól esik. Az erkély inkább egy terasz, kint van egy asztal, székek, néhány virágláda. Kilépek és körül nézek, hogy lát-e valaki, hisz tök pucér vagyok. Senki nincs a környéken. Odalépek a korláthoz, és lenézek az utcára. Szinte üres, csak néhány ember járkál, mintha munkába mennének.
Megkordul a gyomrom, úgy tűnik éhes vagyok, de inkább csak egy kávé lenne igazán jó. Igen, szerzek egy kávét, talán már a vendéglátóim is felkeltek már. Kinyitom a szobaajtót, és hallgatódzok egy kicsit. Semmi. Elindulok arra, amerre a konyhát sejtem. Két lépés után jobbra egy ajtó, ami nyitva van. Benézek. Gábor és Ági alszik az ágyon, ők is meztelenül. Megyek tovább, és hamarosan a konyhában vagyok. A konyhai óra szerint még csak negyed hét van. Kicsit kutakodok, és megtalálom a kávét, hozzá minden mást is. Logikus a konyha elrendezése, akár az enyém is lehetne.
Megcsinálom a kávét, és amig az elkészül megkeresem a cuccaimat, és magamhoz veszem, majd a kávéval elindulok a szobámba. Lepakolom a holmimat az ágyra, és a táskámból kiveszem a cigimet, majd a kávéval kimegyek az erkélyre.
Meglepetés! Az asztal mellet, az egyik széken, egy kiscsaj ül, a lábai az asztalon, és cigarettázik. Na és persze ő is meztelen, ezen már meg sem lepődök. A meglepetés hatására, megáll a mozdulatom, és csak nézek rá, Ő azonban nincs meglepve, és rám köszön.
– Szia, Te is a munka miatt vagy itt?
– Szia, igen, azt hiszem. Te kivagy? és honnan kerültél ide?
– Betty vagyok, és ezen az ajtón jöttem ki a szobámból. Mondja ő, és közben a kezével mutatja, hogy honnan. Odanézek, és egy ugyanolyan ajtót látok, mint az enyém. Így már világos, csak az előbb nem vettem észre. – Gyere ide Te is, ülj le hozzám, legalább nem vagyok egyedül.
Odatipegek hozzá az asztalhoz és leülök az egyik székre. Bemutatkozok neki, és rágyújtok egy cigire, és a kávémat kevergetem. Nézem a lányt, aki nem lehet több 18 évesnél. Teljesen átlagos testalkat, az átlagosnál kissé nagyobb cicikkel. Szőke haja van, és bájosan kedves az arca, szinte akkor is mosolyogni látszik, amikor csak simán néz. Amig én őt nézem, ő is engem vesz szemügyre. Majd amikor már jól megnéztük egymást, megkérdezi újra.
– Te is a munka miatt vagy itt?
– Elvileg igen, bár a konkrét munkáról még nem sok infót kaptam, bár azt mondták, hogy sikeres leszek.
– Ha ezt mondták, akkor tényleg sikeres leszel. Persze attól függ, hogy mi a célod.
– Ezt hogy érted?
– Ha bevállalod ezt a munkát, akkor számos dolog meg fog változni az életedben. Lesz nagyon sok rajongód, és lesznek olyan „barátaid” – és ezt az idézőjelet a kezével is mutatja, – akik elfordulnak tőled.
– Miért fordulnának el?
– Ennek több oka is lehet. Az egyik, ha irigyek rád, ez e legrosszabb, mert akkor barátból ellenség lesz, ahogy nálam is megtörtént, de engem nem érdekel, mert ha ilyen miatt egy barát eldob, akkor az nem is volt igazán barát.
– Ez igaz. Mi a másik?
– A másik az, amikor az embereknek nem fér bele, hogy legyen egy olyan barátjuk, aki ilyen munkával csinál magának jövedelmet. Ez persze butaság, mert manapság már ez a munka, is „hétköznapi” munkának számít. Másrészről ha belegondolsz, hogy azért mert ez valakinek nem tetszik, lemondj több milliós jövedelemről. Nonszensz.
– Ezek szerint Te is kamerával „dolgozol”?
