A szomszéd nő egy valódi kukkoló

A szomszéd nő volt az igazi meglepetés, amikor ezen a nyáron egy barátomnál töltöttem pár napot, nyaralás gyanánt. Na nem volt ez igazi nyaralás, de majdnem. Arról van szó, hogy megkért, hogy amig ők elmennek egy kicsit kikapcsolódni, – valójában ők nyaraltak, – addig legyek ott náluk, mert nem szeretné ha üresen maradna a ház, mert a környéken többször is volt ilyen jellegű probléma. Elvállaltam. Miért ne.

A megbeszélt időre, már előző este ott voltam náluk, hogy ők is nyugodtak legyenek, hogy amig nyaralnak, lesz aki vigyázza a birtokot. Elmondott mindent, ami fontos lehet. Mivel a házat és a birtokot már ismerem, arról nem volt mit mondania. Este még beszélgettünk egy kicsit, és persze iszogattunk is, így hamar elálmosodtunk, és elmentünk a szobánkba aludni.

Reggel arra ébredtem, hogy csicseregnek a madarak, ami egy kissé szokatlan volt a városi fülemnek, de mivel megigézett, sokáig hallgattam az ágyban fekve. Arra gondoltam, hogy Robiék majd szólnak ha elmennek, így nem is kapkodtam el a dolgot, hiszen most „nyaralok”.

Egy idő után már gyanús volt, hogy nem hallok a házban semmi hangot, így eldöntöttem hogy mégis elhagyom az ágyat, és megnézem mi van velük. Körbejártam a házat, benéztem minden szobába, aztán rá kellett jönnöm hogy már elmentek. Hogy biztosra menjek, még a kertben is körül néztem, mert hát bármi megtörténhet. Sehol senki, egyedül vagyok. Éljen a vakáció.

Most itt ülök a konyhában, és várom hogy elkészüljön a kávé. A falióra szerint mindjárt tíz óra van, úgyhogy amig a kávé elkészül, megnézem mi van a hűtőben, ami ebédre jó lenne. A reggeliről már lekéstem, úgy hogy ezzel már nincs dolgom. Odalépek a hűtőhöz, kinyitom, és egy pillanatra elakad a szavam, mert hogy az dugig tele van. Csak úgy futólag végig nézem a polcokat, hátha valamin megakad a szemem, de semmi olyat nem látok, ami felkeltené az érdeklődésemet.

Közben kész lett a kávém, ezért úgy döntök, hogy kimegyek a kertbe, hisz ma is meleg lesz, de most még kellemesen langyos az idő, és a szellő is fújdogál. A kávéval a kezemben kilépek a konyha ajtón, ami a hátsó teraszra nyílik, ahol számos lehetőség közül választhatok, hogy hova telepedjek le. A legkézenfekvőbb az asztal, mellette a fonott fotel. Ez jó lesz. Leteszem a kávét az asztalra, leülök a fotelba, és reflex szerűen nyúlok a zsebemhez, hogy elővegyem a cigimet. Hoppá. Ekkor jövök rá, hogy nincs cigi, és nincs zseb sem, sőt még ruha sincs, ugyanis mivel egyedül vagyok, nem öltöztem fel reggel, mert minek. Felállok, és elindulok a szobám felé, ahol a ruháim és a cuccaim vannak.

Összeszedem amire szükségem lehet, és elindulok vissza a kertbe. A konyhába érve megtorpanok, és bambán nézek a nőre aki ott áll, és hasonlóan bambán engem néz. Ez a nézés eltart vagy egy percig, egyikünk sem mozdul, vagy szól, csak nézzük egymást. Aztán amikor rájövök hogy a csaj szeme megakadt a farkamon, és stabilan odatapadt a tekintete, lépek egyet és egy szék támlája mögé állok. Amikor megjön a hangom, és meg tudok szólalni, akkor felteszem neki a logikus kérdést.

– Te ki vagy?
– Ööööö… Mondja a lány és közben tovább fixírozza a farkam, pedig a szék mögött állva nem is látja, ám ő mégis olyan, mintha a széken átlátna.
– Bővebben?
– Én, izéééé… Mondja, miközben még midig a szék támláját nézi.
– Ne bámuld már a karkamat, nézz rám, és mond hogy ki vagy, miért vagy itt?
– Nem a farkad bámulom. Mondja, mire én egyből kontrázok.
– Á, jólvan, tudsz beszélni. Akkor áruld el végre ki vagy és mit keresel a házban.
– Robi megkért, hogy amig nincsenek itthon, addig néha nézzek be, hogy minden rendben van-e.
– Van neved is?
– Persze, Timi vagyok.
– Szia Timi. Ha jól sejtem Te vagy a szomszéd.
– I… igen.
– Jól van. Immár megnézted hogy minden rendben van-e. Nos mi a véleményed? Rendben van?
– Azt hiszem. Talán.
– Ez mit jelent?
– Hááát… Robi nem említette, hogy lesz itt egy pucér pasi is.
– Miért kellett volna mondania?
– Mert akkor talán nem lett volna ilyen meglepetésben részünk.
– Hány éves vagy Timi?
– 23.
– Gondolom láttál már pucér pasit, nem?
– De igen. Csakhogy…
– Nincs csakhogy, körül néztél, rendben találtál mindent, – remélem, – úgy hogy mehetsz haza, ha van valami, azt majd én elintézem.
– Rendben. Szia.
– Szia Timi, örülök hogy megismertelek.
– Én is. Mondja Timi, egy kaján mosoly kíséretében, és elindul a kijárat felé.

