A lányom barátnője
Lassan ötven éves leszek, harminc éve élek boldog házasságban a feleségemmel, Klárival. Soha nem volt közöttünk olyan nézeteltérés, amit ne tudtunk volna megoldani. Az évek során egyszer sem kacsintottam másfelé, habár munkatársaim, ismerőseim belebotlottak a hűtlenségbe. Többségük házassága kibírta, de volt, aki elvált miatta. Velem valahogy soha nem történ ilyen. Még csak a lehetőség sem adódott rá. Egészen pár héttel ezelőttig.
Egy teljesen átlagos napnak indult egy teljesen átlagos kései tavaszon. Felkeltem, letusoltam, majd beültem a kocsiba és elindultam dolgozni. Klári később indult, de tovább is maradt odabent. A munkahelyem nem esik túl messze, gyalog is oda tudnék sétálni, de sokszor adódik, hogy kocsival kell elmenni valamiért, valakiért, vagy csak jönni-menni egész nap. Egy műhely vezetőjévé nőttem ki magam az évek során. No nem kell egy gyáróriásra gondolni, csak egy kis telepen egy még kisebb terem, pár géppel, ahol egyedi rozsdamentes elemeket gyártunk. Elég régóta dolgoztam itt, beleláttam a folyamatokba és mikor nyugdíjba vonult a műhely vezetője, engem szavaztak meg. Van egy kis irodám, ahol tudom fogadni az esetleges megrendelőket, meg egy céges autóm.
Aznap reggel kilenc órára értem be, a munka már folyt, hallottam, hogy sikítanak a gépek.
Szépen felballagtam az irodámba és nekiláttam a munkámnak. Kicsit zavart, hogy most egy ideig be leszek ide zárva, mert rengeteg papírmunka jött össze. Pár óra múlva csak az tűnt fel, hogy csend van. Gondoltam biztos elmentek kajálni, akkor dél felé járhat az idő. Valóban. negyed egy. Fél kettőig senki nem fog jönni, így adtam magamnak is egy kis szabadidőt, gondoltam elugrok a közeli büfébe enni valamit. Bezártam az irodát, beültem az autóba és lassan elhajtottam. Élveztem a napsütést, a tavaszt, a meleget.
Hamar odaértem, nem volt túl messze, csak egy senkiföldje útszakaszon kellett átvágni. Egy kis erdős sávon megy keresztül, aztán a vonatsín mellett halad az út, ház, vagy járókelő soha sehol. Miután kiszálltam a kocsiból, kerestem egy pulthoz közeli asztalt és elhelyezkedtem.
– Jó napot. Hozhatok egy étlapot?
– Igen kérek … – Nem hittem a szememnek. A lányom gyerekkori barátnője volt. Évek óta nem láttam, nem is hallottam felőle. Pedig nagyon jóban voltak még gyerekkorukban.
– Szia Szandi. Hát Te mit keresel itt? Azt hittem elköltöztetek.
– Igen. Úgy volt, de visszajöttem. Magántanuló lettem, mellette dolgozok itt, abból fizetem az albérletet. Nem tudtam vidéken élni, anyuék meg nem akarnak visszajönni Pestre.
Közben letette az étlapot és hátra szaladt a konyhába. Mikor utánanéztem, láttam, hogy milyen csinos nővé érett. Vékony, izmos lábak, apró kerek fenék, szép mellek. El is kaptam a tekintetem a távozó lánykáról.
– A fenébe is. Még csak tizenhét éves. – Dörmögtem.
– Sikerült választani? – Kérdezte.
Észre sem vettem, mikor visszajött, teljesen meglepett. Éreztem az illatát. Őrjítő volt.
– Igen … Igen. Egy sajtburgert kérek krumplival, kólával.
Azon gondolkodtam, miközben elment a kajáért, hogy tudnám rávenni, hogy maradjon beszélgetni. Kíváncsi lettem rá. Mit csinált eddig, mi van vele? Gyerekkorában szinte nálunk lakott, annyit voltak nálunk. Aztán egyik napról a másikra eltűntek, Anna sokáig nem is talált senkit, aki olyan barátnője lett volna, mint Szandra volt. Szinte a szemem előtt kezdett felnőni, aztán hopp, eltűnik és pár év múlva egy felnőtt nőt látok viszont.
Már jött is vissza, fülig érő mosollyal. Gyönyörű alakja volt. Vékony, izmos lábak, karcsú derék, szép cicik. Barna haja copfba volt fogva és a vállát verdeste. És az a tündéri arc! Hatalmas barna szemek, pici száj, pici orr.
– Meg is jöttem, el is készült. – Csicseregte.
– Köszönöm szépen. Nem ülsz le?
– Rendben köszönöm. Úgy is vége a műszakomnak. lassan indulok haza.
