Szex a templomban
A gyerekkorom teljes mértékben a vallásos nevelés jegyében telt el, egészen mostanáig, mert már tizenhat éves vagyok. Nem volt még barátnőm sem, mert anyuék nem engedték, hogy hazahozzak lányokat, de ami még rosszabb, én sem maradhattam ki otthonról nyolc óra után. Gondolhatod, milyen lehetett ez nekem. Egészen a mai napig.
Vasárnap lévén, ma is templomba kell mennem, mert… kell és kész, nem tehetem meg hogy elsunnyogjam a dolgot. Persze most nyár van, minden felnőtt a földeken dolgozik, mert a természet hívásának nem lehet nemet mondani.
Szóval én ma is elmegyek, mert ott legalább hűs van, szemben a korán reggel ránk törő harminckét fokkal. Bemegyek, majd leülök az egyik üres padra. Persze, ha jól meggondolom, minden pad üres, mert ha nem is a földek hívják el a népet, egyre kevesebben hódolnak a mindenhatónak. Én sem tenném, de apa letörné a derekam, ha megtudná, hogy kihagyom.
Itt ülök, és úgy teszek, mintha… csak épp az imakönyv nincs nálam, így csak mormolom a hangokat, amit a ministránsfiú monoton hangon kántál. Szerintem neki is inkább máshoz lenne kedve, ahogy nekem is máshol jár az eszem.
Most például az jut eszembe, amint tegnap meglestem őt, amikor a tóban fürdött. Igen, Katiról van szó. Ő az, aki a leginkább tetszik nekem a faluban, bár vannak más lányok is, de Kati mindegyiknél szebb és szexibb.
***
A leskelődés nem szándékos volt, épp csak arra mászkáltam, amikor meghallottam a hangját. Énekelt. Szép hangja van, de van, ami ennél is szebb. Csendben, a hang irányába haladva átvergődtem a nádason, amikor megpillantottam őt. Gyönyörű lány. A nádszálak között lapulva néztem őt, amint kibújik a szoknyájából, majd leveszi a felsőjét is, aztán csak áll és a környéket kémleli. Engem nem vett észre, mert a nádas eltakar, és persze ügyeltem is rá, hogy ne lásson meg.
Miután meggyőződik arról, hogy nincs senki a közelben, egy mozdulattal ledobja a bikinifelsőjét, aztán még egyszer körbenéz, majd a bugyiját is leveszi. Micsoda látvány. Nem véletlen, hogy szerelmes vagyok belé.
Kati most a víz széléhez lép, belemártja a lábujját, de mintha nem tartaná elég melegnek, csak toporog a bokáig érő vízben. Persze a látványa felizgat, a farkam már úgy áll, mintha egy bot lenne a nadrágomban. Ahogy Kati pózol előttem és amint lépésről lépésre egyre beljebb merészkedik a vízbe, ahonnan már semmiképp nem láthat meg, kiszabadítom a farkam a nadrágból, és kézbe veszem.
Eközben Kati már elmerül a vízben és csak úszik befelé, amíg már nem is látom őt, csak a fekete haját a hullámok között. Teljesen elbűvöl engem ez a lány, felizgat és olyan szívdobogást kapok tőle, hogy levegőt is alig kapok.
Miközben ő úszkál, én csak rejszolok, miközben róla ábrándozok, hogy mit is tennék vele, ha ő lenne a csajom. Megfordul.
Most kifelé tempózik, egyre közelebb ér a parthoz, mire a szívverésem is magasabb tempóban igyekszik a vérnyomásom megtartani, nehogy elájuljak. Mindjárt megláthatom őt, aki, mint egy sellő előbukkan a habokból. Na jó, ez a víz nem habos, de azért mindjárt előbukkan.