Kilép az ajtón, és becsukja maga után. Ezek után ismét a kert felé veszem az irányt, és végre megihatom a kávémat, ami talán már ki is hűlt. Sebaj. Rágyújtok, és kortyolgatom a már csak langyos kávémat. Amikor elszívtam a cigit, és a kávéból is csak egy korty maradt, felveszem a mobilomat az asztalról és megnyomok egy gombot, amikor az megszólal. Robi az, fogadom a hívást és a fülemhez teszem a készüléket.

– Jó reggelt barátom. Hallom Robi hangját.
– Szia, csak nem megérkeztetek már?
– Dehogy, még a reptéren vagyunk, késik a járat. Csak azért hívtalak mert elfelejtettem mondani, hogy a szomszéd csajt megkértem, hogy időnként nézzen körül hogy minden rendben van-e, úgy hogy ne lepődj meg ha felbukkan.
– Köszi, már találkoztam vele.
– Tényleg? Hol?
– Itt a konyhában.
– Nahát, ez jó, ezek szerint már összeismerkedtetek.
– Nem egészen, de talán lesz majd arra is alkalom.
– Mi az hogy nem egészen?
– Az van hogy épp beléptem konyhába, és ott állt velem szemben, és a farkamat bámulta.
– Miért pont azt?
– Ezt talán tőle kérdezd meg. Bár lehet hozzá köze annak is, hogy reggel nem vettem fel semmit, mivel úgyis egyedül vagyok, így hát pucéran futottunk össze.
– Hát ez jó. Ne tarts tőle, rendes csaj, csak egy kicsit fura.
– Mi az hogy fura?
– Hát csak… Bocsi, most jeleztek hogy be kell csekkolni, mert nemsokára indul a gépünk, majd még hívlak.
– Nem kell hívjál, inkább érezzétek jól magatokat, én majd elleszek. Mire végig mondtam, ő már bontotta is a vonalat, és így az utolsó szót már csak a mobilnak mondtam: – Szia.

Mivel túl voltam már a kávén, és a reggeli izgalmakon, ki kellene találni hogy mit is csinálok 7 napig. A tervem az volt, hogy kikapcsolódok, nincs munka, nincs számítógép, és nincs internet. Csak a mobil, hogy elérhető legyek ha szükség van rám. remélem nem lesz, pihenni akarok, ezt már eldöntöttem.

Bemegyek a házba, megkeresem a kultúra részleget, mert olvasni akarok. A hétköznapok során erre soha nincs időm, pedig szeretek olvasni. Némi keresgélés után találok egy Stephen King könyvet. Régen szerettem, most nem tudom milyen élmény lesz, de majd kiderül. Fogom a könyvet, és a hűtőből némi hideg itallal ismét kimegyek a kertbe. Napra vagy árnyékba? Megkockáztatom a napot, rám fér egy kicsit. A napozóágyak szinte hívogatnak, és én hagyom magam elcsábítani. Kinyitok egy napernyőt, és leheveredek alá, majd kézbe veszem a könyvet, és elkezdem olvasni.

Arra ébredek, hogy éget a nap. Az olvasás közben elaludtam, és egy idő után az árnyék már nem engem óvott, hanem a pázsitot, így engem jól megperzselt. Feltápászkodok az ágyról, és a kerti zuhany alá állok, hogy lehűtsem magam. Mikor már jól érzem magam, a gyomrom is megkordul, ezért úgy döntök, hogy ideje ebéd után nézni. Bemegyek a konyhába, és elkezdem feltúrni a hűtőszekrényt. Robi kitett magáért, úgy tele van zsúfolva, hogy szinte a bőség zavarával küzdök. Valami olyan kéne, ami egyszerű, könnyen elkészíthető, és még finom is. Ám bánatomra egy csomó olyan dolgot találok, ami félkész, és ráadásul fogalmam sincs arról hogy mi az. Egyszerűen nem tudok választani.

A keresgélés végén, úgy döntök, hogy inkább csak egy kávét fogok inni, mert azzal még sosem volt bajom. Becsukom a hűtőt, és megfordulok.
Már megint itt van. Timi áll a konyhaajtóban, és a pucér seggem bámulja. Vagyis akkor bámulta azt, amikor a hűtőbe voltam behajolva, ám most megint a farkam bámulja. Úgy döntök hogy nem hagyom magam, mert bár én jogosan vagyok itt, és nincs korlátozva a meztelenség, ugyanakkor talán ő is jogosan van itt, hisz a ház ura bízta meg a feladatával. Ám azt gondolom, hogy az ő feladata csak a birtok felügyeletére terjed ki, engem nem szükséges naponta kétszer ellenőrizni. Úgy döntök megpróbálom a legbarátságosabb arcomat mutatni felé.

