Oh, Carlos! Micsoda férfi!

Oh, Carlos! Micsoda férfi!

Ez a nap is úgy kezdődik, mint a többi. Már korán reggel meleg van, még az sem enyhít a melegen, hogy a nyitott ablakból lágy szellő simogatja a meztelen testemet. A szaténlepedő, ami máskor hűsen tapad az izzadt bőrömhöz, most szinte éget. A kezem lágy érintése csak pillanatokra enyhíti a forróságot, mégis jóleső érzéssel tölt el, amikor a mellemhez érek, ahogy végigsimítok magamon, hogy aztán tovább kalandozzon le egészen az ágyékomig, majd még tovább.
A puncim valósággal cseppfolyóssá válik ebben a hőségben, amitől könnyedén siklik belé az ujjam, majd egy másik is. A forróság idebent még őrjítőbb, ám az érintésemtől csak tovább fokozódik, és amikor az ujjaim még beljebb hatolnak, a testem megremeg. Érzem, már nincs megállás, végig kell csinálnom, ahogy eddig is minden ébredés után.

Az egyik kezem a szeméremajkaimat kényezteti, míg a másik a mellemmel játszik. Két ujjam közé csippentem a mellbimbómat, majd enyhén megszorítva kissé megcsavarom, amitől tovább nő az izgalmam.
Nem kell néhány percnél több ahhoz, hogy elélvezek, ami egy erős kezdőlökés a napi teendőim mellé. De ma nem. Ma egyedül vagyok, az uram a városba ment a dolgainkat elintézni, így amikor az első orgazmuson túl vagyok, tovább folytatom az én kis játékomat, más úgysem kényeztet engem.

Frederico, a férjem, egyre kevesebb időt tölt velem, mert neki fontosabb a birtok, a hacienda, az állatok, a föld és a terményei. De ha mégis hozzám nyúl, az csak azért van, mert már nem bír magával, csak könnyíteni akar a saját vágyain. Nem is emlékszem mikor volt utoljára, amikor még azért ért hozzám, mert örömet akart okozni.
Ma más csak én szerzek magamnak örömet.

Amikor a puncim lüktetése alábbhagy, tovább folytatom az ujjazást, miközben Casrlosra gondolok, aki a férjem legmegbízhatóbb segítője, mondhatni a jobbkeze. Oh, Carlos! Micsoda férfi! Magam elé képzelem a jóképű férfit, ahogy az izmos testével könnyedén elvégzi a legkeményebb munkát is. Aki mindig a piros kertésznadrágját hordja. Amikor rám néz, szinte levetkőztet a szemével, amitől minden alkalommal benedvesedek… De csak ennyi. Én egy férjes asszony vagyok, ő meg házasember, így semmi remény nincs arra, hogy az általam fantáziált dolgok valaha is valóra váljanak.
A harmadik orgazmus után kinyitom a szemem, és kinézek a nyitott ablakon, ahonnan édes illatok, és a már jól ismert zajokat hozza el nekem a szellő.

Miután megunom a tétlen heverészést, végre lemászok az ágyról, magamra kapok egy kényelmes rövidnadrágot meg egy topot, aztán kimegyek a teraszra, hogy köszöntsem ezt a gyönyörű napot, ami ma rám vár.
A vakító napsütésben a legelső dolog, amit észreveszek, Carlos. Most is megcsodálom a férfit, a mozdulatait, ahogy a szerszámot használja, ahogy mozog. Egyszerűen számomra ő a tökéletes férfi. Persze csak vizuálisan, mert valójában nem is ismerem őt.
Carlos egyedül dolgozik, mert valakinek meg kell csinálni a munkát akkor is, ha a gazda nincs itthon. Egyedül a tűző napon, a piros nadrágjában, most kihangsúlyozza a tetoválásait, amit még nem is láttam egészében, hiszen sosem voltunk olyan helyzetben, hogy alkalmam lett volna erre.

Talán most? De mégis mit mondjak neki? Mutasd meg a tetkódat, akkor majd én is megmutatom az enyémet. Dehogy, ez elég átlátszó lenne, nem utolsósorban eléggé dedós.
Amíg őt bámulom, hirtelen eszembe jut egy remek ötlet. Viszek neki vizet, hisz meleg van, ő meg dolgozik. Kell neki a hideg víz.

