Orális szex a temetésen
Amióta Katival a templomban dugtunk, mi együtt vagyunk. Jól megértjük egymást, legfőképp azért, mert ahogy én, úgy ő is baromira élvezte azt a helyzetet, ami a templomban volt. Vagyis ő is pont annyira perverz, mint én. Ez valójában csak utána derült ki, amikor másnap megint randiztunk, és persze megint dugtunk, a tóparton a strandolók közelében. Egyszerűen felizgat az a tudat, hogy megláthatnak, kilesnek minket. Azóta keressük az ilyen helyeket, helyzeteket.
A templomos eset után végigkúrtuk a környéket, csak egyetlen hely maradt ki, ez idáig.
Néhány évvel később a pap, aki akkor rajtakapott minket, meghalt, így a tiltás is érvényét vesztette, amit ki is használtunk. Az ilyen helyek mindig is vonzottak minket.
– Szia – köszönt Kati, amikor leül mellém a kőre.
– Szia – mondom én is, majd megcsókolom.
Már az is dupla élvezet, ha a falubeliek előtt csókolózunk, mert tudjuk, hogy sokan ezen is megbotránkoznak, hátha még mást is tudnának.
– Mit csinálunk ma?
– Mihez van kedved?
– Nem tudom. Ma lesz a temetés.
– A papé?
– Igen. Mit szólnál hozzá, ha…
– A temetésen?
– Naná. Ott lesz a falu apraja-nagyja.
– Hmmm… Nem gondolod, hogy nagy botrány lenne belőle?
– De igen, lehet, legfeljebb nem a koporsón szoplak le.
– Máris felizgattál – mondom neki, és egyből leperegnek előttem a képek, amint a szent gyülekezet a képmutató piás papot búcsúztatja, mi meg a másik sorban kúrunk. A farkam merevedni kezd.
– Ennek örülök. Nézd, én is milyen nedves lettem.
Ahogy ezt kimondja, a kezével a lába közé nyúl, és a nedveitől iszamós ujjait a számba dugja, amit én élvezettel lenyalok róla.
– Még kérek.
– Lófaszt. Nyalj ki, ha még több kell.
Kati hátradől a kövön, fellebbenti a szoknyáját, én meg körülnézek, hogy vajon egyedül vagyunk-e, majd letérdelek előtte, és addig nyalom amíg el nem élvez. Utána felül, és vigyorogva néz rám.
– Imádom, ahogy nyalsz. Na gyere ide!
Kioldom a nadrágomat, majd kicsapom neki a farkam, ő meg hozzálát, hogy kielégítsen. Szopás közben felnéz rám, én meg csak nézem, ahogy a farkam eltűnik a szájában.
– Imádom ahogy szopsz!
Megfeszülök, és elélvezek, egyenesen a torkáig, amit ő szorgalmasan le is nyel, de a végére hagy néhány cseppet, amit a melleire ver ki, majd alaposan elkeni rajtuk. Kati lenyalogatja a szája szélét, majd megcsókol. Érzem rajta a friss gecim ízét, ami megint felizgat. Imádom őt.
– Mikor lesz a temetés?
– Kettőkor.
– Oké, akkor előtte érted megyek, jó?
– Persze. Várlak.
Otthon már nagy a készülődés. Én is felveszem a legszebb ruhámat, mert illő megtisztelni a halottat, aztán el is indulok, de anyu megállít.
– Hova mész?
– Katiért. Együtt megyünk a temetésre.
– Hát még most sem tudsz nélküle létezni?
– Miért kéne? Hiszen ő az én társam, a csajom. Emlékszel.
– Jól van. Menj. De aztán időben ott legyetek.
– Ott leszünk, ne aggódj.
Kilépek a házból, majd egyenesen Katiék felé veszem az irányt. Amikor megállok a ház előtt, ő pont akkor lép ki az ajtón, mintha csak a pillanatot várta volna.
Egymás kezét fogva megyünk a temető irányába, de mivel még korán van, nem sietünk. Lassan bandukolva tervezgetjük, hogy mit is csináljunk.
– Van valami ötleted?
– Nincs. Majd improvizálunk.
– Én már most izgatott vagyok.
– Ezzel nem vagy egyedül.
A továbbiakban egy szó nélkül megyünk tovább, amikor feltűnik a szemünk előtt a temető nagy, kovácsoltvas kapuja. A temető meglehetősen nagy ahhoz képest, hogy egy kis falu szélén áll. Sok sír van benne, ami már nagyon régi, és sokat nem is ismernek. Ez nekünk jó, mert akikhez soha nem jár látogató, az számunkra szabad terület, nem kell attól tartani, hogy lebukunk. De ha mégis, akkor az még jobb.
A kapun belépve már látjuk az embereket, akik egy csoportba gyülekezve várják, hogy elkezdődjön az esemény. Még mindig van tíz percünk. A csoportosulást megkerülve a másik oldalra megyünk, ahol a régi sírok vannak, majd megállunk egy kő mögött.
– Már több mint száz éve itt van ez a sír – mondja Kati.
– A többi is legalább ennyire régi.
– Mit gondolsz? Ha itt… megharagszanak ránk ezek a lelkek?
– Dehogy. Ezek már régen újjászülettek kétszer is.
– Biztos?
– Tuti – mondom Katinak, aki erre leguggol, és kiszabadítja a farkam.
Furcsa így, hogy tőlünk alig néhány méterre van a falu népe, Kati meg úgy szopja a farkam, hogy attól megremegek.
– Várj – mondom neki, majd felemelem. – Te nem akarod nézni a népet?
– De.
– Akkor csak könyökölj a kőre.