– Azzal is. Az csak az ugródeszka. Aprópénz.
– Micsoda? Aprópénz? Nekem azt mondták hogy havi egy milkát is kereshetek így. Ezek szerint becsaptak…
– Dehogy csaptak be. Látom még nem ismered őket igazán. Ha azt mondták hogy 1 milka, akkor lesz s annyi, nekem is ennyit mondtak az elején, de ennél jóval többről beszélhetünk.
– Mennyi az a több? Elárulod nekem?
– Persze. Átlagosan 2-3 körül van, de ha jobban megy, akkor nem ritkán 4 is van.
– Négy mi?
– Millió. 4 milllió.
– Havonta?
– Persze.
– Huuhh…
– Mi a baj?
– Nem gondoltam hogy tényleg ennyi lehet, pedig mondták, csak tudod, én nem ismerem őket, csak felszínesen, és azt gondoltam hogy azért mondanak nagy számot, hogy levegyenek a lábamról.
– Pedig így van, ha ügyes vagy, és jók az adottságait, márpedig látom hogy jók, akkor 2-3 milkát simán be tudsz hozni magadnak minden hónapban.
– Baszki, Apám is nagyjából ennyit keres, csak éppen ő egy egész évig dolgozik ennyi pénzért.
– Ez bizony sokakkal így van.
– Te mióta csinálod ezt a munkát?
– Már hat hónapja.
– Én azt hittem hogy régebben. Mennyi idő kell az első millióhoz?
– Változó, nekem 3 hét kellett hozzá.
– Az előbb azt mondtad hogy ugródeszka, ezt mire értetted? És mi az hogy aprópénz?
– Na igen. A kamerás meló, csak meló. Ez úgy értsd hogy ott csak akkor van pénz ha ott vagy és „dolgozol”
– Miért? Talán van olyan is hogy dolgozni sem kell, csak dől a lé?
– Nem egészen. A fotózás a másik fele. Nem tudom mennyire ismered ezt a fajta bizniszt, én egy kicsit belementem, és ráéreztem a lényegre.
– Mesélj róla.
– Oké. Szóval amikor végeztem a fősulival, lelkesen elkezdtem munkát keresni, hogy majd én megváltom a világot. Nem így lett. Először is nem találtam megfelelő munkát, vagyis nem csak megfelelőt nem találtam hanem semmilyet. Beadtam a jelnetkezésem száz helyre, és mindenhol csak azt mondták, hogy majd értesítenek. Jó mi? Aztán megtudtam, hogy nem is keresnek alkalmazottat. Egy ismerősöm felvilágosított, hogy ez a multiknál úgy megy, hogy folyamatosan pályáztatják a jelentkezőket, és a leadott pályázatokat profilozzák, elemzik, és majd, amikor esetleg kell nekik egy ember, akkor nem kell keresgélni, hanem a számítógép kidobja nekik, hogy melyik az a jelentkező, aki az adott posztra a legmegfelelőbb, és akkor ők azt az embert megszerzik. Ennyi.
– Értem, nagyjából velem is ez a helyzet, mióta megvan a diplomám, nem kellek sehol.
– Erről van szó. Én hónapokig kerestem a melót, aztán egy ismerősöm ismerőse megtalált, hogy munkát keresek, és neki pont van egy ajánlata nekem. A tag elmondta, hogy filmezéshez és fotózáshoz keres csajokat, akik bevállalósak. Elmondta hogy mit kéne csinálni, és én belementem.
– Elmondod, mi volt az?
– Ha érdekel akkor szívesem. Szóval egy filmforgatás volt, egy lepukkant, elhagyott, koszos és hideg gyárépületben. Csak egy mellékszerepet kaptam, aminek így utólag örülök is. Az volt a dolgom, hogy amikor a „főhős” hátulról kúrja a menyecskét, akkor és hátulról alatta fekszem, és nyalogatom a pasi zacsiját. Ne tudd meg mennyire gáz volt.
– És… ?