Egy tálcára teszem a vizes palackot, mellé egy poharat is. A házból kilépve egyenesen felé veszem az irányt, ám ő a másik irányba néz, így észre sem vesz. Ez így még jobb, addig is egészen közelről bámulhatom a széles vállait, az izmos karját, na és persze a védjegyének számító piros nadrágot. Most sokkal izgatóbb a látvány, mint előtte. Tisztán látom, hogy a nadrág alatt nem visel semmit, sőt, néha, amikor úgy mozdul, mélyen bele is látok. Megremegek.

A remegéstől összekoccan a pohár az üveggel, amire persze ő is felfigyel. Megáll a kezében a szerszám, majd felegyenesedik, aztán felém fordul, miközben úgy néz rám, mint a piacon a friss húsra. Zavaromban megszólalni sem tudok, csak nyelek egy nagyot.
– Szia, Rosalia! – köszön rám Carlos, amitől ismét megremeg mindenem.
– Szia! Hoztam neked vizet.
– Nekem? – kérdezi csodálkozva.
– Persze, hiszen nincs itt más rajtunk kívül.
Ahogy néz rám, ahogy mosolyog, képtelen vagyok a szemébe nézni, ezért lehajtott fejjel, csak a tetkóját bámulom a mellén.
– Valóban – mondja Carlos, ám én annyira kiestem a szerepemből, hogy azt sem tudom, ezt miért mondja. – Mit nézel rajtam?
Nem is nézlek. Gondolom magamban, majd ráeszmélek arra, hogy még mindig a mellét bámulom. Hú de ciki. Na, erre most mit mondjak?
– Tetszik a… izé… a tetkód.
– Ugyan, a tiéd sokkal szebb.
Ahogy azt kimondja, mintha a szeme is megcsillanna, amikor felém nyújtja a kezét, és végigsimít a karomon, ahonnan egy inka istennő néz vissza rá.
– Dehogy – mondom szerényen, mert az érintésére ismét megremegek, ami el sem akar múlni.
– És ez… – mutat a combomra, majd meg is érinti.
Érzem, hogy a remegésem következtében egy olyan folyamat indul be nálam, amit még soha nem tapasztaltam. A puncim bizseregni kezd, ezzel együtt olyan érzésem van, mintha folyna belőlem valami, és csak remélni tudom, hogy nem valódi ez az érzés. Igyekszem menteni a helyzetemet, mert nem gondoltam volna, hogy egy ilyen közeli interakció ezt váltja ki belőlem.
Leteszem a tálcát egy szalmabálára, majd az üvegből a pohárba öntök némi ásványvizet, majd a poharat a kezébe adom.
– Remélem elég hideg.
Még nincs vége a leigázásomnak. Carlos úgy veszi át tőlem a poharat, hogy valójában a kezemet fogja meg, a tekintetét meg belefúrja az enyémbe.
– Akarod látni? – kérdezi a már állandósult jófiú mosolyával.
– Mit? – kérdezek vissza, mert tényleg fogalmam sincs mire gondol.
– A tetkómat.
– De hiszen már látom. Szép.
– Van tovább is. A többi része még izgalmasabb.
– Nem. Azt hiszem… inkább kihagyom.
Amint ezt kimondom, már meg is bánom, hiszen Carlos az egyik kezével már lehúzta a válláról a nadrágja pántját, a másikkal meg a sliccét kezdte kigombolni, ám a válaszom miatt, most visszacsinál mindent. A picsába!
– Akkor mutasd meg a tiédet!

