Vilma néni vette el a szüzességem
Fiatalkoromban, amikor nyári szünet volt, rendszeresen vállaltam olyan munkákat, amivel segíthettem az időseknek, és ami számomra sem volt megerőltető. Értem ezalatt a kertlocsolást, vásárlást, meg ehhez hasonló dolgokat csináltam egy kis aprópénzért, amiből aztán a haverokkal elmehettünk a strandra, ahol a csajokat bámultuk egész nap.
Jó móka volt, mert annak idején nem voltak ilyenek a lányok, akkor még barátságosan közelítettünk egymáshoz. Nem volt olyan, hogy csak az csajozott, akinek volt béemvéje, elég volt egy bringa, amin elgurultunk a strandra, vagy akár az erdő szélére, ahol aztán volt ez is, meg az is.
De visszatérve a nyári munkára, az volt benne a legjobb, hogy fizettek érte. Persze nem sokat, de akkor még négy forint volt a strandbelépő, a fagyi meg kettő. Így, ha egy napi munkáért kaptam húsz forintot, az akkor királyság volt. Húsz forintért sok dolgot lehetett venni.
A legtöbb munkát Vilma nénitől kaptam, amit szerettem. Egyrészt azért, mert ő volt a szomszédunk, így nem kellett korán kelni, és utazni, másfelől meg ő sokat sütött mindenféle finomságot, amit aztán a piacon eladott, és persze én is annyit ettem belőle, amennyi belém fért.
Amikor sütés volt, akkor előző napon már elkért anyutól, így mikor ők elmentek dolgozni, én egész nap Vilma néninél voltam, és segítettem neki a sütésben. Na jó, a sütésben nem, de minden másban én voltam a segédje. Ilyenkor hoztam be tojásokat a tyúkok alól, aprítottam fát, tüzet raktam a kerti kemencébe, meg hasonlók.
Ám ami miatt a leginkább jó volt vele lenni, hogy egész nap bámulhattam a hatalmas csöcseit. Akkor még azt hittem, hogy az ő mellei a legnagyobbak a világon, mert senkit nem ismertem, akinek ekkora lett volna. Amikor kint akadt valami tennivaló, akkor azt nagyon gyorsan megcsináltam, és már mentem is vissza hozzá, hogy tovább csodáljam. Ő meg azt szerette, hogy mindent gyorsan és ügyesen megcsinálok.
Ezen a nyáron marha meleg volt. Mindennap kánikula omlott ránk az égből, és izzadtunk. Nem is kicsit. Amikor átmegyek Vilma nénihez a megbeszélt időben, ő még nincs sehol. Leülök a konyhában, és csak várok, amikor kinyílik a fürdőszoba ajtaja, és kinéz rajta.
– Hát te már itt vagy?
– Persze.
Vilma néni egy darabig csak toporog, miközben az ajtó takarásában nézelődik a szoba felé.
– Megtennéd, hogy idehozod nekem a ruhámat? Ott felejtettem.
– Persze, máris hozom.
Bemegyek a szobába, és tényleg, a ruhája ott fekszik a fotel oldalán. Megfogom, majd viszem neki, és a kezébe adom.
– Köszönöm, kedves vagy.
Vilma néni elveszi tőlem, majd még mindig az ajtó mögött, magára ölti. Persze én az ajtó résén át meglesem, na meg a hatalmas melleit, amitől most még jobban elámulok. Akkorák, mint két dinnye. Végignézem, amint magára ölti, majd a gombjait egyenként begombolja. Amikor kilép a fürdőből, már tudom, hogy az otthonka alatt nincs rajta semmi, még bugyi sem, de még így is izzad.
– Mit sütünk ma? – kérdezem kíváncsian.
– Buktát. Szereted?
– Persze, hogy szeretem. Főleg a lekvárosat.
– Akkor először is gyújtsd be a kemencét, aztán siess vissza.
Amikor már ég a tűz, megint ott állok mellette, és bámulom a lengedező melleit, amint a vékony, kopott anyag alatt hintáznak. De jó lenne megfogni.
Vilma néni egy nagy tálat vesz elő, majd mindenfélét tesz bele, aztán a kezével hozzálát, hogy összegyúrja.
– Te fogod nekem a lisztet beletenni, de egyszerre csak keveset, amit begyúrok, aztán ha mondom, akkor megint teszel bele.
– Rendben, értem én.
– Na akkor dobj bele nekem egy kanállal!
Belemerítem a kanalat a lisztbe, majd belehajítom a trutyiba.
– Ne egy kupacban tedd bele, kicsit szórd szét!