– Megcsinálták a filmet, én nyaltam a zacsit. A végén meg is kaptam kézbe a pénzt, aminek nagyon örültem, hisz kb. 30 percnyi „munkáért” kaptam százezer forintot. ami akkor jól jött, mert nem volt egy fillérem sem. De a lényeg. A végén a pénz mellé kaptam egy szerződést is, amit alá kellett írnom, mert csak így kapom meg a pénzt. Volt vagy 8 oldal, és én meg elkezdtem olvasni. Erre jött a köcsög rendező, hogy ha olvasni akarok járjak könyvtárba, neki nincs erre ideje. ha kell a pénz írjam alá. Így hát aláírtam. A mai napig nem tudom hogy mit írtam alá.
– Nem semmi.
– De nem ám. Utána kicsit kérdezősködtem, próbáltam megtudni hogy mi van egy ilyen szerződésben. A lényeg az, hogy a filmmel kapcsolatban lemondtam minden jogomról, és ezzel az elkészült film, tulajdona az övék lett. Ennyi.
– Ez miért olyan baj, ha már úgyis kifizettek?
– Azért, mert az én százezer forintom nincs arányban azzal, amit ők keresnek egy ilyen videóval.
– Miért? Mennyit keresnek vele?
– Nagyjából ennek a többszörösét, de dollárban.
– Asztaaa… Az nem semmi.
– Hát nem. Ezután volt még egy ilyen filmezésem, ugyanezzel a csapattal, de akkor már 300ezer volt a díjam, amit én harcoltam ki, és meglepően könnyen belementek.
– Ez után az eset után találkoztam Gáborral. Egy ismerősöm mesélt arról, hogy milyen jó fej, és hogy segít a lányoknak. Aztán kiderül, hogy Gábornak is mesélt rólam, mert egyszer felhívott, és elmondta hogy egy közös ismerősünk beszélt neki rólam, és szeretne találkozni. Kérdeztem hogy miről van szó, és elmondta, hogy úgy tudja hogy én szexfilmben szerepeltem, és ezzel kapcsolatban szeretne elmondani nekem néhány fontos dolgot. Első nekifutásra lepattintottam a pasit, mert elegem lett a lehúzós filmesekből, ne akarjon rajtam egyik sem meggazdagodni. Ezután még párszor felhívott, hogy beszéljünk. Elmondott mindenféle okot arra, hogy ez nekem miért lenne jó, amit részben értettem is, de nem hittem neki. Egy idő után már nem is hívott, mintha lemondott volna rólam.
– És akkor mégis hogy kerültél ide?
– Egyszerű. Eljött az a pillanat, amikor már nem volt választásom, nem volt megoldásom. Felhívtam, hogy most már tudunk beszélni a melóról. ha még aktuális. Akkor eljött értem, mert még vonatra sem volt pénzem, és elhozott ide. Egyébként azóta itt is lakom. Szóval elhozott, és elkezdte mondani, a részleteket. Nem vagyok buta nő, és meg is értettem a lényegét.
– Na és mi a lényeg?
– A lényeg, hogy ők pont az ellenkezőjét adják annak, amit az ipari pornósok. És valóban. Gáborék nem a saját üzletüket építik ezzel, hanem az enyémet, és még más lányokét is. Nem maguknak csinálnak boltot, hanem nekünk.
– Ez hogy lehet? Miért?
– Egyszerű. Ők nem a munkáért járó pénzt veszik le rólunk, hanem ellenkezőleg. Felépítettek nekem egy olyan médiabirodalmat, ami csak az enyém, az én képeim a videóim, és minden más, amit a munka címszó alatt csinálunk, minden az enyém marad, és az ezekért járó bevétel, az én saját számlámra kerül.
– Ez így nagyon jól hangzik.
– Nem csak hangzik, hanem az is.
– Neked kell valamit fizetni ezért, hogy ezt megcsinálják neked?
– Persze, hisz nem bolondok hogy jótékonykodjanak.
– Mégis mennyit?