Carlos kinyúl felém, a jobb karomra teszi a kezét, majd egy lassú mozdulattal a vállam felé simít. Nem figyeltem eléggé, így csak akkor vettem észre a cselt, amikor a felsőm pántját egy pillanat alatt levarázsolta a vállamról, ami így lecsúszott a mellemről, amire ő rátette a tenyerét.
– Hú, ez valóban csodálatos – mondja, miközben a mellemet gyömöszöli.
Én csak állok előtte remegve, amikor ismét megszólal.
– …és ez? – mutat rá a combomra, ahol egy másik tetkóm látható. – Csak a felét lehet látni.
Nem. Ezt nem engedem. Ez a tetoválás nem csak a combomat fedi, hanem a fenekem nagy részét is, amit még akár meg is láthat, csakhogy egy része a fenék alatt majdnem teljesen befedi a puncimat is. Megmutassam, vagy inkább ne. Ha engedek neki, akkor végem van, már most olyan nedves vagyok…
– Mutasd! Látni akarom.

Próbálom eltolni magamtól, ám ő jön utánam, velem, majd mintha magához ölelne, a karjaival mögém nyúl, és megmarkolja a fenekemet.
– Ahhh… – nyögöm ki erőtlenül. – Ezt nem szabad.
– Nem? És miért nem?
– Hiszen tudod, férjes asszony vagyok, neked is van feleséged, és…
– Én nem mondom el neki. Te talán igen?
– Dehogy! Még csak az hiányozna.
– Akkor jó.
Carlos arcán ismét vigyor jelenik meg, miközben a rövidnadrágom dereka alá nyomja a tenyerét, hogy aztán egy mozdulattal letolja rólam, egészen a térdemig.
– Ne! Carlos, ezt nem tehetjük!

Hiába minden szó, őt már nem tudom leállítani. Amint a tenyere végigsimítja a fenekem, a nagy meleg ellenére is kiráz a hideg, és érzem, amint a bőröm lúdbőrössé válik az érintése nyomán.
– Ne! – teszek még egy erőtlen kísérletet, hogy megállítsam.
Megpróbálok hátrálni tőle, de nem vagyok rá képes. Leginkább azért, mert mindkét karja magához ölel, valamint nem is akarom, hogy elengedjen.

A keze belém markol, ahogy egyre lejjebb érint, míg végül a fenekem közé ér a keze, de még most sem áll le, csak nyomul tovább. Az ujjai az ánuszom körül matatnak, majd egyre erőteljesebben és követelőzően meg sem állnak azok az ujjak, így a keze hamar a puncimhoz ér.
Lángol az arcom, ég a bőröm, alig kapok levegőt, amikor az ujjával beletúr a nedves résbe. Érzésem szerint csak egy ujja lehet bennem, amikor kibuggyan belőlem a kéj nedve, végigszánkázik a combom belsején, egészen le a bokáig, ám ez most senkit nem zavar.
Végem van. Már nem tudok másra gondolni, csak rá. Akarom, hogy az enyém legyen, hogy magáévá tegyen.
Carlos egyre hevesebben, mondhatni durvábban ujjazza a puncimat, én meg, hogy ne legyek ennyire passzív, vagy inkább kiszolgáltatott, kigombolom a nadrágját, ami így magától lecsúszhatna róla, ám nem ezt teszi.

Carlos farka annyira mereven és keményen mered előre, amin fennakad a nadrágja, így nekem kell erővel kiemelni onnan, hogy a kezemben tarthassam. Amikor végre siker koronázza az erőfeszítésemet, a kemény fasz úgy pattan fel előttem, hogy attól elakad a szavam. Gyönyörű.
Előrehajolok, amennyire csak képes vagyok erre, egyre közelebb kerülve hozzá, hogy a nyelvemmel megérinthessem. Amikor már majdnem sikerül, Carlos elenged, a lábam alá nyúlva egyszerűen megemel, majd a fenekemet a szalmabálára téve elém áll, hogy az arcát beletúrja a puncimba. Oh, egek! Micsoda élvezet!