Bólogatok, majd tovább bámulom a melleit, ami most a gyúrás miatt, még jobban táncolnak.
– Jöhet a következő kanállal!
Megint megmerítem a kanalat, majd ahogy kérte, szétszórom a tálban.
– Így jó – mondja Vilma néni.
Amikor már négy kanál liszt van a tálban, a massza egyre sűrűbbé válik, így most már két kézzel dagasztja a tésztát.
A következő adag liszt után, az erőteljes mozdulatainak hála, az otthonkának a legfelső gombja egyszerűen megadja magát, és kipattan a lyukból. Vilma néni csak vet rá egy pillantást, de a keze tovább dolgozik.
A következő lisztezés után, a dagasztás közben, ahogy kissé előredől az edény fölé, kipattan még egy gomb, ami rám kellőképpen hatással van, mert a farkam merevedni kezd, miközben csak nézem a gombok helyét.
A következő percekben, a többi gomb is megadja magát, hogy aztán egymás után elhagyják a lyukat, amibe addig kapaszkodtak. Ping-ping-ping. Sorban nyílnak ki a gombok, amitől Vilma néni mellei egyszerűen kiszabadulnak a ruha alól, hogy önálló életet élve az edény előtt lengedezzenek.
Most már Vilma néni is megáll, majd a tésztás kezével nyúlna a huncut gombok után, de mégsem fogja meg, és gombolja vissza.
– A csudába.
Az ujjairól letolja a tésztát, majd a még mindig tésztás kezével megpróbálja a gombokat megfogni, de nem megy neki. Én csak nevetek magamban, mert így legalább jól megbámulhatom őt, amikor komoly arccal rám néz.
– Segíts nekem, Zsoltikám.
– Mit segítsek? – kérdezek vissza, bár tudom, mire gondol.
– Légy szíves, gombold vissza a ruhámat, hogy ne kelljen a tésztás kezemmel megfogni.
Na, gondoltam, ez pont nekem való feladat. Vilma néni felém fordul, én meg elé állok, és megfogom az alsó gombot, ami nyitva van, és megpróbálom a másik oldalon a lyukig behúzni, de nem megy, mert most a mellek nem a ruhában vannak, hanem azon kívül. Vilma néni is szeretne segíteni, ezért úgy rázza magát, hogy a gomb összeérjen a lyukkal, de nem jár sikerrel.
– Nyomd meg! – mondja nekem, mire én meghúzom az anyagot.
– Ne húzd, hanem nyomd!
Megint megpróbálom, de nem megy, inkább taktikát váltok. Amíg az egyik kezem a gombot fogja, a másikkal a mellét nyomom meg, így legalább az egyik már bent van, így már egy gombot be tudok gombolni, aztán jön a következő. Csakhogy, amikor a következő gombot is meghúzom, miközben a csöcsét nyomom, kicsúszik a kezemből, és az előzővel együtt ismét kinyílik, így most ott vagyunk, ahol az előbb. Csakhogy nem teljesen.
Miközben a dudáival birkózok, a farkam már keményen nekifeszül a nadrágom anyagához, ami még tovább izgatja, ettől a nadrágom úgy néz ki, mint egy mini indiánsátor.
– Hagyd, mégis meg kell mosni a kezem, így nem maradhatok.
Amikor Vilma néni ellép mellettem, a farkam végigkarcolja a combját, mire megáll, és rám néz.
– Igen?
– Á, semmi – mondom szégyenlősen, majd lenézek a nadrágomra, amit Vilma néni is megtesz, követve a tekintetem.
– Jaj, ne haragudj, nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni.
– Á, semmi baj, nem is kellemetlen.
– Na igen, ez látszik is.
Ami viszont nem látszik, az az, hogy a farkam még most is a nadrághoz dörzsölődik, amitől csak úgy, spontán elélvezek. Nem látványosan, csak a farkam kezdi ontani magából a gecimet, ami a nadrág anyagán átszivárogva, kicsepeg a foltból, ami egyre nagyobbá válik.
Erre Vilma néni összecsapja a tenyerét, és csodálkozva felkiált.
– Nahát, még ilyet!
Megpróbálok eltűnni a szeme elől, hogy bemenjek a fürdőbe, de nem enged.
– Na várj csak, ezt le kell törölni.
Kézbe veszi a konyharuhát, majd törölgetni kezdi a nadrágomat, amivel már semmit nem ér el, csak azt, hogy még jobban felizgat vele. De a legjobb az egészben, hogy a csöcsei még mindig szabadon vannak, én meg élvezem a látványt.