– Szia Timi, mi járatban vagy ismét?
– Szia, csak gondoltam megnézlek, hogy szükséged van-e valamire.
– Hát jó, nézzél csak, de azt tudd, hogy mivel nem tilthatom meg hogy benézz, azt viszont elmondom neked, hogy a Te kedvedért nem fogok ruhában járni a szabadságom alatt.
– Rendben.
– Rendben?
– Persze, engem nem zavar ha meztelen vagy. Ahogy ezt kimondja megint az a kaján mosoly jelenik meg az arcán. A mosoly egy kicsit túlzás, de valami olyasmi.
– Oké, mit szeretnél tudni?
– Mit lesz neked ebédre?
– Ööööö… Még nem tudom.
– Ha akarod segítek valamit összedobni.
– Mire gondolsz pontosan?
– Látom hogy gondban vagy a konyhával kapcsolatban, gondoltam segítek ebben, mert… Persze csak ha akarod.
– Nem is tudom. Tudod, úgy készültem hogy egyedül töltöm el ezt a pár napot, így most, nem is tudom…
– Jól van, ha nem akarod, akkor már itt sem vagyok. Azzal megfordult és épp kilépett az ajtón, amikor utána szóltam. Nem tudom miért csak úgy jött, magától.
– Várj egy kicsit. Megáll, visszafordul, és megint az a mosolyféle. Basszus.
– Mit szeretnél?
– Ööööö… csak segíts kaját találni a hűtőben, ez minden.
– Mi az hogy kaját találni? Az előbb láttam hogy csurig van a hűtő mindenféle jóval.
– Igen, csak hogy…
– Mi csak hogy?
– Basszus, nem tudom hogy mi micsoda, azt sem tudom hogy egyáltalán mi ehető és mi nem az. Timi ekkor felnevet, és elindul felém, majd kinyitja a hűtőt, és elkezdi kipakolni belőle a cuccokat az asztalra, és közben mindegyikhez hozzáfűz valamit hogy ez mi, vagy az mi.

– Állj! Erre mit mondtál?
– Ez? Olyan mint a szilvásgombóc, csak kicsit más, ez egy francia kaja.
– Szilvásgombóc?
– Az. legalábbis nagyon hasonlít hozzá.
– Oké, akkor ez legyen, ez jónak látszik.
– Rendben, Jó választás. Akkor a többit visszapakolom.

Amig Timi visszapakolja a kajákat a hűtőbe, én addig jól megnézem. Miért ne, ő is megnézett engem, nem is egyszer, ráadásul ruha nélkül. Formás segge van, szépek lábai, és a melle is pont olyan, amit szeretek. Mire felocsúdok becsukja a hűtő ajtaját, és szembe fordul velem, majd megkérdezi.

– El tudod készíteni, vagy szeretnéd hogy segítsek?
– Köszi, azt hiszem meg tudom csinálni egyedül is.
– Rendben, ha meggondolod magad csak szólj, szívesen segítek.
– Rendben, nagyon köszönöm. Ígérem szólok ha szükségem van segítségre.
– Oké, akkor én megyek is, jó étvágyat az ebédhez.
– Köszi, meglesz. Azzal sarkon fordult, és egy pillanat múlva már kintről hallom a léptei hangját.

Hú. Na lássuk azt a gombócot, mit kell csinálni vele, hogy ehető legyen? Rendben, a dobozra rá van írva, csak vízbe kell tenni, és meg kell főzni. még a morzsa is hozzá van csomagolva, nem lesz itt gond az ebéddel. Hozzáláttam a főzéshez.

Másfél órával később ott álltok a tűzhelynél, és a fazékba bámulva próbálom kitalálni, hogy ez a trutyi, amit látok, vajon már kész van, vagy még főzni kell? És egyáltalán hova lettek a gombócok? Megkóstolom, de nem lettem okosabb. Az íz emlékeztet valamelyik emberi kaja ízére, de a látvány, az igazán túlvilági. Nem tudom eldönteni azt sem, hogy ez már ehető-e, nem tudom hogy szedjem ki, hogy a tányérra tegyem, meg különben is. Bassza meg. Mégis jó lett volna ha Timi segít, mert már nagyon éhes vagyok.

Odamegyek megint a hűtőhöz és keresgélek valami ehetőt. Hurrá, van itt kolbász meg sajt, meg… Nem kell, jó lesz ez is. A kenyeret könnyedén megtalálom, de csalódás az is. valami száraz, deszka van a kenyér helyén, ami úgy néz ki mintha kenyér lenne, de mégis más. Megint csak bassza meg. vásárolnom kell valami ehető kaját, mert éhen veszek. A kolbász meg a sajt önmagában is mennyei csemege, úgy hogy azzal el vagyok egy darabig. Még jó hogy a sört megismerem, abból van bőven a hűtőben. Egyet magammal viszek a kertbe és újra belevetem magam az olvasásba, mert a történet elég érdekes, és izgalmas is. Letelepedek a fotelba, magam elé veszem a könyvet, és elmerülök az olvasásában.

Egy idő után arra leszek figyelmes, hogy olvasom a könyvet, de nem jut el a tudatomig. Visszalapozok, és olvasom újra a kiesett részt, de ismét csak elkalandozik a figyelmem. Mintha…
Felnézek a könyvből és mit látok? Na mit? Vagyis kit? Timi ül velem szemben a másik fotelban és engem néz.