Eleinte nem is a puncimat nyalja, hanem csak körülötte, le egészem a fenekemig, az ánuszomba nyomja a nyelvét, amikor rájövök, hogy csak az izgalmam nedveit nyalja fel rólam, amitől még izgatottabbá válok, ezért reménytelen, hogy végre szárazra nyaljon.
Ám neki nem is ez a terve, csak bemelegítés volt ahhoz, hogy végre a szeméremajkaimra tapassza a száját, majd olyan erővel és intenzitással nyalja, szopja, hogy attól majdnem elélvezek. De én nem adom meg neki ezt az örömet.
Eltolom magamtól, lemászok a báláról, majd lendületből letérdelek elé, és a keményen meredező farkát a számba véve szopni kezdem, miközben a kezemmel a zacsiját és a farkát masszírozom.
– Húúú… Rosalia! Nem is tudtam, hogy ilyen jól tudsz szopni.
Erre válaszolnék valami frappánsat, csakhogy teli szájjal ez nem megy. Ehelyett inkább csak bólogatok, ami úgy tűnhet, hogy bizonyítani akarom az igazát, de erre nincs szükség, csak élvezni akarom, ahogy a számat kitöltve egyre mélyebben nyomja le a torkomon, mígnem már fulladni kezdek.

Belemarkolok a combjába, jelezvén, hogy lassítson vagy legalábbis kíméletesebben csinálja, amikor megmarkolja a hajam, és még nagyobb lendülettel kúrja a számat. A szemem könnybe lábad, már semmit nem látok, ám mindent érzek. Ahogy a gégémet nyomja a hatalmas makkja, amint minden ütemre kissé lüktet. Már nem bírom tovább, fulladok, mindjárt elájulok.
Úgy tűnik Carlos tudja mit tesz velem, mert az utolsó pillanatban elenged, a hajamnál fogva megtart, amíg én öklendezek. Térden állva kapkodom a levegőt, amikor megérzem őt ismét.

Az izmos karjával, a nagy kezének a tenyerével lenyom a tarlóra, mozdulni sem tudok. Nem is akarok, de ő tudja ezt.
A következő pillanatban a hatalmas fasz szinte ellenállás nélkül csúszik belém, majd olyan erővel kúrja meg a puncimat, hogy attól hamar elélvezek. Csendben, kicsit nyüszítve, de olyan erős orgazmus járja át a belsőmet, amitől ismét légszomjam van, de már nem érdekel. Carlos nem áll le, nem lassít, csak baszik tovább, amitől újra és újra elélvezek. A harmadik után kihúzza belőlem a farkát, majd érzem, ahogy mélyen benyal nekem, és ettől a remegésem elmúlik.
– Nyald még – mondom neki szinte önkívületben.

Nem kell őt bíztatni, vadul nyalja a puncimat, és még a segglyukam is. Amikor a nyelvet mélyen benyomja az ánuszomba, már nem bírok magammal, a lábaim között hátranyúlva én magam simogatom meg a csiklómat, mert megint el akarok élvezni. Tudom mire készül, és már alig várom, hogy végre megdugja a seggem is. Ezt nagyon szeretem, ám az uram nem, így csak rendkívüli alkalmakkor van ilyen élvezetben részem, mint most is.
– Akarod? – kérdezi Carlos mögöttem.
– Igen, igen, akarom! Csináld!
Carlos farka vastag és kemény, de érezni akarom magamban, hogy sose felejtsem el, és hogy…
– Ahhhhhh…

A makkját az ánuszomhoz nyomja, majd lassan elkezdi betolni. Fáj, ég, de ezzel együtt baromi élvezetes. Mivel nem csúszik bele magától, a farkát a puncimba nyomja, hogy alaposan benedvesítse, aztán a kezével is benyúl, amivel a lyukamat nedvesíti meg. Ezután ismét odanyomja a makkját, ami az első nyomásra könnyedén bemegy.
Lassan jár bennem ki és be, ám mivel simán megy a dolog, hozzálát, hogy alaposan megkúrja a segglyukamat. Miközben ő engem baszik, én a csiklómat dörzsölöm, így nagyon hamar elélvezek. Ő most sem áll le, csak kúr tovább, miközben rám ereszkedik, és a mellemet markolva a fülembe suttog.
– Szereted, ha megbaszlak? Bólogatás a válaszom.
Ettől, mintha még vadabbul nyomná belém a faszát, ismét elélvezek, mire ő még gyorsabb tempóra vált.
Amikor már ő is a csúcs felé közeledik, kirántja belőlem, feláll, és a hajamnál fogva megemel, és nemes egyszerűséggel a számba nyomja a faszát.
– Szopjad!
Én persze szopom, mint még soha, amikor ismét megszólal.
– Megjött a férjed.