Kapva az alkalmon felajánlottam neki, hogy szívesen elviszem haza.
– Hú! Köszönöm. Nem szeretek azon a hosszú úton egyedül sétálni. Olyan kihalt. Mindjárt jövök, átöltözök.
Azzal elszaladt. Mennyi energia van benne, gondoltam.
Nem sokkal később, befejeztem az ebédet, már kint vártam Szandit a kocsinál. Nem mondom, hogy nem mozgatott meg a kinézete, a fantáziám egyből beindult. Az illata, a hangja. Kezdtem megérteni azokat, akiket elcsábított az ifjúság. Ahogy ezen morfondíroztam, éreztem, hogy egyre keményebb a farkam, beültem hát a kocsiba. Sajnos reggel egy szövetnadrágot vettem fel, amiben minden látszott. Láttam a tükörben, hogy nyílik a burgeres ajtaja és Szandi kilibeg rajta. Farmer volt rajta, és egy kis fekete top. Az ütő megállt bennem. Csodálatos volt. Próbáltam nagy levegőket venni, hátha lelohad a férfiasságom, de látszólag hiába. Csak úgy el sem hajthatok.
– Szia! Bocsánat, hogy megvárattalak.
Azzal behuppant az ülésbe. Pillanatok alatt megtöltötte az autót az illatával, személyiségével. Magyarázott, csacsogott össze-vissza, nyitogatta a kesztyűtartót. Én teljes energiámat arra fordítottam, hogy merevségem ne tetőzzön. Még csak félig állt, de minden zökkenésnél egyre jobban és jobban közeledett ahhoz a pillanathoz, amit már nem bírtam volna eltakarni. A feleségemmel régen voltunk együtt, visszaszoktam a hokira. De már magamon is régen könnyítettem. Ennek a hatását éreztem a gatyámban. El sem akartam hinni, hogy ilyen egyszerűen felizgat egy fiatal lány pusztán a megjelenésével.
Ekkor tűnt fel, hogy Szandra elcsendesedett. Nem tudtam elképzelni, mi történt, ránéztem, Ő pedig egyenesen a lábam közét bámulta.
Viszonylag lapos hasam van, nem hagytam magam elpuhulni. Hetente egy-két alkalommal lejárok konditerembe. Így nincs hasam, ami takarhatott volna. Lenéztem én is és látom, hogy messze tovább jutottam a félmerevnél. Kőkeményen és mereven feszült a nadrágomban, végig a combom mellett. Sosem volt kicsi, de most valahogy még nagyobbnak láttam.
Szandra rám nézett a nagy, barna szemeivel, láttam a kipirult arcát, kapkodta a levegőt.
– Hű … Ekkorát nem láttam még. Ennyire tetszem?
Nem tudtam mit kinyögni, csak lépésben gurultam tovább a puszta közepén. Már nem érdekelt, hogy belehajtok-e valami gödörbe, vagy nem.
– Tetszel. Nagyon. Ennyit tudtam kinyögni.
Mintha kívülről figyeltem volna, láttam, hogy Szandra keze lassan az ágyékomra csúszik, és lassan simogatja a farkamat teljes hosszában, közben néz a szemembe és mosolyog. Majd eldurrantam.
Azonnal beálltam egy bokor mögé, hogy teljes takarásban legyünk mindenki szeme elől, aki esetleg mégis erre jár. Szandra közben lehúzta a sliccemet én meg kikapcsoltam az övemet. Azt hiszem évek óta nem álltam ennyire. Hagytam, hogy kikapcsolja a biztonsági övét, és belehajtsa a fejét az ölembe. A farkam körül a forró szája, ahogy nedvesen cuppog a makkomon… Még az emléke is felingerel. Senkit nem ismertem, aki ennyire jól szopott volna. Látszott, éreztem, hogy imádja, amit csinál. Nagy cuppanással kivette a szájából a lüktető makkomat, aztán, mint egy fagylaltot kezdte nyalogatni. Minden erőmre szükségem volt, hogy el ne durranjak. Mikor abbahagyta nem bírtam magammal, nekiestem, végig csókoltam a száját, nyakát, melleit. Levettem róla az aprócska topot, és szoptam a melleit, közben a nadrágján keresztül simogattam a punciját. Hallottam, hogy nagyon szakaszosan veszi a levegőt, érzékeltem, hogy nagyon élvezi.
– Évek óta vágyok rád. – Mondta.
Ez egy olyan lökés volt, amit évek óta nem éreztem, feltöltött energiával. A fiatal, tüzes, feszes lány Rám, Énrám vágyik.
Kigomboltam a farmerét és lehúztam róla. Imádtam, hogy a zokni és a cipő rajta maradt és teljesen meztelen volt.
– Gyere, szálljunk ki. – Mondtam.