– Hát Te? Teszem fel a kérdést önkénytelenül.
– Csak azért jöttem hogy megnézzem, mi van veled.
– Remek. Immár engem is felvettél az ellenőrizendő dolgok listájára? Kérdezem tőle kissé ingerülten, amit ő láthatólag nem érzékel.
– Dehogy. Amikor jöttem a konyhában láttam, hogy az ebéded nem olyan lett, amire számítottunk, és arra gondoltam hogy készítek neked valamit vacsira.
– Ugyan miért tennéd?
– Csak azért, mert ha itt éhen halsz nekem, akkor az több gondot okozna, mint egy vacsi elkészítése. Gondold el, ki kéne hívni a mentőket, a rendőrséget, tűzoltókat, stb.
– A tűzoltókat miért?
– Mert úgy tűnik, hogy a konyha neked ellenséges terület, és ha véletlenül felgyújtod, akkor…
– Állj, nyertél. De… És itt elakad a szavam. Ahogy nézem őt, amint hozzá beszélek, észreveszem, hogy a ruhája elég rövid, és ahogy ott ül velem szemben, látom hogy nincs rajta bugyi, vagyis a punciját látom, ahogy a résen kikukucskál. Becsukom a szám, és csak nézem, odatapad a szemem, pont úgy, ahogy ő ma többször is megbámulta a farkam.
– De…? Nem fejezted be mondatot.

Egy pár pillanatig csak hebegtem, próbáltam elszakítani a szemem a látványról, ami elég nehéz volt. Mindeközben járt az agyam, hogy vajon mi a fenét akarhat tőlem, mert hogy nem az a célja hogy a házat ellenőrizze, az már biztos. Aztán rájöttem. Rám vadászik. Ahogy elszakítom a szemem a punciról, és a szemébe nézek, és már tudom hogy így van. Az arcán megint az a kaján mosoly, ami nem is igazán mosoly, inkább vigyor. Jól van, akkor játsszuk. Pár pillanatig latolgatom a lehetőségeket, aztán folytatom a megszakadt mondatomat.

– Ha nekem akarsz főzni, akkor figyelembe kell venned a szabályokat.
– Mik a szabályok?
– Először is. Mivel én most „nyaralok”, és mivel nyaralás közben nem viselek ruhát, így ez a szabály rád is vonatkozik, vagyis rajtad sem lehet ruha.
– Oké, ez nem gond, eleve így készültem. Mondja ő, majd feláll, és egy mozdulattal leveszi magáról azt a nyári ruhát, ami eddig sem sokat takart belőle. – Mi a következő szabály?

Én csak tátom a szám a meglepetéstől, mert nem gondoltam volna hogy ilyen simán veszi a csaj az akadályt. Próbáltam kitalálni hogy mi legyen a következő szabály, de nem jutott eszembe semmi.
– Nincs más szabály. Csak kérlek csinálj valami ehető kaját. Mondtam neki, közben a mezteleségét bámulom, a szemem végig járja a testét, miközben érzem, hogy a vágy egyre emelkedik bennem. Nem, helyesbítek, a vágy és a farkam is emelkedik. Próbálom visszatartani, de nem megy. Timi ismét a farkamat nézi, és ahogy az emelkedik, oly mértékben szélesedik a vigyor is az arcán. Ettől kissé zavarba jövök, ezért megmarkolom a farkam, és próbálom lejjebb tuszkolni, hogy ne legyen ennyire egyértelmű a helyzet. Timi még mindig engem néz., miközben feláll a fotelből, és elindul a konyha felé, miközben a válla fölött szól hozzám.
– Ígérem nem fogsz csalódni.

Timi bemegy a konyhába, miközben én a fenekét bámulom, és miközben a farkam markolom még mindig. Érzem ahogy lüktet, és egyre keményebb, így nem fogok bemenni, amig le nem áll, az tuti. Elengedem, ám abban a pillanatban, egy csattanással a hasamhoz vágódik, immár teljes pompájában bevetésre kész. Kellemetlen helyzet. Vagy nem is az? Ismét megmarkolom, és próbálom úgy elhelyezni, hogy ne látszódjon, és beszólok Timinek.

