Szilvi néni és a korai öröm
Fiatalkoromban sokszor meglestem a szomszéd nénit, amikor a kertben volt. Nem volt nagy szám, legalábbis a mostani értékítéletemmel nézve, ám gyerekként csoda volt számomra.
Szilvi néni nem volt még öreg, talán kicsit több volt, mint anyu, de neki hatalmas csöcsei voltak, és még azt sem zavart, hogy kicsit vastag a lába, és még pocakja is volt. A legtöbbször csak napozni járt a kertbe, ám az utóbbi időben nem csak azért. Amikor a kerítésen át meglestem, általában fürdőruha volt rajta, ám egyszer láttam őt bikiniben is. Na ez volt a legcsodálatosabb dolog, ami velem történt. Mármint, hogy bikiniben láthattam, mert sokat kertészkedett, és ilyenkor a hajlongás miatt a mellei mindig kibuggyantak a felsőjéből, mert hát elég nagyok.
Élveztem a leskelődést, mert minden pillanatban azt vártam, hogy megláthassam a dudáit, mert ettől mindig felállt a farkam, és hát rendes fiúhoz méltóan ilyenkor ki is vertem.
Ezen a nyáron valami megváltozott. Már nem kertészkedett, nem rendezgette a birtokát, így nem is volt alkalmam rajtakapni, amint kivillantja a dudáit. Helyette volt más, ami sokkal jobb volt.
Egy hete láttam meg először, amikor abban a zöld bikiniben kifeküdt a pázsitra, és csak napozott. Ez így már nem is volt olyan érdekes, de azért kicsaptam rá a gecimet, majd menten a srácokkal játszani.
Néhány nappal ezelőtt azonban, amikor kimentem a kertbe, hogy megnézzem, már nem volt rajta a bikini, sőt, semmi nem volt rajta, olyan pucér volt, mint amikor megszületett. Na, ez már döfi.
A gondom csak az volt, hogy most nem ott napozott, ahol eddig tette, így egy kicsit be kellett másznom a virágoskertbe, hogy rendesen lássam. Majdnem megállt a szívem, amikor megláttam, hiszen még soha nem láttam pucér nőt igaziban, most meg itt van Szilvi néni, akin egy szál ruha sincs. Persze a farkam egyből meredezik felé, én meg kézbe veszem, és húzgálni kezdem. Szilvi néni egy újságot olvas, a fején egy szalmakalap, ami az arcát is eltakarja. Akkor azt gondoltam, hogyha én nem látom az arcát, akkor ő sem lát engem. Tévedtem.
Amikor leteszi az újságot, a karjait maga mellé teszi, amitől a mellei az oldaláig csúsznak, ami akkor nekem maga volt az élvezet. Úgy tűnik, hogy csak fekszik, én meg bőszen rejszolok rá, persze csak lassan, hogy jó sokáig tartson.
Amikor Szilvi néni megmozdul, ijedtemben eldugom a farkam, de aztán rájövök, hogy csak kényelembe helyezi magát, amitől a lábait kissé szétrakja, ezáltal kilátszik a szőrmókból a pinája, ami fényesen csillog a napsütésben.
Ettől teljesen kész vagyok, így minden igyekezetem ellenére, elsül a farkam, és a köztünk lévő kerítésen át, átfröcskölök az ő területére. Aztán a pólómba törlöm a farkam, és már megyek is, hogy a haverokkal töltsem a nap hátralévő részét. Amikor elfordulok, még egy pillanatra látom őt amint felül, de ez már engem nem érdekel.
Másnap ugyanez a látvány fogad, amikor a kertben a kerítés mellett leskelődök. Szilvi néni megint meztelenül napozik, néha újságot olvas, én meg szorgalmasan rejszolok, aztán futok a haverokhoz.
Még néhány napig megismétlődik a dolog, de egy napon, amikor hazaérek a focizásból, anyu megállít az ajtóban.
– Szia Tomika, jó, hogy hazaértél.
– Miért? Mi történt? – kérdezem meglepetten.