– Számszerűleg nem tudom neked megmondani, sose számoltam, mert ebben az esetben nincs jelentősége. Azt el tudom mondani, hogy a weboldalam működésben tartása, és felügyelete havi 400€, de én ötöt szoktam adni, mert maximálisan elégedett vagyok azzal amit csinálnak. Aztán a fotózás a másik téma, ami alkalmanként 100€. Kicsit utánajártam, hogy egy máshol mennyibe kerülne, és ledöbbentem, minimum kétszer annyi, de van ahol ennek a többszöröse. És ennek a menetéről még nem is beszéltem.
– Miért ez hogy történik?
– Egyszerű. Megbeszéljük, hogy hol legyen a következő helyszín, és elutazunk oda.
– És ha például Barbadosra akarsz menni?
Erre a kérdésre Betty elkezd nevetni. annyira nevet, hogy abba sem bírja hagyni, és meg csak bambán bámulok, és nem értem a vidámsága okát. Amikor már csillapodik a jókedve, megkérdezem tőle.
– Mi ebben olyan vicces?
– Hogy mi a vicces? Elmondom neked Kedves Anita.
– …
– Két hete voltunk Barbadoson. Mondja Betty és újra nevetni kezd. Én meg csak nézek magam elé bután, és nem jutok szóhoz sem. Komolyan mondja, vagy csak szivatni akar? Felállok, és közlöm vele, hogy csinálom magamnem még egy kávét, ha akar, akkor hozok neki is. Erre feláll ő is és azt mondja.
– Inkább veled megyek, csináljuk együtt.
Elindulunk a konyhába. Ő megy előttem, és én nézem ahogy meztelen testtel és talppal lépdel előttem. Hasonló az alkatunk, amiről az jut eszembe, hogy ha ő sikeres, akkor én is az leszek. Ezt most döntöttem el.
A konyha már nem üres mint reggel, Ági már felkelt, és épp kávét főz. Amikor belépünk, mosolyogva Üdvözöl minket.
– Jó reggelt lányok, hogy aludtatok?
– Jó reggelt, jól aludtam, mint aki elájult.
– Szia Ági.
– Kértek kávét?
– Igen, azért jöttünk.
– Üljetek le megcsinálom, mindjárt kész vagyok. Azt terveztük hogy reggel bemutatunk titeket egymásnak, de látom ezen már túl vagytok. Ennek örülök.
– Épp most mondtam Anitának hogy nemrég voltunk Barbadoson.
– Ó igen, Az nagyon élvezetes kiruccanás volt. Mondja Ági, és ahogy mondja, arra gondolok, hogy szó szerint gondolta, hogy élvezetes.
– Épp kezdtem elmesélni Anitának hogy miről szól a fotózás, és ő meg pont kitalálta Barbadost.
– Tényleg? Nahát…
– Nem igazán kitalálás volt, inkább csak véletlen volt.
– Az nem számít, a lényeg az, hogy megértsd pontosan hogy mi a lényeg.
– Azt hiszem már kezdem érteni.
– Remek. Folytassátok nyugodtan, mindjárt kész a kávé.
– Szóval a fotózás alkalmanként egy százas, ami magában foglalja a képek utómunkálatait is. Az elkészült képek albumokba rendezve felkerülnek a saját weboldalamra.
– Ez eddig érthető, csak azt nem értem hogyan lesz ebből pénz?
– Mondom máris. A weboldalon fen vannak a képek és a videók, meg néhány blog, ami inkább történetek, események leírása, ilyesmi. Ha valaki meglátogatja a weboldalt, akkor nem lát mindent, csak ízelítő van, ami megmutatja, hogy mire számítson, ha belép. A belépés viszont már csak pénzért megy. Havi 20$ a tagdíj, és látni akarja a tartalmat, az fizessen.
– Ez eddig világos. Mennyi látogató van az oldalon? Mennyi a bevétel ebből?
– Jelenleg van kb 400 tag, ezek hozzáférnek mindenhez, ami az oldalon van. Számold ki, 400 x 20$ az kb 8000$ havonta.
– Húúú, az nem semmi.
– Nem bizony. És még csak most kezdtünk bele, a második oldalam felépítésébe. Ha kész lesz, akkor ez az összeg nagyjából megduplázódik.
– Mond el, hogy mi a lényege a hosszú távú tervezésnek. Mondja ági, miközben a kávénkat leteszi az asztalra, és hozzá a cukrot és tejszínt is.