Kati megteszi, amit mondok neki, én meg hátulról felemelem a szoknyáját, és meg sem lepődök azon, hogy most sincs rajta bugyi. Odaillesztem a nedves puncijához a farkam, és lassan belenyomom, amíg csak bírom. Ő csak nyög egyet, majd rám nyomja a seggét, én meg a helyzethez illő módon, csak lassan kúrom, hogy jó sokáig tartson.
Baszás közben nézzük az egybegyűlteket, akiken nem sok érzelmet látok, nem sírnak, inkább csak csendben tudomásul veszik, hogy a pap nincs többé.
Az arcokat nézve több ismerőst is látok köztük. Ott vannak Kati szülei, és az én anyám is, meg a szomszéd nő, de mind lehajtott fejjel, áhítatosan, néz bele a gödörbe, miközben az új pap kántálja a szöveget. Aztán észreveszem, hogy egy szempár minket néz. Kati húga az.
– A húgod néz minket – mondom Katinak, de nem lassítok.
– Persze, ő mindig kíváncsiskodik.
Persze nem láthatja, hogy mit csinálunk, de azért mégis gondolhatja, hiszen a gyülekezettől távol vagyunk.
A kis Anna most oldalazva lépeget a jelenlévők között, majd, amikor kiér a sor végére, egy kis kerülőt téve elindul felénk.
– Ez idejön – mondom megint Katinak.
– Nem érdekel. Nehogy leállj, mindjárt kész vagyok!
– Jó csak mondom.
Anna tényleg minket céloz meg, már csak alig néhány méterre van tőlünk, amikor Kati elélvez. Igyekszik csendben lenni, de már mindegy is, mert Anna megáll mellettünk, és csak nézi, ahogy a farkam ki-be jár a nővérében.
Amikor Kati végez, megfordul, és a farkamra bukik. Olyan istenien szopja, hogy attól én is hamar kész vagyok. Ezután elrakom a farkam, és Annára nézek.
– Senkinek egy szót sem.
– Miért?
– Hogy hogy miért? Mert akkor balhé lesz.
A kiscsaj gondolkodik egy ideig, majd megszólal.
– Rendben, nem mondom el senkinek, de csak ha én is kaphatok belőle.
– Ugyan miből? – kérdezem vigyorogva.
– Hát, amitől Kati elélvezett.
– Hány éves vagy te kis…
– Tizennyolc – mondja pökhendi módon.
Ránézek Katira, aki szintén csak vigyorog, majd így szól a tesóhoz.
– Ha a faszra gondoltál, akkor azt buktad, mert az az enyém, abból nem kapsz.
– Jól van – mondja Anna, majd sarkon fordul, és a gyülekezet felé veszi az irányt. – Anyúúúú! – mondja Anna, bár nem túl hangosan, hiszen nem árulkodni akar, hanem faszt szopni.
– Csitt, már te gyerek – szól utána Kati, mire a gyerek megáll, és visszafordul.
– Szóval? Kapok belőle?
– Jól van te kis szaros. Gyere – mondja Kati.
Amikor Anna megint ott áll mellettünk, Kati egy biccentéssel jelez nekem.
– Add a szájába, a kis… Annának.
– Biztos, hogy ez jó ötlet?
– Nem igazán, de jobb, mint a B alternatíva.
– Miért? Az mi? – kérdezek vissza, mert nem tudtam, hogy van B terv is.
– Megfojtom, és elássuk itt, ebbe az üresen álló sírba.
– Na azt már nem – affektál a kiscsaj, miközben kiveszi a farkam a nadrágból, majd egy kis kézimunka után szopni kezd.
– Épp az előbb élveztem el, úgyhogy szedd össze magad, ha érvényesülni akarsz – mondom neki vigyorogva, de ő csak a középső ujját mutatja felém.
Amíg Anna szopja a farkam, ami egyre keményebben áll, Kati a sírkőnek támaszkodva, simogatja a punciját. Ez így megy egy darabig, amikor Anna leáll, felegyenesedik, és megfordul, majd ahogy azt nemrég Kati is tette, a szoknyáját fellebbentve utasít.
– Keféld meg a puncimat is!
Engedek az erőszaknak, és megkefélem a zsenge kis pináját. Amíg én a húgát megdugom, Kati tovább masztizik, és sorban élvez el. Amikor már én is közel járok, úgy gondolom, hogy most jól beleélvezek a kiscsaj puncijába, de nem. Anna megáll, majd lecsusszan a farkamról, hogy újra szophassa. De még hogy szopja!
Katival ellentétben, ő mindet kiszopja belőlem, sőt az utolsó cseppig lenyalogatja a makkomat, majd feláll, és vigyorogva megtörli a szája szélét.
– Ez jó volt.
Anna megfordul, és egyenes vonalban tér vissza a gyászoló emberek közé, majd beáll oda, ahol eddig is állt, anyu mellé.
Mi csak nézzük, az embereket, ahol időközben semmi sem változott, most is csak maguk elé bámulnak, miközben a pap kántál. Persze egy papnak több jár, mint egy egyszerű halandónak. Aztán észreveszem, mintha Anna beszélne az anyjához, aki néhány szó után felnéz, és a tekintetét ránk szegezi. Ezután valamit mond a lányának, majd elindul a sorból, ahogy az előbb Anna is, majd egyenesen felénk tart.
– Kis szuka picsa – mormolja Kati, majd megfogja a kezem, és a sírkő takarásában elindulunk a bozótos felé, ahol már nem láthatnak meg. Amikor visszanézünk, Anna és az anyja ott toporog, ahol az előbb még a faszom szopta, majd felénk néznek.
– Készülj a futásra! – mondom Katinak, de ő csak felemeli a kezét.
Mire visszanézek, már nincsenek ott, visszamennek a temetésre, mi meg kézen fogva elindulunk hazafelé, hogy újabb móka után nézzünk.