– Megkérhetnélek, hogy hozz nekem egy sört a hűtőből?
– Persze, máris viszem. Baszki, úgy csinál, mintha már ki tudja mióta együtt lennénk, pedig pár órája még azt sem tudtam hogy létezik ez a nő.
– Tessék, itt a sör. Kérsz még valamit vacsi előtt?
– Nem, köszönöm. Mondom neki, és alig várom hogy menjen a dolgára, mert a sört csak két kézzel tudom kinyitni, de akkor a farkam megint hasba vág, és nem akarom azt, hogy észre vegye. Már épp indul, amikor megtorpan, visszalép, és kinyitja a söröm, majd leteszi az asztalra.
Figyel csak… Jaj, még a nevedet sem tudom. Mondja Timi, és őszinte csodálkozás ül ki az arcára.
– Valóban, ne haragudj, de a körülmények kissé összezavartak. Mondom neki, majd hogy mentsem a helyzetet, felállok, és kezet nyújtok neki, miközben mondom.
– Bocsi Timi, a nevem Tamás. Ekkor jövök rá, hogy hibát követtem el, egy csapda volt, amibe belesétáltam. Ahogy a kezem nyújtottam a bemutatkozás során, ezzel el is engedtem a farkam, ami így egy nagy lendülettel ott remegett közöttünk, és ami a bemutatkozás lényegét elhomályosította. Timi megint csak a farkamat bámulja, és visszakérdez.
– Ne haragudj nem értettem milyen nevet mondtál.
– Tamás vagyok. Mondtam, immár mérgesen, majd a kézfogás helyett jött a farok fogás, és újra leültem, hogy ne halmozzam a hibákat. Timi csak néz, és mosolyog rám, majd azt mondja.
– Szép név a Tamás, örvendek. Csak azt akartam mondani, hogy ha ennyire feszélyez a helyzet, akkor csapd ki nyugodtan, amig a vacsit csinálom.
– Hogy? Mit?
– Tudod?
– Bocsi, nem értem mire gondolsz.
– Ne már, nem hiszem, hogy nem érted.
– …?
– Az mondom, hogy nyugodtan verd ki a farkad, ha nem hagy nyugodni, és úgyis a konyhában leszek. Azzal megfordul és ott hagy engem álló fasszal. Na baszki. Egyre jobb a helyzet, sorozatban hülyét csinálok magamból. Vagy Timi csinálja ezt velem? A farkam még mindig merev, ahogy markolom, érzem is hogy hamar menne, de ez olyan lenne, mintha megrendelésre verném ki Timinek. Ez a nő csak játszik velem. Megfogom a hideg sörösdobozt, és a farkamhoz nyomom, hogy az majd lehűti. Valóban lehűti, már szinte jeges, de még mindig feszül. Mit csináljak? Verjem ki? Megmarkolom, kicsit meghúzgálom, és valóban, könnyedén ki tudnám most csapni, egy perc alatt.

Azán döntök, felállok a fotelből és elsétálok a kerti zuhanyig, majd kinyitom a vizet, és alá állok, először forró a víz, aztán egyre langyosabb. Állok a víz alatt, érzem ahogy a hűs víz végigfolyik a testemen, és érzem ahogy a farkam egyre inkább lüktet. Megmarkolom, és lassan húzogatni kezdem, majd hogy érzem a vibrálást, a víz és a kezem mozgása által egyre közelebb az élvezet. Aztán kitör belőlem, és látom, hogy nagy ívben messzire szállnak a cseppek, egyik a másik után, és én csak húzom tovább, hogy minden csepp kiszabadulhasson a zsákomból. Amikor kész vagyok vele, kicsit lecsutakolom magam, pedig a víz már elég hideg, de így jó, mert segít lehűteni az izgalmat. Mire a víz már jéghideg, a farkam is alapra áll, ezért úgy ahogy vagyok vizesen visszasétálok, a fotelemig.

Amikor odaérek, Timi hangja csapja meg a fülem.
– Ugye hogy így sokkal jobb? A hangra felkapom a fejem, és őt látom, ahogy a másik fotelben ül, dehogy… a másik fotelben terpeszkedik el, egyik lába a fotel karfáján, a másik maga előtt kinyújtva, az egyik kezében egy sör, a másikban meg egy cigi, és láthatóan kielégülten élvezi a semmittevést.
– Te meglestél engem?
– Dehogy, csak itt ülök, iszom a sört, fújom a füstöt, és közben nyitva van a szemem.
– Legalább tetszett a műsorom? A kérdést alapvetően cinikusnak szántam, ám nem az lett. Sokkal inkább úgy hangzott, mintha elismerésre vágynék, vagy mintha eleve őt akartam volna elkápráztatni a különszámmal. Így a válasz sem volt meglepő.
– Igen, nagyon tetszett, főleg a vége, mert még soha nem láttam hogy valaki ilyen messzire el tudna lőni.