– Na igen. Tekints erre a munkára úgy mintha egy időgép lenne. Most dolgozol, mondjuk 2-5 évet, ez idő alatt, összegyűlik annyi anyag, amivel a hátralévő életedben, mindig bőségben fogsz élni, mert bőven termeli a pénzt. és a lényeg, 20 év múlva nem a negyven éves önmagaddal kell megkeresni a pénzt, hanem a 20 éves önmagad lesz az alap. Amikor 70 éves leszel, akkor is a fiatal hamvas és izgató Anita fog a látogatókra mosolyogni.
– Hát ez szenzációs, erre nem is gondoltam.
– Pedig ez a lényege.
– Van egy fontos kérdésem, de gondolom erre is megvan a válaszotok.
– Biztos lehetsz benne hogy van válasz. Kivele.
– A pénz. Gondolom ha ennyi pénzt fogok keresni, akkor ez után egy halom pénz kell adózni, stb, ezzel mi a helyzet?
Betty és Ági egymásra néznek, és kacsintanak egymásnak, majd Ági adja meg a választ.
– Okos kislány vagy, látom érted már a lényeget. De a kérdésedre egy kérdéssel válaszolok. Szerinted miért voltunk Barbadoson?
Én csak nézek rájuk, hogy az egyikre, hol a másikra, és nem tudom a választ, ők pedig csak mosolyognak, és néznek engem, hogy vajon miért nem tudom, ha egyszer szerintük okos vagyok. Jár az agyam, csak nézzük egymást, és csak cárom a választ. Aztán egyszer csak beugrik valami. Mintha hallottam volna valamit, hogy Barbadoson meg még egy csomó más helyen is van valamiféle adóparadicsom, ami nem tudom pontosan mit jelent, de érzem hogy ezzel van összefüggésben.
– Az adó miatt? Kérdezem tőlük, amire heves reakció a válaszuk.
– Bravó.
– Ez az.
– Jó jó, de ez mit jelent pontosan?
– Elmondom. Kimentünk Barbadosra, ahol is volt egy találkozónk egy… mondjuk úgy hogy egy üzletemberrel, aki segített nekünk létrehozni egy céget, a hozzá tartozó bankszámlával, és az ezzel járó előnyökkel. Ennek köszönhetően Bettynek van egy saját cége, pontosabban offshore cége, és így itt az országban senkinek nem tartozik elszámolással, vagyis ebben a formában adómentes minden bevétele. Nem mellékesen csináltunk rengeteg jó képet, ami már fent van a weboldalon.
– Ez zseniális.
– Naná hogy az.
Ezek után már csak egy kérdésre szeretnék választ kapni, amire csak Ági tud választ adni, ezért fel is teszem neki a kérdést.
– Amit eddig tudok, amit elmondtatok, mind szép és jó, ám biztos van benne valami negatív, valami buktató, vagy nem is tudom minek nevezzem, de érzem, hogy ennyi jó mellett, van valami nem jó is.
Mindketten csak néznek rám, már nem vidámak, még csak nem is mosolyognak.
– Van ilyen is. Mondja Ági. – Egy negatív momentuma van az egésznek.
– Mi az? Mondd el!
– Csak egy dolog, de a leglényegesebb. Ha belekezdesz, akkor nincs viszaút. Ha felkerülnek a képeid a netre, akkor az ott is marad, képtelenség eltüntetni onnan. Ezért ha elkezded, akkor ezt figyelembe kell venned, nem teheted meg egy hét múlva, vagy 10 év múlva, hogy kiszállsz. Ebből nem lehet kiszállni. Ezt tudomásul kell venned, ebben nincs kompromisszum.
– Értem. Hát ez így elég véglegesnek hangzik.
– Nem csak hangzik, hanem valóban végleges. Mérlegelned kell, hogy megéri-e neked, egy boldog felhőtlen élet, szemben néhány emberrel, akinek nem tetszik, hogy mit csinálsz. Nincs középút. Sokan lesznek, akik le akarnak majd beszélni, esetleg megzsarolnak, hogy többet nem állnak veled szóba. Ha ennek engedsz, akkor 1-2 ember kedvéért le kell mondanod mindenről. Ez a buktató benne.