– Semmi különös, csak Szilvi néni keresett.
Erre megremegek. Csak nem észrevette, hogy meglestem, esetleg meg akar büntetni?
– Miért? Nem mondta, mit akar?
– Nem. Csak annyit mondott, hogy szeretne téged megkérni valamire.
– Mire?
– Azt nem mondta. De megkért, hogy szóljak neked, hogyha megjössz, nézz be hozzá.
– Jól van, anyu, majd benézek.
Izgatottságom miatt máris fordulok, és megyek a szomszédba, hogy megtudjam, mi a csuda olyan fontos, hogy engem kér meg rá. Mi az, amit csak én tudok neki megtenni.
A csengetésre kinyílik az ajtó, és Szilvi néni mosolyogva integet.
– Szia Tamás, de jó, hogy itt vagy, gyere csak beljebb.
Kinyitom a kertkaput, majd elindulok felé. Nem sok jóra számítok, hiszen anyuék is Tamásnak hívnak, ha valamiért meg akarnak dorgálni. Szilvi nénin nem látszik, hogy neheztelne rám, sőt, ellenkezőleg. Amikor odaérek hozzá, a kezét barátságosan a vállamra teszi, úgy terel beljebb.
– Gyere csak, most lett kész a sütemény. Ugye szereted a meggyes pitét?
– Igen, szeretem.
– Na akkor most degeszre eheted magad.
Szilvi néni egészen a konyháig terel engem, majd leültet az asztalhoz, amin már egy nagy tál pite várja a sorsát. Elém tesz egy kisebb tányért, majd bíztat, hogy szedjek, amennyi jólesik. Én szedek is, majd kérés nélkül is hozzálátok a falatozásnak.
Eközben Szilvi néni az asztalra tesz két poharat, majd megtölti mindkettőt szódavízzel, aztán leül mellém, és egy sütit vesz a kezébe, majd beleharap.
– Mondd csak Tamás. Hány éves is vagy te?
– Tizenhat, de a jövő hónapban már tizenhét.
– Ó, hát akkor már nagyfiú vagy, majdnem felnőtt.
Válasz helyett egy újabb sütit tolok a számba, majd, amikor már képes vagyok a beszédre, megkérdezem őt.
– Miért tetszett hívni?
– Miért, miért – mondja csak úgy a levegőbe, mintha onnan várná a választ.
Eközben én megint a számba gyűrök egy pitét.
– Beszélhetek veled felnőttek módjára? – kérdezi megint.
– Hát persze – mondom teli szájjal.
– Jól van – mondja most komoly ábrázattal, majd így folytatja. – A minap észrevettem, hogy meglestél, és…
Ez volt az a pillanat, amikor a pite a torkomon akadt, és nem voltam képes lenyelni, de még kiköpni sem. Szilvi néni a fuldoklásomat észre sem véve tovább mondja a magáét.
…még rejszoltál is.
Ekkorra sikerült a falatot lenyelnem, majd a vizes poharat megmarkolva, egy szuszra kiiszom a tartalmát.
– Ne tessék haragudni, csak véletlen volt, soha többet nem csinálok ilyet…
Itt elakad a szavam, mert Szilvi néni nevetni kezd, de nem is akárhogy, előre-hátra hajlong, miközben a kezével a térdeit csapkodja, és még a könnye is kiserken. Én csak ámultan nézem őt, várva, hogy alábbhagyjon a jókedve.
– Ez jó – mondja még mindig nevetve. – Mondd csak, hogy lehet véletlenül kiverni a farkad?
– Hát…
– Ugye nem véletlen volt, hanem azért, mert tetszem neked.
Persze, hogy tetszik nekem, de ezt most, hogy mondjam meg neki? Inkább csak bólintok egyet, abból nem lehet baj.
– Na és mondd, mi tetszik leginkább?
Mondanám, hogy a csöcsei, de nem bírok megszólalni, csak bámulom a melleit. Szilvi néni követi a tekintetem, majd megmarkolja a melleit.