Miközben ismét elfoglalom a fotelemet, és elhelyezkedek velem szemben, felteszem neki a kérdést.
– Hogy áll a vacsora?
– Nemsokára kész van, még nagyjából 20 percig kell főnie.
– Az jó, mert már nagyon éhes vagyok. Na tessék. Már megint ez a közvetlen stílus. Mintha régi barátok lennénk. Vagyis a szituációt figyelembe véve, régi szeretők. Megiszom a söröm maradékát, miközben azon töröm a fejem, hogy miként fog alakulni ez a különös helyzet.
– Kérdezhetek valami? Ha nem akarsz nem kell rá válaszolni.
– Kérdezz, majd meglátom.
– Szóval, azt szeretném kérdezni, hogy az iménti gerjedelmed miattam volt?
– Hogy érted ezt?
– Hogy, hogy hogy? Lehet egyszerűbben is fogalmazni. Tőlem állt fel a faszod?
– Ööööö… Azt hiszem igen.
– Mi az, hogy azt hiszed? Igen vagy nem?
– De igen, mert… klassz csaj vagy. Őööö… Vagyis… nagyon jó nő vagy… tetszel nekem, meg minden. De tudod, nekem nem szokásom, hogy idegen nők előtt meztelenül legyek, és ez a szitu is új nekem, és még csak nem is ismerlek.
– Szeretnél jobban megismerni?
– Azt hiszem… Igen.
– Jó. Mire gondolsz a szituációval kapcsolatban, miért izgató neked?
– Nem is tudom. Azt gondoltam, hogy egyedül leszek egy hétig, és már az első napon, többször rajtakaptál hogy meztelenül vagyok, amiről először azt hittem hogy tök ciki, de aztán rájöttem hogy inkább izgalmas. Meg persze te is izgalmas vagy.
– Értelek. Aranyos vagy. Timi ismét rágyújt, és mintha csak véletlenül tenné, a másik lábát is felrakja a fotel karfájára, persze a másik oldalra, amitől a puncija, mint egy virág kinyílik, amitől megint csak elakad a szavam, és elbűvöl a látvány. Csak nézem és nagyokat nyelek, és közben érzem ám, hogy a farkam megint ágaskodni kezd.
– Én láttalak ahogy a zuhany alatt maszturbáltál, de vajon te szívesen néznéd ahogy én is megsimogatom magam?
– Ööööö… Azt hiszem… Igen.
– Ez nem volt elég meggyőző. Szeretnéd végig nézni, ahogy a puncimat simogatom és elélvezek?
Erre a kérdésre csak egy jó válasz van, ám már most érzem ahogy elönt a tűz, kiver a víz, és a farkam már jócskán a látóhatár felett meredezik.
– Igen, szeretném.
– Még midig nem eléggé hihető hogy tényleg ezt akarod.
– Nagyon szeretném.
– Rendben, megnézheted, de előbb kérned kell.
– Miért? Hisz megkérdeztél, én meg válaszoltam rá.
– Igen, de ez úgy működik hogy meg kell kérned engem, hogy mutassam meg hogyan simogatom magam.
– Most szivatsz engem?
– Dehogy. Kérj meg, és én megteszem neked.
– Jól van, légy szíves tedd meg nekem.
– Ez így nem elég, mond el hogy mit tegyek, meg, hogy mit szeretnél látni. Ekkor elönti az agyamat a düh, felpattanok a fotelból és csak úgy, álló fasszal berobogok a konyhába, és a hűtőből kiveszek egy sört. Kinyitom, és a felét megiszom, majd visszamegyek a fotelembe, immár lehiggadva leülök, és Timire nézek.
– Kedves Timi, légy olyan jó hozzám, és mutasd meg hogyan simogatod magad, mert szeretném látni ahogy elélvezel. Erre Timi egy széles vigyorral jutalmaz, majd az egyik keze, mintha csak véletlen lenne, lecsúszik a puncijához.

– Így szeretnéd? Kérdezi, majd az ujjaival lassan körbe simítja az ajkakat, fel, majd le. Ettől megint kiver a víz, és a farkam ismét teljes hosszában kimerevedik.
– Igen, így jó lesz, csináld csak. Hátra dőlök a fotelban, és úgy nézem, mint egy mozifilmet. Ahogy az egyik keze ujjai a szeméremajkait simogatják, a másik kezével a feneke alatt közelit a punci felé, és előbb egy, majd két ujja belecsúszik, és így a két kéz szinkronban dolgozik. Ekkor már én sem fogom vissza magam, és a farkam simogatom, ami láthatóan Timinek is tetszik, mert az ujjai egyre gyorsabban mozognak. Ki-be, fel-le.