– Értem, ezt valóban meg kell gondolni. Ám van még egy kérdésem, ami fontos lehet a döntésben. Tudni akarom, hogy ez az egész nektek, Ági és Gábor, miért jó, mi az ami titeket motivál ebben, hogy látszólag csak segítséget adtok.
– Erre a kérdésre a legegyszerűbb válaszolni. Mondja Ági, majd ő is rágyújt egy cigire. Kifújja a füstöt és már mondja is. – Ez a munka, ha nevezhetjük munkának, nem egy meghatározott időre szól, sőt mondhatjuk, hogy örökre. Miért? A szexipar kemény dolog, óriási pénzek forognak benne, és ezért sokan bármit megtennének, hogy hozzájussanak ehhez a pénzhez. Kihasználják, sőt sok esetben rabszolgaként dolgoztatják a lányokat. Kényszer, zsarolás, megfélemlítés és még sok más módon érik el, hogy a lányok megtegyenek nekik mindent. Sok olyan… Elmondom inkább az elejéről, hogy megértsd.
-Oké.
Szóval vannak, akik gyártóként aposztrofálják magukat. filmeket csinálnak, fotóznak, és sok esetben borzalmas körülmények között, és embertelen állapotok mellett dolgoztatják a lányokat. Akik számukra nem elég értékesek, mert mondjuk nem elég szépek, azok a lányok csak az alja munkát kapják. Szart etetnek velük, megalázzák, és még számos ilyen opció van. Azok, akik „Jobbak”, azokat felfuttatják, márkanevet kapnak, és az elkészült munkájukat, tovább értékesítik, amiből a lányok sokat keresnek, de a legtöbbet azok, akik a késztermékkel kereskednek. Szóval kizsákmányolják a lányokat. Amikor ők rájönnek hogy ez nem az aminek látszik, akkor kiszállnának belőle, de nem tudnak. Ennek az egyik oka, hogy a felépített luxus, amiben élnek, megkívánja a pénzt, hisz anélkül nem tudják fenntartani magukat, vagyis lecsúsznak. Ezeknek a lányoknak a legritkább esetben van megtakarított pénzük, szó szerint attól függenek, hogy kapnak-e még munkát. Ha kiöregednek, elhasználódnak, akkor a „gazdáik” egyszerűen kidobják őket, és keresnek egy fiatalt. Nagyjából ez a helyzet a szexpiacon.
– Ez szőrnyű, erre gondolni sem mertem volna.
– Na igen.
– És mi a helyzet azokkal a nőkkel, akik a neten mindenfelé felbukkannak, akik „híresek” befutottak, és látszólag jól élnek?
– Azok a lányok általában…
– Jó reggelt a lányoknak. Ez Gábor. Ő is felébredt, és jön a kávéjáért. A változatosság kedvéért ő is tök pucér, ám nyilvánvalóan még az álom hatása alatt van, mert úgy álla a farka mint a cövek. Kissé kócosan pislog ránk, majd Ágihoz hajol, és ad egy puszit a szájára, nekünk meg csak odabiccent.
– Be van készítve neked a kávé.
– Köszönöm Drágám.
– Szóval azok a lányok általában saját vagy ügynökségek által publikálják magukat. Ez részben védelmet nyújt a rablók ellen, ám ezzel együtt elviszik a bevétel nagy hányadát. Ezekről a lányokról azt tudni kell, hogy nem túl okosak, és így jól meglehet őket vezetni. Ha elég okosak lennének, akkor nem adnák át az erőforrásaikat másoknak. Ha ezek a lányok tudnák, hogy miként működik ez a dolog technikai értelemben, akkor megcsinálnák maguknak, ám a többség még az emailjelit sem képes segítség nélkül elolvasni.
– Ide ülhetek a széplányok közé? Kérdezi Gábor, a kávéval a kezében.
– Persze, ülj csak ide mellém. Mondja neki Ági, és egy kicsit odébb húzza a székét. Gábor mellé ül.
