Reggeli Kávé
– Reggelt, itt a kávé… (nesze, bazd meg… a tehénnek meg tessék…) azért a kávét így is az ágyba kaptad.., és azért persze odaülök melléd….. a hátamat az ágyvégnek támasztom, felhúzott térdekkel ülök, és nem néznek rád…Te csak iszod a kávét, és nem figyelsz rám (látszólag..de minden idegszáladdal érzel..érzed….mint ahogy én is…), most helyzet van.. Miután a halvány mosoly a szád szögletéből eltűnik, (én is igyekszem megőrizni a szerep kívánta komolyságomat) odafordulsz lenyelve az utolsó kortyot is, komoly szándékkal, arcodon könnyed közönnyel..
– Most haragszol rám? – és a karod lassan elindul felém..megsimogatod az arcom, és elhúzódom (persze nem nagyon…inkább csak olyan színlelt duzzogással) Államat felvetem kissé, és kibámulok az ablakon (igyekszem nem elröhögni magam) …Kiveszed a kezemből a csészét, félreteszed, aztán visszahajolsz felém, felhúzod magad kicsit közelebb hozzám lassan próbálsz megölelni, én a karba font kezeimet kicsit lazítok, nem is látszik, csak Te érzed, hogy engedek…., mélyen a szemebe nézve….magadhoz húzol majd egy határozott, ámde finom lassú mozdulattal a csípőmnél fogva lejjebb húzol az ágyban – már nagyon is tudod, mit akarsz, és hogy nem kérdés, én is erre vágyom…nagyon…- fejem már a párnába fúródik…átölelsz, én is a vállaidat és azt búgod a nyakamba vágytól perzselőn:
– Elaludtam tegnap , bár éreztem, hogy nagyon vágyott rám, kedvesem..megengedi, hogy most megtegyem amit akkor kellet volna? Hmmm? – És már csókolsz is…
És miközben csókolsz, ölelsz, simogató, érzékien masszírozó ujjaid bejárják feszülő, izgatott testem lankáit, hegyeit és remegő síkságait….majd rám hajolsz, megkérdezed félig búgva, félig suttogva..kicsit mindig másként sóhajtva :
– Haragszol még? Hmmmm?
– igen…Nagyonnn….Naaagyoooonnnnnnnnn…. ! … – mi mást mondhatnék? Naná, hogy haragszom…… és lassan szétnyíló combjaim közé engedlek….Te már érzed, a puszta közelséged is feltüzelt, a búgó hangod a fülemben ..Ah… kiráz tőle a hideg……és amikor a csípőcsontomat megfogod, lassan, érzékien, kicsit erősebben…ömlenek belőlem a vágyak….
– Remélem nagyon haragszol még? – suttogod belém….
– Igen…igen…..- nyögöm kéjesen.
– Mmmmm…….szóval nagyon haragszol – és elhelyezkedsz úgy, hogy közben érzem a vágyaidat a ajkaim között. .miközben lassan, finoman a csiklómig sétálsz lüktető farkaddal, majd vissza lefelé, a bejáratnál kicsit megállva, elidőzve…. Uh……ebbe most tolnám bele csípőmet…de Te még nem hagyod……
– Igen….nagyon….nagyon…..- suttogom, nyögöm, sóhajtom…..aztán már hang nélkül mondom ki az igent…..érzem, ahogy a vállad, karod, hátad megfeszül, kidagadnak az izmaid……és ölellek még szorosabban….amíg már magamnál sem vagyok ..érzem lüktetésedet a hasamban is…kívánsz mindent elemésztő tűzzel…. és én is arra vágyom, hogy parázsló tüzedet felszítsam, miközben belém hatolsz lassan….Minden döfésedbe belebizsergek, főleg, amikor mélyen előretolod a csípőd, és egy pillanatig csak belül lüktetve simogatsz. Aztán megint vissza kicsit, és újra be a mélybe……milliméterről milliméterre érezve a forró, selymesen síkos lágy, mégis szoros ölelésemet..
– Lassan………nagyon lassan csináld! – nyögöm a füledbe kéjtől bársonyos hangon.. Érzed, hogy csábít, húz magába? Érzed, itt elégsz….de boldogan veted bele magad, mert tudod, ez az út vezet abba a gyönyörű másik világba….Érzed, hogy már nem vagyok a magam ura….a testem engedelmeskedik…minden apró mozdulatodra reagál…és te játszani kezdesz a hangszereden..hol finomabban, hol gyorsabb ütemekkel…mindegy, hogyan, miként érsz hozzá……a nyelved táncától megvadulok, a kezedtől a csókodat is kívánom, ahogy duzzadó, lüktető férfiasságod lassan belém csúsztatod, miközben a hüvelyem falában érzem a feszítést, elrepülök….szinte már mindegy is, hogy a számban érezlek, vagy a hüvelyemben, mert mindenhol bizsergek…és akkor a szemedbe nézek, látom az arcodon, hogy nem is vagy már itt szinte….
– Uh..ilyen nincs! – suttogod, mert érzed, hogy meleg, izmos, nedves barlangom mélyéről forró zuhatag ömlik rád, miközben hunyt szemmel repülök egyre feljebb és feljebb…. magamhoz húzlak, hogy csókolj még…ölelj, ringass …s én had öleljelek még forró tüzemmel……. lüktess, táncolj bennem….néha lágy rumbát…..olykor tangót..vagy pezsdítő szambát….mikor mit.amit a testem épp kíván…..Még! Még, még………. még…… igen…… így… igen……… igeeeennnnnnnnnnnn Ahhhhhh…………. Amíg el nem olvad a világ körülöttünk…. És már nem tudjuk kinek a hátát simogatja épp az a kéz, kinek a csípőjét ölelik és húzzák magukba a feszülő combok. Még jobban feltüzel az orgazmustól alattad vonagló testem…és amit belül érzel……és akkor egyszer csak nem érzem a testem súlyát, az ujjaim végét sem, mert feszülő tested repít egyre feljebb és feljebb…igen.újra…..mert megérzem hogy elérkezett az hosszú pillanat, amikor tested kifeszül, mint az íj húrja, és csak lüktetsz bennem…..érzed, ahogy a gerinced mélyéről, a hajszálaid végéből elindul ez az édes, kéjes érzés…ami minden más érzést kiont..és lövellni kezd a vulkán mélyéről a forróság…..áradón, rángatja a testedet, és csak tolod, tolod belém a csípődet, hogy én is érezzelek….csupa élet, öröm, gazdagság…….Érzed, hogy már megadtam magam…..a Tiéd vagyok teljesen.. és bátran feloldódhatsz bennem….Én pedig azt érzem, mindenemben ott vagy, mert magamba engedtelek…..És csak rángunk amíg a testünk meg nem nyugszik lassan…szépen megnyugszik a simogatásokban, ölelésekben, finom, apró csókokban….és csak fekszünk egymáson, egymás mellett…pihegve, könnyes szemekkel egymás szemébe nézve…Boldog mosollyal az arcunkon…
– Nagyon jó Veled! – suttogja a szemem Neked, mert még mindig nem tudok beszélni….érzed, ahogy szemem fénye is melegíti testedet..és megcsókolod a kezem…
– Nekem is nagyon jó Veled! – mondják szemeid válaszul, s én csak mosolygok rád, és megsimogatom az arcod……….