Timi már nem csak két ujjával játszik, hanem mind a négy benne van, a másik keze meg a csiklóját dörzsöli, és ettől láthatóan mindjárt el fog élvezni. Én még jól vagyok, hisz alig fél órája vertem ki, úgyhogy sokáig élvezem még a műsort. Timi már vadul nyomja kívül-belül, aminek meg is van az eredménye, mert pillanatokkal később egy hatalmas orgazmuson megy át, ami az egész nőt megrángatja a fotelban. A szeme fennakad, a légzése, inkább lihegés, majd lassan alábbhagy, és remegéssé szelídül. Amikor már azt hiszem, hogy vége, ő feláll, odalép hozzám, megfordul, és egy hirtelen mozdulattal ráül a farkamra, ami egy pillanat alatt tövig belé hatol. Miután benne van, lovaglásba kezd, nem ám csak úgy, hanem örült tempóban, hogy közben csattog a feneke az ágyékomon. Nem telik egy perc sem, amikor újra elélvez a farkamon, és ettől mintha egy pumpa dolgozna bennem, elkezdi kiszívni belőlem az erőt, és az energiát. Amig így lovagol rajtam legalább háromszor elélvez, amitől már én is a csúcson vagyok. Épp mondanám neki, hogy én is jövök, amikor leugrik rólam, megfordul, és vadul szopni kezdi a farkam, és ekkor én is elélvezek. Ő kiveszi a szájából, és csak kézzel dolgozik rajta, és csodálattal nézi, ahogy átlövök fölötte, majd ismét a szájába veszi, és újra szopja, egészen addig, amig az utolsó csepp is eltávozik. Utána még körbe nyalogatja, majd visszaül a fotelba.
Rám néz és megkérdezi.
– Ugye nem okoztam csalódást?
– Dehogy. Isteni vagy.
– Akkor jó. Nekem is jó volt. Nézzük meg a vacsit, szerintem már készen van.
Bemegyünk a konyhába, ahol ő láthatóan otthon érzi magát, és hamarosan az asztalra kerül az illatos étel. Nem tudom mi az, de az illata pompás. Miután minden helyére kerül, leül az egyik megterített helyre, és mutatja, hogy üljek mellé. Így is teszek.
– Jó étvágyat. Mondja ő.
– Jó étvágyat. Mondom én.
A vacsi isteni, amig az utolsó morzsa el nem fogy, nem szólunk semmit, csendben élvezzük az ízeket. Miután befejezzük a vacsorát, kinyitok egy sört, és elé teszem, majd kinyitok egy másikat is, ami az enyém. Miután kiiszom a felét, leteszem az asztalra, majd ránézek, és megkérdezem.
– Ki vagy Te valójában?
– Már tudod, Timi vagyok a szomszédból. Hogy a szavát megerősítse, a hüvelyk ujjával a háta mögé bök, jelezve ezzel, hogy melyik szomszédról van szó.
– Jó de mégis? Kivel élsz? Mit csinálsz? többet akarok tudni.
– Nem biztos, hogy akarod tudni.
– De mi van akkor, ha mégis?
– Tudom, hogy nem így van.
– De igen, tudni akarom.
– Jól van, de figyelmeztetlek, ha elmondom, már nem annak fogsz látni, akinek most gondolsz engem.
– Nem baj, vállalom a kockázatot.
– Hát legyen. Húsz éves voltam, amikor megismerkedtem egy férfival. Nagyon kedves volt, udvarias, segítőkész, ezzel együtt empatikus, és minden kívánságomat teljesítette. Nem, ez így nem igaz, mert most is pont olyan.
– Vele élsz együtt?
– Igen.
– De hát akkor miért…?
– Miért vagyok most itt veled?
– Igen. Miért?
– Amikor megismerkedtünk, minden rendben volt, de beteg lett. Nagyon beteg. most már csak hónapok vagy hetek vannak hátra az életéből.
– Rákos?
– Igen.
– Sajnálom.
– Ez nem igaz, nem sajnálod, hisz nem is ismered.
– Jól van, igazad van, akkor téged sajnállak, mert látom rajtad, hogy fáj.
– Ez igaz, de sajnálni nem kell.
– Oké, folytasd tovább.
– Szóval amikor megtudtuk, hogy beteg, még nem vettük komolyan, hisz tudod milyenek az orvosok. Aztán egyre rosszabb állapotba került, végül már annyire legyengült, hogy semmire sem képes a segítségem nélkül. Szóval eljött az az idő, amikor már nem tudtuk úgy élvezni egymást, amint előtte, és akkor megpróbált elkergetni, hogy találjak valakit, akivel boldog lehetek, mert nem akarja, hogy lássam őt elfogyni. De né erre nem voltam képes, és most sem vagyok. Ezért már régóta nem voltam szexuális kapcsolatban senkivel, mert nincs rá lehetőség, ám nekem nagyon hiányzik a szex. Aztán amikor ma reggel átjöttem, tudtam, hogy Robi megkért valakit, hogy vigyázzon házra, ám én azt gondoltam, hogy valami öregúr, és így jobbnak láttam, ha magam ellenőrzöm a dolgokat.
– Aztán amikor bejöttem, és megláttalak, egy szál faszban, akkor megremegtem belülről. Felizgatott a látványod. Miután hazamentem, magamhoz nyúltam, és rólad fantáziáltam. Tudod vannak bizonyos szokásaim, amit mások már perverznek tartanának, ezért nem is mondtam el soha senkinek. Ám ma, szinte minden ilyen vágyam beteljesült általad.
– Mégis mire gondolsz, mi volt az?
– Az egyik, hogy együtt vagyok egy pasival, aki mindig meztelenül van, és én csodálhatom. Persze én is meztelenül. Akivel együtt csinálunk mindent, és mindent látni engedünk a másiknak, mindent megmutatunk egymásnak. De sajnos a férjem még csak meztelenül sem bírt lenni, mert milyen már az? Úgy, hogy egymagam fantáziáltam ezekről, és ma itt voltál nekem Te és nem akartam elszalasztani a lehetőséget. Látni akartam, hogy maszturbálsz, ahogy kivered a faszod, és akartam, hogy nézz engem, ahogy maszturbálok. Nem tudom miért, de ez nekem nagyon izgató. A legizgalmasabb amikor együtt csináljuk. És még valamit kell, hogy tudj. A férjem mellett soha nem szexeltem senkivel, évek óta Te vagy az első. Ahogy láttam rajtad, hogy felizgat a dolog, amikor nézted ahogy ujjazom a pinámat, és amikor elélveztem tőle, és ahogy néztelek téged, ahogy kivered rám a faszod, az annyira beindított, hogy nem tudtam ellenállni a vágynak, és ezért húztam rá a puncikámat a farkadra. Mint láthattad, legalább ötször elélveztem a farkadtól, és még mindig bizsereg a pinám, ha arra gondolok milyen jó volt meglovagolni téged.