– Szóval ezek tetszenek, mi?
Megint heves bólogatás.
– Szeretnéd megfogni?
– Igen – Jön most egy határozott válasz is a bólogatás mellé.
Erre ő feláll, majd a rajta lévő nem tudom mit leveszi, ami alatt semmi nincs rajta, csak azok a hatalmas dudák, amikre rátapad a szemem, és csak csuklok egy nagyot.
– Na mi lesz? Megfogod végre vagy sem?
Nem kell kétszer mondani. Kinyújtom felé a két kezem és belemarkolok, amitől extázisba jövök, és már nem tudok leállni sem, annyira magával ragad az érzés és a látvány.
– Tetszik?
– Igen.
– Akkor megengeded, hogy én is megfogjam a tiédet?
– Igen.
Én azt gondoltam, hogy mivel én a melleit markolászom, ő is ezt szeretné, de nem. Ő nadrágomra pályázik.
– Akkor állj fel! – mondja, és amíg én felemelkedek a székről, ő szakértő mozdulattal lerántja rólam a nadrágomat.
– Hú, ez aztán a fasz!
Szilvi néni egy ideig csak nézi a felé meredő farkamat, ami most, hogy végre kiszabadult a nadrágom fogságából, egyenesen mered előre, miközben az izgalom hatására fel-le rángatózik. Amikor megáll, és csak mered előre, Szilvi néni óvatosan megfogja, ami nekem nagyon jólesik, majd lassan lehúzza a bőrt a makkomról, ezáltal kiszabadul az alatta felgyülemlett izgalmi váladékom, ami csak úgy lecsurran a kezére, majd onnan a padlóra.
Mindenem remeg, alig bírok megállni a lábamon, amikor a keze simogatása megismétlődik. Alig húz rajta kettőt, amikor mindketten alaposan meglepődünk, mert elélvezek. De nem csak úgy, hanem valósággal kirobban belőlem a geci, ami hangos csattanással érkezik meg a két melle közé, majd ezt követi a többi is.
Érzem, hogy az arcom lángol, biztosan olyan vörös vagyok, mint egy rák, mert elszégyellem magam. A letolt nadrágom után nyúlok, amit igyekszem magamra húzni, de ő megállít.
– Jól van, nyugi. Nincs semmi baj, ez nagyon szép volt.
Ez kissé megnyugtat, ha szerinte szép volt, akkor talán nincs is akkora baj.
– Tényleg?
– Hát persze. Már rég láttam ekkora lövést, és ez most a fiatalságomra emlékeztet. De ugye tudod, hogy a szüleidnek erről nem beszélhetsz?
Megint bólogatok, de most nem elégszik meg ennyivel.
– Ígérd meg!
– Megígérem.
– Jól van – mondja most, de nem rám néz, hanem a farkamra. – Te fiú, ez még mindig áll – majd megfogja két ujjával, de most rám néz. – És még mindig kemény. Voltál már lánnyal? Úgy igazából?
– Nem – rázom meg a fejem.
– Tényleg? Akkor itt az ideje, hogy megszabadulj a szüzességedtől. Akarod?
Bólogatás.
Erre Szilvi néni feláll, és a szoknyájától is megszabadul, majd ismét leül a székre, ám így a pinája pont velem szemben van, a tekintetem rajta állandósul.
– Rajta, fogd meg! Simogasd!
Félénken, ám a kíváncsiságtól hajtva kinyúlok felé, és megérintem. Forró és nedves, pont amilyennek a nagyobb fiúk mondják. Remegő ujjaimmal végigsimítok a fodrozott szélén, majd, ahol a legnedvesebb, az ujjaim szinte maguktól csusszannak beljebb.
– Ez az Tamás, bátrabban!
Felnézek rá egy pillanatra, mert tetszik, hogy Tamásnak szólít. Nem Tomi vagy Tomika, hanem Tamás, mintha egy felnőttel beszélne. Ezen felbátorodva, még mélyebben tolom be az ujjamat, most már egyszerre kettőt is, a remegésem ismét felélénkül, a szívem úgy dobog, mintha ki akarna szabadulni.