Erre nem számítottam. A gyomrom görcsbe rándul, igyekszem kiköpni a farkát, de nem hagyja. Még néhányat lök a torkomra, aztán vége elenged, majd a nadrágjáért nyúl, és magára rángatja. Én is felszedegetem a magamét, magamra rántom, ezután a felsőt is. Épp a hajam igazgatom, amikor tőlünk néhány méterre megáll a világoskék Ford Bronco, amiből Frederico lép ki, majd megáll előttünk.
– Sikerült? – kérdezi tőle Carlos.
– Sikerült! – válaszol neki Frederico.
– Menjek? – kérdez megint Carlos.
– Nem. Majd este, ha már nem lesz ennyire meleg.
Frederico most odalép hozzám, megölel, és ad egy csókot.
– Hoztál neki vizet?
– Igen. Nagyon meleg van.
Frederico egy pillanatig csak néz rám, aztán Carlosra is.
– Hozhatnál vizet nekem is – mondja kedvesen, majd hátat fordít nekem, és elindul a ház felé, de két lépes után visszafordul. – A hálószobában várlak.
Amikor már nem látjuk, Carlos odalép hozzám, és halkan megkérdezi.
– Szerinted tudja?
– Nem. Biztosan nem. de…
– Mi az?
– Még van egy kis dolgom – mondom neki mosolyogva.
– Na és mi lenne az?
Nem válaszolok neki, csak leguggolok előtte, ismét kiszabadítom a farkát, majd hozzálátok kiszopni.
Nem kell sok hozzá, hogy ő is elélvezzen. Nyelem a sok gecit, ám nem győzöm, kifolyik a szám szélénél, lecsöpög a mellemre, befolyik a ruha alá.

Amikor készen vagyok, felállok, miközben visszateszem a farkát a nadrágba. Carlos hozzám lép, megölel, majd megcsókol, ezzel együtt lenyalja a szám széléről az eltévedt cseppeket, majd lehajol, és a mellemet is tisztára nyalja.
Fogom a tálcát, rajta a poharat az üveggel, és elindulok a férjem után, hogy vigyek neki is hideg, hűs vizet. Amikor benyitok a szobába, ő már az ágyon fekszik, ahogy ilyenkor lenni szokott, pucéran, eközben a kezével a farkát igyekszik felállítani.
– Meghoztam a vizedet.
– Hmm… már nagyon vártam.
Kiöntök egy pohárnyit, majd odaviszem neki, amit ő egy szuszra meg is iszik, majd leteszi a poharat az ágy mellé, és rám szól.
– Vetkőzz.
Tudom mi a dolgom. Most jön a kötelesség, amit meg kell tennem, még ha nem is akarom. Miután minden ruha lekerül rólam, odafekszem mellé az ágyra, mire ő felém fordul.
– Annyira finom illatod van. Talán egy új parfüm?
Amikor megérinti a mellem, olyan érzésem van, mintha Carlos cseppjeit simítaná meg. Aztán közelebb hajol hozzám, hogy újra megszagolja.
– Igazán finom illat.
Ezután megáll bennem az ütő, hiszen nem csak megszagolja, hanem meg is nyalja. Aztán tovább, pont ott, ahogy az imént még a geci folyt le a ruhám alá, egészen a köldökömig, most meg a köldökömből nyalogatja a…
– Gyere, csináld, ahogy szeretem.
Ez azt jelenti, hogy amíg ő a hátán fekszik, én ráülök és meglovagolom, amíg el nem élvez, aztán az oldalára fordul, és elalszik. Amikor a farka már bennem van, egyfolytában azon jár a gondolatom, hogy vajon tudja, hogy amit érzett rajtam, amit megszagolt és megnyalt, az valójában a legjobb barátja és egyben a leghűségesebb alkalmazottjának a spermája?
Igazából nem is számít, hogy tudja-e, mert ezzel megint Carlosra gondolok, és így, most a szokásostól eltérően én is elélvezek az apró farkától.