– Itt jön képbe a mi munkánk. Az egyik célunk, hogy megmutassuk a lányoknak, hogy ebben az iparágban is létezik még az etika. Szeretnénk nekik, nektek megmutatni, hogy miként lehet ezt jól működtetni, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon.
Lehet hogy Ági nem is veszi észre, vagy csak ösztönösen csinálja, de ahogy hozzánk beszél, leginkább hozzám, közben az egyik kezével, Gábor faszát markolja, és húzogatja, miközben ő révületben szürcsöli a kávét.
– Mint mondtam, ez nem egy munkahely, nem vagyunk egymás alá fölé rendelve. Ez a munka csak úgy működik, hogy ha mindkét fél elkötelezi magát, a közös munkára. Ez azért fontos, mert ha valaki úgy dönt hogy mégis inkább egyedül vagy mással akar együtt dolgozni, megteheti, ám erre nem vállalunk garanciát. Nem régen volt egy lány, aki azt gondolta, hogy mi kihasználjuk, és úgy döntött, hogy lelép. Persze nem szó szerint, ám elváltak útjaink. Nem is hívott nem keresett, mintha eltűnt volna. Aztán néhány hónappal később beállított hozzánk, csak én voltam itthon, és elsírta a bánatát, hogy megbánta amit tett, és szeretne visszajönni. Mondtam neki hogy semmi baj, hozza az anyagait, és visszacsatoljuk a többiek közé. Ekkor mondta el, hogy nincs meg semmije, mert rászedték, és lenyúlták mindenét, nincs egy képe sem, nincs meg a weboldala, és még a pénzét is elvitték.
Ez az, ami miatt mi egy hosszú távú együttműködést akarunk, nincs semmi, ami ettől eltérő opció lehet, aki elmegy, az kiesik a játékból, ám ezzel együtt nem fogunk senkit visszatartani.
– Szóval ha úgy döntök hogy belevágok, akkor ezzel egy életre szóló „munkahelyet” kapok, és nincs lehetőségem kilépni sem.
– Pontosan. Mielőtt a közös munkát elkezdjük, tudnunk kell, hogy végleges a döntésed. Dönthetsz úgy hogy nem akarod, akkor elengedünk és éled a saját életed, ám ha úgy döntesz, hogy csinálni akarod, akkor mi segítünk neked mindenben.
Ezzel Ági feláll az asztaltól és a mosogatóba teszi az üres kávésbögréket, és közben mindenkihez intézi a kérdését.
– Mivel mára nem terveztünk konkrét programot, mit szólnátok hozzá, ha lemennénk a tóra egy kicsit lazulni, hisz ma még melegebb lesz, mint tegnap volt.
– Én benne vagyok. Mondja Gábor.
– Én is Mondja Betty. Mit is mondhatta volna ezek után, naná hogy én is benne vagyok.
– Én is benne vagyok, akár indulhatunk is.
– Akkor ezt eldöntöttük, készüljetek, és máris indulunk, ott majd még beszélgethetünk is munkáról, ha van kérdés. Délután pedig megmutatjuk Anitának, mi is az a „Munka”
A TELJES FOLYTATÁS OLVASÁSÁHOZ KATTINTS IDE!
Izgalmak a tömött vonaton
Ahogyan nyalom melleimet, elkezdett hörögni és már-már fájt, ahogyan magára húzott s közben erősen és gyorsan dörzsölte a csiklómat így másodpercekkel utána, követve őt hangosan nyögve én is elélveztem.
A Szeximádó bébiszitter
Szép rózsaszín pinája volt, nem volt szétkúrva, nem volt salátás, hanem szép friss – persze már szűz sem volt, de ez cseppet sem zavart. Nem borotválta teljesen, hanem csiklója felett hagyott egy függőleges csíkot.
Az erkélyen masztizok, amikor a szomszéd megles
Nem kell semmit mondanom, tudja mit kell tennie, tudja mit szeretek. A punciját lassan húzgálja a számon, az államtól, az orrom hegyéig. aztán már csak a csiklóját nyomja a számba, és én szopom, és szívom, ahogy csak bírom. Szeretem ha egy nő így bassza meg a számat.