Csak verem a farkam, amíg ő lassan kisétál és megáll a parti fűben. Csak bámulom őt, a járását, a mozgását, és ahogy a mellei ringatóznak minden lépésnél. Beleborzongok a látványába, majd megfeszülök és elélvezek. Egy halk nyögés, ennyi csak, ami felszakad belőlem, miközben a farkamból úgy spriccel a sok geci, mintha el sem akarna állni.
Bassza meg. A nyögés. Ez az, ami miatt felfigyelt rám, és a nádas felé közelít.
– Ki van ott? – kérdezi Kati azon az édes, csilingelő hangján.
Válaszolnék neki, hogy én vagyok az, de ehelyett csak hátrálok, miközben még mindig jön belőlem a cucc. Abban a pillanatban, amikor Kati széthúzza a nádszálakat, én megfordulok, és vaddisznó módjára átvágok a nádason, remélve, hogy nem látott meg.
***
Most meg itt ülök a templomban, hallgatom az unalmas kántálást, miközben a farkam megint a kezemben van, és olyan keményen feszül a markomba, hogy…
– Szia.
A hang egészen közelről hallatszik. Amikor a hang irányába fordulok, Katit pillantom meg, aki mosolyogva néz le rám. Ijedtemben, vagy inkább izgalmamban, majdnem elélvezek, amit igyekszek elnyomni, ahogy összegörnyedve próbálom a farkam visszatuszkolni a nadrágba.
– Leülhetek melléd? – kérdezi Kati.
Válasz helyett megint csak egy nyögésre telik tőlem, hiszen lebuktam. A farkam még mindig mereven áll, így nem fér be a nadrágba, hiszen az nem erre van méretezve. Kissé odébb csúszok a padon, mire Kati leül mellém. Zavaromban csak nézek magam elé.
– Folytatod még? – kérdezi Kati, és a mutatóujjával odabök, ahol a farkamat szorongatom.
– Mit? – kérdezem vigyorogva, mintha nem tudnám miről is van szó.
– Szeretném nézni, ahogy kivered a faszod.
– Miért? – hhehee…
– Mert tetszik. Mert tetszel nekem.
Na ez betalált. Tetszem neki. A lelkemben az izgalom átadja a helyét egy másfajta izgatottságnak, amitől az egész világot másként látom.
– Ez most komoly?
– Hát persze. Mindig is tetszettél, csak…
– Igen?
– Úgy tűnik én nem jövök be neked.
– Ezt miből gondolod?
– Mert… soha nem szólítottál meg, egyszer sem néztél rám, amikor elmentünk egymás mellett, pedig én annyira vágytam rá.
– Most megleptél – mondom neki halkan, és tényleg meglepettnek érzem magam. – Ha tudtam volna, hogy… Te is tetszel nekem.
– Tényleg? Nem csak úgy mondod?
– Isten bizony – mondom neki a hely szellemének megfelelően, csakhogy…
Az a mozdulat, hogy az egyik kezem a szívemre teszem, a másikat meg felemelem, szabadon hagyja a farkam, ami most megint teljes pompájában meredezik a mennyezeti freskó felé.
– Nahát – mondja most Kati.
Nem tudom eldönteni, hogy a farkam váltotta ki belőle a meglepettséget, vagy az esküm. Igazából mindegy is, mert ez a mozdulat Katiban is beindított valamit, hirtelen odanyúl, és megfogja a farkam.
Én ránézek, közben leengedem a kezem, ő meg visszanéz rám. Eltelik egy perc is, mire ismét megmozdulunk. Pontosabban Kati mozdul elsőként, mert a farkamon végigcsúszik a keze, így a makkom kiszabadul a bőre fogságából, és ezzel együtt egy méretes csepp indul meg a résből, le a fényes makkon, majd Kati kezén továbbgördülve… Nem gördül tovább, mert ő a kezét a szájához emeli, és lenyalja róla az izgalmam váladékát.
– Nos? Folytatod? -kérdezi megint.
– De miért?
– Mert… tetszik, és mert felizgat engem is, ha kivered.