Hihetetlen volt. Feszes hasa, barna bőre, hegyesen meredő mellei csakis énrám vártak. A fehér zokni és a fehér cipő szinte világított napbarnított testén. Szorosan átöleltem, élveztem, hogy a farkam becsúszik a combjai közé és csókolóztunk. Közben ritmikusan mozgattam a csípőmet, farkammal izgatva a punciját. Nem bírtam tovább, ha ezt így folytatjuk, elélvezek. Pedig azt nem akartam. Rengeteg tervem volt még. Átöleltem a derekát és a kocsi felé húztam, és felfektettem a motorháztetőre. Egy pillanatig csak néztem, mennyire gyönyörű is ez a lány. Miközben Szandi felmászott a kocsira én széthúztam a lábait és elkezdtem nyalni a punciját. Lassan nyaltam, de erősen. Úgy benedvesedett, hogy a nedű folyt végig az államon, arcomon. Beletemettem magam a fiatal punciba. Szandi megvonaglott, elkapta a tarkómat és csak nyomta bele az arcomat a puncijába. Nekem több sem kellett. Bekaptam a csiklóját és az ajkaimmal megszorítottam. Felsikoltott és hosszan remegett. Megcsókoltam és magamhoz húztam. Felhúztam a térdeit és bedugtam a makkomat. Meg sem mozdultam, csak hagytam, hogy benne legyen. Nem toltam beljebb, lassan kihúztam. Majd újra be, csak a makkomat.
– Told már be. – Kiáltotta.
Nem húzom tovább az agyát, gondoltam és lassan betoltam neki koppanásig. Forró volt a puncija, illatos, szűk. Finoman elkezdtem körözni a csípőmmel, élvezve, hogy a farkam végzi a mozgás másik felét odabenn. Nagyon lassan mozogtam, féltem, hogy elélvezek. Húzni akartam a pillanatot, ameddig lehet. Miközben nyelveink egymáson táncoltak, derékban is eggyé váltunk. Összetapadt a testünk. Minden egyes mozdulatomra a válasz egy apró nyögés volt. Kihúztam belőle a robbanás előtti pillanatban, és újra elkezdtem nyalni. Pörgettem a nyelvem, ahogy tudtam. Egy perc sem telhetett el, mikor a jól ismert mozdulattal átkarolta tarkómat, hosszan remegett és szinte sikított. A puncilé végig folyt a motorháztetőn és az arcomon. Így elélvezni még nem láttam nőt. Ahogy néztem, még jobban megkívántam. Finoman felhúztam és hasra fordítottam a kocsi orrán. Megfogtam a combjait és lassan betoltam a férfiasságomat. Koppanásig bent volt. Éreztem, hogy szinte remeg a puncija az élvezettől. Lassan ki-be mozogtam benne, majd egyre gyorsabb ütemre kapcsoltam. Percek telhettek el, mikor éreztem a gerincem mentén felfelé haladó áramütésből, hogy mindjárt el fogok élvezni. Nem foglalkoztam semmivel, csak néztem a hátát, fenekét és a benne dolgozó hímtagomat.
– Élvezz tele! – Kiáltotta.
Még ki sem mondta, már spricceltem is bele. Mindkettőnket rázott az eksztázis, csillagokat láttam, és csak élveztem, élveztem bele a fiatal punciba. Egyszerre élveztünk el. Nem akartam kivenni belőle a farkamat, nem akartam megtörni ezt a pillanatot. Aztán leengedtem a lábát és átöleltem. Szorosan, magamhoz, kis terpeszben állt, láttam, ahogyan folyik ki belőle a magom. Csak öleltem és simogattam a melleit, punciját és a nyakát csókoltam. Percek telhettek el így, már teljesen lelohadt a dorongom, mikor megfordult, mélyen a szemembe nézett és megkérdezte
– Mikor ismételjük meg?
– Ha tényleg ezt szeretnéd, holnap ugyanitt, ugyanekkor?
– Megdumáltál – Azzal kacsintott egyet és elment öltözködni.
Időközben beesteledett, illetve a nap már vörösesen világította meg a tájat.
Hát, – gondoltam – ebből nem lesz ma már munka. Szandi útmutatását követve hazavittem az albérletébe. Takaros kis házban egy szobát bérelt. Nem volt túl nagy, de ahogy mesélte, neki elég, ameddig be nem fejezi a sulit. Aztán úgyis elmegy valahova dolgozni. Én csak annak örültem, hogy nem lakik túl messze tőlünk, talán többször is találkozhatunk. Kiszállt a kocsiból és beintegetett az ablakon és csak annyit mondott.
– Holnap délben várlak.
Ahogy hajtottam hazafelé, azon gondolkodtam, mi lesz ebből. Ahogy végig gondoltam mi is történt a mai napon, bűntudatot éreztem. De a farkam kőkeményen állt. A bűntudatom ellenére vártam a másnapot.