– Jaj, de jó! – mondja Szilvi egy mély sóhaj kíséretében. – Dugd be az összeset!
Mivel csak az ujjaim vannak a pinájában, mi másra gondolhatnék, mint az összes ujjamra. A kettő mellé még egyet, majd a negyediket is belenyomom, ami ellenállás nélkül csúszik bele, és szinte követeli az utolsót is. Ilyet eddig még csak pornófilmekben láttam, de csak most értettem meg, hogy ez mennyire izgalmas. Behajtom a hüvelykujjam is, majd megnyomom, így most már az egész kézfejem bent van.
Ahogy Szilvi mozog, a kezem is egyre beljebb kerül, amíg már a csuklómig bent van.
– Húúúúú… Ezt imádom! – sikolt Szilvi, de aztán rám néz, és mondja tovább. – Szeretném, ha megbasznál. Persze, csak ha te is akarod – mondja rám kacsintva. – Ugye akarod?
A torkomra fagy a szó, a szám mintha kimondaná az igent, de hang nem jön belőlem, ezért most heves bólogatás lesz a válaszom.
– Na jó, húzd ki belőlem a kezed!
Kihúzom, és csak nézem, mert annyira nedves, hogy csöpög róla. Szilvi feláll, majd az asztalhoz lép és felül rá.
– Gyere ide, te kis csődör! – mondja nekem, de mintha ez nem lene elég, megfogja a kezem és magához húz. – Ugye tetszik neked a pinám?
– Ig… en. – makogom félig ájult állapotban, mert a vér már úgy lüktet a fülemben, hogy attól már alig hallok meg mást. Például Szilvi utasítását.
– Na mire vársz, dugd már be a faszod, érezni akarom, ahogy megbaszol!
Ekkor az villan be nekem, amikor a csuklómig benne volt a kezem, ami könnyedén járt benne, ehhez képest a farkam csak lötyögne, amitől inkább olyan, mintha harangoznék.
Nem gondolkodok tovább, inkább odalépek hozzá, becélzom a pináját, és beletolom tövig a farkam. Micsoda érzés, már értem miért vannak úgy oda a srácok a dugásért. Ez a mennyei érzés semmihez sem hasonlítható.
Amikor már tövig benne van, kissé kijjebb húzom, majd megint be, aztán amikor igazán ráérzek a dologra, egyre gyorsabban járok benne, csakhogy az örömöm nem tart sokáig, mert a következő pillanatban megint elélvezek. Egyenesen bele a forró pinába, amitől kissé megszédülök, ráadásul ijedtemben ki is húzom belőle.
Szilvi ezt nem hagyja, mert visszaránt, így a többi gecim mégiscsak belemegy, aztán mintha kihúznák alólam a szőnyeget, a lábam megroggyan, és majdnem seggre csüccsenek, ha nincs ott mögöttem a szék.
– Hát, ez jó gyors volt – mondja Szilvi, miközben a kezét magába dugja, majd az orra elé tartja, aztán alaposan lenyalogatja. – Mondd csak, te mindig ilyen gyorsan elélvezel?
Megint bólogatás a válaszom.
– Jól van, semmi baj, legközelebb majd csak nézem, ahogy maszturbálsz, mert így nem sokra megyek veled.
Szilvi magára veszi a ruháját, ami egyben jelzés nekem is, hogy vége a bulinak. Felhúzom a nadrágomat, majd csak állok ott vele szemben a konyhában.
– Ugye azt tudod, hogy erről senkinek nem beszélhetsz?
– Igen, tudom.
– Jól van, most menj el. Ha anyád kérdezi, miért hívtalak, akkor mondd azt, hogy a konyhában kellett segíteni az edényeket elpakolni.
– Jó.
– Na most már eredj!
Mivel már nincs miért maradnom, elindulok hazafelé. Az örömömbe egy kis üröm is keveredett, mert ugyan megvolt Szilvi, de lényegében lebőgtem.