– Ez így nem jön ki. Vedd le, inkább kimosom, anyád meg fog ölni, ha így mész haza! Na vedd már le!
Mivel én nem szeretném levenni a nacimat, ő veszi kézbe a dolgokat, és egyszerűen lehúzza rólam, amitől a farkam most szabadon meredezik az orra előtt.
– Hú, ez aztán a szerszám. – mondja Vilma néni, miközben megáll a mozdulata, és csak nézi.
Amikor megfogja, majd felhúzza rajta a bőrt, az alatta megrekedt geci most a kezére folyik. Egy pillanatig csak nézi, majd mintha csak egy csepp méz lenne, egyszerűen lenyalja a kézfejéről, majd a makkomat kezdi törölgetni a ronggyal, amitől persze a merevedésem állandósul.
Azt nem tudom, hogy direkt csinálja, vagy csak a véletlen műve, de ahogy a másik kezével a farkamat markolja, úgy tűnik, hogy húzgálja is. Aztán a rongyot leteszi, és két kézzel simogat, ami már nem lehet a véletlen műve.
– Mondd csak, mitől állt fel? – kérdezi Vilma néni.
– Hát… ezektől. – mondom válaszként, majd a melleire mutatok.
– A csöcseimtől? Nahiszen! Ezek még a kutyának sem kellenének, neked meg tetszik?
– Igen.
– Szeretnéd megfogni?
– Igen.
– Akkor rajta. Fogd meg bátran!
Kinyújtom a kezeimet, naná, hogy mindkettőt, és belemarkolok, majd élvezettel dögönyözöm őket, miközben Vilma néni beszél hozzám.
– Nem is emlékszem, mikor fogta meg utoljára valaki, pedig mindig szerettem, ha kényeztetik. Soha nem gondoltam volna, hogy egy… hány éves is vagy Zsoltika?
– Tizenöt.
– Szóval nem gondoltam, hogy egy tizenöt éves legénynek tetszene. Mondd csak, mi tetszik rajta?
– Az, hogy ilyen nagy.
– Na igen, a fiatal fruskáknak nincs ekkora. De most már elég lesz a fogdosásból!
Ahogy ezt kimondja, a farkam is elengedi, majd feláll, és elkezdi begombolni a ruháját. Aztán fogja a nadrágomat, és kimegy vele a fürdőbe, én meg utána, hogy nézhessem a csöcseit, amíg mos.
Ahogy a mosdóba ejti a nacimat, majd vizet enged rá, aztán fölé hajol és a kezeivel addig mossa, amíg a folt el nem tűnik. Amíg nézem őt a farkam még mindig meredezik, így hát két ujjammal megfogom a makkomat, és húzgálom rajta a bőrt, ami így sokkal élvezetesebb, mint amikor a szobámban csinálom, és lányokról fantáziálok.
Amikor Vilma néni befejezi a mosást, kicsavarja a nadrágot, majd felém fordul, amikor meglátja mit is csinálok.
– Nahát. Még nem volt elég? – kérdezi tőlem, majd megkerül, és a nadrágot kiakasztja a napra száradni. – Így hamar megszárad.
Aztán visszamegyünk a konyhába, és folytatjuk a tésztakészítést, pont úgy, ahogy az előbb is. Ő dagaszt, én meg adagolom a lisztet, miközben a melleit bámulom, ő a farkamat lesegeti, ami még most is keményen áll.
Amikor már nem kell több liszt, csak a majdnem kész tészta van az edényben, leteríti egy konyharuhával, majd megmossa a kezét.
Megáll előttem, és csak néz rám.
– Mondd csak, Zsolti, voltál már nővel? De úgy igazán?
– Nem, még soha.
– És esetleg… szóval… volna kedved kipróbálni, hogy milyen is az?
– Hát persze.
Vilma néni most az otthonkáját kezdi kigombolni, amitől megint láthatom a melleit, de most nem áll meg, mert az utolsót is kigombolja, majd szétnyitja magán.
– Tényleg tetszik neked a mellem?
– Persze.
– És a többi? A hasam, a pinám, a lábaim?
– Azok is – mondom vigyorogva, miközben a szemem nem győzi magába szívni a látványt.
– No, akkor gyere velem!
Megfordul, majd a szoba irányában lépdel előttem, miközben leveszi magáról a ruhát, így alkalmam van megcsodálni a nagy seggét is, ami mai szemmel nézve egy kicsit sem szép vagy vonzó, de tiniként maga volt a csoda.
A szobába érve lehúzza rólam a pólómat, majd leül az ágyra, és maga elé húz.
