Válság van
Válság van. Ez alól én sem, és a cégem sem kivétel, tennem kell valamit, ha talpon akarunk maradni. Kicsi céget vezetek, nem sok dolog van, ahol a megszorítások érvényesülhetnének. Csupán két alkalmazottam van, mindketten megbízható és szorgalmas munkatársaim. Valamit mégis tennem kell. Berendelem az irodámba Teklát, hogy elsőként vele beszéljem meg az elképzeléseimet.
– Szia, ülj le kérlek, beszélnünk kell!
– Szia – mondja köszönésképpen, majd leül a fotelbe velem szemben.
– Biztosan tisztában vagy a helyzetünkkel, többször is beszéltünk erről, ám most már nincs idő halogatni a dolgokat.
Folytatnám is, de Tekla szemében megjelenik egy könnycsepp, majd a következő és egy pillanattal később, már sűrűn potyognak a blúzára.
Kiveszek a fiókomból egy zsepit és a kezébe adom. Tekla megtörli a szemeit, majd egy erőltetett mosollyal feláll, és elkezdi kigombolni a blúzát. A meglepetéstől szóhoz sem jutok, pedig mondanám neki, hogy álljon le, de nem volt hozzá erőm. A kíváncsiság erősebb az ilyen helyzetekben, én is azt éreztem legbelül, hogy szívesen megcsodálnám a bájait.
Mikor minden gombot kinyit, nem veszi le, csak egyszerűen letérdel előttem, hogy a nadrágomon matasson, hogy aztán kiszabadítsa a farkam. Még mindig meg akarom állítani, de ehhez kevés az erőm, inkább élvezem, ahogy a farkam a szájába dagad, ahogy játszik rajta a nyelve.
Tekla már nem könnyezik, inkább azt látom rajta, hogy élvezi a szopást, vele együtt persze én is. Ez a közjáték nem tart sokáig, hiszen annyira ügyes, olyan rutinosan szopik, hogy attól hamar elélvezek.
Ő nem lassít, nem változtat semmit a technikáján, egyszerűen csak kielégít. De még hogy.
Az orgazmusom a csúcsra ér, és csak ömlik belőlem a sok geci, ám ő kitartóan nyeli, és még jobban szívja, nehogy kárba vesszen. Amikor kész vagyok, Tekla a melleit is beveti, hogy azokkal simítson végig rajtam, mintegy letisztítva a makkomról a maradékot.
Amikor befejezi a műveletet, feláll, majd visszagombolja a blúzát, megigazítja magán a ruhát, és visszaül a fotelba. A meglepetéstől egy pillanatra kiesek a szerepemből, de aztán mégis ura vagyok a helyzetnek, ám mire ő leül, én is elpakolom a farkam, és immár úgy ülünk egymás előtt, mint néhány perccel ezelőtt.
Amikor már teljesen visszanyerem a helyzet felett az uralmamat, megkérdezem tőle:
– Ezt miért csináltad?
Tekla nem válaszol azonnal, inkább lesüti a szemét, és a cipője orrát nézi. Aztán mégis rám emeli a tekintetét, de csak néz.
– Mondd el miért csináltad ezt?
Tekla egy kissé megremeg, majd mintha vádbeszédet mondana, egyszerűen kirobban belőle a válasz.
– Jól van, akkor elmondom. Szeretek itt dolgozni, szeretem a munkámat, és szeretlek téged is, nem akarok elmenni, nem akarom, hogy kirúgjál, itt akarok maradni veled. Most már jó? Elmondtam.
Igen, elmondta, és én még jobban ledöbbenek ettől, mint az iménti akciótól. Keresgélem a szavakat, és amikor rájuk találok, elmondom neki, hogy mi van.
– Nem akarlak kirúgni, mert te vagy a jobbik munkaerőm, és nem mellékesen a szebbik is.
Amíg beszélek, Tekla lassan felemeli a tekintetét.
– Elő akarlak léptetni, hogy te legyél a marketing igazgató, és…
– Tényleg?
– Mi? – Nem tudom mire akar kilyukadni.
– Nem fogsz kirúgni?
– Persze hogy nem. Ha figyelnél, épp most beszélek neked arról, hogy…
– Ó, én birka! – mondja ki, hogy az önkritikát is gyakorolja. – Akkor feleslegesen szoptalak le?