– Szóval akkor te is…?
– Akarod?
Szóhoz sem jutok, csak egy bólintásra futja, amikor Kati fellebbenti a szoknyáját, majd a lába közé nyúl, aztán a kezét a számba dugja, amin érzem a puncija ízét. Kati a kezét a számban alaposan megnyálazza, majd ismét a punciját simogatja, én meg csak tátott szájjal nézem őt, miközben a kezem fel-le jár a farkamon.
Kati nézi a kezem, ahogy a farkamat simogatom, majd előredől, megremeg, és halk nyögdécselés közepette elélvez. Amikor ismét felegyenesedik, hátrafordul, körbenéz, majd feláll, és az egyik lábát átteszi a térdeim fölött, majd egyszerűen rám ül, amitől a farkam tövig behatol a nedves résbe.
Kati gyorsvágtába kezd, úgy lovagol meg, hogy közben az előttünk lévő pad könyöklőjére támaszkodik, majd alig néhány pillanat alatt megint elélvez.
Visszaül mellém, és csak liheg. Az arca olyan piros, mint egy rák.
– Kurva jó a faszod, életemben nem élveztem még ekkorát. Persze az is lehet, hogy a hely miatt van, mert templomban még soha nem voltam pasival. Gyere!
Kati megfogja a kezem, én meg ahogy vagyok, álló fasszal követem őt, amíg az oldalsó padsorok között, egy beugróban megáll, és felém fordul.
– Akarod még?
– Persze – mondom most már én is izgatottan.
– Akkor most dugj meg hátulról!
Ahogy ezt kimondja, meg is fordul, majd egy mozdulattal fellebbenti a szoknyáját a fenekén, aztán ráhajol a radiátorra, amiben megkapaszkodik.
Odalépek mögé, és bedugom a farkam a már meglehetősen nedves puncijába, majd őrült tempóban megkefélem őt. Érzem, amikor elélvez, majd, amikor én következnék, felegyenesedik, majd letérdel előttem, és szopni kezd.
Már majdnem a csúczon vagyok, amikor feldördül a hátam mögött egy mély hang. Egyből megismerem. Kovács bácsi, a mi papunk.
– Hát itt meg mi folyik? Te szent isten, mit csináltok ti az isten házában? Szégyentelen paráznaság egy ilyen szent helyen…
A többit már nem halljuk, mert a templomkertben futunk a kijárat felé, ám Kati megint megállít a lugas végén, egy bokor tövében.
– Fejezzük be – mondja nekem.
Most nem térdel le, csak lehajol majd a szájába veszi a farkam, és olyan ügyesen szopja, hogy egy pillanat alatt beleélvezek a szájába.
Amikor kész, feláll, a kézfejével megtörli a szája szélét, én meg magamra húzom a nadrágomat, ami most már gond nélkül sikerül is.
– Jó volt? – kérdezi vigyorogva.
– Mi az, hogy…?
– Akkor jó – mondja Kati vigyorogva, majd megfogja a kezem és elindulunk a falu felé. – Amúgy tök izgi volt, amikor tegnap meglestél, és kiverted rám a farkad.
– Szóval megláttál?
– Persze. De ezután remélem nem fogsz elbújni előlem, mert én is veled akarok élvezni. Holnapra mi a terved?
– Még nem tudom.
– Akkor menjünk ki a tóhoz, kettesben jobb, mint egyedül.
Így is lett. A nyár folyamán, szinte mindennap kimentünk a tóhoz és élveztük egymás társaságát. A pap, vagyis Kovács bácsi miatt nem aggódtam, mert tudom, hogy nem mondhatja el a szüleimnek a dolgot, viszont büntetésként kitiltott a templomából, amit én egy cseppet sem bántam. Csak anyuéknak kell majd valamit beadni, hogy ezentúl miért nem megyek vasárnaponként az istentiszteletre.
