Meztelenül a kertben
Meztelenül a kertben? Ez jó, főleg nyáron, amikor meleg van, süt a nap, és persze jó társaság is van hozzá. Történt egyszer, hogy egy ismerősöm megkérdezte tőlem, hogy szeretek-e a kertben tenni venni. Először furcsálltam a kérdést, hisz én is kertes házban élek, és szeretem.
– Miért kérdezed? – kérdeztem vissza, mert valami gyanúsat véltem a hátterében.
– Tudod, van egy ismerősöm, aki már nem mai gyerek, és megkért, hogy segítsek neki, hogy egy ügyes embert találjak, aki tudna neki segíteni. Hát csak ezért kérdezem.
– Tulajdonképpen lehet róla szó, ha tényleg csak alkalmi jellegű a dolog.
– Igen, az. Ha tényleg elvállalod, akkor felhívom, és megbeszélem vele a részleteket.
Így történt, hogy másnap reggel már ott voltam ennél az ismerősnél. A nő nem volt már fiatal, de még jó korban van, nem is értem, miért kell neki segítség a nem túl nagy kertjéhez. De mivel a nő szimpi volt nekem, belementem.
– Mondja csak Katika. Tulajdonképpen milyen munkáról van szó?
– Először is tegeződjünk. Rendben van Tamás?
– Persze, köszönöm.
– Röviden elmondom, hogy mire gondoltam. Van néhány olyan növényem, ami cserépben van, és azzal együtt van kiültetve a kertbe, ezeket kellene cserépteleníteni, mert már elég nagyok ahhoz, hogy a szabadban is megmaradjanak.
– Ezzel nem lesz gond. Mi van még?
– Tulajdonképpen nincs más, esetleg csak a locsolás.
– Rendben Katika, megegyeztünk. Egy hétig a tiéd vagyok, és megcsinálom a rám bízott feladatokat.
– Köszönöm Tamás. Máris mehetünk, hogy megmutassam, miről is van szó.
Kimentünk a kertbe, és megmutatta a kérdéses növényeket, amiket meg kell szabadítani a cserepektől. Nem nagy ügy, kényelmesen elleszek vele egy hétig. Amikor már mindent elmondott, ő bement a házba, én meg magamra öltöttem a melós ruhámat, és hozzáláttam a munkához.
Néhány órával később, mikor már nagyon szomjas voltam, bementem hozzá, hogy kérjek egy kis innivalót. Sajnos erre nem gondoltam időben. Ott állok az ajtóban, ami tárva nyitva van, de őt nem látom sehol, és a kopogásomra sem reagál. Mivel lényegében idegenek vagyunk egymás számára, nem tarottam volt korrekt dolognak, ha csak úgy besétálok hozzá, és kiszolgálom magam. Amig ott toporgok, meghallom a hangját, amint éppen telefonon beszél valakivel. Kicsit várok, hogy hátha befejezi, és akkor megint bekopogok.
A második kopogásra egyből reagál.
– Gyere csak be, nyitva az ajtó. Bemegyek, és próbálok hang után menni, és a konyhában meg is látom őt. Tök meztelenül csinál valamit, én meg csak állok ott és nézem. Nem fiatal, de a teste és a mozgása kifejezetten fiatalos, ám ha jobban megnézem, közelebb van a hatvanhoz, mint az ötvenhez.
– Mit szeretnél Tamás?
– Csak egy kis vizet szeretnék, mert ma nagyon meleg van kint.
– Máris adom neked. Most készítem a kávét, gondoltam te is kérsz, ugye?
– Igen, köszönöm, nem utasítom vissza. Amikor elkészül a kávéval, a hűtőből kivesz egy üveg ásványvizet, és a kezembe nyomja.
-Menj előre, mindjárt viszem a kávét is. Mire odaérek a kertiasztalhoz, a víz felét meg is ittam. Jól esett. Mire leülök, már jön is Kati, kezében a tálca, a két kávéval. És még most is meztelen. Lepakol az asztalra, majd leül mellém.
– Hú, ma tényleg meleg van.
– Bizony. – helyeslek én is.
– Ha gondolod nyugodtan leveheted ezt a meleg ruhát, neked sem árt meg a napsütés.
– Ez bizony igaz. – mondom neki, majd leveszem a pólómat, és a székre teszem.
Hozzálátunk a kávéhoz, és csendben szürcsölgetjük, majd amikor elfogyott, felállok, hogy folytassam a munkát.
– Kedves Tamás, kérlek nem érts félre, és ne vedd tolakodásnak, de ha téged nem zavar, akkor nyugodtan vedd le a többi ruhádat is, hisz most csak ketten vagyunk, és engem egy cseppet sem zavar, hisz én valódi nudista vagyok.
– Köszönöm az ajánlatot, de inkább nem. Folytatom a munkát, hogy időben elkészüljek vele.
– Jól van, ahogy gondolod, de ha mégis le akarsz vetkőzni, akkor csak nyugodtan.
Igaza volt, jobb lett volna levenni, mert baromi melegen süt a nap, a seggemen is folyik rólam a víz, és a vizem is elfogyott. Mintha csak meghallotta volna, egyszer csak megjelenik előttem, mezében egy újabb flaska vízzel.
– Gondoltam megszomjaztál, Hoztam neked egy kis hideg vizet.