Miután ezeket elmondta nekem, tényleg másnak láttam, mint előtte, de jó értelemben. Az elmondottakra csak annyit tudtam mondani, hogy:
– Köszönöm, hogy ezt megosztottad velem. Ezek után egy darabig csendben ültünk. Kicsit később felállt az asztaltól, összeszedte a ruháját, és csak annyit mondott, hogy később visszajön. Aztán csendben elment. Én még egy darabig ott ültem, és a hallottakon jártak a gondolataim. A története megható volt, és egyben szomorú is. Ám a nő, Timi számomra még izgalmasabb lett, mint azt ma reggel gondoltam volna.
Kicsit még ücsörögtem a gondolataimba mélyedve, majd rendbe tettem a konyhát, utána kiültem a kertbe egy sörrel. A nap már nyugovóra tért, már nem volt annyira meleg, így jól esett a hűsölés. Talán el is aludtam egy kicsit, mert azt álmodtam, hogy Timi ott ül mellettem, és simogat. Arra gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha nem csak álmomban lenne ez így, hanem mindig. Aztán arra gondoltam, hogy annyira valóságosnak hat az az érzés, mikor a farkamat nyalogatja. Mintha valóságos lenne. Bárcsak ne ébrednék fel, és az álom sokáig tartana. De felébredtem, ám az álom tovább folytatódik. Timi ott térdel előttem, és a farkamat szopja, miközben az egyik kezével saját magát simogatja. Amikor meglátja, hogy felébredtem, és őt nézem, azonnal remegni kezd, és pillanatokkal később el is élvez. Ekkor úgy, mint az előző esetben is, ráül a farkamra, és eszelős vágtába kezd, miközben egymást érik az orgazmusok. Ám most nem áll le, nem hagyja el a farkam. Ismét érzem, hogy mindjárt elélvezek, de már látom, hogy mi a célja. Azt akarja, hogy töltsem tele a punciját. Így lesz. Máris jön az első, majd a második, és még sok. Ahogy rajtam vágtázik, érzem, hogy csorog ki belőle, folyik végig a zacsimon, és már cuppog minden mozdulatra. Miután mindketten túl vagyunk a csúcson, csak akkor száll le rólam, és most is a szájába veszi, és alaposan körbe nyalogatja. Amikor kész van, leül mellém, és csak lihegünk.
Miután lecsillapodunk, így szól hozzám.
– Most Te mesélj magadról, szeretnélek jobban megismerni.
– Mit szeretnél tudni?
– Leginkább mindent.
– Rendben de előbb hozok innivalót. Mit kérsz?
– Jó lesz a sör.
Bemegyek a konyhába, hozok kér hideg sört a hűtőből és újra leülök mellé, és az egyiket a kezébe nyomom.
– Szóval, hol kezdjem?
– Ott kezdd, ahol nekem már érdekes lehet.
– Oké. Az apámmal élek együtt, de nem azért, mert tőle függök, hanem mert elég nagy a ház, és kényelmesen elvagyunk egymás mellett. Anyám három éve itt hagyott minket, lelépett egy cirkuszos pasival. Nem voltam még nős, de már aktuális lenne. Nem kedvelem a futó kapcsolatokat, lehetőség szerint hosszú távra tervezek, de ez nem jön össze mindig. Testvérem nincs, se kutyám, se macskám. Ám van egy saját vállalkozásom, amiből mindig van elég, amire kell.
– És mi van a szexuális életeddel?
– Azzal semmi. Ha van valaki, az jó, de nem keresem a kapcsolatot, csak azért, hogy legyen valaki. Bízom abban, hogy az igazi majd megtalál.
– Szoktál masztizni?
– Persze, ki nem?
– …és szereted ha néznek közben?
– Hehe, az jó, ha tegnap kérdezi ezt valaki, akkor nemet mondtam volna, de most azt kell, hogy mondjam, hogy igen.
– Szereted ha egy nő megmutatja neked ahogy maszturbál?
– Igazság szerint, eddig csak filmen láttam ilyet, de ma megtanítottál nekem valami újat, és így most a válaszom megint igen.
– Az jó, mert nekem megint bizsereg a puncim és jó lenne ha valaki megcsodálna, miközben megsimogatom.
– Ám legyen és szívesen nézlek közben.
Amikor ránézek, azt látom, hogy már javában benne van a játékban, eddig csak azért nem tűnt fel mert egymás mellett ülünk. És lám, gyönyörű ahogy simogatja, izgalmas a teste mozgása, ahogy ki-be járnak az ujjai, és ahogy az egész teste megfeszül. Rá kellett jönnöm, hogy így sokkal izgalmasabb, mint filmeken. Annyira izgalmas, hogy a farkam megint áll, és a kezem rajta mozog. Timi nézi, hogyan csinálom, és belemegyek egy kis plusz játékba is. Időnként felgyorsítom az ütemet, ilyenkor az ő teste is azonnal reagál, és átveszi a tempót. Amikor lassítok, akkor lassít. Imádom ezt az új játékot.
Miután ő elélvez, akkor jövök én. Úgy irányítom a löveget, hogy rá spricceljen. Így is lett. Amikor ő már kész van, akkor lövök én, és a jó célzásnak köszönhetően, jut mindenhova. Igaz már csak kevés, de az legalább mind az övé. Ezek után ott maradunk a fotelben, immár ketten együtt, és csak nézzük a csillagokat, és hallgatjuk a tücskök ciripelését.
Később arra ébredek, hogy fázok. Timi már nincs velem, biztos hazament. Összeszedem a cuccokat, és bemegyek a szobámba, és úgy ahogy vagyok befekszem a takaró alá, és máris alszom.