– Szép faszod van, tetszik – mondja halkan, majd közelebb hajol, a szájába veszi és megnyálazza. – Kíváncsi vagyok rá, hogy vajon neked is tetszik-e a pinám. Szeretnéd megnézni?
Naná, hogy szeretném. Igaz, soha nem vágytam egy öreglány pinájára, de mivel még sosem láttam igazit, a kíváncsiságom hajt, de csak egy bólintásra futja, mert a hangom valahol elszállt.
Vilma néni hanyatt dől az ágyon, majd szétrakja a lábait, én meg rávetem magam. Odatérdelek elé, megsimogatom a szőrös pináját, amitől ő megrándul, és sóhajtozni kezd. Nekem ott és akkor ez volt a világon a legszebb pina. Remeg mindenem, amikor az ujjam felfedezi, majd lassan belecsusszan a nyílásába.
Ahogy azt a filmeken is láttam, még közelebb hajolok hozzá, és megnyalom a csiklóját, ami jó nagy és kemény. Amint a nyelvem hozzáér, ő megrándul, majd a fejemet megmarkolva magához húz, hogy az egész arcomat beterítse a nedvesedő pinája.
– Ez az, nyald a pinámat! – mondja nyöszörögve
Én meg megteszem, és vad nyalakodásba kezdek, amitől megint megremeg, és még erősebben nyomja magába az arcom. Hosszú percekig nyalom, és élvezem, persze ő is, de egyszer csak megáll, és felkönyököl.
– Többet is akarok. Basszál meg!
A vigyor, ami a képemen akkor megjelenik, mindent elárul, persze ezt rajta kívül senki nem látja. Feljebb mászok rajta, amikor ő belém kapaszkodik, szinte húz magára, amíg a farkam meg nem akad benne. Nekem csak be kell igazítani, aztán már könnyedén csúszik bele, hogy aztán élvezettel és nagy lendülettel megkeféljem.
Miközben megbaszom, megint csak a melleit bámulom, ahogy fel és le csúszkálnak rajta, hol a nyakáig csúsznak fel, hogy aztán a hóna alá essenek. Vilma néni is élvezi a dugást, mert egyfolytában nyöszörög, és a seggemet markolva adja a ritmust.
Ez a menet sem tart sokáig, mert megint hamar elélvezek, hiszen ez az érzés, hogy a farkam egy valódi pinában jut el a csúcsra, minden mást elnyom bennem, és csak erre tudok összepontosítani. Nem kell sokat várni rá.
Amikor megindul bennem a kitörés, egy nagyot lökök rajta, azán még egyet, miközben érzem, ahogy a farkamból kiáramlik a geci, és forrósággal árasztja el Vilma néni pináját.
Amikor vége az orgazmusomnak, elfogy az erőm is, így csak ráhanyatlok, miközben az arcomat a mellein pihentetem.
– Én még nem vagyok kész. Szállj le rólam!
Engedelmesen mellé gördülök, amikor Vilma néni a kezeivel a pinájához nyúl, és csak úgy puszta kézzel simogatja magát, amitől ő is elélvez.
– Na most vagyok kész – mondja vidáman, majd felkel az ágyról, és magára ölti a ruháját, majd így szól hozzám. – Be kell fejezni a sütit. Öltözz fel.
Ahogy ezt kimondja, már megy is a konyhába. Mire én felveszem a pólómat, ő már a sütőbe teszi a tepsit, majd csípőre tett kézzel néz rám.
– A nadrágod már talán megszáradt, vedd fel azt is!
Én kilépek az ajtó elé, ahol a nadrág szárad egy kötélen, és ami valóban megszáradt, hála a meleg szélnek. Belelépek, aztán visszamegyek a konyhába, ahol Vilma néni az asztal mellett ül egy széken.
– Még negyven perc, amíg megsül. Megvárod, vagy majd visszajössz?
– Megvárom – válaszolok neki, majd leülök én is egy székre.
Amíg a tészta sül, mi beszélgetünk, pontosabban ő kérdez, én meg válaszolok. Amikor a süti már készen van, kiveszi a sütőből.
– Még várni kell egy kicsit, amíg kihűl, aztán felvágom, és csomagolok neked. Jó?
– Persze, köszönöm.
– Amúgy ügyes segédem voltál ma, ha nem bánod, máskor is szívesen látlak, ha van kedved segíteni.
– Az jó, szívesen segítek.
– Ezt mindjárt gondoltam.
Vilma néni, ahogy ígérte, készít nekem egy takaros kis csomagot, a frissen sült édességgel, majd amikor elköszönök tőle, ő csak rám kacsint, én meg boldogan megyek haza, hiszen már nem vagyok szűz.