– Nem – mondom neki ismét a meglepetés erejével. – tényleg csak azért tetted, hogy elkerüld a kirúgást?
– Én… azt hittem…
– Csalódtam benned.
– De hát miért?
– Mert azt hittem, hogy amit tettél, az azért van, mert… mindegy, hagyjuk.
– De… nem értelek.
– Én sem téged.
– Dehát… épp az előbb akartál kirúgni, most meg…
– Nem akartalak kirúgni, épp ellenkezőleg. Csak te nem figyelsz rám.
– Mert elbasztam. Ezt is, ahogy annyi mást is életemben.
– Állj! – Emelem fel a kezem, hogy megállítsam. – Mit válaszolsz?
– Mire is?
– Elfogadod a marketingigazgatói állást vagy sem?
– Szóval nem akarsz kirúgni?
– Eszembe sem jutott. Nos?
– Elfogadom.
– Köszönöm – mondom neki immár megkönnyebbülve. – Kifele menet, kérlek szólj Margit néninek, hogy jöjjön be hozzám.
Tekla megáll az ajtóban, visszanéz rám, majd megkérdezi:
– Mi van, ha mégis nemet mondok, az ajánlatra?
– Akkor ki vagy rúgva.
Tekla vigyorogva távozik, ám mielőtt még becsapódna mögötte az ajtó, hallom ahogy Margitnak szól:
– Margit! A főnök látni akar.
Néhány pillanattal később kinyílik az irodám ajtaja, és Margit arca jelenik meg a résben.
– Hívatni tetszett?
– Igen. Kedves Margit, üljön le.
Margit a teljes súlyával benyomul az irodámba, majd némi szuszogás után megáll a szék előtt, amire rámutattam, majd elkezdi kigombolni a kardigánját.
Ilyet már láttam az előbb. Egy pillanatra elfog a rémület, ezért felpattanok a székemről, és egészen az ablakig hátrálok, onnan nézem Margit nénit, amint megszabadul a ronda zöld kardigánjától, ami ebben a pillanatban megáll a kezében.
– Mi a baj főnök?
Margit a kezében csomóba gyűri a már említett ruhadarabot, majd némi nyögés kíséretében leül a székre, ami riadtan nyöszörög alatta.
– Hú, hogy itt milyen meleg van – mondja Margit, majd a homlokát törölgeti.
Hú. Ez meleg helyzet volt. Gondolom magamban, majd megtörlöm én is a homlokom, és leülök Margittal szemben a székemre, és felvázolom neki, hogy a válságot átvészelve, milyen munkát szánok neki.
A jó kislányok nem dugnak
Megfogtam a sarkát és felnyomtam a feje mögé, hogy még mélyebben belécsúszhassak. Egyszerre sikoltott a fájdalomtól és a gyönyörtől, úgy nyomtam farkamat szűk kis fiatal segglyukába. A fejemből csorgott az izzadság a kemény baszástól, de lüktető szerszámom egyre beljebb csúszott Jill fenekébe.
Családi szexkalandom három nővel
A világosban meglátom, hogy akit épp a csúcsra repítettem, az nem Dorka volt, hanem az anyukája. A belépő hangot is azonnal felismerem, Dorka az. Kirántom a farkam anyuból, megfordulok, és a szemem Dorkára meresztem, hiszen meglepetést okozott, mivel én azt hittem ő van alattam. Dorka viszont meglepetés nélkül odasétál hozzám, ledobja magáról a törölközőjét, és kérdés nélkül rábukik a farkamra, hogy alaposan megnyálazza.
– Szóval? Van még itt hely számomra? – kérdezi újra Dorka, mire anyu válaszol neki.
– Persze, én már megkaptam, amire vágytam, most már tiéd a fiúka.
Egy régi bérház folyosója
Amint lehajol, a segge, mintha csak véletlen lenne, hozzányomódik a farkamhoz. Vera hajlong, megint csak hozzám nyomja a hátsóját, amitől a farkam kezd emelkedni. Serényen pakolászik, némileg átrendezi a polcokat, miközben hozzám beszél. – Van itt hely, még a te cuccodnak is marad bőven.
