Az írásaimmal felizgatom a szomszédasszonyt
Egy kellemes nyári napon, amikor már korán reggel meleg van, kiülök a verandára, és csak nézem, ahogy a nap barnára pirítja a pázsitot. Locsolni kéne. Megkevergetem a kávémat, belekortyolok, majd magam elé húzom a laptopot és csak meredek rá.
Az éjjel bevillant egy jó sztori, de most nem jut eszembe mi is volt az. Nem gond, majd kitalálok valami mást. Olyan sok sztorit írtam már, hogy alig van olyan téma, amit még nem érintettem, de nem aggódok, mindig adódik valami, amitől beindul a fantáziám, vagy eszembe jut egy megtörtént esemény.
Megint belekortyolok a kávéba, majd rágyújtok, és az elmémben kutatok egy jó történet után. Sorra villannak be a képek, amik lassan összeállnak, hogy kikerekedjen belőle egy olyan történet, aminek olvasása közben az emberekből valami reakciót tudok kiváltani. Ahogy most én is reagálok a gondolataimban sorakozó eseményekre.
Feláll a farkam. A kezem rásimul, és lassan jár rajta. Ez hat, mert a képek kezdenek kerek történetté egybeolvadni, így hát gyorsítok egy kicsit, hogy még inkább ösztönözzem magam, amikor…
– Jó reggelt szomszéd.
Felnézek, és a kerítés mellett ott látom a szomszédasszonyt, aki felém integet. Visszaintek neki, mire ő továbbáll, én meg folytatom a játékot a farkammal. Mindjárt kész vagyok.
Alig telik el fél perc, amikor a házból motoszkálást hallok, majd az ajtóban megjelenik Dia, aki rám vigyorog.
– Szia, nem zavarok?
– Nem zavarsz – mondom neki, miközben elrejtem a farkam, nehogy zavarba hozzam őt.
– Bocsi, hogy így rád török, de… – Dia kihúzza egy egyik széket, majd leül velem szemben. – …elfogyott a kávém. Arra gondoltam, hogy talán neked még van.
– Jól látod, készítsd el magadnak, ahogy szeretnéd.
– Én?
– Persze. Értesz a kávéfőzőhöz, nem?
– De igen, csak… Ez a te konyhád.
– A kávé viszont pont olyan, mint a tiéd.
Próbálom húzni az időt, hogy a farkam kissé lekókadjon, de nem megy, mert ahányszor csak ránézek, minden alkalommal megremegek, és még inkább meredezik.
– Jól van, ha nem, hát nem. Csak most tényleg jólesne. Amúgy mit csinálsz?
– Írok.
– Na és mit írsz?
– Történeteket.
– Megmutatod?
– Persze – mondom neki, majd kikeresek egy régebbi novellát, és visszafordítom elé a gépet.
Dia olvasni kezd, majd, amikor látom rajta, hogy kezd belemélyedni, gyorsan felállok, és bemegyek a konyhába, hogy csináljak neki kávét, egyben magamnak is, mert már elfogyott.
Amikor visszatérek hozzá, Dia még mindig olvas, sőt egyre jobban elmerül benne, így leülök és csak nézem őt.
– Kész a kávéd.
Dia felnéz rám, és csak annyit mond:
– Köszönöm.
Amíg ő olvas, én csak nézem az arcát, a mozdulatait, és úgy az egész nőt. Remek nő, pont olyan, ami nekem is bejön, csakhogy a bugris férje miatt sosem tettem erre utalást, mert jobb a békesség.
Néhány perc elteltével felnéz az olvasásból, miközben ragyog a szeme.
– Ez kurva jó – mondja röviden.
– Köszi. Te is szoktál ilyeneket olvasni?
– Csak néha, mert tudod… a férjem mindent ellenőriz, még a böngésző előzményeit is. Így nem igazán tehetem meg.
– Pedig van sok ilyen.
– Mutass még ilyet. Teljesen felizgattál.
Megnyitok egy másikat is, majd Dia olvasni kezdi, én meg most is csak nézem őt. Felizgat a tudat, hogy felizgattam az írásommal. A farkam megint meredezik, de már nem tudom elrejteni sem, mert keményen áll. Inkább megint rágyújtok, és beleiszok a bögrémbe, hogy eltereljem a gondolataimat.