– Ó, nagyon köszönöm. Igazán kedves vagy. – mondom neki, majd letekerem a kupakot, és ismét csak megiszom a felét, majd a maradékot az árnyékba teszem. Ő még mindig ott áll előttem, és csak néz rám.
– Nem vagy éhes? – kérdezi ismét tőlem.
– Nem, köszönöm, kibírom amig hazaérek, de fáradj vele.
– Nem fáradság ez, ha kérsz szívesen csinálok egy szendvicset.
– Hát jó, köszönöm.
– Látom hogy folyik rólad a víz. Ha már nem akarsz levetkőzni, legalább locsold le magad a kerti csapnál, vagy használd a locsolótömlőt. Aztán megfordul, és otthagy, én meg csak nézem a formás seggét, ahogy távolodik.
Locsolótömlő? Jól hangzik. Arra gondolok, hogy amig a szendvicset megcsinálja, én lelocsolom magam, azt majd lehűt egy kicsit. A gondolatot tett követi, és leveszem a nadrágomat, és meztelenül locsolom magam a vízzel. Eleinte még forró, szinte éget, de aztán fokozatosan egyre hűsebb, lesz, majd a végén már hideg. Amikor elzárom a vizet, és a levetett nadrágom felé lépek, akkor meglátom őt. Ott áll mellettem, alig két méterre, kezében a tálca, és engem néz.
– Ugye hogy jó volt?
– De még mennyire. – mondom neki, és próbálok úgy helyezkedni, hogy a farkam eltakarjam előle. Nyúlok a nadrágomért hogy felvegyem, amikor ismét megszólal.
– Csak nem akarod azt a beizzadt nadrágot megint felvenni?
– De bizony, mert nincs más.
– Tudod mit? Ne vedd fel, én inkább itt hagylak, hogy ne feszélyezzelek. Erre nem tudok mit mondani, csak nézek rá, elveszem tőle a tálcát és megköszönöm. Ahogy mondta, hátat fordít nekem, és már megy is vissza házba.
Nagyon finom a szendvics. Néhány harapással el is tüntetem, aztán hozzálátok befejezni a napi feladatomat. Nincs más hátra, mint a locsolás. Sok a virág, meg mindenféle gyógynövény. Megnyitom a csapot, és máris árad a hűsítő víz a növényekre.
Nem is olyan rossz így a kertészkedés. Meztelenül, még cseppekben gyöngyözik rajtam a víz, és a locsolás után rám szálló permet is tovább hűsít. Ahogy haladok a kert eleje felé, ahol a kerti asztal is van, a locsolás végére érek, és elzárom a csapot is. Ekkor veszem észre, hogy Kati ott ül az asztalnál egy széken, és engem néz. Ettől egy kicsit zavarba is jövök.
– Hoztam neked hideg innivalót. – mondja nekem, majd int, hogy menjek oda érte. megfogom az üveget, és meghúzom, ahogy eddig is, majd leteszem az asztalra. Ekkor Kati megsimogat. Pontosabban a farkamat simogatja meg.
– Én még nem is láttam olyan péniszt, amin nincs szőr, de nagyon tetszik.
– Pedig manapság már ez a menő, nem divat a dzsungel kinézet.
– Megértem. Megengeded hogy megsimogassam egy kicsit?
– Mire gondolsz? Hogy szeretnéd megsimogatni?
– Nyugi, nem akarom neked kiverni, csak érzeni akarom a simaságát.
– Ha csak ennyi, akkor lehet róla szó. – mondom neki, és közelebb lépek hozzá.
Eleinte csak nézi, mintha még sose látott volna faszt, aztán egy kicsit bátortalanul megérinti, és lassan simogatja.
– Nagyon aranyos. – mondja, majd rám néz és mosolyog.
Ahogy simogatja, a farkam egyre inkább kezd meredezni, amitól ismét zavarba jövök, és próbálok kitérni az újabb simogatás elől. – Látom neki is tetszik. – Mondja Kati
Erre mit is mondhatnék. Ekkor a farkam már teljes méretében áll, amikor Kati megmarkolja, és rászorít.
– Bárcsak akkor is lett volna már ez a divat, amikor még fiatal voltam. – mondja egy nagy sóhaj kíséretében, majd elengedi és rám néz.
– Tamás. Volna még valami, persze csak akkor ha szombaton ráérsz.
– Miről van szó? – csaptam rá a témára, hátha elviszi a figyelmem a simogatásról.
– Jön hozzám két barátnőm, hogy felköszöntsenek a szülinapomon, de félek, hogy nem tudom egyedül megvendégelni őket. Tudod, a sütés-főzés, a terítés, kiszolgálás, na meg a mosogatás, azt hiszem meghaladja az erőmet. Arra gondoltam, hogy segíthetnél nekem. Mit gondolsz lehetséges?
– Talán. Azt hiszem. Igen, akarom mondani megoldom ha tényleg szükség van rám.
– Persze hogy van, hisz ezért kérdezem. Tudod az egyikük, majdnem vak, a másiknak meg nagy erőfeszítést igényel a mozgás. Szeretném, ha a hatvanötödik szülinapom jól sikerülne.
– Mikor van a szülinapod?
– Szombaton.
– Értem. Eljövök és segítek.
– Nagyon köszönöm.
Ezután hátra mentem a kert végébe, összeszedtem a ruháimat, betettem a táskámba, majd felvettem a tiszta ruhát, elköszöntem Katitól, és hazamentem.
Olvasd el a szülinapi történetet is. Katt ide!