Dia tovább olvas, és mintha… Olyan furcsán ül, kissé előredőlve, a kezei meg az asztal alatt. A farkam már annyira áll, hogy az asztal szélénél kikandikál a vége, ezért rámarkolok, hogy ne látszódjon. A markolásból lassan mozgás lesz, aztán már konkrétan simogatás, szinte már maszturbálok, amint nézem őt.
– Tényleg tetszik? – kérdezem tőle megint, mert kíváncsi vagyok a reakciójára.
Dia felnéz, a tekintete megakad a farkamon, de aztán a szemembe néz, és így szól.
– Így még jobban tetszik.
Egy darabig még nézi, ahogy a kezem fel-le jár a farkamon, aztán visszatér az olvasáshoz, de most már ő sem mozdulatlanul olvas, mintha a lábai közt matatna. Ahogy nézem őt, egyre nyilvánvalóbb, hogy ő is simogatja magát. Ahogy lapozza az oldalakat, egyre gyorsabb ütemben járnak a kezei az asztal alatt.
Aztán behunyja a szemét, és még intenzívebben maszturbál, aminek egyenes következménye, hogy elélvez. Csendben, szinte alig észrevehetően liheg, és remeg.
Ez engem még jobban felizgat, így már nem is titkolom, hogy kiverem a farkam, amikor Dia rám néz.
– Többet akarok – csak ennyit mond.
Magam felé fordítom a gépet, beteszek egy másik novellát, majd visszafordítom felé. Dia megint a szemembe néz.
– Nem olvasni akarok, hanem a faszodat.
Amit ezt kimondja, feláll a székről, majd alaposan körülnéz a kertem határain.
– Nem lát ide senki?
– Nem. Csak tőled lehet ide belátni.
– Akkor jó – mondja nekem, majd elém lép, megfordul, majd úgy ül rám, hogy a farkam egyenesen felcsúszik benne.
Dia ezután úgy meglovagol, hogy igen hamar és többször is elélvez, miközben halkan sikongat és nyöszörögve liheg.
Már a sokadik orgazmust éli át, amikor megáll, majd lecsusszan rólam, felém fordul, elém térdel és szopni kezdi a farkam. Mondanom sem kell, hogy nagyon ügyesen csinálja, mert én is hamar elélvezek, ám ő mindent kiszív belőlem, és csak nyeli a sok gecit. Amikor vége van, és nincs már mit kiszopni, feláll, megigazítja magán a ruhát, majd visszaül a székre. Én is visszafordulok az asztalhoz, és beleiszok a kávámba, ami már hideg.
Dia is beleiszik a bögréjébe.
– Ez nagyon fincsi kávé.
– Nálam mindig ilyen van.
– Ezt jó hallani.
– Máskor is átjöhetnél egy kávéra, ha van hozzá kedved.
– Persze, köszi a meghívást, de most már mennem kell, sok munkám van még, amit meg kell csinálni, mire Karesz hazaér.
Dia megissza az utolsó kortyot is, majd feláll, elköszön és amerről jött, arra távozik. Mielőtt még eltűnne a szemem elől utánaszólok.
– Ebéd után is szoktam kávét inni.
Dia nem áll meg, csak mosolyogva visszanéz.
Anyám nője, Anyu és én hárman a szobámban
Szia Kölyök. Arra gondoltam, mi lenne ha segítenék neked egy kicsit? Mi előtt bármit is szólhattam volna, Viki bejön a szobámba, majd lassan araszolva közelít felém. – Tudod, ott a fürdőben, az a spriccelés nem volt semmi, és bevallom baromira felizgattál vele. Mit szólnál, ha én is beszállnék ebbe a játékba?
Meztelenül olvasok a parkban egy padon
Anyával töltjük a karácsonyt kettesben
Kicsit eltávolodik tőlem, és könnyedén lenyom a kanapéra, amitől így a hátamon fekve, várom hogy megtörténjen a dolog. Az egyik lábamat a kanapé mellé a szőnyegre teszi, a másikat, viszont magasba amelve a támlájára helyezi. Tudom mi következik, és vágyom is rá. Amikor megérzem a forró leheletét a puncimon, akkor már tudom, hogy elvesztem, és átadom magam a gyönyörnek.
